Ötven felé döngetve már kicsit necces necchariban riogatni a tizenéveseket, és a húsz évvel ezelőtti hitvallást erőltetni, pláne akkor, ha a jobb időket is látott Marilyn Manson utóbbi néhány albuma finoman szólva sem érte el az elvárható ingerküszöböt. Szerencsére a művész megértette önnön tragédiáját, és ezúttal nem próbált meg magából bohócot csinálni. Mintha szépen elengedné egykori énjét, s hozna egy újat, amelyik fáradt és beteges, de mindenképpen őszintébb, mint önmagának halvány másolata. Egy baj van az egésszel: Manson Manson nélkül nem működik.
