Shock!

május 28.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Linkin Park: One More Light

Linkin Park: One More Light

A Linkin Park az első pillanattól fogva kimatekozott módon popos és rádióbarát volt. Már a 2000-es Hybrid Theoryn is szép számmal akadtak momentumok a gitárgazdagabb pillanatok között-mellett, amelyek tokkal-vonóval együtt felfértek volna akkoriban egy Backstreet Boys- vagy N'Sync-lemezre. Tekerj mondjuk az In The End klipben 2.10 környékére, és mondd azt rezzenéstelen arccal, hogy amit látsz és hallasz, az távol áll a fiúbandás vonaltól! Szerintem nem fog sikerülni... A csapatnak később is akadtak visszafogott-higgadt dolgai, viszont a One More Light még ezekhez képest is durva váltást jelent. Az elsőként bemutatott dalok és a melléjük kiadagolt nyilatkozatok ezúttal nem hazudtak és nem túloztak: ennek az albumnak tényleg semmi köze a rockzenéhez. És ez így, ebben a formában még akkor is meglepő, ha a Linkin Parknak azért régebben is akadtak abszolút nem a rocktábort célzó megmozdulásai, legyen szó a remixalbumokról, a Jay-Z társaságában készített Collision Course-ről vagy akár az A Thousand Suns lemezről.

 

Unruly Child: Can’t Go Home

Unruly Child: Can’t Go Home

Tét nélküli játékot űz az Unruly Child, akik a legutóbbi Worlds Collide albummal ismét összerántották az eredeti felállást, viszont az azóta eltelt hét évben sem váltak igazán működő bandává (színpadra is csak néhány kiemelt fesztiválbulin álltak). Persze illúzió is lett volna ilyesmit remélni tőlük: ötvenes-hatvanas arcokról beszélünk, az általuk játs...

Slowmesh: Something New

Slowmesh: Something New

Érdekes dolog ez a pontozási rendszer, hiszen mi magunk is tudálékoskodó magyarázatokkal kiegészítve publikáltuk pár éve, hogy mire és miért, hogyan és hány pontot adunk. Ugyanakkor ez egy objektív, hosszútávon vizsgálandó skála, ahol a közmegegyezéses klasszikusok érnek 10-et, egy aktuális anyag értékelése pedig pont tök szubjektív, és pillanatnyi...

Crazy Lixx: Ruff Justice

Crazy Lixx: Ruff Justice

A Crazy Lixx 2010-es második nagylemeze, a New Religion hosszabb távon is a 21. századi dallamos vonal kiemelkedő albumai közé tartozott. A svéd csapat tökéletesen ráérzett a hajmetal-korszak hangulatára, és olyan tálalásban nyomták a Def Leppard, a Danger Danger, a Skid Row és társaik által szabadalmaztatott paneleket, hogy egyből megettem a dolgot....

Witherfall: Nocturnes And Requiems

Witherfall: Nocturnes And Requiems

Vérzik a szívem. A Witherfall első – és nagy eséllyel utolsó – lemeze mindenkinek bátran ajánlható, aki valaha is szerette a komplex, okos és hangulatos progresszív heavy/power metalt, viszont borítékolhatóan elsikkad majd. Miért is mondom ezt? Egyfelől, mert az album eleve több mint két éve dobozban állt a kiadása előtt, ami ugye sosem jelent jót,...

Vain: Rolling With The Punches

Vain: Rolling With The Punches

Nem megyek bele, mennyire problémásnak tartom, hogy egy Vain-szintű zenekar nulla reklámmal, nulla körítéssel, teljesen magánban kénytelen megjelentetni a lemezét. Annyival mondjuk kétségtelenül jobb a helyzet, mint régebben, hogy ma már létezik közösségi finanszírozás, így a Rolling With The Punches albummal legalább a pénzénél van Davy Vain és cs...

Lonely Robot: The Big Dream

Lonely Robot: The Big Dream

Titkon reméltem, hogy a többek között az Arenából, az It Bitesból és a Frostból is ismerős John Mitchell tavalyelőtti Lonely Robot-lemezének lesz egyszer még folytatása, és most, amikor már kellemesen összebarátkoztam a második felvonással, azt kell mondanom, hogy nagyon is megérte elkészíteni a The Big Dreamet. Már most úgy tűnik, hogy progos vonalo...

Synaptik: Justify & Reason

Synaptik: Justify & Reason

Teljesen véletlenül botlottam bele a Synaptik idén márciusban megjelent második nagylemezébe, a Justify & Reasonbe, de az ötszámos lemez már első hallgatásra meggyőzött. Annak ellenére, hogy leginkább technikás prog.-powernek nevezhető zenéjük nem éppen habkönnyű hallgatnivaló, mégis könnyen találhat benne fogódzót bárki, aki kicsit is fogékony...

Life Of Agony: A Place Where There’s No More Pain

Life Of Agony: A Place Where There’s No More Pain

Noha örültem, amikor ismét – immáron másodszorra is – újjáalakult a Life Of Agony, annyira azért nem ültem tűkön a visszatérő album miatt. Lehet, hogy most sokan belémvágnák majd a nagykést, de akkor is kimondom: a New York-i zenekar számomra alapvetően mindig is egylemezes csapat volt. És ezt nem úgy értem, hogy a River Runs Red utáni dolgaikat nem bí...

Dog Eat Dog: Brand New Breed

Dog Eat Dog: Brand New Breed

Igencsak ideje volt már, hogy a '90-es évek egyik emblematikus sikercsapata új anyagot adjon ki, hiszen annak ellenére nem jelent meg 2006 óta semmi Dog Eat Dog név alatt, hogy a brigád pár év kihagyás után már 2010-ben visszatért. Ha nem vagy pofátlanul fiatal, illetve a komplett '90-es éveket sem aludtad át, akkor nyilván képben vagy a csapat zen...

Amberjack: Storm

Amberjack: Storm

Bevallom, az Amberjack viszonylag friss csapat számomra. Hallottam már a nevüket korábban, de a zenéjükkel ezen a most kiadott debütáló anyagon szembesültem először. Viszont örülök neki, hogy így alakult, mert a Storm kimondottan feelinges, jó dalokkal telepakolt album. Különösebben eredetinek nem nevezném, de a csapatnak akár külföldön is simán le...

Ex Deo: The Immortal Wars

Ex Deo: The Immortal Wars

Ugyan ki ne érzékenyülne el, amikor megpillantja ezeket a derék, szőrös fiúkat, amint tunikában, mübűrmellvértekben, kellékkardokkal kezükben kaszabolják a levegőt halál metalt megvető bátorsággal, miközben főnökük eredeti montreali akcentusos tört latinnal üvölti bele a bizonytalanság csendjébe Rómába vetett igaz hitét? Engem lazán legyalult az Ex...

Mark Lanegan Band: Gargoyle

Mark Lanegan Band: Gargoyle

Nagyon csúnyát fogok mondani: vannak olyan előadók, akiknek a kreativitás szempontjából egyszerűen nem tesz jót, ha leállnak a különféle tudatmódosító szerek használatával. Cinikus dolog persze ilyet állítani, de gondoljunk csak például a Red Hot Chili Peppers vagy a Jane's Addiction sokat próbált tagságára, de hazai példáknál maradva sem Pajor Tam...

Ayreon: The Source

Ayreon: The Source

Egy cseppet sem lennék meglepődve, ha Arjen Anthony Lucassen Pataky Attillához hasonlóan egyszer csak bejelentené, hogy bizony ő is valamiféle kapcsolatban áll a mienknél fejlettebb civilizációk küldötteivel, akiktől folyamatosan kapja a segítő információkat földi küldetésének beteljesítéséhez. A hórihorgas holland zseni nemcsak két és fél méteres ...

Memoriam: For The Fallen

Memoriam: For The Fallen

Kevés szomorúbb dolog létezik annál egy rajongó számára, mint amikor a kedvencéről már csak múlt időben beszélhet. Haláleset, fásultság, kifulladás – az évtizedek során megannyi jelentős zenekar fordult a létből bele a mindent megszépítő emlékezet időtlenségébe, hogy aztán sokuk végül visszatérjen onnan, több-kevesebb sikerrel. Éppen ezért csó...

Night Ranger: Don’t Let Up

Night Ranger: Don’t Let Up

A Whitesnake-be távozott Joel Hoekstra helyén már Keri Kelli gitározik Brad Gillis mellett az új Night Rangeren, de ezt leszámítva természetesen a Don't Let Upon sem történtek lényeges változások az egyik örök amerikai jukebox-bandánál. Persze ennél a korosztálynál az ember már eleve nem is számít kísérletezésre, és ez így is van rendjén. Szép dolo...

Skyclad: Forward Into The Past

Skyclad: Forward Into The Past

Az új Skyclad teljes meglepetésként érkezett, hiszen semmi sem utalt arra, hogy nyolc évvel az utolsó lemez, az In The... All Together után várható lenne bármikor is a folytatás. Martin Walkyer 2001-es kiválásával az egyébként is a föld alatt mozgó banda még mélyebbre süllyedt az underground bugyraiban, az utóbbi majd egy évtized csendje pedig arra...

Pentagram: Akustik

Pentagram: Akustik

Öt éve adott ki utoljára stúdiólemezt a török Pentagram (vagy ha úgy jobban tetszik: Mezarkabul), és mint azt a címből nyilván te is kitaláltad, az Akustik sem új nagylemez, hanem egy gyűjteményes anyag, mely régebbi dalok átdolgozott, akusztikus verzióit tartalmazza. Ha nem hallottál volna még róluk, elég, ha annyit tudsz, hogy a thrash metal felől ...

Warbringer: Woe To The Vanguished

Warbringer: Woe To The Vanguished

Sokáig azt hittem, nem nagyon lesz itt már új Warbringer. A legutóbbi, IV: Empires Collapse lemez eleve útkeresőbb jelleget mutatott, és pár ponton kicsit elkanyarodott a kaliforniai csapattól megszokott old school thrash irányhoz képest, aztán utána szépen szétesett a felállás is. Elég sokat elárul a zenekar körüli kavarásról, hogy a Woe To The Va...

Eclipse: Monumentum

Eclipse: Monumentum

Csúf dolog egyből így nyitni, de azzal kell kezdenem, hogy haragszom Erik Mårtenssonra. Több oka is van ennek, az egyik az, hogy alapvetően jó dalszerző, jó énekes, a gitárral is tisztességgel bánik, mégis szembetűnő, hogy mennyire megelégszik egy bizonyos sémával, amitől aztán csak nagy nehezen szakad el. A többi, apróbb okokat menet közben sorolo...

Horisont: About Time

Horisont: About Time

Mi az, ami első ránézésre az ember szemébe ötlik a svéd Horisont fekete-fehér zenekari fotóin? Szakáll nélküli harcsabajusz, szemekbe lógó, fésületlen és természetesen fénylő haj, a pupillát ijesztően felnagyító, tízcentis körméretű, vastagkeretes szemüveg, virágmintás ingek, rajtuk szűk farmerdzsekivel, trapézgatya, westerncsizma... Vagyis a '70-e...

The Obsessed: Sacred

The Obsessed: Sacred

In Wino veritas – ahogy a művelt doomster mondja. És valóban: Robert Scott Weinrich, azaz Wino egy jó ideje már ugyanolyan megkerülhetetlen és tévedhetetlen intézménnyé vált a saját közegében, mint mondjuk Lemmy volt a magáéban. De hát mi mást is várhatnánk egy olyan fazontól, akinek még a születési helye is Rockville? A minden képen fülig érő vigy...

Havok: Conformicide

Havok: Conformicide

A denveri Havok az utóbbi évek egyik legdinamikusabban fejlődő ifithrash-alakulata, akik először a 2011-es, kettes számú Time Is Up lemezzel tettek le olyat az asztalra, amire muszáj volt odafigyelni, a 2013-as Unnatural Selection t pedig már annak rendje és módja szerint rengeteget is hallgattam. Nem vár más sors a friss albumra sem, ez ugyanis talá...

Strength Of Will: Blink Of An Existence

Strength Of Will: Blink Of An Existence

Nem túl szerencsés időpontban, pont tavaly karácsony előtt jelent meg a Nevermore-t, a Leander Risingot és az Éjjel-nappal Budapestet is megjárt Vörös Attila Strenght Of Will néven futó szólólemeze, ami sajnos az év végére ráfordulás miatt érzésem szerint el is sikkadt, nem jutott/juthatott rá kellő figyelem, az évértékelő listákra meg így nem is n...

Place Vendome: Close To The Sun

Place Vendome: Close To The Sun

Michael Kiske ismét a porondon, a főmunkatárs izgatott, jobban, mint én ettől a lemeztől. Hétről hétre ugrom át az autó lejátszójában, persze nem az alacsony színvonal miatt, sokkal inkább a vonzerő csökkenése okán, na meg a napi taposómalom is megakasztja a folyamatos műélvezetet, ez a zene mégiscsak összetettebb attól, minthogy felületesen átpörg...

Steel Panther: Lower The Bar

Steel Panther: Lower The Bar

Minden csoda három napig tart, a magam részéről azonban már elég hosszú ideje nagyon jól elvagyok a Steel Pantherrel. Értem persze azon véleményeket is, amelyek szerint az első lemez után fokozatosan csökkent (radikálisabbak szerint: zuhant) a minőség, számomra azonban a Balls Out is erős anyag volt, és az All You Can Eat et is tökre szeretem. Ugyan ké...

Óriás: Minden villany ég

Óriás: Minden villany ég

Időről időre felbukkannak olyan zenekarok, amelyeket nem igazán tudok hová tenni. Általában a velük egyívású (és egyivású) bandáktól sugárban hányok, ezekkel a csapatokkal szemben valahogy mégis sokkal elnézőbb vagyok. Néha elég csak egy különös hangulati elem, egy melankolikus pillanat, néhány jól eltalált rím, vagy egy szutykos gitárszóló, fene s...

1. oldal / 179

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.