Shock!

január 31.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Billy Idol: Dream Into It

Billy Idol: Dream Into It

Hiába énekli a Wildside című friss dalban Billy Idol, ráadásul Joan Jett támogatásával, hogy „Riding in the fast lane, baby / I'm not slowing down, down, down", kábé a száguldás az utolsó, ami a Dream Into It hallatán az ember eszébe jut. Viszont, ha úgy vesszük, a lemez már a címével sem árul zsákbamacskát, ugyanis sokkal inkább egyfajta melankolikus, néhol álomszerű, a múltba révedő, önelemezgető tónus jellemzi a hangulatot. Nézőpont és ízlés kérdése, ki hogy áll ehhez – a torz vicsorok és gigantikus rockpózok királya idén már a hetvenet tölti majd, szóval meglepőnek semmiképp nem nevezném. De annyira nagyon szórakoztatónak sem.

 

Sindre Nedland: Embers

Sindre Nedland: Embers

Az efféle írások kapcsán reméli örökké az ember, hogy nem kell majd őket megírnia. Március elején, mindössze negyvenévesen meghalt Sindre Nedland, az In Vain és a Funeral frontembere, a borknagaros Lars Are Nedland öccse, egy egészen elképesztő zenész. Megvolt benne mindaz a muzikalitás és karizma, ami jóval ismertebb bátyjában, és sok tekintetben ...

W.E.T.: Apex

W.E.T.: Apex

Jeff Scott Soto, Eric Martensson és Robert Säll ígéretes kezdeményezése volt a W(ork Of Art).E(clipse).T(alisman), akik 2009-ben jelentették meg első albumukat. Az a stílus, amit eredeti zenekarukban képviseltek/nek a tagok, ideális elegyet alkotott a dallamkedvelő közönség számára, szerintem az is volt az eddigi legerősebb kiadványuk mind a melódi...

Törzs: Menedék

Törzs: Menedék

Azt olvasom, hogy nálam már csak a Törzs tagjai hallgatnak kevesebb poszt-rockot, és ez jól is van így. Úgy értem, mindenki nyugodtan csinálja a saját dolgát, és minél kevesebbet gondolkozik skatulyákban, annál jobb. Mellesleg a Törzs pont a friss albumával pipált ki egy hatalmas tételt a bakancslistáján, hiszen leszerződött a poszt-zenék egyik emb...

Brainstorm: Plague Of Rats

Brainstorm: Plague Of Rats

Húsz-huszonöt évvel ezelőtt nagyon szerettem a Brainstormot. A német zenekar akkor valóban a legnagyobbakhoz mérhető színvonalon, izgalmas, friss formában játszotta a US power metalt, és méregerős lemezeket dobott piacra. Aztán kissé előtérbe kerültek náluk az eurometálos ízek, ráadásul túl is játszották magukat errefelé, úgyhogy fokozatosan lejjeb...

Landmvrks: The Darkest Place I’ve Ever Been

Landmvrks: The Darkest Place I’ve Ever Been

Nem is emlékszem már, mikor volt ennyire erős évünk keményzenei fronton. Eddig legalábbis csak kapkodom a fejemet, annyi fiatal, értsd: zömében már a kétezres években startolt banda lökött ki magából idén valami finomat. Végre úgy tűnik, van friss vér. Nem tudom, mi történt, miért most, látszólag egyszerre érkeznek ezek a jobbnál is jobb lemezek, m...

Messa: The Spin

Messa: The Spin

Mikor először láttam a Messa logóját, azt hittem, valamiféle sokadrangú black metal zenekarral van dolgom. Aztán elindítottam a The Spint, és meg voltam győződve róla, hogy skandinávok, esetleg britek lehetnek. Ehhez képest a zenekar olasz, a Metal Blade szárnyai alatt kijött, negyedik nagylemezük meg simán az év legnagyobb meglepetése.

Sleep Token: Even In Arcadia

Sleep Token: Even In Arcadia

Gyakran leírtuk mi is az elmúlt jó tizeniksz évben, hogy nincsenek a metálban új arénabandák, sztárcsapatok, leendő fesztiválheadlinerek, ha úgy tetszik, sztárok – aztán ehhez képest mostanra szintet ugrott egy csomó korábbról ismert név, és hálistennek végre kezd kinőni a földből egy új generáció is. A Sleep Token ráadásul kábé olyan tempóban tett...

Candlemass: Black Star

Candlemass: Black Star

Negyvenéves születésnapot ünnepel idén Svédország első számú klasszikus doombandája, és a jelek szerint szeretnék is emlékezetessé tenni a kerek évfordulót. A legizgalmasabban mindenképpen az a bizonyos szeptemberi, most egyszeri alkalomnak ígért speciális fesztiválfellépés hangzik Messiah Marcolinnal, de hivatalosan ez a négyszámos EP számít a jub...

The Wildhearts: Satanic Rites Of The Wildhearts

The Wildhearts: Satanic Rites Of The Wildhearts

Sosem fogom megérteni, miért nem sikerült jó harminc évvel ezelőtt a szélesebb köztudatba is betörnie Gingernek és a The Wildheartsnak. Az Earth Vs. The Wildhearts és P.H.U.Q. lemezekben szó szerint minden potenciál megvolt ehhez, az akkori neopunkos hullám is természetesen kínálkozott nekik, valamiért mégsem sikerült meglovagolniuk. Túl sok volt a d...

Harem Scarem: Chasing Euphoria

Harem Scarem: Chasing Euphoria

„No justice in the world...″  - idézhetném a kanadai dallammágusok egykori mega-giga nótáját a lemezismertető, egymondatos és lényegre törő epilógusaként. Aki képben van Harry Hesszékkel kapcsolatban, jól tudja, hogy elég nagy igazságtalanság, ami a Harem Scaremmel történik – vagy inkább NEM történik. Mert ugye csak egy dolog, hogy a melodikus ...

Brother Firetribe: Number One

Brother Firetribe: Number One

A finn Brother Firetribe-ot szokás volt csak Emppu Vuorinen projektjeként jellemezni, amikor a Heart Full Of Fire -rel először keltettek nagyobb feltűnést az európai dallamos színtéren, de aztán persze gyorsan kiderült, hogy ennél lényegesen többről van szó. Olyannyira, hogy a Nightwish gitárosa most már fél évtizede nincs velük, bár ami azt illeti, ...

Platon Karataev: Napkötöző

Platon Karataev: Napkötöző

Dimenzióugrást hajtott végre a Partért kiáltó val a Platon Karataev, és ez nemhogy nem túlzás, de még talán alá is becsültem a léptékváltást, amit Balla Gergőék általa elértek. Nagyon sok tekintetet fordított a zenekar felé a 2022-es album, amely egyébként már a harmadik sorlemeze volt a társulatnak, és egyértelmű minőségi váltást jelentett a zenekar...

Sign Of The Wolf: Sign Of The Wolf

Sign Of The Wolf: Sign Of The Wolf

Azért a modern technológiának is van előnye: az ember bőszen hallgatja a Spotifyt munka közben az irodában, amikor az algoritmus egyszercsak bedob a semmiből valami olyat, ami profilba vág. Ezt a funkciót tényleg nagyon jól kitalálták, mert nem egy és nem is két alkalommal futottam már bele így olyan lemezbe, akár valami obskúrus régi cuccba, akár ...

Machine Head: Unatøned

Machine Head: Unatøned

A kezdetek óta, tehát jó harminc éve követem a Machine Headet hullámhegyeken és hullámvölgyeken át. Mindkettőből akadt náluk bőven, egyvalamit azonban biztosan nem lehet elvitatni a zenekartól, pontosabban Robb Flynntől, aki gyakorlatilag egyenlő a névvel: sosem szállították le kétszer ugyanazt az anyagot. Az ilyen korú csapatoknál nem annyira gyak...

Ghost: Skeletá

Ghost: Skeletá

Ezúttal nem eresztem annyira bő lére, mint szoktam, mert egyrészt az előző albumnál nagyjából mindent leírtam arról, amit a Ghostról, mint jelenségről gondolok, másrészt Tobias Forge mostanra eljutott arra a pontra, ahol már nincs túl sok értelme nagy megfejtésekbe bonyolódni: a svéd projekt – szándékosan kerülöm a zenekar kifejezést – univ...

In The Woods...: Otra

In The Woods...: Otra

Az erdőben... Ezt a nevet vette fel egykor az a csapat, akik olyan varázslatos, atmoszférikus/progresszív muzsikákat tartalmazó albumokkal kényeztettek el minket még valamikor a ′90-es években, mint az Omnio vagy a Strange In Stereo . Ekkor még tökéletes harmóniában csengett össze a zenekarnév a lemezeken hallható zenei stílusa: sejtelmes atmoszférája ...

Dirkschneider: Balls To The Wall Reloaded

Dirkschneider: Balls To The Wall Reloaded

Régóta nem jelent már igazi újdonságot egy-egy újravett lemez, ugyanakkor minden efféle album esetében ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint bő két évtizeddel ezelőtt, amikor divatba jött az ilyesmi. Lehet-e bármit is hozzátenni a rockműfaj patinás alapműveihez egy-egy modern kori újraértelmezéssel? Vagy netán épp ellenkező a helyzet, és csak arr...

Dynazty: Game Of Faces

Dynazty: Game Of Faces

A svéd Dynazty is a szinte észrevétlenül megnőtt csapatok sorát gyarapítja. Ez még persze klubszintet jelent, de a múlt hónapban nálunk is ismét zajos sikerrel koncertezett banda előtt még bőven ott tornyosulnak a csalogatóan megmászatlan magaslatok. Zenéjük slágerességét, illetve tudatos építkezésüket tekintve simán benne is van a pakliban, hogy sik...

L.A. Guns: Leopard Skin

L.A. Guns: Leopard Skin

Egy jól működő elme mindig keresi a szüntelenül felbukkanó kérdésekre adandó válaszokat. A kérdések már csak ilyenek, jönnek, ha kell, ha nem, és most arra keressük a választ, van-e szükségünk újabb és újabb L.A. Guns-lemezekre. 

Marko Hietala: Roses From The Deep

Marko Hietala: Roses From The Deep

Az egykori és a jelenlegi Nightwish-tagok története nálam most ott tart, hogy például a jó ideje saját útra tért Marko Hietalát szívesebben hallgatom, mint a Tuomas-művek legutóbbi produkcióit. A csapat egykori basszer/énekese spanyolországi elvonulás és „önnyugdíjazás″ után megjelenő második szólólemezén is erősebb, szórakoztatóbb és szerethetőbb ...

Rothadás: Töviskert... a kísértés örök érzete... lidércharang

Rothadás: Töviskert... a kísértés örök érzete... lidércharang

Nem áltatom se magam, se mást azzal, hogy teljes képem lenne a hazai extrém metál undergroundról, azt is bevallom, hogy inkább véletlenszerű, semmint tudatos, hogy mibe sikerül belenyúlni, amikor ebbe az irányba tapogatózom. Általában azt látom, hogy a legmélyebb bugyrokban sincs ok a panaszra, és ha pár jól sikerült példát kellene hoznom a nevezet...

Thornhill: Bodies

Thornhill: Bodies

Lendületes visszafogottsággal indítja új lemezét a Thornhill, és ha kósza ötletként netán a Deftones neve merülne fel bennünk a Dieselt hallgatva, hát akkor emiatt is legyünk büszkék magunkra magyarságunk mellett, veregessük meg hájassá kigyúrt vállunkat és nyaljuk körbe saját csimbókos szakállú pofánkat egy jó cuppanóssal. Pedig a nyitás még nem i...

The Halo Effect: March Of The Unheard

The Halo Effect: March Of The Unheard

Cseppet megcsúsztunk ezzel az ismertetővel, de előfordul az ilyesmi, és összességében végül is nem hajt a tatár. Amúgy is mindennel kapkodunk manapság, szóval nekem igazából egyáltalán nincs ellenemre, ha néha érni hagyunk ezt-azt. Némi pihentetés után például most is tök jó érzés volt leporolni a még januárban megjelent March Of The Unheardöt, és ...

Arch Enemy: Blood Dynasty

Arch Enemy: Blood Dynasty

Lehet szeretni vagy nem szeretni az Arch Enemyt, de egy dolog biztosan nem vitatható el Mike Amott csapatától: valami egészen vérprofi módon egyensúlyoznak a kommersz kiszámítottság és az ihletett, autentikus dalszerzés határmezsgyéjén. Nem férhet hozzá kétség, hogy minden ízében lekerekített, a közönség igényeit célzottan és maximális mértékben ki...

Cradle Of Filth: The Screaming Of The Valkyries

Cradle Of Filth: The Screaming Of The Valkyries

A tizennegyedik lemezen viszonylag kevés zenekar képes újat mutatni. Dani Filth még az illúzióját is el akarta kerülni annak, hogy a Cradle Of Filth esetében valami ilyesmi lenne a cél, hiszen már a felvezető nyilatkozatokban is a banda két legnagyobb árnyékot vető klasszikusát emlegette. A The Screaming Of The Valkyries ettől még persze nem lett s...

Dark Chapel: Spirit In The Glass

Dark Chapel: Spirit In The Glass

Dario Lorina még tizenéves fejjel kezdte az ipart, méghozzá olyan előadók oldalán, mint Jani Lane és Eric Martin, de később játszott a Lizzy Bordenben, készített szólólemezeket, most pedig immáron több mint tíz éve gitározik Zakk Wylde partnereként a Black Label Societyben. Utóbbi a Pantera dolgai miatt kissé takaréklángon üzemel az elmúlt években,...

4. oldal / 232
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.