Igen, ennek az őrült svéd ötösnek tényleg az a neve, hogy A Chuck Norris-Kísérlet. És nem, nem valami Irigy Hónaljmirigy-féle mókabandáról beszélünk, hanem egy tökéletesen komoly zenekarról (már amennyire nyilván ebben a közegben egyáltalán az lehet valaki), akik ráadásul éppen egy évtizede mérgezik a skandináv közízlést. Ráadásul nevüket nem is a ...

Két ember él a Földön, akin nem mutat nevetségesen, ha cipőpasztát mázol a szeme köré: az egyik Ozzy Osbourne, a másik Tom G. Warrior. Nem állíthatjuk, hogy utóbb megnevezett svájci úriembernek közléskényszere lenne és minden, a fejében pillanatokra felbukkanó hangjegyet lejegyezne és kiadna. És ez így is van jól, akkor beszél, amikor értelme és he...

Persze, rendes emberhez méltón én is szoktam tévedni, becsületes lévén pedig el is ismerem tévedésemet. Azt sugalltam ugyanis majd' másfél évvel ezelőtt az Address The Nation ismertetőjében, hogy az első két H.E.A.T lemez némileg jellegtelen alkotás volt, ezért aztán könnyedén siklottam át felettük. Igen, túl simán léptem át rajtuk, és ezért bocsánat...

Kíváncsi voltam, mi sül ki ebből a bemutatkozásból. A Helland tavaly egyáltalán nem olyan zenével debütált, amire az ember a két alapító, Nagy Dávid gitáros és Czébely Csaba dobos pokolgépes múltja alapján számított volna: a zenekar olyan vonalon mozog, amelynek itthon nem nagyon akadnak képviselői, és modernebb, súlyosabb, ám egyszersmind rockosab...

Nem is olyan rég – és pláne nem egy messzi-messzi galaxisban – volt idő, amikor az európai metal színteret olyan csapatok uralták, mint a Hammerfall, a Rhapsody vagy a Stratovarius. Gyakran meg is fordultak nálunk, a Stratónak pedig még az a jó szokása is megvolt, hogy rendre hozott magával egy-egy kifejezetten ígéretes, feltörekvő csapatot. A Sona...

Oké, akkor mindenkinek adok néhány másodpercet arra, hogy feldolgozza a jobb szélen található pontszámot. És aki fogékony az ilyesmire, már rohanhat is anyázó kommenteket gyártani, hiszen az a hetes feljebb már nem fog kúszni. A többieknek azonban gyorsan le kívánom szögezni: ez nem jelenti azt, hogy Zakk Wylde bandájának kilencedik teljes értékű n...

Ahhoz képest, hogy annak idején a világ legnagyobb arénáiban nyomult éveken át, elég rég nem hallottunk Adrian Vandenbergről, aki a '80-as évek végétől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint egy évtizeden át David Coverdale legodaadóbb szövetségesének számított. 2003-ban aligha csak én lepődtem meg rajta, hogy kimaradt a nagy Whitesnake ú...

A Starofash projekt mögött álló személy, Heidi Solberg Tveitan ugyebár az emperoros Ihsahn felesége, ezen a ponton pedig el is illan bárminemű rock/metal kötődés a kritika tárgyával kapcsolatban. Nem volt ez persze mindig így, elég, ha csak az akkor még Ihriel művésznéven futó asszony és férjének családi zenekarára, a zseniális produkciókat fialó P...

Kevés lemezt vártam mostanában jobban, mint a hármas számú Steel Panthert, hiszen – bár erről a szerkesztőség körében is finoman megoszlanak a vélemények – manapság kevés szórakoztatóbb zenekar létezik a Los Angeles-i pinavadászoknál, méghozzá nemcsak tabukat nem ismerő szövegeik miatt, hanem hibátlan glam/sleaze/hard rock stílusgyakorlataiknak és ...

Régóta vártuk már ezt az albumot, mivel az Asphalt Horsemen élőben évek óta megbízhatóan hozott Magyarországon nagyon ritka minőséget. Nem állítom, hogy nem voltak bennem kérdőjelek, vajon sikerül-e mindezt lemezbe préselniük, hiszen sok, koncerten kiemelkedően jó hazai banda bizonyult képtelennek stúdióban is újrateremteni a fellépések energiáját,...

A Dorothy egy gyöngyösi rocktrió, amelynek érdekessége, hogy kizárólag fiatal hölgytagok alkotják, ami – valljuk be – még 2014-ben is egyértelműen kuriózumnak számít. A kiadói promószöveg szerint a lányok pörgős, punkos rock'n'rollban utaznak, és tulajdonképpen mindez meg is felel a valóságnak. A dalok húzósak, dögösek, mindez pedig elsősorban a jó...

(Egy szolgálati közleménnyel kell kezdenem: az alábbi kritikában – betartva a Haw Szalon(na)- és Tánczenekar direktíváit – nem fognak szerepelni a következő szavak: „sivatag", „mocsár", „szakáll", „sör", „whisky" és „paraszt". Voltaképp mindnek itt lenne a helye, de ezúttal nélkülözzük őket. Nem gond, azért megoldjuk valahogy.) A HAW-val 2009-ben ta...

Négy éve már, hogy itthagyott minket az egyik legnagyobb metal hang gazdája, és végre megérkezett a grandiózus tribute lemez is, amit Wendy Dio gyakorlatilag Ronnie James Dio halála óta tervezget. Az efféle gyűjtemények persze utoljára valamikor úgy húsz évvel ezelőtt számítottak igazán érdekesnek, de ha jó neveket gyűjtenek össze a készítők, azért...