Shock!

július 01.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Kvelertak: Nattesferd

Kvelertak: Nattesferd

Egy ideje egyesek már fanyalognak a három gitár – ének – dob – basszus felállással a stílusokat (black metal, stoner, klasszikus heavy metal, punk rock) bátran – és tegyük hozzá: tudatosan, egyszersmind okosan – vegyítő, elképesztő intezitású koncerteket adó norvég Kvelertak kapcsán. A 2013-ban megjelent, Meir című második anyaguk kapcsán már sok helyről megkapták a kritikát, hogy a debütalbum vonalát vitték tovább szinte egy az egyben. Ezt maguk a srácok is nyíltan bevallották különböző interjúkban: a második lemezzel gyakorlatilag csúcsra járatták a bemutatkozó anyagon kialakított sajátos elegyet. Na, most ehhez képest a harmadik nagylemez – amely általában nagyon sok zenekarnál vízválasztó is egyben – keretében megtörtént az első radikális irányváltás a norvég hatos részéről.

 

Tremonti: Dust

Tremonti: Dust

Nem hiszem, hogy sokat kellene magyaráznom, kicsoda Mark Tremonti, és milyen szólólemezeket készített a Creed meg az Alter Bridge mellett. Mivel az Alter Bridge-nek talán a legnagyobb rajongója vagyok a stábon belül, természetesen Tremonti szólólemezeit is nagyon vártam az elmúlt években. Ádámunkkal ellentétben baromira szerettem az első Tremonti-al...

Red Hot Chili Peppers: The Getaway

Red Hot Chili Peppers: The Getaway

Méltósággal öregedni. Több helyen is olvastam, hogy a Red Hot Chili Peppers mostanság éppen ezzel foglalatoskodik. De mégis, mi a jó francot jelent ez a sokat emlegetett „méltósággal öregedés"? Az én értelmezésemben valami olyasmit, hogy akárhányszáz éves is vagy, lelkileg megmaradsz fiatalnak, és legalább legbelül, ahol senki sem lát, kitartasz az...

Vektor: Terminal Redux

Vektor: Terminal Redux

Hosszú évtizedek óta mondogatják, hogy a rockzenében nincs új a nap alatt: minden riffet és dallamot eljátszottak, minden hangot lefogtak és minden dalt megírtak már a műfaj megszületése óta. Bár van benne némi igazság, ezen álláspont egyértelműen túlzó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy időről időre felbukkannak olyan csapatok, amelyek hangzá...

Treat: Ghost Of Graceland

Treat: Ghost Of Graceland

Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna: egy Göteborghoz tartozó parányi sziget, Hönö kikötőjében bóklászva, az egyik jellegzetesen puritán raktárépületben leledző ócskásnál kincset érő, ritkaságszámba menő bakelitek és kazetták gyűjteményébe botlottam. Köztük volt a Treat Dreamhunter albuma is, amit két nappal később az egyik Göteborg-menti outlet...

Dark Funeral: Where Shadows Forever Reign

Dark Funeral: Where Shadows Forever Reign

A Dark Funeraltól senki sem veheti el azt a dicsőséget, hogy ott volt a skandináv black metal (az úgynevezett második hullám) alapköveinek lerakásakor, a The Secrets Of The Black Arts album képében pedig a maguk klasszikusával is hozzájárultak az akkori kép teljességéhez. A Marduk mellett a Lord Ahriman művésznéven tevékenykedő Mikael Svanberg gitá...

Gojira: Magma

Gojira: Magma

1 vagy 10. E két pontszám híven tükrözi, milyen elvárásaim voltak az új Gojira-lemezzel kapcsolatosan. Egyik kedvenc csapatom a L' Enfant Sauvage -on megmutatta, hogy technikás extrém metal ide vagy oda, nem hajlandók pályájukat egyetlen stílusra korlátozni, filozófiájukat tekintve inkább állnak közelebb a fiatal, de rugalmas facsemetéhez, mintsem az...

Death Angel: The Evil Divide

Death Angel: The Evil Divide

Olyan elsöprő thrash-gránáttal indul az új Death Angel, hogy az ember jóformán levegőt sem kap: a The Moth gyakorlatilag mindent egyesít magában, amitől olyannyira szeretni lehet ezt a zenekart. Akikre ma már nem annyira áll a régi meghatározás, miszerint „filippínó unokatesók zenekara", hiszen az alapfelállást ma már csak Mark Osegueda énekes és R...

Jorn: Heavy Rock Radio

Jorn: Heavy Rock Radio

Jorn Landéről mindig is tudni lehetett, hogy szereti a feldolgozásokat, a sorlemezein is rendre elejtett egy-egy régi örökzöldet, de csinált már fullos albumokat is átiratokból, hiszen 2007-ben ott volt az Unlocking The Past , majd három évvel később a sokat kárhoztatott Dio című gyűjtemény. A Heavy Rock Radio tehát nem mindenféle előzmény nélkül potty...

Phantom 5: Phantom 5

Phantom 5: Phantom 5

Claus Lessmann, Michael Voss, Francis Buchholz, Robby Boebel, Alex Kruse – mondanak valamit ezek a nevek? Ha melodikus rockban utazol, három gyakorlatilag biztosan, de kis rásegítéssel a másik kettő sem lesz ismeretlen, hiszen a műfaj veteránjairól beszélünk. Igaz, ezek az arcok nem a Sunset Stripen kezdték az ipart, hanem kicsit közelebb, teuton f...

Hellyeah: Unden!able

Hellyeah: Unden!able

Ismét itt a zenekar, amelyik nem önmaga jogán híres, hanem alapvetően azért, mert egy olyan híres ember dobol benne, aki valaha még híresebb volt, hiszen a világ egyik leghíresebb metalzenekarában játszott, ráadásul a világ egyik leghíresebb metalgitárosának híres testvére. Mindezt ezúttal nem azzal a kendőzetlen keserűséggel írom, mint tettem egyko...

Goatess: II – Purgatory Under New Management

Goatess: II – Purgatory Under New Management

Doom metal, feltétel nélküli Black Sabbath/Ozzy-imádat és Chritus, azaz Christian Linderson (ex-Saint Vitus, Count Raven, Terra Firma). A kulcsszavak tehát most is ugyanazok, mint nemrég a Lord Vicar esetében, ezúttal azonban mások a társak és kissé eltérő a muzsika is – bár ez utóbbi azért erősen relatív, pláne, hogy a Vicar legutóbbi lemezén pont i...

Devildriver: Trust No One

Devildriver: Trust No One Teljesen döbbenetes, de jövőre már tizenöt éves lesz a Dez Fafara által vezetett Devildriver, mely zenekar az indulásuktól kezdve stabil pontot jelent a durvább zenék világában. Igaz, ez a stabilitás megingott, amikor a csapatból két alapember távozott 2014-ben (Jeff Kendrick gitáros, és John Boecklin, aki egy igazi vadállat és egyéni dobos). Nyilv...

Grand Magus: Sword Songs

Grand Magus: Sword Songs

A Grand Magus táborának egy részével ellentétben nekem nem volt különösebb bajom azzal, hogy a Spiritual Beggarsből is ismert JB vezette csapat a doomos vonal felől fokozatosan elkezdett közelíteni a hagyományos heavy metal felé. Az átalakulás szerintem a legutóbbi Triumph And Power rel lett teljes, a két évvel ezelőtti albummal a zenekar végleg megé...

Candlemass: Death Thy Lover

Candlemass: Death Thy Lover

Léteznek bizonyos megfejthetetlen rejtélyek a színtéren. Számomra ezek egyike a Candlemass nagy dérrel-dúrral beharangozott lemezstopja volt pár évvel ezelőtt, miközben a kultikus-klasszikus svéd doomsterek a koncertezéssel például bevallottan nem akarnak felhagyni. Értem én, hogy drága albumot készíteni, amit aztán senki sem vesz meg, de a zenekar...

Volbeat: Seal The Deal & Let’s Boogie

Volbeat: Seal The Deal & Let’s Boogie

A Volbeat név mára olyan szintű globális branddé vált, hogy nyugodt szívvel mellőzöm e helyen a dán zenekar bemutatását – annál is inkább, mert a Seal The Deal & Let's Boogie címmel ellátott friss sorlemez sem árul zsákbamacskát, és tökéletesen illeszkedik az eddigi sorba. A (most már újra) négyes mégsem állóvízben bazsevál, sőt, a történések k...

Tiles: Pretending 2 Run

Tiles: Pretending 2 Run

Ha valakinek mondanak még valamit azok a nevek, hogy Terry Brown és Hugh Syme, akkor talán már nem is szükséges megemlíteni azon kanadai zenekar nevét, akiknek munkássága szorosan kapcsolódik e két úriemberhez. A kevésbé tájékozottaknak, illetve a Geddy Lee hangszínétől fejvesztve-sikoltozva menekülőknek azért áruljuk el, hogy a Rushról van szó, ak...

Sixx: A.M.: Prayers For The Damned (Vol. 1)

Sixx: A.M.: Prayers For The Damned (Vol. 1)

Sokan kiakadtak rajta, kívülről nézve mennyire hidegen, érzelemmentesen fejezte be pályafutását a Mötley Crüe, de én őszintén szólva semmi meglepőt nem találok ebben. Elég egyértelmű, hogy a csapat zenei egységként valamikor a '90-es években – szerintem nagyjából a '94-es album bukása után – gellert kapott, és mielőtt előjönnél nekem a New Tattoo-val...

Ted Poley: Beyond The Fade

Ted Poley: Beyond The Fade

Hosszasan lehetne vitázni azon, mennyi értelme van az olyan típusú lemezeknek, mint a Beyond The Fade. Miről is van szó? Adott egy kultikus hang a dallamos zenék hőskorából, akinek a Frontiers gyakorlatilag száz százalékban a segge alá tolt egy albumnyi dalt, amelyek ráadásul szemérmetlenül a hallgatók nosztalgiájára építenek, majd elhangzott egy so...

Lord Vicar: Gates Of Flesh

Lord Vicar: Gates Of Flesh

Saint Vitus, Count Raven, Reverend Bizarre – megannyi legendás név a doom metal éjsötéten bugyborékoló mélyéről. Oké, Chritust, azaz Christian Lindersont lehet chritizálni azért, mert hogy a Saint Vitusnak pont a leggyengébb lemezén, a C.O.D.-n danolt, de hát az ottani mélyrepülés azért kevéssé az ő hibája volt, sokkal inkább a nem túl erős daloké....

Hatebreed: The Concrete Confessional

Hatebreed: The Concrete Confessional

Sokan talán már nem emlékeznek rá, de amikor annak idején, tizenegynéhány éve a Hatebreed elkezdett komoly névvé válni a színtéren, először rájuk, illetve pár hozzájuk hasonló megközelítéssel dolgozó bandára – például a brit Stampin' Groundra – használták a szaksajtóban előszeretettel a metalcore kifejezést (sőt, egyesek még slayercore-ozni sem áta...

Sledgeback: 36206

Sledgeback: 36206

Volt egyszer egy punkrock-csapat, úgy hívták, hogy C.A.F.B., illetve hülyeséget beszélek, hiszen van az még most is, csak éppen már engem nem érdekel különösebben. Viszont amikor még odafigyeltem rájuk, az meg annyira régen volt, hogy még egy bizonyos Szakácsi Gábor, azaz Greg danolt ottan, pedig ez a jóember már vagy tizenhét éve kiköltözött Ameri...

Nordic Union: Nordic Union

Nordic Union: Nordic Union

Hozzávalók: Frontiers, Erik Martensson, Ron Atkins. Recept: bízd rá az egészet Erikre! Fogyasztás: türelemmel. Elvileg örülnünk kellene, ha egy újabb lemezt látunk megjelenni, amelyen Martensson működik közre, feltéve, ha tisztában vagyunk vele és szeretjük az Eclipse nevű svéd csapat munkásságát. Azonban kissé árnyaltabb a kép, ha idevesszük: a gi...

Destruction: Under Attack

Destruction: Under Attack

Szívesen írnám, hogy irgalmatlanul gyalul az új Destruction, és az újjáalakulás óta készített legjobb lemezeik közé tartozik, de sajnos nem tudom: Schmierék sokkal inkább most is ugyanolyan alapjáratos albumot készítettek, mint a legutóbbi Spiritual Genocide . És különösebben nem is vet jó fényt a veterán germán thrasherekre, hogy az azóta eltelt nég...

Joe Bonamassa: Blues Of Desperation

Joe Bonamassa: Blues Of Desperation

Joe Bonamassa hatalmas játékos. Töretlen népszerűséggel bűvészkedik a kezében tartott kártyalapokkal (gitárokkal), amelyek közül bármikor előhúzza az ászt és a jokert (a Fendert és a Gibsont), ami esetében a rockot és a bluest jelenti. A blues kereskedelmi szempontból roppant kockázatos műfaj, hiszen túlságosan őszinte, érzelmes, személyes, és álta...

The Defiants: The Defiants

The Defiants: The Defiants

Talán nem én vagyok az egyetlen olyan Danger Danger-hívő a planétán, akinek különös módon akkor kezdett nagyon bejönni a hajmetal-vonulat utolsó igazán karizmatikus alakulata, amikor a nyegle frontember, a kultikus New Jersey-i Prophet soraiban még dobosként tevékenykedett Ted Poley helyére Paul Laine, a kanadai AOR-szenzáció került. Laine ugyanis ...

Almanac: Tsar

Almanac: Tsar

A Rage szétrobbanása a tavalyi év egyik legváratlanabb és legkellemetlenebb meglepetése volt, de olyan nagy gond azért nincs, hiszen várható volt, hogy mindkét agy, Peavy Wagner, illetve Victor Smolski is folytatja a zenélést. És azt is borítékolni lehetett, hogy miközben a smolskitlanodott Rage kissé földközelibbre veszi a figurát , addig a belorusz...

1. oldal / 172

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.