Tologatom már egy ideje ezt az ismertetőt, most azonban, hogy a svéd hatóságok a héten bejelentették: megvan az 1986-ban meggyilkolt miniszterelnök, Olof Palme gyilkosa, nem halogathatom tovább. Érdekes véletlen, hogy Nils Patrik Johansson (Astral Doors, Civil War, Wuthering Heights satöbbi) épp most hozta ki ezt a konceptanyagot az utóbbi évtizede...

Sokszor felvetődött már a kérdés – például aktuális Opeth-cikkek alatt –, hogy miért is olyan megismételhetetlenül jók a svédek korai lemezei, és miért nem érnek még a nyomukba sem a későbbi, letisztultabb anyagok. Nos, akik még mindig abban hisznek, hogy valahol a fenti mondatban rejlik az „igazság", avagy véráldozatok árán is megesküsznek arra, h...

A pareidolia – hivatalos meghatározása szerint – olyan illuzórikus érzet, amelynek során bizonytalan és véletlenszerű ingereket konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. Amikor a gyerekek sárkányokat és barátságosan mosolygó macifejet látnak bele a felhőkbe, vagy mikor a vájtfülű cenzorok a Beatles visszafelé lejátszott lemezein sátánimádatra felhí...

Az I Saw The Deepre megint egy véletlen bóklászás során akadtam rá, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a naponta rámömlő feldolgozhatatlan mennyiségű elektronikus promólemezek között pont ennél súgta az az ösztönöm, hogy hallgassak bele. Illetve ne csak bele, hallgassam is meg – noha többnyire néhány másodperc alatt el tudom dönteni, hogy egy ad...

A The Black Dahlia Murder nem tartozik a világmegfejtő zenekarok közé. Rendületlenül haladnak előre a saját útjukon, még a lemezeik is szinte katonás rendben követik egymást, példának okáért ez a kilencedik stúdióalbum az első a kezdetek óta, amely nem két, hanem közel három év után követi elődjét, a Nightbringers t. Természetesen az évek során ők is...

Akkora csend honolt az utóbbi években a Mekong Delta körül, hogy el is könyveltem magamban a német techno-thrash kult-formáció feloszlását. Az ugyanis egy dolog, hogy a Ralf Hubert basszusgitáros/multihangszeres/zenekarvezető/mágus irányította brigád sosem követte a turné-album-turné-turné menetrendet, de olyan mindössze egyszer fordult elő karrier...

Az igazság az, hogy nem sok mondanivalóm volt a Sorcerer új anyagáról, tekintve, hogy visszatérő (de valójában első) lemezükről én írtam , és egy körrel később kollégám is kifejtette , hogy miért is annyira jó muzsika ez. Emellett a svéd heavy metal rutinos ismerőinek nem is nagyon kell magyarázni e doomos, borongós, mégis pozitív érzéseket keltő stílu...

A The Hellfreaks története 2009-ig nyúlik vissza, de a mi radarunkat az elmúlt években pár híren kívül elkerülte a zenekar, én meg a leírás alapján nem is gondoltam a korábbi anyagaikat ízlésembe vágónak, hiszen a punk nagyon nem a terepem, a pszichobilly is csak mértékkel. 2016-ig három lemezt jelentettek meg, más felállással, az idei God On The R...

Kultikus. Roppant jól hangzó jelző ez, amely zenekarok esetében egyszerre hordozza magában a különlegesség ígéretét, illetve rajongói oldalról azt, hogy aki efféle csapatokat hallgat, valami beavatott, ha úgy tetszik, kiválasztott kör tagja lesz. Talán mi is gyakrabban dobálózunk a kelleténél a cikkekben ezzel a szóval, és nyilvánvalóan azért pont a...

Újabb Frontiers-projekt, benne ismét – viszonylag – ismert nevekkel: a Her Chariot Awaits zenei agya Mike Orlando gitáros (Adrenaline Mob), jobbkeze pedig a Sireniában feltűnt Ailyn Giménez énekesnő (ex-Sirenia). A kettőst Jeff Thal dobos és Brian Gearty basszusgitáros egészíti ki, aztán majd meglátjuk, lesz-e ebből az egészből hosszabb távon is va...

Bizonyos zenekarok szinte lineárisan haladnak előre az évtizedek során, másoknál sokkal komolyabbak a kilengések. A Paradise Lost kétségtelenül utóbbi klub tagságát gyarapítja, de mára valahogy náluk is letisztult, kiegyensúlyozottá vált minden. Nekem legalábbis egy elégedett, magával kiegyezett zenekar képe jön le az interjúkból és az utóbbi több ...

Nem sok értelmét látom annak, hogy minden egyes nap tudósítsunk az óránként felbukkanó fiatal csapatok aktuális megjelenéseiről, hisz az esetek túlnyomó részében ritkán beszélhetünk igazán kiemelkedő produkciókról. Néha azonban csak-csak előbukkan egy-egy fényesen csillogó anyag a ránk zúdított kultúrtermékek fullasztó özönéből, amelyekről azért ér...

No, ezt is megértük. Hosszú-hosszú csend(*) után új lemezt jelentetett meg a Zöld Szegfű fedőnevű norvég prog-doom intézmény, akiket jómagam a harmadik lemezzel ismertem meg, de az óskandináv metal mitológia szerint olyan őskövületek ők, hogy például az In The Woods is belőlük nőtte ki magát. (*Olvastam már tizennégy-tizenöt éves szünetet is a sajtó...