Shock!

April 16.
Wednesday
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Black Label Society: Catacombs Of The Black Vatican

Black Label Society: Catacombs Of The Black Vatican

Oké, akkor mindenkinek adok néhány másodpercet arra, hogy feldolgozza a jobb szélen található pontszámot. És aki fogékony az ilyesmire, már rohanhat is anyázó kommenteket gyártani, hiszen az a hetes feljebb már nem fog kúszni. A többieknek azonban gyorsan le kívánom szögezni: ez nem jelenti azt, hogy Zakk Wylde bandájának kilencedik teljes értékű nagylemeze rosszul sikerült volna, vagy akár csak ne hallgatnám szívesen, azt meg aztán pláne nem, hogy hirtelenjében valami szokatlant kapnánk hősünktől. Pusztán az arányok csúsztak el ezúttal oly módon, hogy egyrészt nekem az összkép nem áll össze koherens egésszé, másrészt pedig szerintem ez nem is igazán az a világ, amiben Jeffrey Phillip Wielandt a legotthonosabban mozogna. Ez ugyanis összességében nézve talán a BLS eddigi legsötétebb anyaga, nem a legkeményebb, pláne nem a legsúlyosabb, de a leginkább lehangoló, tényleg éjfeketén ragyogó. És azt a nyomasztó hangulatot, amit a legtöbbször régi jó barátként fogadok, Zakktől nem tudom százszázalékosan elfogadni. Itt bizony kicsit hiányzik az életerő, a féktelen energia, nyilván nem a 1919 Eternal meg a The Blessed Hellride idejét sírom én vissza, csak annyit jegyzek meg csöndben, hogy még a legutóbbi Order Of The Black olyan húzónótáinak, mint a Crazy Horse vagy a Parade Of The Dead voltak, sem találom méltó párját.

 

Vandenberg’s Moonkings: Vandenberg’s Moonkings

Vandenberg’s Moonkings: Vandenberg’s Moonkings

Ahhoz képest, hogy annak idején a világ legnagyobb arénáiban nyomult éveken át, elég rég nem hallottunk Adrian Vandenbergről, aki a '80-as évek végétől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint egy évtizeden át David Coverdale legodaadóbb szövetségesének számított. 2003-ban aligha csak én lepődtem meg rajta, hogy kimaradt a nagy Whitesnake ú...

Starofash: Ghouleh

Starofash: Ghouleh

A Starofash projekt mögött álló személy, Heidi Solberg Tveitan ugyebár az emperoros Ihsahn felesége, ezen a ponton pedig el is illan bárminemű rock/metal kötődés a kritika tárgyával kapcsolatban. Nem volt ez persze mindig így, elég, ha csak az akkor még Ihriel művésznéven futó asszony és férjének családi zenekarára, a zseniális produkciókat fialó P...

Steel Panther: All You Can Eat

Steel Panther: All You Can Eat

Kevés lemezt vártam mostanában jobban, mint a hármas számú Steel Panthert, hiszen – bár erről a szerkesztőség körében is finoman megoszlanak a vélemények – manapság kevés szórakoztatóbb zenekar létezik a Los Angeles-i pinavadászoknál, méghozzá nemcsak tabukat nem ismerő szövegeik miatt, hanem hibátlan glam/sleaze/hard rock stílusgyakorlataiknak és ...

Asphalt Horsemen: Asphalt Horsemen

Asphalt Horsemen: Asphalt Horsemen

Régóta vártuk már ezt az albumot, mivel az Asphalt Horsemen élőben évek óta megbízhatóan hozott Magyarországon nagyon ritka minőséget. Nem állítom, hogy nem voltak bennem kérdőjelek, vajon sikerül-e mindezt lemezbe préselniük, hiszen sok, koncerten kiemelkedően jó hazai banda bizonyult képtelennek stúdióban is újrateremteni a fellépések energiáját,...

Dorothy: Fejjel lefelé

Dorothy: Fejjel lefelé

A Dorothy egy gyöngyösi rocktrió, amelynek érdekessége, hogy kizárólag fiatal hölgytagok alkotják, ami – valljuk be – még 2014-ben is egyértelműen kuriózumnak számít. A kiadói promószöveg szerint a lányok pörgős, punkos rock'n'rollban utaznak, és tulajdonképpen mindez meg is felel a valóságnak. A dalok húzósak, dögösek, mindez pedig elsősorban a jó...

HAW: Soundtrack Of Our Friendship

HAW: Soundtrack Of Our Friendship

(Egy szolgálati közleménnyel kell kezdenem: az alábbi kritikában – betartva a Haw Szalon(na)- és Tánczenekar direktíváit – nem fognak szerepelni a következő szavak: „sivatag", „mocsár", „szakáll", „sör", „whisky" és „paraszt". Voltaképp mindnek itt lenne a helye, de ezúttal nélkülözzük őket. Nem gond, azért megoldjuk valahogy.) A HAW-val 2009-ben ta...

V/A: Ronnie James Dio - This Is Your Life

V/A: Ronnie James Dio - This Is Your Life

Négy éve már, hogy itthagyott minket az egyik legnagyobb metal hang gazdája, és végre megérkezett a grandiózus tribute lemez is, amit Wendy Dio gyakorlatilag Ronnie James Dio halála óta tervezget. Az efféle gyűjtemények persze utoljára valamikor úgy húsz évvel ezelőtt számítottak igazán érdekesnek, de ha jó neveket gyűjtenek össze a készítők, azért...

Gus G.: I Am The Fire

Gus G.: I Am The Fire

Mindenekelőtt oszlassuk el a felhőket a művésznév felett: Gus G. nem más, mint Kostas Karamitroudis, egy Szalonikiben született fiatalember, bár ennek a lemezt tekintve egyáltalán semmilyen jelentősége nincs, pusztán az információ kedvéért vetettem ide. A görög gitáros azóta tett szert nagyobb léptékű ismertségre, mióta az elpusztíthatatlan, időről...

Primal Fear: Delivering The Black

Primal Fear: Delivering The Black

Kiszámítható, önismétlő, unalmas? Vagy inkább minőségi, megbízható, megingathatatlan? Döntse el ki-ki maga, az azonban biztos, hogy a Primal Fear tizenhét év után még mindig itt van, sőt, saját stílusában magabiztosan szállítja a meggyőző korongokat. A Delivering The Black éppen tizedik a sorban, és hozza is azt, amit várunk, illetve elvárunk a csa...

Wolfmother: New Crown

Wolfmother: New Crown

Nem értem Andrew Stockdale-t. Az egykoron Grammyt nyerő Wolfmotherről simán azt hitte mindenki, hogy beleállt a földbe, hiszen fiatal Demjén Rózsi-imitátor fizimiskájú hősünk és épp aktuális felállású bandája utoljára 2009-ben jelentkezett rendes hangzóanyaggal . Ezt követően sokáig csendesen elmolyolgattak, majd a szokásos tagcseréket letudva szépen...

Menace: Impact Velocity

Menace: Impact Velocity

Mi sem mutatja jobban a Napalm Death kivételes/kivételezett helyzetét az extrém metal színtéren, mint hogy még az efféle hard pop projekt, mint a Menace is, egyszerre ilyen kedvező fogadtatásra talál. Habár jóval több ez a formáció néhány respektált arc összeborulásánál, vannak esetek, amikor nem kerülhetjük meg a névsorolvasást – ez is egy ilyen p...

House Of Lords: Precious Metal

House Of Lords: Precious Metal

Azt hiszem, most vesztettem el végleg a türelmemet a House Of Lordsszal szemben. Ami nagy kár, mert a zenekar első három nagylemezét, az 1988-as House Of Lordsot, az 1990-es Saharát és az 1992-es Demons Downt tiszta szívemből imádom, és a melodikus hard rock/AOR irányzat csúcsművei között tartom számon, különös tekintettel a másodikra. A zenekar 21...

Behemoth: The Satanist

Behemoth: The Satanist

Viszontagságos előtörténetű lemez a The Satanist, és valószínűleg akkor sem túlzok, ha azt állítom: ezek a viharos előzmények nagyban hozzájárultak, hogy a lengyel Behemoth friss anyaga az idei év egyik legnagyobb figyelem által övezett extrém metal albuma legyen. Adam Darski, azaz Nergal persze amolyan igazi megosztó figurává nőtte ki magát a szín...

Grand Mexican Warlock: Hell Sweet Hell

Grand Mexican Warlock: Hell Sweet Hell

Ennek a lemezismertetőnek van is értelme, meg nincs is. Van létjogosultsága, mert orbitálisan nagy hiba lenne szó nélkül elmenni a Grand Mexican Warlock második lemeze mellett (mint ahogy hülye fejjel elfelejtettünk megemlékezni a bemutatkozó Aeonsról), ugyanakkor nincs sok jelentősége, mert az égvilágon semmin nem fog változtatni. A nagyvilág nem ...

Cadaveres: Demoralizer

Cadaveres: Demoralizer

Legelőször is azzal kell kezdenem, hogy nyilvánosan megkövetem Körmöczi mestert és bandáját, hiszen szegények már hosszú hónapok óta várják, hogy ugyan, legyek már kedves venni a fáradságot, és írni valamit negyedik albumukról, és tényleg az az egyetlen szerencsém, hogy a teknősbékák türelmes és nem túl agresszív állatok, így aztán az egykori főtek...

Perihelion: Nap fele néz

Perihelion: Nap fele néz

Alaposan próbára teszi követőinek rugalmasságát a Vasvári Gyula által vezényelt debreceni brigád, akiket ma már Perihelion néven illik szólítanunk. Bárhogy is indokoljuk, semmiképpen sem lehet könnyű tábort építeni egy zenekar köré olyan sorozatos átalakulások közepette, mint amit Gyuláék bemutatnak, mióta csak vagonjuk levált a Neochrome-szerelvén...

Subscribe: This Moment Will Soon Be Gone

Subscribe: This Moment Will Soon Be Gone

Három év telt el Subscribe album nélkül, mégis azt érzem, hogy Anga-Kis Miklós és csapata ütemvesztés nélkül érkezett meg most a negyedik sorlemezével. A köztes időszak kiadványínségét nagyban enyhítette persze az Áthangolva projekt, amely – Cséry Zoltán billentyűs irányítása mellett – kétségtelenül egy újabb szintre juttatta el a zenekart, az átdo...

Grace Disgraced: Enthrallment Traced

Grace Disgraced: Enthrallment Traced

Ugyan az ismertető trágya tárgya még a tavalyi év szülötte, mégis érdemes róla néhány szót szólni, mivel Oroszországból se kapunk túl gyakran női hörgéssel ellátott death metal anyagot. Persze, ma már senki se lepődik meg azon, ha a színpadon egy törékeny hölgy Godzillát megszégyenítő hangokat ereszt bele a mikrofonba, de mégis, azért jó tudni, hogy ...

Hirax: Immortal Legacy

Hirax: Immortal Legacy

Vajon tényleges közönségigény húzódik meg bizonyos régi bandák újjáalakulása mögött, vagy csupán arról van szó, hogy a zenészek baromira unatkoznak, és jobb szabadidős elfoglaltságok híján felmelegítik a régi levest? Oké, hogy egyes nevek hozzátartoztak az adott korszakhoz – jelen esetben a dicső '80-as évekhez, nyilván –, és rémlenek az embernek a...

Within Temptation: Hydra

Within Temptation: Hydra

A holland Within Temptation borzasztó nagy utat tett meg bemutatkozó lemeze, az Enter óta. A '90-es évek közepén még csak egy voltak az akkoriban igen komolyan dübörgő gótikus színtér csapatai közül, manapság pedig lassan már-már a Nightwish trónját ostromolva érnek el egyre komolyabb sikereket. Megmondom őszintén, amikor indultak, nem jósoltam vol...

Vanden Plas: Chronicles Of The Immortals – Netherworlds

Vanden Plas: Chronicles Of The Immortals – Netherworlds

Ez az a zenekar, amely a maga műfajában talán a legalulértékeltebb, és ha szigorúan vesszük, kizárólag ők maguk tehetnek róla. Persze, persze, kettőn áll a vásár – esetünkben a közönség a másik fél –, és az alulértékeltségnek is megvannak az árnyalatai: a Vanden Plas tagjai úgy terelgették a csapatukat, hogy ne lehessen egyszerűen rájuk fogni, hogy...

Hatriot: Dawn Of The New Centurian

Hatriot: Dawn Of The New Centurian

A Souza-klán nem ült sokáig a seggén, hiszen alig egy év telt el a debütáló Heroes Of Origin óta, és máris itt a folytatás. Bármennyire is elfogadott volt ez a tempó a műfaj aranykorában, manapság igencsak szokatlan, hogy egy új csapat (merthogy Zetro ide vagy oda, a Hatriot mégis csak az) ilyen sebességgel gyártsa az friss témákat. Sokkal inkább jel...

Blackfinger: Blackfinger

Blackfinger: Blackfinger

Mond valamit Eric Wagner neve? Őszintén remélem, de fogadni azért nem mernék rá, hiszen a '80-as évek amerikai metaljának egyik kultfigurájáról van szó, aki annak ellenére sem vált soha felkapott figurává, hogy zenekara, a Trouble révén olyan notabilitásokra gyakorolt elismert és egyébként tisztán érezhető hatást, mint a Metallica, a Pantera, a Par...

Chastain: Surrender To No One

Chastain: Surrender To No One

Kevés alulértékeltebb kultcsapat létezik a Chastainnél, pedig igen dicséretes módon rájuk is felhívta a figyelmet a Hammerfall egy feldolgozással úgy 2005 táján. A főember-gitáros David T. Chastain persze sose rinyált emiatt, hanem szépen tette a dolgát és irdatan mennyiségű lemezt legyártott nemcsak cikkünk tárgyával, hanem saját neve alatt és eze...

Deliverance: Hear What I Say!

Deliverance: Hear What I Say!

Az elmúlt pár hónapban többször is hangot adtam azon véleményemnek, hogy bár burjánzik a thrash metal színtér, egy komoly probléma sajnos van vele. Nevezetesen arról van szó, hogy hiába játszanak minőségi muzsikát az olyan fiatal csapatok, mint a Suicidal Angels, a Bonded By Blood vagy a Warbringer, markáns, egyéni soundot a mai napig nem sikerült ...

Cynic: Kindly Bent To Free Us

Cynic: Kindly Bent To Free Us

Van egy jó hírem, meg egy nem túl jó. Na rendben, egy rossz. A jó az, hogy a Cynic visszatért, illetve itt voltak már egy jó ideje, de most végre a 2008-as Traced In Air után újabb egész estés alkotással jelentkeztek. Ez jó, mivel az utóbbi két EP igen karcsú volt, és mindenki, de legalábbis a rajongók már a csontig lerágták a körmüket izgalmukban,...

1. oldal / 153

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Hirdetés
Hirdetés

Legfrissebb galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.