A Souza-klán nem ült sokáig a seggén, hiszen alig egy év telt el a debütáló Heroes Of Origin óta, és máris itt a folytatás. Bármennyire is elfogadott volt ez a tempó a műfaj aranykorában, manapság igencsak szokatlan, hogy egy új csapat (merthogy Zetro ide vagy oda, a Hatriot mégis csak az) ilyen sebességgel gyártsa az friss témákat. Sokkal inkább jel...

Mond valamit Eric Wagner neve? Őszintén remélem, de fogadni azért nem mernék rá, hiszen a '80-as évek amerikai metaljának egyik kultfigurájáról van szó, aki annak ellenére sem vált soha felkapott figurává, hogy zenekara, a Trouble révén olyan notabilitásokra gyakorolt elismert és egyébként tisztán érezhető hatást, mint a Metallica, a Pantera, a Par...

Kevés alulértékeltebb kultcsapat létezik a Chastainnél, pedig igen dicséretes módon rájuk is felhívta a figyelmet a Hammerfall egy feldolgozással úgy 2005 táján. A főember-gitáros David T. Chastain persze sose rinyált emiatt, hanem szépen tette a dolgát és irdatan mennyiségű lemezt legyártott nemcsak cikkünk tárgyával, hanem saját neve alatt és eze...

Az elmúlt pár hónapban többször is hangot adtam azon véleményemnek, hogy bár burjánzik a thrash metal színtér, egy komoly probléma sajnos van vele. Nevezetesen arról van szó, hogy hiába játszanak minőségi muzsikát az olyan fiatal csapatok, mint a Suicidal Angels, a Bonded By Blood vagy a Warbringer, markáns, egyéni soundot a mai napig nem sikerült ...

Van egy jó hírem, meg egy nem túl jó. Na rendben, egy rossz. A jó az, hogy a Cynic visszatért, illetve itt voltak már egy jó ideje, de most végre a 2008-as Traced In Air után újabb egész estés alkotással jelentkeztek. Ez jó, mivel az utóbbi két EP igen karcsú volt, és mindenki, de legalábbis a rajongók már a csontig lerágták a körmüket izgalmukban,...

Tom Scholz az amerikai rockszakma egyik megfejthetetlen rejtélye: a maximalizmus megszállottjaként nem csak néhány elképesztő sikerű, meghatározó slágerekkel teli AOR lemezt készített az elmúlt negyven év folyamán, de a stúdiótechnika szempontjából is úttörőnek számított a '70-es és a '80-as években. Aztán hosszabb távon pont a beteges aprólékosság...

Mázlim van, mert ezúttal nem kell túl sokat jártatnom a számat. Elég ugyanis azt tanácsolnom, hogy olvasd át szépen azokat az ismertetőket, amiket tanult kollégáim, Draveczki mester és Pálinkás uraság dobtak össze a Janne Christoffersson (barátainak és híveinek csak JB) által vezetett nagyszerű svéd banda korábbi lemezeiről, és egészen precíz képet...

Az év elején rendre szomorúan eszmél rá az ember, hogy az elmúlt esztendőre vonatkozó összegzésében megemlített lemezek közül mennyiről feledkezett el részletesebben megemlékezni korábbam. Jobb esetben rövid időn belül pótolja is a hiányt, és az újonnan megjelent kiadványok közt megpróbál néhány értékes percet lopni a kis híján elfeledett remekműve...

Olyan ismertetőt sem nagyon írtam még eddig, mikor az előadóról halvány lila segédfogalmam sem volt, most viszont pontosan ez a helyzet. Az Akusztikus Varázslóról ugyanis semmiféle információval nem szolgálhatok, az egyetlen dolog, ami igencsak biztosnak látszik vele kapcsolatban, annyi, hogy masszív Electric Wizard rajongóval állunk szemben. Hősün...

Állítólag maga a nagy Lemmy mondta, hogy ha nem szereted a Supersuckerst, akkor nem szereted a rock and rollt. Más kérdés, hogy én ezt nem hiszem el. Mármint nem a kijelentés valóságtartalmát, hanem azt, hogy ezt tényleg a Motörhead legendás vezére nyilvánította volna ki. Nem azért, mert nem voltam ott, sokkal inkább azért, mert a ’suckers – stílsz...

2011-es, Union Black címmel megjelent lemezével elég komolyat robbantott a walesi Skindred. Negyedik cuccuknak – amely véleményem szerint egyértelműen a legjobb az életműben – köszönhetően gyakorlatilag az elmúlt három évet masszív turnézással töltötték. Többek között nálunk is tiszteletüket tették, méghozzá három alkalommal, és aki ott volt valame...

A Nashville Pussy az igazi redneck rock and roller banda példaképe lehetne. A szutykos, izzadt és büdös déli furkóké, akik kifakult Lynyrd Skynyrd pólókban és koszos truckersapkákban markolásszák a sztriptízlányok seggét, miközben tízdollárosokat dugdosnak a bugyijukba, és literszám döntik magukba az olcsó whiskyt. Hazatérve aztán jól megverik az a...

Nincs értelme kertelni: amilyen jól kezdődött az Adrenaline Mob sztori, olyan rohamos hanyatlásnak is indult viszonylag gyorsan az egész. Adott volt egy marha ígéretes csapat, benne három nagy névvel és egy kisebb negyedikkel, aki ugyan itt lépett ki a reflektorfénybe, ám még társai mellett is simán a zenekar elsőszámú fegyvereként volt képes expon...