Shock!

február 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Nickelback: Feed The Machine

Nickelback: Feed The Machine

Az előző Nickelback-lemez, a még a csapathoz képest is extrán poposra és rádiósra vett No Fixed Address elég rettenetesre sikeredett. Ugyan a zenekar régóta azon arénabandák sorát gyarapítja, akiknél igazából nem számít sokat, hogy milyen az éppen aktuális új lemez, azért alighanem Chad Kroegerék is érezték, hogy még tőlük is túlzás volt gyakorlatilag egy teljes albumon át mucinban fetrengeni, és Flo Ridát is vendégül hívni ehhez, így a Feed The Machine-t már az előzetes nyilatkozatokban is jóval harapósabbnak ígérték. A beharangozások hálistennek nem hazudtak, a banda visszakanyarodott korábbi önmagához.

 

Danzig: Black Laden Crown

Danzig: Black Laden Crown

Glenn Danzig óriási mestere annak, hogy hogyan lehet többször is belelépni ugyanabba a szarba. Illetve néha már olyan, mintha nem is csak véletlenül lépne bele, hanem nekifutna, és páros lábbal elrugaszkodva ugrana bele pont a közepébe. Mert minek ide producer, mikor a négyes lemeztől kezdve (akkor engedett oda idegent utoljára a kormányrúdhoz, mon...

God Dethroned: The World Ablaze

God Dethroned: The World Ablaze

Valahogy manapság semmi sem tűnik igazán véglegesnek. Mintha kiveszett volna a világból a megmásíthatatlan vég intézménye, ezzel együtt pedig az egyébként fontos dolgok is veszítenek valamit értékükből. Ha meghal egy rockikon, akkor felélesztjük hologramként, ha pedig feloszlik egy zenekar, akkor csak legyintünk, mert idővel úgyis visszatérnek, leg...

Roger Waters: Is This The Life We Really Want?

Roger Waters: Is This The Life We Really Want?

Korszakos dalszerző zsenik, élő klasszikusok friss produkciói esetében az ember ösztönösen tesz két lépést hátra, mielőtt az amúgy teljesen felesleges kritikai tiszteletkörökbe alámerülne, és mérlegre tenné saját kisszobájában a mérhetetlent. A jó Roger ott áll sorba Martin L. Gore vagy éppen Mark Knopfler mellett annak a színháznak a függönye mögö...

Inglorious: II

Inglorious: II

Már az első Inglorious-album is nagyon tetszett, a májusban megjelent második lemez ismeretében azonban tényleg azt kell mondanom: Nathan James és zenekara igazi kincs a mai felhozatalban. Alkalmi AOR-projektekkel, underground melodikus rockcsapatokkal ma is Dunát lehet rekeszteni, e zenekarok többsége azonban a '80-as évek második felének hangulatát...

Warrant: Louder Harder Faster

Warrant: Louder Harder Faster

Az előző Warrant-lemez, a Rockaholic majdnem úgy száguldott el mellettem, mintha meg sem jelent volna, de azért így is elég hihetetlennek tűnik, hogy azóta hat év telt el. Augusztusban annak is pont ugyanennyi ideje lesz, hogy a csapat eredeti frontembere, Jani Lane távozott ebből a világból. A két dolog között természetesen nincs összefüggés, viszon...

Emmure: Look At Yourself

Emmure: Look At Yourself

2015 végén eléggé úgy tűnt, hogy lőttek a deathcore-színtér egyik legmegosztóbb bandájának, miután Frankie Palmeri énekes épphogy maga mögött hagyta hangszálproblémáit, és azon kapta magát: hirtelen szinte egyik pillanatról a másikra elfogyott mellőle a teljes Emmure. Az önmagában is meglehetősen ellentmondásos figurának számító frontember ugyanakk...

Mammoth Mammoth: Mount The Mountain

Mammoth Mammoth: Mount The Mountain

Sajnálatosan kevés mostanában az igazán izgalmas rock and roller banda. Amelyik nem kér bocsánatot, ha kicsit hangosabban csörömpöl, nem kezd lassúzni a romantikus balladákra, és nem akar többnek látszani, mint ami. A lekoszhadt fazonokból álló, lemezborítóin rendre természetben pucérkodó amazonokat szerepeltető, ausztrál Mammoth Mammoth viszont il...

V/A: Lords Of This World – A Tribute To Black Sabbath

V/A: Lords Of This World – A Tribute To Black Sabbath

Sokszor felmerült már a kérdés, hogy sokadvonalbeli bandákról miért nem pörögnek sűrűbben a cikkek ezen a médiafelületen, ezért most hallgassuk is meg, hogy ezeknek a csapatoknak például hogyan sikerült megbirkózni egy olyan korszakalkotó zenekar örök érvényű dalaival, mint amilyen a Black Sabbath. Persze a feldolgozásokkal manapság már tényleg Ama...

Linkin Park: One More Light

Linkin Park: One More Light

A Linkin Park az első pillanattól fogva kimatekozott módon popos és rádióbarát volt. Már a 2000-es Hybrid Theoryn is szép számmal akadtak momentumok a gitárgazdagabb pillanatok között-mellett, amelyek tokkal-vonóval együtt felfértek volna akkoriban egy Backstreet Boys- vagy N'Sync-lemezre. Tekerj mondjuk az In The End klipben 2.10 környékére, és mond...

Unruly Child: Can’t Go Home

Unruly Child: Can’t Go Home

Tét nélküli játékot űz az Unruly Child, akik a legutóbbi Worlds Collide albummal ismét összerántották az eredeti felállást, viszont az azóta eltelt hét évben sem váltak igazán működő bandává (színpadra is csak néhány kiemelt fesztiválbulin álltak). Persze illúzió is lett volna ilyesmit remélni tőlük: ötvenes-hatvanas arcokról beszélünk, az általuk játs...

Slowmesh: Something New

Slowmesh: Something New

Érdekes dolog ez a pontozási rendszer, hiszen mi magunk is tudálékoskodó magyarázatokkal kiegészítve publikáltuk pár éve, hogy mire és miért, hogyan és hány pontot adunk. Ugyanakkor ez egy objektív, hosszútávon vizsgálandó skála, ahol a közmegegyezéses klasszikusok érnek 10-et, egy aktuális anyag értékelése pedig pont tök szubjektív, és pillanatnyi...

Crazy Lixx: Ruff Justice

Crazy Lixx: Ruff Justice

A Crazy Lixx 2010-es második nagylemeze, a New Religion hosszabb távon is a 21. századi dallamos vonal kiemelkedő albumai közé tartozott. A svéd csapat tökéletesen ráérzett a hajmetal-korszak hangulatára, és olyan tálalásban nyomták a Def Leppard, a Danger Danger, a Skid Row és társaik által szabadalmaztatott paneleket, hogy egyből megettem a dolgot....

Witherfall: Nocturnes And Requiems

Witherfall: Nocturnes And Requiems

Vérzik a szívem. A Witherfall első – és nagy eséllyel utolsó – lemeze mindenkinek bátran ajánlható, aki valaha is szerette a komplex, okos és hangulatos progresszív heavy/power metalt, viszont borítékolhatóan elsikkad majd. Miért is mondom ezt? Egyfelől, mert az album eleve több mint két éve dobozban állt a kiadása előtt, ami ugye sosem jelent jót,...

Vain: Rolling With The Punches

Vain: Rolling With The Punches

Nem megyek bele, mennyire problémásnak tartom, hogy egy Vain-szintű zenekar nulla reklámmal, nulla körítéssel, teljesen magánban kénytelen megjelentetni a lemezét. Annyival mondjuk kétségtelenül jobb a helyzet, mint régebben, hogy ma már létezik közösségi finanszírozás, így a Rolling With The Punches albummal legalább a pénzénél van Davy Vain és cs...

Lonely Robot: The Big Dream

Lonely Robot: The Big Dream

Titkon reméltem, hogy a többek között az Arenából, az It Bitesból és a Frostból is ismerős John Mitchell tavalyelőtti Lonely Robot-lemezének lesz egyszer még folytatása, és most, amikor már kellemesen összebarátkoztam a második felvonással, azt kell mondanom, hogy nagyon is megérte elkészíteni a The Big Dreamet. Már most úgy tűnik, hogy progos vonalo...

Synaptik: Justify & Reason

Synaptik: Justify & Reason

Teljesen véletlenül botlottam bele a Synaptik idén márciusban megjelent második nagylemezébe, a Justify & Reasonbe, de az ötszámos lemez már első hallgatásra meggyőzött. Annak ellenére, hogy leginkább technikás prog.-powernek nevezhető zenéjük nem éppen habkönnyű hallgatnivaló, mégis könnyen találhat benne fogódzót bárki, aki kicsit is fogékony...

Life Of Agony: A Place Where There’s No More Pain

Life Of Agony: A Place Where There’s No More Pain

Noha örültem, amikor ismét – immáron másodszorra is – újjáalakult a Life Of Agony, annyira azért nem ültem tűkön a visszatérő album miatt. Lehet, hogy most sokan belémvágnák majd a nagykést, de akkor is kimondom: a New York-i zenekar számomra alapvetően mindig is egylemezes csapat volt. És ezt nem úgy értem, hogy a River Runs Red utáni dolgaikat nem bí...

Dog Eat Dog: Brand New Breed

Dog Eat Dog: Brand New Breed

Igencsak ideje volt már, hogy a '90-es évek egyik emblematikus sikercsapata új anyagot adjon ki, hiszen annak ellenére nem jelent meg 2006 óta semmi Dog Eat Dog név alatt, hogy a brigád pár év kihagyás után már 2010-ben visszatért. Ha nem vagy pofátlanul fiatal, illetve a komplett '90-es éveket sem aludtad át, akkor nyilván képben vagy a csapat zen...

Amberjack: Storm

Amberjack: Storm

Bevallom, az Amberjack viszonylag friss csapat számomra. Hallottam már a nevüket korábban, de a zenéjükkel ezen a most kiadott debütáló anyagon szembesültem először. Viszont örülök neki, hogy így alakult, mert a Storm kimondottan feelinges, jó dalokkal telepakolt album. Különösebben eredetinek nem nevezném, de a csapatnak akár külföldön is simán le...

Ex Deo: The Immortal Wars

Ex Deo: The Immortal Wars

Ugyan ki ne érzékenyülne el, amikor megpillantja ezeket a derék, szőrös fiúkat, amint tunikában, mübűrmellvértekben, kellékkardokkal kezükben kaszabolják a levegőt halál metalt megvető bátorsággal, miközben főnökük eredeti montreali akcentusos tört latinnal üvölti bele a bizonytalanság csendjébe Rómába vetett igaz hitét? Engem lazán legyalult az Ex...

Mark Lanegan Band: Gargoyle

Mark Lanegan Band: Gargoyle

Nagyon csúnyát fogok mondani: vannak olyan előadók, akiknek a kreativitás szempontjából egyszerűen nem tesz jót, ha leállnak a különféle tudatmódosító szerek használatával. Cinikus dolog persze ilyet állítani, de gondoljunk csak például a Red Hot Chili Peppers vagy a Jane's Addiction sokat próbált tagságára, de hazai példáknál maradva sem Pajor Tam...

Ayreon: The Source

Ayreon: The Source

Egy cseppet sem lennék meglepődve, ha Arjen Anthony Lucassen Pataky Attillához hasonlóan egyszer csak bejelentené, hogy bizony ő is valamiféle kapcsolatban áll a mienknél fejlettebb civilizációk küldötteivel, akiktől folyamatosan kapja a segítő információkat földi küldetésének beteljesítéséhez. A hórihorgas holland zseni nemcsak két és fél méteres ...

Memoriam: For The Fallen

Memoriam: For The Fallen

Kevés szomorúbb dolog létezik annál egy rajongó számára, mint amikor a kedvencéről már csak múlt időben beszélhet. Haláleset, fásultság, kifulladás – az évtizedek során megannyi jelentős zenekar fordult a létből bele a mindent megszépítő emlékezet időtlenségébe, hogy aztán sokuk végül visszatérjen onnan, több-kevesebb sikerrel. Éppen ezért csó...

Night Ranger: Don’t Let Up

Night Ranger: Don’t Let Up

A Whitesnake-be távozott Joel Hoekstra helyén már Keri Kelli gitározik Brad Gillis mellett az új Night Rangeren, de ezt leszámítva természetesen a Don't Let Upon sem történtek lényeges változások az egyik örök amerikai jukebox-bandánál. Persze ennél a korosztálynál az ember már eleve nem is számít kísérletezésre, és ez így is van rendjén. Szép dolo...

Skyclad: Forward Into The Past

Skyclad: Forward Into The Past

Az új Skyclad teljes meglepetésként érkezett, hiszen semmi sem utalt arra, hogy nyolc évvel az utolsó lemez, az In The... All Together után várható lenne bármikor is a folytatás. Martin Walkyer 2001-es kiválásával az egyébként is a föld alatt mozgó banda még mélyebbre süllyedt az underground bugyraiban, az utóbbi majd egy évtized csendje pedig arra...

Pentagram: Akustik

Pentagram: Akustik

Öt éve adott ki utoljára stúdiólemezt a török Pentagram (vagy ha úgy jobban tetszik: Mezarkabul), és mint azt a címből nyilván te is kitaláltad, az Akustik sem új nagylemez, hanem egy gyűjteményes anyag, mely régebbi dalok átdolgozott, akusztikus verzióit tartalmazza. Ha nem hallottál volna még róluk, elég, ha annyit tudsz, hogy a thrash metal felől ...

6. oldal / 185

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.