Az Ann My Guard budapesti csapat, 2007-ben alakultak. Elég régóta űzik tehát az ipart, mégsem sikerült még beléjük botlanom, annak ellenére sem, hogy két EP-jük is megjelent már korábban (Cinderella's Syndrome – 2010, Doll Metal – 2012). Ha a zenekar neve, netán a korábbi anyagok címe alapján egy újabb szépség-és-a-szörnyeteg vagy énekesnős opera/g...

Sok mindent el lehet mondani a Weatherman / Mullin / Dean triászról, azaz arról a három muzsikusemberről, akiket a Corrosion Of Conformity név jelenleg takar, és az én szerencsém az, hogy ezt a sok mindent jobbára le is írtam anno a visszatérő lemez tájékán (vagy mondjuk kicsivel később, a Megalodon EP-nél). Így aztán most elég annyit mondanom, hogy hő...

Ha valakiben a negyedik kannabiszkorpa-fertőzés idején is kérdésként merülne fel, a válasz: igen, itt valóban paródiáról van szó, méghozzá abban az értelemben, ahogyan a zsánert művelni érdemes. Furcsamód a jó paródia ugyanis roppant nehéz műfaj, amely könnyen elintéződhet egyetlen vállrándítással, ha a produkció nem képvisel az eredetivel azonos m...

Ha death metalról van szó, a Vaderrel nem nagyon lehet mellényúlni. Lengyelország legrégebbi és talán legsikeresebb extrém metal formációját harmincegy éve viszi a hátán az alapító gitáros/vokalista Piotr Wiwczarek, s tekintve, hogy az 1992-es debütáló The Ultimate Incantation óta nemigen tértek le az ott kijelölt útról, a Vader valóban a műfaj egy...

Számomra mindig is megfejthetetlen rejtélynek bizonyult a kaliforniai hard rocker Tesla valószínűtlen '80-as évekbeli sikerszériája. Visszatekintve az ötös pályájára, teljesen egyértelmű, hogy rosszkor voltak rossz helyen, és szinte minden ellenük szólt annak idején.

Egy tekintetben biztosan megérdemli az elismerést a Linkin Park: a két, viszonylag kaptafa slágerbomba-anyagot követően hirtelen színvonalzuhanást hozó Minutes To Midnight után próbáltak nem a bevált formulákhoz ragaszkodni, és volt bátorságuk egészen más irányokba elindulni. Más kérdés, hogy a 2010-es A Thousand Suns on eközben sikerült olyan szinten ...

A német Mekong Delta negyedik lemezét, a Dances Of Death -t mai napig a legnagyobb kedvenceim között tartom számon. Hogy a legjobb tízbe, húszba vagy épp ötvenbe fér be, az tulajdonképpen mindegy is, a fontos úgyis az, hogy valami olyasmit adott nekem az a korong, amit csak igen kevés alkotástól kaptam meg. Izgalom, hangulat, keménység, dallamok, tec...

Marty Friedman olyannyira élvezi a szabadságot, amelyet saját magának alakított ki, hogy mára teljesen kiszámíthatatlanná vált, a következő lemezén vajon melyik irányból közelíti meg a metált (metalt), azt a műfajt, amelyet kis híján maga is nagyon messze akart elkerülni. A japán popkultúrából ugyan jócskán merített azóta, és pár szerzeményével pró...

Önkéntelenül is elmorzsolok egy nosztalgiakönnycseppet, ha meghallom a Body Count nevét, mint ahogy alighanem elég sokan ugyanígy vannak ezzel, akik hozzám hasonlóan a '90-es évek első felében szerezték legalapvetőbb rockzenei tapasztalataikat. Ice-T legendás punk-crossover-rap-metal formációjának történetéről és az annak idején óriási viharokat ka...

Mi történik akkor, ha egy nagy és menő zenekar gitárosa unatkozik a nagy és menő zenekarban betöltött szerepének betöltése közben? Vagy létrehoz egy élelmiszerláncot, mint például Dave Mustaine, vagy életre hív egy kicsi, de menő zenekart, amiben inkább tud önmaga lenni. Ez utóbbira példa a Nightwish zakós manója. Emppu Vourinen valószínűleg annyir...

Kevés zenekaron lehet olyan jókat vitatkozni az utóbbi években, mint a svéd Sabatonon. Én igazság szerint azóta vélem érteni, mitől lett ekkora ez a csapat, mióta láttam őket élőben valamelyik Szigeten : épp olyan mániákus, lehengerlő koncertbandáról beszélünk, mint mondjuk a Hammerfall esetében, hogy hasonló ívású, csak egy körrel korábbi példát cit...

Nem mondhatni, hogy gyenge nyara lenne a New Orleans-i zenék szerelmeseinek, és ezt nem csak azért mondom, mert most, ahogy ezeket a szavakat pötyögöm a klaviatúrán, olyan forróság van, mint talán még Louisianában sem. Hanem inkább azért, mert nem elég, hogy megkaptuk az új Down EP-t , aztán meg a Crowbar Fekete szimmetriá ja jelentkezett be az év leme...

Amikor a '60-as, '70-es évek progresszív / pszichedelikus klasszikusainak újraértelmezése úgy igazán szembejött velem a tavalyelőtti Ulver cover albumon , meg sem fordult a fejemben, hogy a flower power revival azután évekre elegendő szórakoztatóipari táplálékot jelent majd számomra. Leírtam már akkor is, hogy ezek a hippi-korszakból megidézett, cirk...