Hadd meséljek el három sztorit. 2017. december 7-én, egy csütörtöki napon, a Sólstafir koncertjén találkoztam először Árstíðirrel. A csordultig telt hajó nem volt éppen a legideálisabb hely egy efféle randevúhoz, különösebben nem is erőltettem volna itt és most a találkozást, mégis egymásba botlottunk. Ott álltam a koncertterem oldalában, bal lábamat a falnak vetve, és már a hétvége felé tekintgetve bambultam Árstíðir arcába, aki évszakokról, a közelítő télről és a glöggről magyarázott nekem. Nem különösebben értettem, csak annyit éreztem teljes bizonyossággal, hogy Árstíðir talán még nálam is antiszociálisabb lény ebben az egész közegben, egy babaarcú baltás gyilkos, aki tiszta zenét nevelget a torkában. Később, már a Hargita hegyei között tudtam meg, hogy az Évszakok nevet használja, amikor otthonától távol muzsikál, a Tél pedig idén júniusban érkezik.
