Shock!

január 21.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Hatchet: Dying To Exist

Hatchet: Dying To Exist

Kis túlzással megint a teljes Hatchet lecserélődött Julz Ramos énekes/gitáros/főnök körül a 2015-ös Fear Beyond Lunacy óta, hiszen a legutóbbi album előtt érkezett Ben Smith dobos kivételével megint újak az arcok. Viszont a Bay Area-i thrasherek eddigi pályáját ismerve azt kell mondanom, igazából nincs nagy jelentősége ennek az egésznek, a lemezek alapján ez itt kábé ugyanolyan one-man show, mint mondjuk az Annihilator. A Dying To Exist pedig talán egyenesen a banda legjobb albuma eddig. Pedig szerencsétlen Julznak szinte mindene megsemmisült tavaly a kaliforniai erdőtüzekben, szóval gyakorlatilag a nulláról indult neki az anyagnak...

 

Madball: For The Cause

Madball: For The Cause

Abból a szempontból mindenképpen különleges az új Madball, hogy nem sokkal a lemezfelvételek előtt kiszállt a New York-i keménykötésűektől Brian „Mitts" Daniels, így a For The Cause-t a banda korai korszakának gitárosa, Matt Henderson játszotta fel. Ugyan session-melóról van szó, mindez azért alighanem sokakban keltett kellemes nosztalgiát. Viszont...

Nozomu Wakai’s Destinia: Metal Souls

Nozomu Wakai’s Destinia: Metal Souls

Mint a projekt teljes nevéből is kitalálható, a Destinia agya egy japán arc, Nozomu Wakai, aki konkrétan gitáros. Ebből kifolyólag a Frontiers elsősorban alighanem a távol-keleti piacot akarja megdolgozni ezzel a lemezzel, ennek tudom be a szerénynél is szerényebb európai promóciót. Döntésük ugyanakkor kissé érthetetlen, a Metal Souls ugyanis méltá...

Árstíðir: Nivalis

Árstíðir: Nivalis

Hadd meséljek el három sztorit. 2017. december 7-én, egy csütörtöki napon, a Sólstafir koncertjén találkoztam először Árstíðirrel. A csordultig telt hajó nem volt éppen a legideálisabb hely egy efféle randevúhoz, különösebben nem is erőltettem volna itt és most a találkozást, mégis egymásba botlottunk. Ott álltam a koncertterem oldalában, bal lábamat...

Devildriver: Outlaws ’Til The End, Vol. 1

Devildriver: Outlaws ’Til The End, Vol. 1

Eleinte furcsállottam, hogy már a Devildriver is countryzik, aztán megérkeztek az első dalok, és nyilvánvaló lett: a zenekar valami egészen mást képzelt el magának, mint amitől előzetesen tartottam. Miközben például a Lamb Of God Burn The Priestként nem csinált semmi különöset, csak eljátszott a saját jellegzetes soundjával egy sor hácé-alapklassziku...

Dee Snider: For The Love Of Metal

Dee Snider: For The Love Of Metal

Amolyan váratlan bónuszként érkezett ez a lemez a Twisted Sister egykori legendás frontemberétől. Dee Snider tavalyelőtt már kihozott egy meglehetősen furcsa, modern rádiórockos irányultságú albumot We Are The Ones címmel, és elvileg évek óta lebeg a semmiben egy rock'n'rollosabb, hagyományosabban neki fekvő anyag is, amit Nick Perrivel, a kiváló, de...

Yawning Man: The Revolt Against Tired Noises

Yawning Man: The Revolt Against Tired Noises

Nemsokára ismélten fellép hazánkban a kizárólag a beavatottak által ismert stílusalapítók (nem mindig) keserű kenyerét majszolgató Yawning Man, úgyhogy pont itt az ideje megemlékeznünk legutóbbi munkájukról. Persze ez a „csak klubtagoknak!"-jelleg esetükben túlnyomórészt szándékos, mással például nehezen lehetne magyarázni, hogy a desert rock alapí...

Burn The Priest: Legion: XX

Burn The Priest: Legion: XX

Bár innen, Budapestről nem annyira látom át, bizonyára van valami racionális értelme is annak, miért porolta le korai nevét a Lamb Of God, ráadásul pont egy olyan feldolgozásalbumhoz, amellyel saját fennállásuk huszadik évfordulóját akarják megünnepelni. Lehet, hogy nem akartak senkiben sem tévképzeteket kelteni, nehogy bárki is azt higgye: ez itt ...

Sear Bliss: Letters From The Edge

Sear Bliss: Letters From The Edge

Senki ne üljön fel a látszatnak, valójában több mint egy évtizedet töltöttünk Sear Bliss-lemez nélkül, hiszen a The Arcane Odyssey még 2007-ben jelent meg, azóta viszont semmi olyasmi, ami a patinás zenekar világába igazán passzolt volna. Nagy András zenekarvezető/énekes leghelyesebben talán akkor járt volna el, ha már a 2012-es Eternal Recurrence -t...

The Night Flight Orchestra: Sometimes The World Ain’t Enough

The Night Flight Orchestra: Sometimes The World Ain’t Enough

Van az a mondás, hogy az emberi butaság határtalan, amihez én most szépen hozzá is kapcsolnám a mérhetetlen emberi pofátlanságot és pimaszságot is. Ugyanis a melodikus power/death metalban jeleskedő Soilwork két agytrösztje már megint egy akkora lendületből kiosztott pofont kevert le úgy nagyjából a teljes mai rock- és metalbizniszben kóválygó mező...

Nine Inch Nails: Bad Witch

Nine Inch Nails: Bad Witch

Itt van hát az újkori, Trent Reznor és Atticus Ross fémjelezte Nine Inch Nails EP-trilógia záródarabja... ami valójában egy nagylemez. Vagy valami hasonló. Reznor már a kezdetektől fogva szívesen kísérletezgetett mind a zenével, mind pedig a technológiával, és nagy példaképéhez, David Bowie-hoz hasonlóan ő is előszeretettel agyal azon, miként kéne ...

Saffire: Where The Monsters Dwell

Saffire: Where The Monsters Dwell

Ma már szinte senki nem lepődik meg azon, amikor a gombamód elszaporodó svéd – és úgy általában a skandináv – melodikus hard rock keretein belül mozgó csapatok között néha felbukkan egy-egy kiemelkedő zenekar is, akik nem csupán a szokásos sablonokból építenek fel egy karriert, hanem az átlagosnál minőségibb dalok megkomponálásán igyekeznek. A Göte...

Bad Wolves: Disobey

Bad Wolves: Disobey

Új metalcsapatok viszonylag ritkán nyitnak az amerikai listák felső traktusában, de a Bad Wolves e fehér hollók körébe tartozik. Persze a csapat eleve jókor volt a jó helyen, még ha mindez jelentős mértékben egy tragédiának, Dolores O'Riordan halálának tudható be, aki ugye pont az azelőtti este halt meg, hogy vendégszerepelt volna a csapat The Cran...

Marduk: Viktoria

Marduk: Viktoria

A Viktoria már a tizennegyedik Marduk-sorlemez, és az egyszeri firkász túlzottan nagy hibát aligha vét akkor, ha a friss produkciót csupán ezzel a rövid állítással „reklámozza". Az az igazság viszont, hogy azon a szűk mezsgyén, amin Morgan Håkanssonék immár majdnem három évtizede egyensúlyoznak, a Marduktól sosem kaptuk meg még kétszer ugyanazt a m...

Orange Goblin: The Wolf Bites Back

Orange Goblin: The Wolf Bites Back

Megbízhatóság, Orange Goblin a neved! Mert bizony az angol négyes most is pontosan ugyanazt csinálja, amit az elmúlt bő két évtizedben megszokhattunk tőle – értve mindezt a stílusra, a hozzáállásra, a minőségre, de még arra is, hogy továbbra sincs náluk tagcsere, még véletlenül sem. És ez teljesen rendben is van így, ők sem nyilatkoztak semmi ...

Bullet For My Valentine: Gravity

Bullet For My Valentine: Gravity

A legutóbbi Venom kapcsán elég alaposan részleteztem aggályaimat a Bullet For My Valentine-nal kapcsolatban, most pedig nem tudom, hogy az új lemez hallatán a fejemet vakarjam, vagy naugyézzek-e egy nagyot. Rossznak nem nevezném a friss eresztést, professzionális munkáról beszélünk, de Matt Tuckék ismét megejtettek egy stíluskanyart a Gravityn, most ...

Guns N’ Roses: Appetite For Destruction - Super Deluxe Edition

Guns N’ Roses: Appetite For Destruction - Super Deluxe Edition

Több okból is erősen kétlem, hogy a világnak szüksége volt egy Appetite For Destruction -újrakiadásra. Először is, minden idők (egyik) legtökéletesebb rockalbumához bő harminc év elteltével sem igazán lehet sokat hozzátenni, az elképzelhetetlenül sokat fejlődött stúdiótechnika és a legértőbb remaszter-készítők közreműködésének ellenére sem. Másrészt ...

RSO: Radio Free America

RSO: Radio Free America

Alighanem kevés olyan Richie Sambora-rajongó él a földön, aki pár hónappal ezelőtt nem érzett kellemetlen bizsergést gyomortájékon, kedvencének legújabb projektje láttán/hallatán, aki ugye asszonypajtásával merész vállalkozásba kezdett. S kiknek közös lemezük borítójáról egy olyan lemezcím mosolyog most ránk, amitől szinte minden jó érzésű zenehall...

Jonathan Davis: Black Labyrinth

Jonathan Davis: Black Labyrinth

Ami Jonathan Davisben igazán becsülendő, hogy nem süpped bele a jól végzett munka babérkoszorús, puhán ölelő karosszékébe, hogy aztán lábát lóbálva, mérföldkőként tekintve magára, biztonsági játékot űzzön saját stílusteremtésén belül. Ehelyett lazán lép ismeretlen terepre, s nem igazán izgatja, hogy ki mit szól kalandozásaihoz. Igaz ez a Black Laby...

Immortal: Northern Chaos Gods

Immortal: Northern Chaos Gods

Ha volt bármi is, ami a black metal felségvizein hajózókat 2018-ban tartós izgalomban tartotta, akkor a Tormentor tökéletesen szürreális újjáalakulásán kívül ez csakis az a kérdés lehetett, hogy miképpen boldogul az Immortal csonka tagsága emblematikus frontemberük, Olve „Abbath" Eikemo nélkül. A Doom Occulta-„testvérek" pár évvel ezelőtti szakítás...

Tremonti: A Dying Machine

Tremonti: A Dying Machine

Mark Tremonti nem az a fajta zenész, akitől az ember bármi meglepetésre számítana. A fickó gyakorlatilag a '90-es évek közepétől kezdve ugyanazt műveli, egymás után szállítja a fülnek jól eső, profi módon összerakott, de lélekkel csordultig teli amerikai típusú rocklemezeket, először Creed, majd Alter Bridge, és 2012 óta Tremonti néven is. A kulcs ...

Spock’s Beard: Noise Floor

Spock’s Beard: Noise Floor

Az amerikai Spock's Beard felett nem érdemes elhamarkodottan ítélkezni, és ezzel együtt a felületes ismerkedés sem jelenti a legjobb belépőt a csapat világának megismeréséhez. A hozzám hasonló régi motorosoknak persze semmi meglepőt nem mondok ezzel, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy az alapos összeismerkedés, a dalok hetekig tartó érlelése és a ...

Zeal & Ardor: Stranger Fruit

Zeal & Ardor: Stranger Fruit

Egészen a tavaly szeptemberi koncertig csak a perifériámon létezett az egész Zeal & Ardor-jelenség, és bár hallottam annak idején az elvileg kettes sorszámot viselő, mégis definitív debütnek tekintett Devil Is Fine-t, amúgy angolosan elléptem a kihívás elől. Jómagam is a black metal felől érkeztem ebbe az utcába, akárcsak a Z&A agya, Manuel G...

Black Stone Cherry: Family Tree

Black Stone Cherry: Family Tree

Igazság szerint nem számítottam rá, hogy miután a Black Stone Cherry két, enyhén rádiósabb – de azért ízig-vérig rájuk jellemző – album után, a legutóbbi Kentucky n visszakanyarodott az első két album zsigeribb vonalához, egy körrel később újabb iránykorrekciót eszközölnek. Pedig a blues-feldolgozásokkal teli, tavalyi Black To Blues EP alapján akár g...

Riot V: Armor Of Light

Riot V: Armor Of Light

„A Riot Mark Reale nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül!" – tartja a régi magyar mondás. A 2012-ben elhunyt gitáros ugyanis alapítója, motorja, egyetlen állandó tagja és kohéziós ereje volt a csapatnak, aki nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen a folytatás. Főleg egy olyan zenekar esetében, ahol a korai időszak két meghatározó frontemberét is e...

Gruesome: Twisted Prayers

Gruesome: Twisted Prayers

Idén jó sora van az old school death metal nosztalgiavonat törzsutasainak, az új Skeletal Remains-lemez után most itt a következő járat, amely intercity, és csak egyetlen megállója van: a végállomás – Death. Chuck Schuldinert aligha kell bemutatni a Shock! olvasóinak, a néhai muzsikus zseni munkásságáról mi is kimerítően megemlékeztünk, tiszteljük é...

Dopethrone: Transcanadian Anger

Dopethrone: Transcanadian Anger

Marvin John Heemeyer, ötvenkét éves hegesztő 2004. június 04-én beszállt a némileg átalakított, Komatsu D355A típusú buldózerébe, és elindult a coloradói Granby irányába. Nevezett a szomszédai szerint igen kedves ember volt, csak éppen nem szerette, ha packáznak vele. Márpedig az említett városka vezetősége nagyon is packázott, kérelmeit és beadván...

4. oldal / 191

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.