A Dragonforce-szal kapcsolatos alapélményem a 2007-es The Black Crusade turné bécsi állomása volt. Akkor és ott papírforma szerint akár csúfosan fel is sülhettek volna Sam Totmanék, ám játszi könnyedséggel elővezetett, abszolút poénra vett műsorukkal lazán az ujjuk köré csavarták a Machine Head, a Trivium meg az Arch Enemy kedvéért érkezett, talpig feketébe öltözött Gasometert. Ezzel nagyjából párhuzamosan a Guitar Heróban is nagyot robbant a Through The Fire And Flames dal, és a csapat szabályosan a mennybe ment. Az amerikai és brit aranylemezek meg az említett számra eső többszázmillió megtekintés közepette még az énekescsere sem tudta őket megrogyasztani. Mostanra pedig egyértelműen felnőttek a színtéren azok a csapatok is, akik ha nem is a Dragonforce köpönyegéből bújtak ki, de zenében, imázsban egyaránt nagyon sokat merítettek tőlük.