Shock!

augusztus 22.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Cannibal Corpse: Red Before Black

Cannibal Corpse: Red Before Black

Előzetesen szó volt itt az eddigi legnyersebb hangzásról meg az eddigi legfogósabb zenei anyagról, de összességében nem gondolom gyökeresen eltérőnek a Red Before Blacket a Cannibal Corpse előző néhány lemezéhez képest. Ezzel most természetesen nem azt mondom, hogy az idei anyag teljesen ugyanolyan, mint mondjuk az A Skeletal Domain volt: egy fokozattal valóban mocskosabb, durvább ez a lemez a legutóbbinál, de aki előzetesen esetleg netán valamiféle korszakhatárra számított, megnyugodhat, ilyesmiről természetesen szó sincs. Mivel egy három évtizedes, kilengésektől abszolút mentes karrier tizennegyedik albumáról beszélünk, szerintem dőreség is lenne hasonlót várni Alex Websteréktől.

 

Annihilator: For The Demented

Annihilator: For The Demented

Lassan három éve már, hogy Dave Padden kiszállása miatt csaknem két évtized után Jeff Waters ismét magához ragadta a mikrofont az Annihilator frontján. Nem meglepő módon a 2015-ben általa felénekelt Suicide Society így igazi visszatekintő korong volt, nem csak a vokalista személye, hanem amiatt is, hogy zeneileg is egyértelműen a klasszikus, régisuli...

Cloven Hoof: Who Mourns For The Morning Star

Cloven Hoof: Who Mourns For The Morning Star

A wolverhamptoni Cloven Hoof legutóbbi anyagával, a Resist Or Serve -vel egy 2010-es EP-t leszámítva hat hosszú év után adott életjelet magáról, és ugyan az anno 1979-ben indult, a hőskorban a NWOBHM-kalapba teljesen jogosan besorolt bandában az alapító basszusgitáros, Lee Payne mellett azóta szinte teljesen lecserélődtek a társak, ezúttal mégis elég...

Von Hertzen Brothers: War Is Over

Von Hertzen Brothers: War Is Over

A kedves olvasó az alább látható pontszám miatt most már biztosan úgy gondolja, hogy végérvényesen elmehetett az eszem, hiszen ilyen sok nagyra értékelt albummal már jó ideje nem futhatott össze, mint amennyivel 2017-ben. De hát mit lehet tenni, ha ebben az évben csak úgy ömlenek ránk a legszuperebb megjelenések? A finn Von Hertzen tesók legfrisseb...

Adagio: Life

Adagio: Life

Ugyan a Gojira mára egyértelműen a metal underground meghatározó csapatai közé küzdötte fel magát, nyomában mégsem igazán járnak honfitársak, azaz rajtuk kívül nem találni olyan francia csapatot, amely tartósan a figyelem középpontjában tudott volna maradni. Mindez igaz sajnos az Adagióra is: a Stéphan Forté gitáros és Franck Hermanny bőgős által a...

Butcher Babies: Lilith

Butcher Babies: Lilith

Akár kényes témának is tűnhetne napjainkban azt boncolgatni, beszélne-e bárki is a Los Angeles-i Butcher Babies zenekarról, ha nem két impozáns énekesnő állna a csapat frontján. Én azonban már csak azért sem akarom kerülgetni a forró kását, mert a banda az elejétől fogva kihasználja a Heidi Shepherd és Carla Harvey kettősében rejlő extra marketing-...

RSO: Rise

RSO: Rise

A meglehetősen semmitmondó RSO elnevezés két elsőrangú gitárost takar, akik ráadásul jó ideje a magánéletben is egy párt alkotnak: az egyiket Richie Samborának, a másikat Orianthi Panagarisnak hívják, ez az ötszámos EP pedig az első közös produktumuk. Viszonylag régóta ígérgetik már a megjelenést, előzetesen amolyan countrys-bluesos megközelítésről...

Samael: Hegemony

Samael: Hegemony

Ugyan milyen elvárásaink lehetnek egy immár harminc éve üzemelő, annak idején stílust teremtő, de jó ideje éppen e stílus sablonjai közül kikeveredni képtelen zenekarral szemben? Jó kérdés, hogy vajon maguk a Samael teremtő erejét jelentő Locher testvérek milyen elvárásokkal indultak neki a tizenegyedik sorlemezük elkészítésének. Elég lesz-e, ha cs...

Trivium: The Sin And The Sentence

Trivium: The Sin And The Sentence

Úgy tíz-tizenhárom évvel ezelőtt kimondottan sokat hallgattam a Triviumot, sőt, úgy tekintettem rájuk, mint azon fiatal csapatok egyikére, amelyek hosszabb távon majd odasorolhatnak a régi nagyok mellé. Aztán persze – mint szinte az összes efféle zenekarnál, akikben akkoriban bíztam – náluk is elég rendesen ellaposodott a történet, az utolsó lemezü...

Europe: Walk The Earth

Europe: Walk The Earth

Elkötelezett Europe- (és újkori Europe-) rajongóként is töredelmesen be kell valljam, hogy első ismerkedéskor óriási pislogásokat követően vertem be a szunyát a Walk The Earth alatt. Pedig hát a csapat még mindig kizárólag azokkal a zenei eszközökkel muzsikál, amelyekre az utóbbi években ráfordultak, és amelyekkel engem is bármikor kenyérre lehet k...

Dreamgrave: Monuments I. - The Anxious

Dreamgrave: Monuments I. - The Anxious

Amikor egy hazai csapat többek között azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az Opeth és a hozzá hasonló progresszív zenekarok nyomdokain halad, ez már elég ahhoz, hogy például az elkötelezett Mikael Åkerfeldt-rajongók egy csapásra szimpatizáljanak velük. Így voltam vele én is. A szegedi Dreamgrave is jó ideje formálgatja, tökéletesíti már ezt a mifelén...

Heretic: A Game You Cannot Win

Heretic: A Game You Cannot Win

A Heretic egy kérészéletű power/thrash-zenekar volt a '80-as évek végén, akik 1985-től mindössze '88-ig voltak aktívak. Ezalatt erejükből a Torture Knows No Boundary EP-re, meg a később a Metal Church énekeseként szélesebb körben is ismertté vált Mike Howe-val a mikrofon mögött kiadott Breaking Point nagylemezre futotta, aztán beleálltak a földbe. ...

Destruction: Thrash Anthems II

Destruction: Thrash Anthems II

Lehet az ember bármekkora Destruction-rajongó, tény, hogy a thrash műfaj egyik legklasszikusabb német csapata az utóbbi egy évtizedben jó esetben is csak stagnált. Nagy probléma persze az újabb cuccaikkal sincs, azzal viszont nehéz lenne vitába szállni, hogy szép lassan beleszürkültek önmagukba. És igaz ugyan, hogy a Schmier szereplésével készült e...

With The Dead: Love From With The Dead

With The Dead: Love From With The Dead

„Nincs szerelem. Nincs öröm. Nincs remény. Nincs élet." – üvölti Istentől elhagyatva Lee Dorrian a With The Dead új anyagának Anemia című dalában, és ez a helyzetjelentés precízen mutatja be a lemezen hallható, karneválian vidám hangulatot. Hatvanhat percnyit kapunk a legnyomasztóbb, legnyomorultabb és legtorzabb doom muzsikából, ahogy talán tényleg...

Septicflesh: Codex Omega

Septicflesh: Codex Omega

Az új Septicflesht hallgatva megint elmerengtem kicsit azon, hogy mennyi veszélyt hordoz magában az, ha egy zenekarnak sikerül kialakítania a saját zenei személyiségét. Vegyük például Seth Siro Antonékat: 1994-es debütáló lemezük óta nagyon sokat fejlődtek és változtak, albumonként kristályosodott ki az az elképzelés, ami már a kezdetektől ott moto...

H.E.A.T: Into The Great Unknown

H.E.A.T: Into The Great Unknown

Mint minden évben, idén is arra vártam, hogy drága svédjeim kihozzák végre az új csomagot, végre meg is történt ez 2017-ben. Nem kapkodták el. Jó rég volt, mikor legújabb kori kedvenceim új kiadvánnyal jelentkeztek, a Tearing Down The Walls óta eltelt három és fél év, ez már az egyébként jó karban lévő türelmemnek is sok, és nemhogy valami jó kis dal...

Sons Of Apollo: Psychotic Symphony

Sons Of Apollo: Psychotic Symphony

Amikor mondjuk három nap éheztetés után valaki elé csak úgy odatolnak egy tál gőzölgő sajtos/húsos makarónit, alighanem még annak is összefut a nyál a szájában, aki alapból ki nem állhatja az olasz konyhát. Aki meg szereti, az alighanem enyhe remegést is érezhet ilyenkor gyomortájékon... Valami olyasmit, mint amilyen a Sons Of Apollo összeállításán...

L.A. Guns: The Missing Peace

L.A. Guns: The Missing Peace

John és Paul, Mick és Keith, Robert és Jimmy, Steven és Joe, Axl és Slash – a rockzene nagy párosairól aligha kell különösebb fejtegetésbe kezdenem, mindenki tisztában van vele, hogy az efféle se-veled-se-nélküled dinamika mennyit tehet hozzá egy zenekar legendáriumához. Mindez persze az említetteknél jóval kisebb léptékben is működik, és aligha vi...

Jag Panzer: The Deviant Chord

Jag Panzer: The Deviant Chord

Ha nem vagy különösebben képben a US power színteret illetően, akkor a Jag Panzer neve valószínűleg maximum onnan ismerős, hogy ebből a csapatból igazolt anno Chris Broderick a Megadethbe 2008-ban. Mark Briodyék azonban jóval fontosabbak annál, hogy csak emiatt legyen érdemes foglalkozni velük. Már a zenekar múltja is tiszteletet parancsoló: az 198...

a-ha: MTV Unplugged – Summer Solstice

a-ha: MTV Unplugged – Summer Solstice

Sokszor, sok helyen felmerült már a kérdés, hogy vajon mely zenei megközelítés bizonyítja leginkább, hogy egy dal kivételesen jó. A stílusirányzat persze legalább ugyanannyira szubjektív dolog, mint ahogyan az is, hogy kinek melyik előadó vagy zenekar a kedvence, azonban abban szerintem nagyon sokan egyetértünk, hogy egy igazán jó dal szinte minden...

Blackfinger: When Colors Fade Away

Blackfinger: When Colors Fade Away

Új lemezzel jelentkezik Eric Wagner Trouble-utáni életének gyengébbik csapata (a jobbik ugye a The Skull). A jó Eric a 2014-es debütáló anyag óta az egész bandát szélnek eresztette, hogy aztán ide is beszuszakoljon egy korábbi Trouble-muzsikust Chuck Robinson gitáros képében, aki azonban túl sok időt nem is töltött el a zenekarban. Helyére az a Terry...

Whitesnake: 1987 - 30th Anniversary Edition

Whitesnake: 1987 - 30th Anniversary Edition

Biztos nem én voltam az egyetlen tisztességes Whitesnake-rajongó, aki hiányérzettel küszködött, amikor az EMI kiadó 2007-ben előállt az 1987-es lemez jubileumi újrakiadásával. Az a CD/DVD kombó sajnos semmi olyat nem tartalmazott, amire egy vérbeli fan igényt tartott volna, most, a harmincadik évfordulóra azonban alaposan kiköszörültetett a csorba....

Living Colour: Shade

Living Colour: Shade

Nem kényezteti el a tábort túl gyakran új lemezekkel a Living Colour. A legutóbbi The Chair In The Doorway 2009-ben jelent meg, a Shade pedig mindössze a harmadik stúdióalbum a 21. század elején megjátszott újjáalakulás óta, vagyis mennyiségileg csak most érték be első periódusos önmagukat ezen a téren. Nem mintha ezeknek a számoknak meg a statisztik...

Kobra And The Lotus: Prevail I

Kobra And The Lotus: Prevail I

Brittany „Kobra″ Paige egy szőke amazon Kanadából, aki 2008 óta egyengeti saját maga által alapított zenekara, a Kobra And The Lotus útját, és ugyan ma még nem az ő nevétől hangos a metal média, fokozatosan építkezve kezd egyre inkább bekerülni a köztudatba. Amellett, hogy Ms. Paige kétévente piacra dob valamiféle új Kobra-cuccot, a Kamelotban is h...

Marilyn Manson: Heaven Upside Down

Marilyn Manson: Heaven Upside Down

Nem hittem volna, hogy az utóbbi időszak albumtermése – és különösen a 2015-ös The Pale Emperor után – valaha még azt mondom Marilyn Mansonra, hogy nahát, de nahát. Az előző anyaga kapcsán írt soraimat visszaolvasva pedig dupla nahát. Az öreguras polgárpukkasztó valahogy vissza tudott tekeregni az időben, s bár soha nem fog már Antichrist Superstar t k...

Cradle Of Filth: Cryptoriana: The Seductiveness Of Decay

Cradle Of Filth: Cryptoriana: The Seductiveness Of Decay

A két évvel ezelőtti Hammer Of The Witches jó ideje a Cradle Of Filth legimpozánsabban sikerült albuma volt, ráadásul a banda változatlan felállásban fordult rá a folytatásra, így okkal reménykedhetett benne mindenki, hogy nem lesz nagy gond az új lemezzel. Engem első blikkre ugyanakkor kicsit megijesztettek a hétperces átlagidejű szerzemények. Nem m...

The Haunted: Strength In Numbers

The Haunted: Strength In Numbers

Pár évvel ezelőtt úgy tűnt, keresztet vethetünk a The Haunted további sorsára, de Patrik Jensent nem olyan fából faragták, aki csak úgy feladja. A kitartást díjaztam, viszont a két évvel ezelőtti feltámadást jelentő Exit Wounds lemezt ezzel együtt sem találtam különösebben lehengerlőnek. A kötelezőt hozták rajta, de annál többet egy fikarcnyival sem ...

6. oldal / 188

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.