Shock!

május 03.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Black Stone Cherry: Kentucky

Black Stone Cherry: Kentucky

Több emberrel is vitáztam az utóbbi években a Black Stone Cherry kapcsán, én ugyanis nem éreztem a zenekar stílusában különösebben éles váltást a vízválasztónak tekintett hármas albummal kezdődően. Igen, tény, hogy kicsit jobban rágyúrtak a rádiós vonalra a Between The Devil & The Deep Blue Sea és a Magic Mountain dalaiban, mint az első két anyagnál, viszont egyfelől ez a modern, amerikai éterre kacsingató vonal a debütről meg a Folklore And Superstitionről sem hiányzott, másrészt a 2011-es meg a 2014-es lemeznél sem arról volt szó, hogy Chris Robertsonék hirtelen átmentek volna Daughtryba. Persze nincs okom kételkedni abban, hogy a Roadrunner szívesen megcsinálta volna belőlük a Nickelback southern változatát, de olyan eszelősen óriási kilengéseket azért sosem éreztem náluk, maximum az arányok voltak mások az egyes lemezeken. Nekem mindenesetre az összes anyagukon akadnak nagy kedvenceim, és mindet rendszeresen hallgatom is.

 

Fleshgod Apocalypse: King

Fleshgod Apocalypse: King

Emlékszem, amikor először találkoztam a metalt szimfonikus zenével keverő zenekarokkal, úgy ugrált a szemöldököm fel-alá, mint Jim Carrey-nek az Ace Venturában. Therion, Nightwish, Dimmu Borgir vagy Septicflesh, hogy csak néhányat említsek, mind teljesen lenyűgözött, bár sokszor nem annyira magával a zene minőségével, mint inkább azzal a totális kr...

Zakk Wylde: Book Of Shadows II

Zakk Wylde: Book Of Shadows II

Nehéz feladat elé állítottak a kollégák, amikor nekem dobták prédául a Book Of Shadowst. Köztudottan BLS-fanatikus vagyok, bár az utóbbi években rajongásom erősen beszáradni látszik, mint szakállba folyt sörhab. Ebben pedig igen nagy szerepet játszik az Order Of The Black óta tapasztalható álmosító tendencia, amely egyre inkább előtérbe nyomja a bad...

Artillery: Penalty By Perception

Artillery: Penalty By Perception

Bevallom, kicsit elment mellettem a legutóbbi Artillery-album, a Legions , amelyen Michael Bastholm Dahl személyében új énekes debütált a dánoknál. Nem volt különösebb gond azzal a lemezzel sem, de valahogy mégsem hallgattam annyit, mint két elődjét, a When Death Comes t és a My Blood ot. Mielőtt megkérdeznéd, ebben biztosan nem volt része Michaelnek, ő ...

Pet Shop Boys: Super

Pet Shop Boys: Super

Rendben, essünk túl mindjárt a nehezén, és beszéljünk arról teljesen őszintén, hogy bűntelen életed és valódi ínyenchez méltó ízlésed dacára miért kell ilyen indokolhatatlanul alacsonyrendű popzenével találkoznod kedvenc magazinod oldalain? Természetesen a háttérhatalom, a chemtrail és a Guns-reunionből végül aljas módon kihagyott Chris Pitman közö...

Iggy Pop: Post Pop Depression

Iggy Pop: Post Pop Depression

James Newell Osterberg, Jr. mostanában olyanokat nyilatkozgat, hogy belefáradt a rockszakma szarakodásaiba, megöregedett és vissza akar vonulni. Persze, mondta ezt már Iggy Pop korábban is sokszor – elsőként talán jó négy évtizeddel ezelőtt –, de most akár még hihetünk is neki: földi létének hetvenedik, pályafutásának ötvenpluszadik évébe lépve, a ...

Deftones: Gore

Deftones: Gore

Szerintem nem volt ember a rajongótáborban, aki ne vonta volna fel a szemöldökét, miután elolvasta Stephen Carpenter nyilatkozatát arról, hogy ő valójában nem is akart gitározni az új Deftoneson, meg hogy szíve szerint más irányba haladt volna ezzel a lemezzel, mint társai. Az „ez az eddigi legjobb lemezünk!"- és „a keményebb részek még keményebbek, ...

Accuser: The Forlorn Divide

Accuser: The Forlorn Divide

Ha netán még sosem hallottál a germán Accuserről (vagy hogy autentikusan írjuk a csapat nevét: Accu§erről), ne magadban keresd feltétlenül a hibát, a siegeni banda ugyanis még a fénykorban sem számított tömegek kedvenceinek. Jobbára ők is megmaradtak kultikus hősöknek, ahogy például a néhány hete szintén friss anyaggal előrukkolt Exumer is. Az underg...

Striker: Stand In The Fire

Striker: Stand In The Fire

A Striker egy 2007-ben alakult kanadai power/speed-csapat, akiket néhány héttel ezelőtt élőben is el lehetett csípni Budapesten, méghozzá a Primal Fear / Brainstorm-turné vendégeként . Annak ellenére, hogy a Dan Cleary énekes által vezetett ötösfogat csak jövőre tölti be tizedik életévét, egész komoly diszkográfiát tudnak felmutatni, hiszen az idén f...

Asking Alexandria: The Black

Asking Alexandria: The Black

Ritka kínos helyzet, ha valahonnan pont akkor távozik az énekes, amikor a zenekar éppen a nagy kiugrás előtt áll. Nem is nagyon lehet ilyenkor sérülésmentesen kijönni a dologból, így a legtöbben megpróbálnak inkább biztosra menni, hiszen abban rejlik a legkevesebb kockázat. Ezt tette az Asking Alexandria is, ahonnan a korábbi produkcióknál színeseb...

Ihsahn: Arktis.

Ihsahn: Arktis.

A császárból (ld. Emperor) szólóelőadóvá lett Ihsahn azon kevés művészek egyike a szűkebb értelemben vett undergroundon kívül, akik úgy képesek saját, kizárólagos szabálykönyvük szerint alkotni, hogy annak használatára valójában semmi szükségük. Amíg mondjuk a hasonló tőkéről fogant Borknagar legfeljebb egy-egy dalnyi kísérlet erejéig hódolhat a '7...

Filter: Crazy Eyes

Filter: Crazy Eyes

Az elmúttnyócévben nem volt valami hálás feladat Filter-rajongónak lenni. Richard Patrick zenekara a tökösen nyers Short Bus óta olyan messzire eltávolodott az őszinte és zsigeri rocktól, hogy már végképp attól tartottam, a Trent Reznor mellől egyetlen dallal rocksztár státuszba pattanó főhős soha a büdös életben nem fog többé visszatalálni a rádió...

Zun: Burial Sunrise

Zun: Burial Sunrise

Oké, akkor kezdésnek rögtön elhúzom a mézesmadzagot: a Burial Sunrise hat dalából háromban John Garcia (hivatásos stoner istenség, lásd még: Kyuss, Vista Chino, Hermano, Unida, Slo Burn) hallatja összetéveszthetetlen hangját. De a Zun egyébként is olyasmi, amitől rögvest össze kell, hogy szaladjon a nyál minden jóérzésű stoner ember szájában (és ne...

Metal Church: XI

Metal Church: XI

Noha titkon mindig is reménykedtem benne, hogy egyszer meglépik, ha valamire nem számítottam a Metal Churchnél, hát az Mike Howe reaktiválása volt. Ugyanakkor történnek még csodák, és Kurdt Vanderhoofék előtt nem is nagyon állt más út Ronny Munroe távozása után. Sok értelme aligha lett volna ismét valami sokadik kategóriás ismertségű arccal erőlköd...

Lee Aaron: Fire And Gasoline

Lee Aaron: Fire And Gasoline

Mindig is Lee Aaron volt az egyik legnagyobb kedvencem a hőskorban feltűnt női rockikonok közül, és igazából sosem értettem, miért is nem lett ikonikusabb, hiszen a „metal királynő" image pont hogy hozzá, nem pedig Doróhoz kötődik. Persze távol álljon tőlem az erőltetett hasonlítgatás, elvégre nem objektív szempontok szerint dől el, ki lesz sikeres...

The Mute Gods: Do Nothing Till You Hear From Me

The Mute Gods: Do Nothing Till You Hear From Me

A bemutatkozó lemezével jelentkező The Mute Gods is azon ritka zenekarok közé tartozik, akik nem csupán első alkalommal, hanem tartósan is el tudják varázsolni a hallgatót. Egyre erősebb késztetést érzek ahhoz, hogy újra és újra végigpörgessem legfrissebb kiadványukat, ami nagyon jó jel, hiszen a magamra erőszakolás és a jóra hallgatás helyett a da...

Ennio Morricone: The Hateful Eight

Ennio Morricone: The Hateful Eight

Bár elvileg tavalyi megjelenésről van szó, több okból sem akarnám szó nélkül hagyni a nyolcas számú Tarantino-mozi filmzenéjét – és ezen okok között a nemrégiben begyűjtött Oscar-díj még nem is szerepel. Objektíven nézve persze annak sincs különösebb jelentősége, hogy az Aljas nyolcas jó eséllyel az év filmje lesz számomra (persze, tudom, valójában a...

Spiritual Beggars: Sunrise To Sundown

Spiritual Beggars: Sunrise To Sundown

Ritka az olyan zenekar, amit az ember gyakorlatilag tényleg bármikor szívesen hallgat – nem tagadom, nálam Mike Amott Spiritual Beggarse e szűk körbe tartozik, méghozzá mindegyik korszakával. Az igazán true arcok ma is elsősorban a Spice-szal készített, morózusabb, Sabbath/Trouble-vonalú doomos cuccokra esküsznek tőlük, másoknál a JB-éra belazultab...

Monster Truck: Sittin’ Heavy

Monster Truck: Sittin’ Heavy

A kanadai Monster Truck olyan zenét játszik, amit az ember elsődlegesen nem feltétlenül egy kanadai zenekartól várna, viszont körülbelül fél percnek kell eltelnie a Why Are You Not Rocking? című nyitódalból ahhoz, hogy ilyesmivel ne is foglalkozzunk, és a hatás utána végig kitart a Sittin' Heavy további tíz szerzeményének ideje alatt is. Az ontarió...

Amon Amarth: Jomsviking

Amon Amarth: Jomsviking

Ha valakiktől nem vártam konceptlemezt, hát az Amon Amarth volt az, de szerencsére mindig érik kellemes meglepetések az embert. Johan Heggék a legutóbbi Deceiver Of The Gods albummal eleve végrehajtottak magukon egy kisebb rendszerfrissítést, ami jól is jött a pillanatnyi megtorpanást hozó Surtur Rising után. Ha pedig így belemelegedtek a saját szintjü...

Headspace: All That You Fear Is Gone

Headspace: All That You Fear Is Gone

Komoly kihívást jelent néha egy-egy újonnan megjelent lemezzel összebarátkozni s nem volt ez másképp a brit illetőségű Headspace esetében sem. Négy évvel ezelőtti, bemutatkozó anyaguk, az I Am Anonymous ismeretében persze eleve kihagyhatatlan folytatásról van szó, és tulajdonképpen már mindenféle előzetesen kiszivárogtatott felvezető nóta nélkül is e...

Blood Ceremony: Lord Of Misrule

Blood Ceremony: Lord Of Misrule

A Zűrzavar Ura a kora középkorban dívó, egyszerre profán és misztikus ünnepség-sorozat, a Bolondok Lakomája főalakja volt, aki az események majd' egyhónapos időtartama alatt szabadon rendelkezhetett bármiről, és az ő feladata volt valamennyire mederben tartani a kicsapongó, részeg orgiákat, amelyek közepette az urakból szolgák lettek, míg a szolgák...

Killswitch Engage: Incarnate

Killswitch Engage: Incarnate

A 2013-as Disarm The Descent előtt a műfaj vérben forgó szemű billentyűforgatói és kommentharcosai pro és kontra osztották az igét. A „régen minden jobb volt" elkötelezett képviselői diadalmas lándzsarázással nyugtázták, hogy Jesse Leach visszatér az akolba, az új generáció pedig fejcsóválva vette tudomásul Howard Jones „cukorbetegségét", ami éppen a...

Exumer: The Raging Tides

Exumer: The Raging Tides

A német Exumer korrekt harmadvonalas csapat volt anno a '80-as évek végén. Bár sosem tudtak felkapaszkodni még csak a teuton élvonalba sem, mindkét akkori lemezük jó kis szögletes cucc, amelyeket leheletnyi porosságuk ellenére a mai napig szívesen hallgatok. Személy szerint a kettes sorszámú Rising From The Sea-t komálom igazán, de a debüt Posessed...

Circus Maximus: Havoc

Circus Maximus: Havoc

Nem lehet azt mondani, hogy Norvégiában csak úgy hemzsegnek a világviszonylatban is nagy népszerűségnek örvendő, melodikus progresszív metalzenekarok, ezért különösen becsülendő dolog, hogy a Circus Maximus még mindig jelen van a színtéren és vélhetően az utóbbi években érkeztek el karrierjük csúcspontjára is. Bár a kezdetek kezdetén szinte mindenk...

Myrath: Legacy

Myrath: Legacy

A tunéziai Myrath negyedik albumával ért el az öndefinícióig (Myrath arabul Legacy, azaz örökség), és egyelőre minden jel arra mutat, hogy valóban sikerült saját pályafutásuk egy jelentős mérföldkövét letenniük. Nálunk aránylag kevesen ismerik még őket, az első három lemezzel tényleg csak azok találkoztak, akik a progresszív metal underground, Euró...

Magma Rise: False Flag Operation

Magma Rise: False Flag Operation

Csak azért sem fogom századszorra is leírni, hogy honnan lehet és kell ismerni a Magma Rise tagjait, legyen elég annyi, hogy hazánk igazán szőrös(tökű) veterán doomsterei újra megjelentek a páston, hogy ezúttal egy EP szűkebbre szabott keretei közepette vágják a képünkbe, szerintük hogyan is kell játszani az ős-sabbathista doomot. A False Flag Oper...

1. oldal / 171

Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.