Bő három és fél éve, hogy Nicke Andersson (ex-Entombed, ex-The Hellacopters, de ezeket tán kár is ideírni, a jó Nickét úgyis ismeri mindenki) felbukkant a színtéren legújabb kreálmányával, az Imperial State Electrickel, most meg már itt is van harmadik nagylemezük, a Reptile Brain Music. Nyaktörő tehát a tempó, és ez sajna a legritkábban szül jó vért. Most sem ez történt, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ISE nálam amúgy is erős hendikeppel indult, a Hella után sok mindent vártam volna Nick Royale-tól, csak azt a punnyadt muzsikát nem, amit a 2010-es lemez tartalmazott. A tavalyi Pop War aztán már sokkal jobban megnyert magának, úgyhogy minden bizonnyal rekordsebességgel sikerült összecsiszolódnom azzal a markánsan Beatles, Cheap Trick, Twisted Sister és persze KISS-diétán hizlalt muzsikával, amit az ISE teljes mellszélességgel képvisel. Meg persze a jó Nick jobb dalokat is követett el legutóbb.
