Shock!

június 01.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Hatebreed: The Concrete Confessional

Hatebreed: The Concrete Confessional

Sokan talán már nem emlékeznek rá, de amikor annak idején, tizenegynéhány éve a Hatebreed elkezdett komoly névvé válni a színtéren, először rájuk, illetve pár hozzájuk hasonló megközelítéssel dolgozó bandára – például a brit Stampin' Groundra – használták a szaksajtóban előszeretettel a metalcore kifejezést (sőt, egyesek még slayercore-ozni sem átallottak, és ismerjük el, valahol ez is helytálló volt). Ma már persze mást értünk ezen a stílusmegjelölésen, és kicsit valahol sajnálom is ezt: Jamey Jastáék tényleg mindig is félúton jártak a két irányzat között, és ezen a mezsgyén igazából soha nem is találtak legyőzőre. A recept azóta sem változott, és mivel tökéletesen kitalált dologról beszélünk, azon bandák közé sorolom őket, akiktől nem is várok frissítést. Motörhead-effektus, mondhatnánk.

 

Sledgeback: 36206

Sledgeback: 36206

Volt egyszer egy punkrock-csapat, úgy hívták, hogy C.A.F.B., illetve hülyeséget beszélek, hiszen van az még most is, csak éppen már engem nem érdekel különösebben. Viszont amikor még odafigyeltem rájuk, az meg annyira régen volt, hogy még egy bizonyos Szakácsi Gábor, azaz Greg danolt ottan, pedig ez a jóember már vagy tizenhét éve kiköltözött Ameri...

Nordic Union: Nordic Union

Nordic Union: Nordic Union

Hozzávalók: Frontiers, Erik Martensson, Ron Atkins. Recept: bízd rá az egészet Erikre! Fogyasztás: türelemmel. Elvileg örülnünk kellene, ha egy újabb lemezt látunk megjelenni, amelyen Martensson működik közre, feltéve, ha tisztában vagyunk vele és szeretjük az Eclipse nevű svéd csapat munkásságát. Azonban kissé árnyaltabb a kép, ha idevesszük: a gi...

Destruction: Under Attack

Destruction: Under Attack

Szívesen írnám, hogy irgalmatlanul gyalul az új Destruction, és az újjáalakulás óta készített legjobb lemezeik közé tartozik, de sajnos nem tudom: Schmierék sokkal inkább most is ugyanolyan alapjáratos albumot készítettek, mint a legutóbbi Spiritual Genocide . És különösebben nem is vet jó fényt a veterán germán thrasherekre, hogy az azóta eltelt nég...

Joe Bonamassa: Blues Of Desperation

Joe Bonamassa: Blues Of Desperation

Joe Bonamassa hatalmas játékos. Töretlen népszerűséggel bűvészkedik a kezében tartott kártyalapokkal (gitárokkal), amelyek közül bármikor előhúzza az ászt és a jokert (a Fendert és a Gibsont), ami esetében a rockot és a bluest jelenti. A blues kereskedelmi szempontból roppant kockázatos műfaj, hiszen túlságosan őszinte, érzelmes, személyes, és álta...

The Defiants: The Defiants

The Defiants: The Defiants

Talán nem én vagyok az egyetlen olyan Danger Danger-hívő a planétán, akinek különös módon akkor kezdett nagyon bejönni a hajmetal-vonulat utolsó igazán karizmatikus alakulata, amikor a nyegle frontember, a kultikus New Jersey-i Prophet soraiban még dobosként tevékenykedett Ted Poley helyére Paul Laine, a kanadai AOR-szenzáció került. Laine ugyanis ...

Almanac: Tsar

Almanac: Tsar

A Rage szétrobbanása a tavalyi év egyik legváratlanabb és legkellemetlenebb meglepetése volt, de olyan nagy gond azért nincs, hiszen várható volt, hogy mindkét agy, Peavy Wagner, illetve Victor Smolski is folytatja a zenélést. És azt is borítékolni lehetett, hogy miközben a smolskitlanodott Rage kissé földközelibbre veszi a figurát , addig a belorusz...

Reckless Love: InVader

Reckless Love: InVader

Nem mondom, hogy feltétel nélkül, de azért kifejezetten kedvelem a finn Reckless Love-ot. A glam/sleaze/pop metal vonalon az utóbbi tíz évben felfutott csapatok közül azok sorát gyarapítják, amelyeknek van egyéniségük (még azzal együtt is, hogy hatásaik teljesen nyilvánvalóak a Van Halentől a Def Leppardon át a Danger Dangerig), és ha összeáll nálu...

Lords Of Black: II

Lords Of Black: II

Nem kívánom eljátszani, hogy mindenképpen meghallgattam volna ezt a lemezt, amennyiben nem Ritchie Blackmore új kiszemeltje, a chilei születésű Ronnie Romero áll az amúgy madridi Lords Of Black frontján. Sőt, továbbmegyek: az sem rémlik, hogy az újjáéledő Rainbow bejelentése előtt valaha is hallottam volna a zenekarról vagy Ronnie-ról – igaz, hiába...

Cult Of Luna / Julie Christmas: Mariner

Cult Of Luna / Julie Christmas: Mariner

A Cult Of Luna friss anyagánál már első hallgatásra éreztem: ezúttal megengedem magamnak azt a luxust, hogy kizárólag a fizikai hanghordozó kézhezvétele után írom le a véleményemet. Bár őszintén szólva sajnos a leghalványabb fogalmam sem volt róla, ki is az album társszerzője, bizonyos Julie Christmas (egy brooklyni noise rocker female hero, mint u...

Rob Zombie: The Electric Warlock Acid Witch Satanic Orgy Celebration Dispenser

Rob Zombie: The Electric Warlock Acid Witch Satanic Orgy Celebration Dispenser

Rob Zombie azt mondja, élete, de legalábbis szólókarrierje legjobb lemezét készítette most el, de az igazat megvallva nem értek vele egyet – pedig akár össze is jöhetett volna a dolog. Kétségtelenül száz százalékos Zombie-mű lett a most még a szokásoshoz képest is túlpörgetett címekkel operáló The Electric Warlock Acid Witch Satanic Orgy Celebratio...

Inglorious: Inglorious

Inglorious: Inglorious

Nathan James egy brit tévés tehetségkutató, a Superstar révén tört be a köztudatba, és a hasonló módon felfutó arcokkal ellentétben nagyon úgy fest, hogy neki tartósan is sikerülhet megkapaszkodni az efféle előtörténeteket hagyományosan előítéletekkel figyelő rockszíntéren. Nathan az utóbbi években megfordult a Trans-Siberian Orchestrában és Uli Jo...

Haken: Affinity

Haken: Affinity

Kénytelen vagyok már az elején leszögezni, hogy a brit Haken legfrissebb lemeze bizony ott volt az év általam legjobban várt anyagai között, hiszen három évvel ezelőtti mesterművük, a The Mountain már megjelenése évében beékelődött az ezredforduló utáni progrock-öröklistám legfényesebb gyémántjai közé. Az azóta csupán egy – szintén nagyon jól siker...

Black Stone Cherry: Kentucky

Black Stone Cherry: Kentucky

Több emberrel is vitáztam az utóbbi években a Black Stone Cherry kapcsán, én ugyanis nem éreztem a zenekar stílusában különösebben éles váltást a vízválasztónak tekintett hármas albummal kezdődően. Igen, tény, hogy kicsit jobban rágyúrtak a rádiós vonalra a Between The Devil & The Deep Blue Sea és a Magic Mountain dalaiban, mint az első két anyagná...

Fleshgod Apocalypse: King

Fleshgod Apocalypse: King

Emlékszem, amikor először találkoztam a metalt szimfonikus zenével keverő zenekarokkal, úgy ugrált a szemöldököm fel-alá, mint Jim Carrey-nek az Ace Venturában. Therion, Nightwish, Dimmu Borgir vagy Septicflesh, hogy csak néhányat említsek, mind teljesen lenyűgözött, bár sokszor nem annyira magával a zene minőségével, mint inkább azzal a totális kr...

Zakk Wylde: Book Of Shadows II

Zakk Wylde: Book Of Shadows II

Nehéz feladat elé állítottak a kollégák, amikor nekem dobták prédául a Book Of Shadowst. Köztudottan BLS-fanatikus vagyok, bár az utóbbi években rajongásom erősen beszáradni látszik, mint szakállba folyt sörhab. Ebben pedig igen nagy szerepet játszik az Order Of The Black óta tapasztalható álmosító tendencia, amely egyre inkább előtérbe nyomja a bad...

Artillery: Penalty By Perception

Artillery: Penalty By Perception

Bevallom, kicsit elment mellettem a legutóbbi Artillery-album, a Legions , amelyen Michael Bastholm Dahl személyében új énekes debütált a dánoknál. Nem volt különösebb gond azzal a lemezzel sem, de valahogy mégsem hallgattam annyit, mint két elődjét, a When Death Comes t és a My Blood ot. Mielőtt megkérdeznéd, ebben biztosan nem volt része Michaelnek, ő ...

Pet Shop Boys: Super

Pet Shop Boys: Super

Rendben, essünk túl mindjárt a nehezén, és beszéljünk arról teljesen őszintén, hogy bűntelen életed és valódi ínyenchez méltó ízlésed dacára miért kell ilyen indokolhatatlanul alacsonyrendű popzenével találkoznod kedvenc magazinod oldalain? Természetesen a háttérhatalom, a chemtrail és a Guns-reunionből végül aljas módon kihagyott Chris Pitman közö...

Iggy Pop: Post Pop Depression

Iggy Pop: Post Pop Depression

James Newell Osterberg, Jr. mostanában olyanokat nyilatkozgat, hogy belefáradt a rockszakma szarakodásaiba, megöregedett és vissza akar vonulni. Persze, mondta ezt már Iggy Pop korábban is sokszor – elsőként talán jó négy évtizeddel ezelőtt –, de most akár még hihetünk is neki: földi létének hetvenedik, pályafutásának ötvenpluszadik évébe lépve, a ...

Deftones: Gore

Deftones: Gore

Szerintem nem volt ember a rajongótáborban, aki ne vonta volna fel a szemöldökét, miután elolvasta Stephen Carpenter nyilatkozatát arról, hogy ő valójában nem is akart gitározni az új Deftoneson, meg hogy szíve szerint más irányba haladt volna ezzel a lemezzel, mint társai. Az „ez az eddigi legjobb lemezünk!"- és „a keményebb részek még keményebbek, ...

Accuser: The Forlorn Divide

Accuser: The Forlorn Divide

Ha netán még sosem hallottál a germán Accuserről (vagy hogy autentikusan írjuk a csapat nevét: Accu§erről), ne magadban keresd feltétlenül a hibát, a siegeni banda ugyanis még a fénykorban sem számított tömegek kedvenceinek. Jobbára ők is megmaradtak kultikus hősöknek, ahogy például a néhány hete szintén friss anyaggal előrukkolt Exumer is. Az underg...

Striker: Stand In The Fire

Striker: Stand In The Fire

A Striker egy 2007-ben alakult kanadai power/speed-csapat, akiket néhány héttel ezelőtt élőben is el lehetett csípni Budapesten, méghozzá a Primal Fear / Brainstorm-turné vendégeként . Annak ellenére, hogy a Dan Cleary énekes által vezetett ötösfogat csak jövőre tölti be tizedik életévét, egész komoly diszkográfiát tudnak felmutatni, hiszen az idén f...

Asking Alexandria: The Black

Asking Alexandria: The Black

Ritka kínos helyzet, ha valahonnan pont akkor távozik az énekes, amikor a zenekar éppen a nagy kiugrás előtt áll. Nem is nagyon lehet ilyenkor sérülésmentesen kijönni a dologból, így a legtöbben megpróbálnak inkább biztosra menni, hiszen abban rejlik a legkevesebb kockázat. Ezt tette az Asking Alexandria is, ahonnan a korábbi produkcióknál színeseb...

Ihsahn: Arktis.

Ihsahn: Arktis.

A császárból (ld. Emperor) szólóelőadóvá lett Ihsahn azon kevés művészek egyike a szűkebb értelemben vett undergroundon kívül, akik úgy képesek saját, kizárólagos szabálykönyvük szerint alkotni, hogy annak használatára valójában semmi szükségük. Amíg mondjuk a hasonló tőkéről fogant Borknagar legfeljebb egy-egy dalnyi kísérlet erejéig hódolhat a '7...

Filter: Crazy Eyes

Filter: Crazy Eyes

Az elmúttnyócévben nem volt valami hálás feladat Filter-rajongónak lenni. Richard Patrick zenekara a tökösen nyers Short Bus óta olyan messzire eltávolodott az őszinte és zsigeri rocktól, hogy már végképp attól tartottam, a Trent Reznor mellől egyetlen dallal rocksztár státuszba pattanó főhős soha a büdös életben nem fog többé visszatalálni a rádió...

Zun: Burial Sunrise

Zun: Burial Sunrise

Oké, akkor kezdésnek rögtön elhúzom a mézesmadzagot: a Burial Sunrise hat dalából háromban John Garcia (hivatásos stoner istenség, lásd még: Kyuss, Vista Chino, Hermano, Unida, Slo Burn) hallatja összetéveszthetetlen hangját. De a Zun egyébként is olyasmi, amitől rögvest össze kell, hogy szaladjon a nyál minden jóérzésű stoner ember szájában (és ne...

Metal Church: XI

Metal Church: XI

Noha titkon mindig is reménykedtem benne, hogy egyszer meglépik, ha valamire nem számítottam a Metal Churchnél, hát az Mike Howe reaktiválása volt. Ugyanakkor történnek még csodák, és Kurdt Vanderhoofék előtt nem is nagyon állt más út Ronny Munroe távozása után. Sok értelme aligha lett volna ismét valami sokadik kategóriás ismertségű arccal erőlköd...

1. oldal / 171

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.