Bármennyire is szimpatizáltam eleinte a svéd glam/hardrocker Crazy Lixxszel, a jó párszor lepörgetett friss lemez kapcsán egyszerűen semmi, de tényleg semmi olyan gondolat nem fogalmazódott meg bennem, amit mindenáron monitorra kellene vetnem. Ennek ellenére most mégis ez történik, hiszen a hajmetal legnagyobb rajongójának kikiáltott Andor kolléga ...

Bevallom, amikor végre rátehettem a kezemet e death-legenda visszatérő/bemutatkozó anyagára, nem gondoltam volna, hogy ennyi időt kell majd rászánnom arra, hogy eldöntsem végre, tetszik-e a Paradox vagy sem. Eleve nem könnyű egy több évtizedes múltú csapat jelenkori munkáját értékelni, főleg, ha az egy olyan formáció, amelyik a zsáner meghatározó a...

Jó hat éve nem jelentetett meg saját dalokat tartalmazó anyagot Graffin professzor és díszes kompániája (sőt, a karácsonyi énekeket rejtő meglepetésük is még 2013 végéről való), így aztán bőven-bőven ideje volt már, hogy ők is megemlékezzenek újdonsült jóbarátjukról, Donald Trump Elnök Úrról, és az uralkodását jellemző társadalmi folyamatokról. A jel...

Téglás Zolit aligha kell bárkinek is bemutatni, bár az énekes szólózenekarát az Ignite-nál lényegesen kevesebben ismerik. Ha te is ebben a cipőben járnál, hibát követsz el, főleg, ha szereted a nagyívű dallamokkal teli hard rock zenét. Igen, jól olvastad. Bár valószínűleg ezt is csak azoknak kell külön magyarázni, akik nem hallották az Ignite utols...

Ha úgy nézem, az élet valamelyest kárpótolta Doug Aldrich gitárost azért, hogy karrierje első és legkreatívabb tizenöt évét kis túlzással szólva anonimitásban, leginkább a szakma által számon tartva kellett eltöltenie, hiszen a 2000-es években Ronnie James Dio és főleg David Coverdale oldalán végül csak megkapta a sors felhatalmazását arra, hogy sz...

Nem volt könnyű helyzetben az Amon Amarth a legutóbbi Jomsviking konceptuális játéka után, az efféle albumokat ugyanis soha nem egyszerű folytatni, főleg, ha még olyan jól is sikerülnek, mint a 2016-os anyag. Az egyik lehetséges kiút a további dallamosodás lehetne, ezt azonban a csapat a Berserker tükrében nem kívánta meglépni, és lehet, hogy nem is ...

Egy új Darkthrone-lemez megjelenése hallgató és kritikus számára egyaránt ünnep. Az alkotók esetében ez nyilván sosem lehetett kérdés, hiszen Fenriz és Nocturno Culto önmagának és önmagáért való kettőse egyetlen olyan lépésre sem hajlandó, ami nem a kedvük szerint történik. Örömzenéről beszélni black/doom/death metal esetében talán nem szerencsés, ...

Bizonyos zenekarokat akarva-akaratlanul beszorítanak egy skatulyába, amelyből aztán nincs kiút, bármit csinálnak is. A Soen számára ez „a legtoolosabb banda" jelzővel ragadható meg leginkább, bár ha valakinek eddig nem sikerült túllendülni ezen, a svédek legújabb, Lotus című lemeze után talán majd másként látja a dolgot. Ugyanakkor talán akadnak ol...

Némileg meglepően indul az új Enforcer, a Die For The Devil ugyanis nem a svéd csapattól megszokott NWOBHM-feelinggel támad, hanem sokkal inkább idézi valamelyik Frontiers-istállós honfitársukat, mint saját magukat. Akár a riffet, akár a refrént tekintjük, az Enforcernél eddig leginkább megkerülhetetlen korai Maiden helyett a '80-as évek Scorpionsa...

„Volt egyszer egy zenekar. Kicsit mást akartak csinálni, kicsit beskatulyázhatatlanok voltak, kicsit megelőzték a korukat, kicsit nehezebben befogadhatók voltak, és kicsit belebuktak ebbe az egészbe" – kezdtem mondókámat jó pár évvel ezelőtt, a Nomad Hotel Polimer jéről írt ismertetőben. A sorok az egykori The Bedlam zenekarra vonatkoztak, és mindenki...

Ritka madár a mai színtéren a richmondi Inter Arma negyedik nagylemeze. Noha napjainkban is telített az underground ilyen meg olyan alakulatokkal, viszonylag ritkán futok bele olyasmibe, ami képes a zsigereimig hatolni, meglepni, felrázni, de eközben úgy csap pofán, hogy közben valami egyre ritkább izgalmat, és igen, furcsán perverz élvezetet érzek...

Ideje volt már, hogy jöjjön az új Moby Dick-lemez, hiszen az ország elsőszámú thrash metal monolitja 2014-ben jelentkezett utoljára friss dalokkal. Az öt év után idén végre megjelent Terápiával viszont bőséges termést arathatnak a rajongók, hiszen a korong tizennégy nótát rejt, amennyi a 2003-as Golgotá t leszámítva soha, egyetlen stúdióanyagukon se...

Noha Jim Matheos minden jel szerint remekül elvan a jelenlegi Fates Warninggal, azért nem tud teljesen elszakadni a csapat első énekesétől, John Archtól, hiszen ez már a második teljes nagylemezük közösen. Oké, a Sympathetic Resonance megjelenése óta eltelt nyolc év, de itt az anyabanda sem feltétlenül szokott kapkodni... Ráadásul ha hozzávesszük, ho...