Shock!

június 22.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Spock’s Beard: Noise Floor

Spock’s Beard: Noise Floor

Az amerikai Spock's Beard felett nem érdemes elhamarkodottan ítélkezni, és ezzel együtt a felületes ismerkedés sem jelenti a legjobb belépőt a csapat világának megismeréséhez. A hozzám hasonló régi motorosoknak persze semmi meglepőt nem mondok ezzel, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy az alapos összeismerkedés, a dalok hetekig tartó érlelése és a jóra hallgatás alapkövetelmény ennél a bandánál. A fiatalabb – és ezáltal talán tudattalanul is pörgősebb – generációnak viszont nagyobb esélye lesz most összeismerkedni a progrock műfaj egyik alapcsapatával, ugyanis a friss album szinte minden előzményhez képest is sokkal befogadhatóbb lett.

 

Zeal & Ardor: Stranger Fruit

Zeal & Ardor: Stranger Fruit

Egészen a tavaly szeptemberi koncertig csak a perifériámon létezett az egész Zeal & Ardor-jelenség, és bár hallottam annak idején az elvileg kettes sorszámot viselő, mégis definitív debütnek tekintett Devil Is Fine-t, amúgy angolosan elléptem a kihívás elől. Jómagam is a black metal felől érkeztem ebbe az utcába, akárcsak a Z&A agya, Manuel G...

Black Stone Cherry: Family Tree

Black Stone Cherry: Family Tree

Igazság szerint nem számítottam rá, hogy miután a Black Stone Cherry két, enyhén rádiósabb – de azért ízig-vérig rájuk jellemző – album után, a legutóbbi Kentucky n visszakanyarodott az első két album zsigeribb vonalához, egy körrel később újabb iránykorrekciót eszközölnek. Pedig a blues-feldolgozásokkal teli, tavalyi Black To Blues EP alapján akár g...

Riot V: Armor Of Light

Riot V: Armor Of Light

„A Riot Mark Reale nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül!" – tartja a régi magyar mondás. A 2012-ben elhunyt gitáros ugyanis alapítója, motorja, egyetlen állandó tagja és kohéziós ereje volt a csapatnak, aki nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen a folytatás. Főleg egy olyan zenekar esetében, ahol a korai időszak két meghatározó frontemberét is e...

Gruesome: Twisted Prayers

Gruesome: Twisted Prayers

Idén jó sora van az old school death metal nosztalgiavonat törzsutasainak, az új Skeletal Remains-lemez után most itt a következő járat, amely intercity, és csak egyetlen megállója van: a végállomás – Death. Chuck Schuldinert aligha kell bemutatni a Shock! olvasóinak, a néhai muzsikus zseni munkásságáról mi is kimerítően megemlékeztünk, tiszteljük é...

Dopethrone: Transcanadian Anger

Dopethrone: Transcanadian Anger

Marvin John Heemeyer, ötvenkét éves hegesztő 2004. június 04-én beszállt a némileg átalakított, Komatsu D355A típusú buldózerébe, és elindult a coloradói Granby irányába. Nevezett a szomszédai szerint igen kedves ember volt, csak éppen nem szerette, ha packáznak vele. Márpedig az említett városka vezetősége nagyon is packázott, kérelmeit és beadván...

Ghost: Prequelle

Ghost: Prequelle

Igen, tudom: a demók még ígéretesek voltak, ám a Ghost, azaz Tobias Forge/Papa Emeritus/Cardinal Copia a 2012-es Infestissumam lemezzel eladta a lelkét az ördögnek, hogy cserébe bebocsátást nyerjen a poklok poklába, a mainstream zenék világába. Együtt tudok érezni azokkal, akik úgy gondolják, a Pápa, vagy most már inkább Bíboros elárulta az „ügyet",...

Candlemass: House Of Doom

Candlemass: House Of Doom

Hálistennek most már biztos, hogy ősszel érkezik egy teljes nagylemez a Candlemass műhelyéből, ami mindenképpen nagy öröm. Igazság szerint eddig sem értettem, miért akarja mindenáron nyugdíjazni albumszinten Leif Edling épp a főcsapatát, miközben a többi projektjében is pontosan hallani, mennyire tombol benne ennyi év után is a kreativitás. A House...

Thy Catafalque: Geometria

Thy Catafalque: Geometria

A legkisebb villanygitáros királyfi meséje immár húsz (!) esztendeje tart, és éppen a nyolcadik fejezet íródik a lúdtollal a végzethez írt műben. Ennek során főhősünk, a Thy Catafalque (amely kifejezés misztikus okokból összeverődött emberek csoportosulását jelenti Makó Gandalfja, Kátai Tamás vezetésével) bekerült a független lemezkiadók egyik legp...

Pennywise: Never Gonna Die

Pennywise: Never Gonna Die

Számomra valahogy mindig is a Pennywise volt a legtipikusabb kalipunk zenekar – ennek a kijelentésnek valamennyi pozitívumával, egyben árnyoldalával. Mert aki valaha is szerette ezt a stílust, egészen biztosan őket is kedvelte: ez a napfényes kaliforniai kertvárosok unatkozó tinédzsereinek deszkás-szörfös-semmittevő mindennapjaiból kinőtt, kicsit h...

Skeletal Remains: Devouring Mortality

Skeletal Remains: Devouring Mortality

Egy pillantás a kaliforniai Skeletal Remains új albumának borítójára, és már képben is vagyunk, mire számíthatunk. A rémálomszerű, pokoli vidéket a pusztító meteorzápor alatt meghajló romos, kissé gótikus tornyaival, ködlepte mélységes bugyraival és jellegzetes stílusú bandalogóval már többször is láthattuk az évtizedek során ilyen-olyan variációkb...

Skindred: Big Tings

Skindred: Big Tings

Bár a Skindred több, papíron nem feltétlenül összeillő műfajból merítve gyúrja össze dalait, mégis viszonylag jól körülhatárolható területen mozognak. A táncolható ritmusok, az elektronika és a hatásos, satu-egyszerű riffek mind-mind a szórakoztatás céljából keverednek náluk. És ugyan a megfelelő arányok megtalálása nyilván nem egyszerű feladat, ös...

Amorphis: Queen Of Time

Amorphis: Queen Of Time

Rengeteg jelzővel lehetne illetni az Amorphist, hiszen az egyik legnépszerűbb finn metalzenekar tényleg kapott már hideget s meleget egyaránt mindenhonnan csaknem három évtizedes karrierje során. Ha nagyon gonoszkodni akarnék velük, a friss album megemésztése után akár még giccsesnek és önismétlőnek is nevezhetném tradicionális muzsikájukat, amiben...

At The Gates: To Drink From The Night Itself

At The Gates: To Drink From The Night Itself

Az At The Gatesről nem csak kultikus státusza miatt nehéz rosszat írni, hanem azért is, mert nagyon kevés olyan banda van, amely egy óriási szünet, majd a reunion és koncertezéssel töltött esztendők után gyakorlatilag teljes biztonsággal leszállít két olyan albumot, mint a négy évvel ezelőtti At War With Reality , most pedig a To Drink From The Night...

Retröxx: Face Your Demons

Retröxx: Face Your Demons

A Retröxx az utóbbi években felfutott synthwave irányzat szülötte, ugyanakkor a műfaj metalkompatibilitását mutatja, hogy a formáció gerincét a The Voidból ismert Kovács Dániel és a Vendetta Inc.-es Salgó Norbert adja az elektro-vonalon mozgó Sánta „BenzX" Bencével karöltve. A két évvel ezelőtti, debütáló Retröspect EP abszolút ütött, és az új mini...

Five Finger Death Punch: And Justice For None

Five Finger Death Punch: And Justice For None

Nem mondom, hogy két kézzel jelentkeztem az új Five Finger Death Punch-lemez kritikájának megírásáért, pedig még kedvelem is őket. Az ok, amiért nem szerettem volna klaviatúrát ragadni, prózaibb nem is lehetne: egyszerűen nem tudok semmi olyat írni Zoliékról, amit mások még nem írtak meg előttem legalább ezerszer. Ezt elsősorban annak tudom be, hog...

Parkway Drive: Reverence

Parkway Drive: Reverence

Ha a legutóbbi Ire lemezen kiakadtál, a Reverence-et már meg se hallgasd – nagyjából ez lenne a legfőbb használati utasítás a Parkway Drive új albumához. Már az első felvezető dal, a Wishing Wells is előrevetítette, mi fog most történni, és pontosan be is jöttek a tippek: Winston McCallék vettek egy nagy levegőt, és futólépésbe kapcsoltak azon az ösv...

ReVertigo: ReVertigo

ReVertigo: ReVertigo

A ReVertigo elnevezés Mats Levén énekest (Candlemass, Krux, Yngwie Malmsteen) és Anders Wikström gitárost (Candlemass, Treat) – illetve sessionistaként Thomas Broman dobost (Electric Boys, Michael Schenker) – rejti, ám ha ebből kiindulva egyből valami dúsan hangszerelt, monumentális megszólalású, nordikus dallamorgiára számítanál, akár pofára is es...

Melvins: Pinkus Abortion Technician

Melvins: Pinkus Abortion Technician

Hiába töltötte be idén a harmincötöt, a Melvins feje lágyának csak nem akaródzik benőnie. Egyrészt a két „agytröszt", King Buzzo és Dale Crover, a korai időkhöz hasonló vehemenciával, tényleg totál lekövethetetlen sebességgel fossa ki magából a lemezeket – nálunk utoljára a jó három és fél évvel ezelőtti Hold It In ről emlékeztünk meg, és azóta ez bi...

The Sword: Used Future

The Sword: Used Future

Két hónapja jelent meg a The Sword hatodik lemeze, és talán illett is volna még egészen frissiben szétcincálnunk a Used Future-t, de a minden shockolónál rendre felmerülő, recenzióírást gátló tényezők (másnaposság, előzenekar lekésése, meg nem nevezett karibi szigeten való sütkérezés, illetve mindezek tetszés szerinti kombinálása) helyett ezúttal e...

Dimmu Borgir: Eonian

Dimmu Borgir: Eonian

Roppant hosszúra nyúlt szünet után tér most vissza az extrém metal egyik legnagyobb illuzionistája. Volt idő, amikor órát lehetett igazítani a Dimmu Borgir lemezmegjelenéseihez, aztán a tagság 2009-es átrendeződése környékén döccent egyet a szekér, és jelenleg úgy állunk, hogy az utóbbi évtizedben mindössze kettő soralbumnak örvendhetett a tábor. E...

Bullet: Dust To Gold

Bullet: Dust To Gold

Sokat panaszkodunk mi is a metalban az utóbbi időszakban érvényesülő sematikusságon, kiszámíthatóságon, a színteret több okból is általánosan jellemző megújulási képtelenségen. Aztán meghallgatsz egy olyan lemezt, mint a Bullet új albuma, aminél sematikusabbat és kiszámíthatóbbat jóformán akkor sem lehetne alkotni, ha valaki direkt ezt tűzné ki cél...

A Perfect Circle: Eat The Elephant

A Perfect Circle: Eat The Elephant

Ha valaki az utolsó A Perfect Circle-lemez, az eMOTIVe – ami ráadásul nem is „rendes" stúdióanyag volt, sokkal inkább egy politikailag motivált feldolgozás-album – kiadásakor született, mára lassan maga mögött hagyta a gyermekkort, büntethetővé vált, és jogot formál arra, hogy szabad döntése alapján létesíthessen szexuális kapcsolatot. Ebbe azért e...

Ihsahn: Àmr

Ihsahn: Àmr

Annak ellenére, hogy (feltételezésem szerint szimpla anyagi megfontolásból) ma is aktívan koncertezik anyazenekarával, Ihsahn lélekben réges-régen maga mögött hagyta az Emperort és a black metalt, jelenleg pedig már a hetedik lemezénél tart szólóművészként. Miközben természetesen sosem kophat meg az olyan alapművek dicsősége, mint például az Anthems...

Stryper: God Damn Evil

Stryper: God Damn Evil

Nagyra becsülöm a Strypert, amiért nem kíván kizárólag a múltjából élni, de a kísérletek nem mindig állnak jól az ilyen korú zenekaroknak. Gondolhatják Michael Sweeték bátor horizonttágításnak például a Take It To The Cross-t, de a dal valami egészen rettenetesen indítja a God Damn Evilt, és félre is viszi a hallgatót, mivel abszolút nem jellemzi a...

Light The Torch: Revival

Light The Torch: Revival

Elég érdektelenül indult, majd két album után szinte észrevétlenül múlt ki a Devil You Know zenekar, pedig a soraiban Howard Jones énekest és Francesco Artusato gitárost is ott tudó formáció papíron nem nézett ki rosszul. A lemezeik sem voltak amúgy problémásak, csak éppen semmi olyat nem rejtettek, amitől az ember hosszabb távon is hallgatta volna...

Aura Noir: Aura Noire

Aura Noir: Aura Noire

Ahogy öregszem, úgy bírom egyre jobban az olyan, kőbalta egyszerűségű filozófiával dolgozó bandákat, mint a norvég Aura Noir. Carl-Michael „Aggressor" Eide (Infernö, Virus, ex-Ved Buens Ende), Ole Jørgen „Apollyon" Moe (ex-Dødheimsgard, Immortal) és Rune „Blasphemer" Eriksen (Earth Electric, ex-Mayhem) veterán alakulata sosem akarta megújítani sajá...

1. oldal / 187

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.