Kicsit ismét úgy érzem, mintha mást hallgatnék, mint a legtöbb ítész és kommentelő. A brit Tailgunner második albuma sorra kapja az áradozó, szuperlatívuszokkal dobálózó értékeléseket mindenfelé, meg persze a zenekar is csaknem belefulladt az öntömjénezésbe az előzetes nyilatkozatokban és megnyilvánulásokban, még az ilyenkor szokásoshoz képest is. ...

Bár anno a NWOBHM-mozgalom világsztárok egész sorát adta a metál műfajnak – gondoljunk csak az Iron Maidenre, a Def Leppardra vagy a Saxonra –, ezeket a bandákat leszámítva, mára az anno újhullámosnak nevezett brit heavy metal még az undergroundon belül is totális undergroundba szorult. Akadnak persze most is csapatok, akik ebben a műfajban alkotna...

A Dormant Ordeal ezzel a névvel nagyjából bármit játszhatna power metalon és hard rockon kívül, és a lemezcímük sem tipikusan death metalos (sőt: dokkenes), szóval már kezdettől meglepetések érnek. Lengyel underground csapatként nem csinálnak merőben mást mint sok földijük és pályatársuk, ugyanis sok régebbi lengyel banda hatása érezhető rajtuk. Er...

Valamiért mostoha sorsra kárhoztattuk a Converge-et a Shock! hasábjain, pedig többen is szeretjük a stábból Jacob Bannon és Kurt Ballou zenekarát. Magyarázkodni nincs értelme ilyenkor, főleg, hogy – mint minden hasonló esetben – náluk sincs különösebb oka a dolognak: egyszerűen csak olyan brutális a lemezdömping, hogy fizikailag és mentálisan sincs...

A multiinstrumentalista, producer, hangmérnök és gitároktató Philippe Tougas nagyon elfoglalt ember mostanában. Lassan már észben sem lehet tartani, hogy hány projektszerű bandában (vagy bandaszerű projektben, egyre megy) érdekelt, és mindenhol meglehetősen egységes minőséget képvisel. Olyan klisékig nem mennék, hogy gitározása kilométerekről felis...

Egyes számcímek és bizonyos szövegsorok nyomán elsőre az jutott eszembe az új Treatről, hogy a veterán svéd hard rockerek búcsúalbumnak szánják a The Wild Cardot. Aztán persze lehet, hogy vakon vagyok ebben a kérdésben: az aktuális nyilatkozatokban, ha jól láttam, semmi sem utal ilyesmire, meg a legutóbbi lemez címe is The Endgame volt, és tessék, mé...

Nem egyszerű manapság már brutális death metalt sem művelni, mivel zajbandákkal is telített a piac. A klasszikusokat már régen megcsinálták, így a recepthez nem lehet sok érdemlegeset hozzátenni, maximum elvenni, elhagyni belőle, és attól hat kreatívabbnak egy-egy adott produkció, ha nincs nagyon szanaszéjjelblastolva. A Sanguisugaboggnak, úgy érze...

Bizonyára létezik olyan koordinátarendszer, amiben kockázatkerülőnek és kiszámíthatónak is nevezhetjük az Unleashed hozzáállását, én azonban már a legutóbbi No Sign Of Life kapcsán is inkább azt pedzegettem, mennyire tiszteletre méltó Johnny Hedlundék öntörvényűsége. Mert ez bizony ebben a formában az: trendek jönnek és mennek, irányzatok tűnnek fel ...

Nem éppen a létező legprogresszívebb, legkomplexebb muzsikát játssza a svéd Bullet, így felületes szemlélőként simán rámondhatnánk, hogy az lenne a reális, ha valósággal ontanák magukból a lemezeket. Ehhez képest a Kickstarter kimondottan monstre szünet, csaknem nyolc év után követi a sorban a legutóbbi Dust To Gold ot – de ennek ellenére gyakorlatil...

Amikor a thrash metal legjobban sikerült visszatérései kerülnek szóba, valahogy mindenki hajlamos elfeledkezni a Paradoxról. Pedig a hőskorban mindössze két nagylemezig jutott német zenekar 2000-ben egy igen huszáros comebackkel rukkolt elő. A Collision Course ma is bárkivel szemben megállja a helyét, a banda pedig azóta is aktív a gitáros/énekes/f...

Nagyon jól rátapintott a lényegre az, aki kitalálta a heavy prog stílusmegjelölést, amellyel általában azokat a csapatokat szoktuk „megbélyegezni", akik kissé vadabban, energikusabban és vastagabb alapokon tolják a progresszív rockot, de még azért nem csúsznak át teljes mértékben progresszív vagy szimfonikus metálba. A 2016-ban alakult, finn Joviac...

Elég komolyan pörög a Castle Rat neve mostanában. Nem mondom, hogy feltétlenül belőlük lesz a következő nagy szenzáció, de azért sok mindent elárul, hogy a 2019-ben alakult, mindössze két nagylemezzel rendelkező brigád már most csaknem havi 130 ezer hallgatónál jár a Spotify-on. Csak összehasonlításként, az anno hasonló zenei közegben mozgott The D...

A hét elején két Grammyt is besöpört, baltimore-i Turnstile pár éve óriásit robbantott szintis, dallamos hardcore zenéjével. Természetesen már a Glow Onon és elődjén, a Time & Space-en minden ott figyelt, amit a banda csúcskorszakáról tudni érdemes, a debütön pedig a metál is jelen van (Nonstop Feeling). Ezekhez mérten az új lemez nem mindig ho...