Shock!

április 21.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Diabolus In Musica: Ørdøg-akusztik

Diabolus In Musica: Ørdøg-akusztik

Talán nem is létezhet jobb név a Diabolus In Musicánál abban az esetben, ha az ember Ørdøgnek nevezi el a zenekarát, és abból hoz létre egy mellékcsapást – még ha tízből tizenegy ember kapásból a Slayerre is asszociál a név hallatán. Az alapvetően egyszeri alkalomra, mégpedig egy könyvbemutatóra (!) összeállt Diabolus ugyanis az Ørdøg kétötödét – Vörös András énekest és Nagy-Miklós Péter (becsületes nevén WackorMiki) gitárost – jelenti, akiket Korpos Lajos gitáros és Bokodi Bálint (lásd még Lost Continent) egészít ki, ez utóbbi ráadásul nem csak énekkel, hanem hegedűjátékkal is. A cél pedig a hangos Ørdøg dalainak újracsomagolása volt, egy csendesebb, akusztikus változatban, amiből kinőtt ez az EP is.

 

A New Revenge: Enemies & Lovers

A New Revenge: Enemies & Lovers

Feltételezem, nem én vagyok az egyetlen olyan személy, aki néha már a bőrt kaparja le az arcáról a manapság látástól-mikulásig projektező, saját útjukat a mai napig keresgélő, korosodó muzsikusoktól. Sajnos egyre inkább ez a tendencia kerül előtérbe egyik legnagyobb tiszteletben tartott, örök kedvenc énekesemnél is, hiszen lassan már lexikont kell ...

The End Machine: The End Machine

The End Machine: The End Machine

George Lynch, Jeff Pilson, Mick Brown, Robert Mason. Na, vajon mire lehet asszociálni egy ilyen névsor láttán? Úgy van, csakis a klasszikus Dokkenre meg a klasszikus Lynch Mobra, hiszen a felállás gyakorlatilag e két rokon történet keresztezése. Inkább nem mennék bele, hogy a három hangszeres miért az utóbbi években főállásban a Warrantben üzemelő ...

Yngwie Malmsteen: Blue Lightning

Yngwie Malmsteen: Blue Lightning

Nem akármilyen jubileumot ünnepel Yngwie Malmsteen. Téved, aki azt hiszi, hogy ezzel az idén harmincöt éves, és a rockgitározás fazonját örökre megváltoztató klasszikus első lemezére célzok. Sokkal inkább azért jutott eszembe ez a motívum, mert az öntörvényű svéd pontosan húsz éve képtelen minőségi munkát kiadni a kezéből. Az a törékeny egyensúly, ...

VolumeFeeder: The Element Of Fire

VolumeFeeder: The Element Of Fire

Igazság szerint emlékeztem is a VolumeFeederre, meg nem is. Halványan rémlett ugyan, hogy talán valami sludge/thrash/groove metal egyvelegben utaztak a dél-alföldiek, de ennél többet nem tudtam felidézni. Ez pedig két dolgot jelentett: egyrészt elég régen találkozhattunk már utoljára, másrészt pedig annyira vacakul azért tutira nem művelték a dolgu...

Children Of Bodom: Hexed

Children Of Bodom: Hexed

Az első négy Bodom-lemezt a mai napig kedvelem, de igazság szerint jó ideje csak a vállamat vonogatom a menetrendszerűen érkező újabb és újabb Alexi Laiho & Co.-albumokra. Mindegyiket meg lehetett természetesen hallgatni, de a finn death/black/heavy/satöbbi metalosok több mint egy évtizede automatára álltak, és sajnos messze nem írtak annyi meg...

Last In Line: II

Last In Line: II

A Last In Line két évvel ezelőtti Heavy Crown albuma pont olyan volt, mint amit a tábor várt a DIO volt hangszereseitől. Vivian Campbell, Vinny Appice, a megjelenés előtt közvetlenül elhunyt Jimmy Bain és Andrew Freeman énekes debütáló munkája minden ízében hűnek bizonyult a '80-as évek örökségéhez, ugyanakkor cseppet sem tűnt olcsó nosztalgiázásnak....

Vltimas: Something Wicked Marches In

Vltimas: Something Wicked Marches In

Sejthető volt, hogy David Vincent death metalos ambícióit nem fogja letörni másodszori eltávolíttatása a műfaj csúcsintézményének számító Morbid Angelből, de egészen 2019-ig kellett várni arra, hogy egy valóban komolyan vehető visszatérésről számolhassunk be részéről. Be kell valljam, miután I Am Morbid nevezetű MA-tribute bandájával lefutotta a ma...

Rival Sons: Feral Roots

Rival Sons: Feral Roots

Elég döbbenetes már csak belegondolni is, hogy a Kaliforniában alakult Rival Sons idén már fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli, hiszen még egy alaposan felkészült és naprakész hard- és blues rock-rajongó emlékezetében is inkább fiatal csapatként élnek, mintsem évtizedes munkásságot maguk mögött tudó, „vén" rockerekként. Tapasztalatból viszon...

Tesla: Shock

Tesla: Shock

Miután elvicceskedtük a kötelezőt, hogy milyen rendes a Teslától végre rólunk nevezni el aktuális lemezüket, hozzátehetjük: bár érthető okokból nem egy korszakalkotó alapmű viseli a mi nevünket, de az új korszak anyagai közül mégis csak ez nevezhető talán a legjobbnak, és erre már tényleg büszkék lehetünk. Na nem mintha komolyabb gond lett volna pé...

Salvus: Irtás

Salvus: Irtás

A Salvus legutóbbi Lélektartó lemeze kapcsán azt hiányoltam, hogy az egységesen magas minőség ellenére is kevés rajta az azonnal ható, a zenekarral együtt énekelhető dal. Nos, a csapat az Irtással elég rendesen rágyúrt erre az oldalra. Hazai viszonyok között sokat kellett várni az albumra, de ez most az az eset, amikor minden pillanatban hallatszik a...

Queensryche: The Verdict

Queensryche: The Verdict

Vajon mikor jöhet el az az időszak, amikor egy új Queensryche-megjelenés kapcsán ismét csak a muzsikáról értekezünk? Talán most? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak, miközben a „legendás” jelző mára csaknem minden értelmezési lehetőségét kimerítő zenekar legújabb produktumát hallgattam. Alighanem mindenki számára ismert, hogy miért is...

Within Temptation: Resist

Within Temptation: Resist

A szokásos „ez a legjobb lemezünk"- és „a súlyosabb részek még súlyosabbak lettek"-típusú semmitmondó, szefós promóciós nyilatkozatokon manapság már rég túlteszem magam, azt viszont sosem fogom megérteni, miért mondanak olyat zenészek előzetesen az aktuális albumukról, ami egyszerűen szöges ellentétben áll a valósággal. Azt például Sharon den Adel ...

Jetboy: Born To Fly

Jetboy: Born To Fly

2010-ben jól megdicsértem a San Franciscó-i Jetboy visszatérő minialbumát, az Off Your Rocker t, aztán elég hamar el is csendesedett minden a banda körül. Már nagyjából bele is törődtem, hogy soha többé nem hallunk új dalokat tőlük, de végül megint összeszedték magukat, és január végén kijött a Born To Fly. Én pedig ismét jól megdicsérem őket, mert a...

Carnal Forge: Gun To Mouth Salvation

Carnal Forge: Gun To Mouth Salvation

Bizonyos zenekarok egyszerűen nem bírják letenni a lantot, ami persze abszolút becsülendő az olyanoknál, mint például a svéd Carnal Forge. Egy efféle underground csapat nem a Guns N' Roses, az egykoron klubszinten elég jó csengésű névvel rendelkező banda nem aspirálhat teltházas arénaturnékra és a profitból vásárolt luxuslimuzinokra, de nyilvánvaló...

West Bound: Volume I

West Bound: Volume I

Tények: tapasztalt énekes, rutinos gitáros/producer, Frontiers Records, Los Angeles... Na, miért is ne próbáljuk meg? Sokkal kutyaütőbb és fakóbb formációt is kiad a jónevű(?) olasz vállalkozás, mi bajunk is lehetne akkor ebből, nem igaz?

Mark Morton: Anesthetic

Mark Morton: Anesthetic

Ha valaki nem tudná, Mark Morton a Lamb Of God egyik gitárosa, az Anesthetic pedig az első szólóalbum tőle a sorban. Mivel a zenekar legutóbbi lemeze, a VII: Sturm Und Drang négy éve jelent meg, és a csapat azóta „csak" turnézik, Marknak bőven volt ideje összerakni ezt az albumot, amelyre illusztris vendégek egész sorát hívta meg. És milyen jól tette...

Eric Gales: The Bookends

Eric Gales: The Bookends

Amikor az ember a mai hipergyors, akciódús világban arra a gondolatra kezdene jutni, hogy bluest hallgatni amolyan öreguras tevékenység, szerencsére mindig előjön az éterből egy figura, aki visszaránt az efféle bolond tévképzetekből. Ráadásul az illetőnek még csak nem is muszáj a Joe Bonamassa névre hallgatnia (akit egyébiránt szintén imádunk és ti...

Buckcherry: Warpaint

Buckcherry: Warpaint

Kábé semmit sem vártam az új Buckcherrytől, miután Josh Todd és társai képesek voltak a Head Like A Hole feldolgozásával felvezetni a Warpaintet. Igen, én is nagyon szeretem a Nine Inch Nails ars poetica slágerét, zseniális dal, de ezzel az erővel kábé a Born To Be Wildot is felvehették volna, az is csak egy-két fokkal lenne ennél elcsépeltebb húzá...

In Flames: I, The Mask

In Flames: I, The Mask

Komolyan napokig gondolkodtam azon, hogyan fogalmazzak meg egy újabb lemezkritikát az aktuális In Flames-kiadványról úgy, hogy közben magamhoz is őszinte maradjak, ugyanakkor a még mindig lelkes, röpke húsz év alatt felnőtté vált rajongókat se sértsem meg, de nem igazán sikerült mindenki által tolerálható gondolatokat összegyűjtögetnem. Úgyhogy ked...

Sick Of It All: Wake The Sleeping Dragon!

Sick Of It All: Wake The Sleeping Dragon!

Miután teljesen jogosan nekünk szegeztétek a kommentszekcióban, hogy a tavalyi Sick Of It Allról azért csúnya dolog volt nem írni, nem tudok mást tenni, mint megemlékezni a novemberi albumról, bár most már lassan le akarjuk zárni a 2018-as restanciákat. Igen, tudom, van elég, nem kezdem el megint magyarázni... Pedig a Wake The Sleeping Dragon!-t mé...

Spirits Of Fire: Spirits Of Fire

Spirits Of Fire: Spirits Of Fire

Íme, még egy all-star projekt underground hősökkel a Frontiers istállójából. A Spirits Of Fire-ben Chris Caffery gitáros (Savatage, Trans-Siberian Orchestra) egyesítette erőit Steve DiGiorgio basszerrel (Testament, Sadus, Death) és Mark Zonder dobossal (Fates Warning, Warlord), a mikrofonnál pedig – ki más? – Tim „Ripper" Owens (Judas Priest, Iced ...

Bring Me The Horizon: amo

Bring Me The Horizon: amo

Tudom, biztos idióta vagyok, de számomra csak az utóbbi két lemezzel vált hallgathatóvá a Bring Me The Horizon. A Sempiternal és a That's The Spirit persze egymástól is eléggé eltért, a korai deathcore-dolgaikhoz képest meg aztán tényleg olyanok, mintha egy teljesen másik banda készítette volna őket. Viszont a csapat zenei irányítását átvett Jordan Fis...

Evergrey: The Atlantic

Evergrey: The Atlantic

Nem nevezném magam rajongónak, de kimondottan kedvelem az Evergreyt, így aztán minden lemezüket kíváncsian várom a megjelenés előtt. Ugyanakkor elég régóta úgy gondolom, hogy Tom Englund is maga mögött hagyta már a legjobb, legkreatívabb lemezeit. Nálam például a Monday Morning Apocalypse volt az utolsó tényleg nagyon sokat hallgatott Evergrey-album,...

Candlemass: The Door To Doom

Candlemass: The Door To Doom

Ha van megbízható doom metal zenekar, akkor az a Candlemass. A svédek 1984-es indulásuk óta ki tudja, hány stúdió-, kis-, közép-, élő- és válogatáslemezen hozták ugyanazt a szintet, mindenkor kimagaslóan, de a legkevésbé sem kiszámíthatóan. Oké, a Flodkvist-éra szerintem is bőven feledhetőre sikeredett, de ettől eltekintve a lényeg csak az volt, ho...

Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos

Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a 2012-es Ugly Noise album kísérleti muzsikájával mennyire szaladt neki a kapufának a Flotsam And Jetsam, az viszont biztos, hogy a hívek zöme nem fogadta kitörő lelkesedéssel a kultikus arizonai power/thrash-brigád kirándulását a hagyományosabb rockzenék világába. Személy szerint úgy gondolom, hogy Eric A. Knutso...

Overkill: The Wings Of War

Overkill: The Wings Of War

Vannak zenekarok, akiknek egész egyszerűen jól áll a sorozatgyártás. Ők azon szerencsés kisebbség, akik esetében nem érezzük fölöslegesnek, unalmasnak vagy elcsépeltnek a megbízhatóan, menetrendszerűen érkező lemezeket, annak ellenére sem, hogy azok egy viszonylag jól behatárolható séma alapján születnek. Nos, az Overkill egyértelműen ezt a halmazt...

1. oldal / 193
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.