Nem irigylem azt a kollégát, akinek egy új Cannibal Corpse-lemezről kell recenziót írnia. Hálátlan feladat, meg kvázi lehetetlen is. Tényleg, mélyen együtt érzek a kritikaíróval, minden tisztelet és respekt meg satöbbi. Olvasgatva egyébként a netet, ugyanezt a kínlódást látom mindenütt. Mert mi jut az ember eszébe, ha egy olyan zenekarról kell írnia, mint a Cannibal Corpse? Hát hogy „intézmény", meg hogy „legenda", na meg az olyan további titkosfegyver jelzők, mint „csonttörő", „pusztító erejű", „koponyaroncsoló súlyú", „hiperagresszív", „könyörtelen", „mindent felemésztő", „vérszomjas" ésatöbbi. A végkövetkeztetés pedig törvényszerűen szinte mindig ugyanaz: nincsenek meglepetések, hozzák a megbízható szintet, talán kicsikét ez az album jobb az előzőnél, vagy az volt kicsikét jobb ennél, mindenestre továbbra sem lassítanak a fiúk, ismét bizonyítják, hogy ők egy legendás intézmény.
