Shock!

április 08.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Allen / Olzon: Worlds Apart

Allen / Olzon: Worlds Apart

Egyes kedvenceinkben néha-néha bizony csalódnunk kell, hogy ezáltal még többre értékeljük azokat a munkáikat, amelyek valóban igazi mesterművek, ténylegesen kiemelkednek az életműből, és elválaszthatatlanul hozzánk nőttek az évek során. Emellett a csalódások többnyire arra is rámutatnak, hogy egykoron felmagasztalt hőseinkről sem beszélhetünk úgy, mintha tévedhetetlen istenekről lenne szó. Russell Allent, a Symphony X aranytorkú énekesét, úgy gondolom, senkinek sem kell külön bemutatni, ahogyan Anette Olzont, a Nightwish egykori pacsirtáját sem, akik – ha élhetek e cinikus kifejezéssel – szintén nem engedhették el a fülük mellett a Frontiers hívó szavát (bankszámlákra vonatkozó ajánlatát), és nem voltak restek eldalolni a svéd „összeterelőművészember", Magnus Karlsson legfrissebb nótáit.

 

Magnum: The Serpent Rings

Magnum: The Serpent Rings

Minden túlzás nélkül baromi jól sikerült az új Magnum. Ugyanakkor bonyolítja a helyzetemet, hogy ez itt most megint az az eset, amikor nehéz megindokolni, miben több vagy miben más az aktuális anyag az előzőekhez képest, hiszen ősöreg csapatról beszélünk kialakult stílussal, megcsontosodott fogásokkal, akik valójában sosem csináltak nagyon mást egy...

Myrkur: Folkesange

Myrkur: Folkesange

Myrkur, azaz Amalie Brunn és kísérőzenekara három esztendővel ezelőtt a szó legszorosabb értelmében elkápráztatott Mareridt című dalgyűjteményével, amelyet azóta is bármikor szívesen előveszek, ha éppen kedvem tartja. Az anyagból csak úgy áradnak a szürke északi világ fakó színei és sötét tónusai, a zenében tökéletesen olvadtak össze a rideg black me...

The Night Flight Orchestra: Aeromantic (+ videókritika)

The Night Flight Orchestra: Aeromantic (+ videókritika)

Ha a zenei piacot nézzük, ennek a zenekarnak nemhogy nem volna szabad működnie, de ha már amolyan csoda folytán mégis az ötödik nagylemezüknél járnak, akkor legalább az irányt kellene tudatos öngyilkosságnak tekintenünk. Odáig rendben van, hogy a mindenféle súlymetálos, kiabálós zenei közegben mozgó fickók poénból, unaloműzésből, a változatosság ke...

Anvil: Legal At Last

Anvil: Legal At Last

Az utóbbi években az Egyesült Államok egyre inkább a marihuána mind szélesebb körben történő legalizálása felé mozdult, végül pedig Kanada is beállt a sorba: 2018 őszétől náluk is füvezhetnek a 18 év felettiek. Lips boldogsága pedig emiatt határtalan. A veterán kanadai csapat frontembere sosem rejtette véka alá, hogy szívesen eltol néha egy-egy rak...

Eric Johnson: EJ Vol. II

Eric Johnson: EJ Vol. II

Eric Johnson az a gitáros, akit a legjobban tisztelek és a legtöbbre becsülök. A perfekcionista hajlamú texasi géniusz valóban a tökéletes zenészt testesíti meg számomra: gitártörténeti jelentőségű hangzása és földöntúli játéka csakis Jeff Beck szintjén mérhető, ugyanakkor egyszerre sajátos stílussal bíró énekes, kiváló zongorista és inspirációkból...

Ghost Toast: Shape Without Form

Ghost Toast: Shape Without Form

Létezik egy címke, amelyet egy jelenleg nem létező zenei műfajra szoktunk általánosságban felragasztani, és amellyel gyakorlatilag rögtön el is szoktuk keríteni a szóban forgó csapatot a szélesebb rétegektől: ez pedig ugye nem is lehet más, mint a MAGYAR instrumentális progresszív rock. A nyomaték persze nem véletlenül került a hazai vonatkoztatásr...

Kirk Windstein: Dream In Motion

Kirk Windstein: Dream In Motion

Mikor először hallottam arról, hogy a Crowbar általam igencsak nagyra értékelt vezére, Kirk Windstein szólólemezt kíván megjelentetni, amelyben személyisége és muzsikája egy másik, kevésbé kemény oldalát fogja megvillantani, igazából pont valami olyasmit képzeltem el, mint amit a Dream In Motion rejt. Hiszen (nyári) Mikulás-imitátor főhősünk is jó ...

Burzum: Thulêan Mysteries

Burzum: Thulêan Mysteries

Bár a mágikus hat betű ott virít a címlapon, nem érdemes a legendás/hírhedt névhez kapcsolódó elvárásokkal közelíteni ehhez a dupla kiadványhoz, ellenkező esetben óhatatlan a csalódás. A Burzum halott. Nem én állítom ezt, hanem maga Varg Vikernes, aki most ennek ellenére is mintegy kilencven percnyi új (?) muzsikát szabadít ránk a jól bejáratott br...

Body Count: Carnivore

Body Count: Carnivore

A Body Counton kívül nem tudok egyetlen olyan zenekart sem mondani, amelynek a visszatérés utáni lemezei egyértelműen ütik a régi anyagokat, Ice-T és kompániája esetében azonban kétségkívül ez a helyzet. Persze, mint oly sokan a korosztályomból, én is az első BC -n nőttem fel (többek között), az Evil Dick, a KKK Bitch meg a Cop Killer pedig nyilván a...

H.E.A.T: II

H.E.A.T: II

A Csillagok háborúja sorozat óta nem szokás meglepődni az egyes epizódok anakronisztikusnak tűnő számozásán, így aztán a svéd ötös legújabb, II – tehát 2, två, two – címre elnevezett lemeze nyugodtan lehet a hatodik albumuk a sorban. Ennek magyarázataként egyfajta új kezdettel hozakodtak elő a fiúk, tekintsünk hát vissza egy picit a következőkben. ...

Five Finger Death Punch: F8

Five Finger Death Punch: F8

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy tűkön ülve vártam a Five Finger Death Punch új nagylemezét, de érdekes, miként tudja átkattintani az embert egy elementáris koncertélmény . Aki ott volt február második felében az Arénában, garantáltan soha nem fogja elfelejteni a Zoltan Bathory hazatérése miatt teljesen euforikus, különleges hangulatú bulit. Nekem is...

Harem Scarem: Change The World

Harem Scarem: Change The World

Sajnos ismét el kell keserítenem azon kedves olvasókat, akik elsősorban negatív kritikákat jönnek popcornnal a kezükben „lapozgatni" a Shockmagazinra, ugyanis a kanadai dallamrockerek legfrissebb alkotása már megint nem szolgáltat túlságosan sok okot arra, hogy ízekre szedjem őket. Ráadásul roppant nehéz úgy elfogulatlanul ítélkeznem, hogy kedvenc ...

Psychotic Waltz: The God-Shaped Void

Psychotic Waltz: The God-Shaped Void

Egy év híján negyed évszázad irgalmatlanul hosszú idő önmagában nézve is, nemhogy arra várakozva, hogy egy zenekar új lemezt adjon ki. A várakozók közül egyre kevesebben voltak már térdelőrajtban az elmúlt kábé bő tíz évben, az újjáalakulás óta, aki kitartott, az is térdproblémákkal küszködve, fájós háttal merevedett bele a rajtba, majd „úgyseleszs...

Thy Catafalque: Naiv

Thy Catafalque: Naiv

Naiv vagyok. Egyrészt azért, mert minden nekem szimpatikus előadónál szeretem elhinni, hogy őszintén gondolja azt, amit zenéjével elém tár. (Meg azt is, hogy a banda tagjai tényleg a legjobb cimborák, hogy az adott turnén tényleg mi vagyunk a legjobb közönség, és hogy nem is a pénz miatt állnak ki újra és újra a világot jelentő deszkákra, hanem val...

Biff Byford: School Of Hard Knocks

Biff Byford: School Of Hard Knocks

Számomra valamiért sosem tűntek természetesnek, mi több, kifejezetten gyanúsak a sok évtizednyi szakmai ténykedés után hirtelen feltámadó szólóelőadói ambíciók, különösen olyan muzsikusoktól, akik egyébként az anyazenekarban is főszereplőnek számítanak. Tipikusan ilyen a nemrégiben ismét új lemezzel előrukkoló (de hogy minek...), Steve Harris-féle Br...

Demons & Wizards: III

Demons & Wizards: III

Ha igényes muzsikában utazó, európai és tengerentúli power metal alakulatokat kellene hirtelen megnevezni, akkor óhatatlanul is felbukkanna az amerikai Iced Earth és a német Blind Guardian neve, a stílus nem éppen csekély számú képviselői között. Az említett zenekarok két oszlopos tagját magába foglaló, több mint húsz esztendővel ezelőtt (!) életre...

Passion: Passion

Passion: Passion

Hát persze, hogy direkt rá kell menni a '80-as évekre borítógrafikában is, logóban is, így jobban rágyúrhat a nosztalgikus hangulatra a kutakodni vágyó hallgató, ha új ízre vágyik. Nem titok, emiatt figyeltem fel valamilyen automatizált ajánlás során a bandára, és adtam nekik esélyt a zajviharban. A formációt Daniel Rossall hozta létre, és ha jól o...

Ozzy Osbourne: Ordinary Man

Ozzy Osbourne: Ordinary Man

Őszintén szólva kicsit meglepődve olvasom az új Ozzy-album kapcsán eddig megfogalmazott hazai és nemzetközi reakciókat. Azt tapasztalom ugyanis, hogy az anyag megosztja a tábort, ugyanakkor nem értem, miért. Tudom, sokaknak fáj, hogy Zakk Wylde-ot ezúttal is kihagyták a buliból, de tegyük a szívünkre a kezünket, a szőke gitármester már a tíz évvel ...

Bonded: Rest In Violence

Bonded: Rest In Violence

Még csak az év elejét írjuk, de már biztos, hogy 2020 egyik komoly meglepetése a Bonded lemeze. A német csapat két alapembere Bernd „Bernemann" Kost gitáros és Markus „Makka" Freiwald dobos, akiket Tom Angelripper meglehetősen váratlanul rúgott ki kábé két évvel ezelőtt a Sodomból enerváltságra, motiválatlanságra hivatkozva. Nem tudom, hogy ez papr...

SDI: 80s Metal Band

SDI: 80s Metal Band

Ha első blikkre nem sokat mond neked az SDI – azaz a Satan's Defloration Incorporated – neve, nem kell feltétlenül magadban keresned a hibát. A német csapat ugyanis viszonylag rövid ideig, egészen pontosan öt évig volt aktív a '80-as évek közepén, és akkor sem váltak meghatározó tényezővé. Két okés, és egy kifejezetten jó lemezt (ez volt a Sign Of ...

Annihilator: Ballistic, Sadistic

Annihilator: Ballistic, Sadistic

Bő négy év alatt három nagylemez meg egy tripla live-cucc: igen komoly fokozatra kapcsolt tehát az Annihilator Dave Padden távozását követően. Ráadásul 2017 óta változatlan felállásban nyomják, ami azt mutatja, hogy a főnök, Jeff Waters talán most rátalált a megfelelő irányra és gárdára, így a csapat kiegyensúlyozott működtetése hosszú távon is biz...

Black Swan: Shake The World

Black Swan: Shake The World

Újabban mintha kizárólag Whitesnake-vonatkozású gitárosok sideprojektjeit dobná nekem a gép. A Fehérkígyóban valaha játszott, egyik legmarkánsabb nyomot hagyó tag, Doug Aldrich után most a jelenleg is David Coverdale oldalán ténykedő Reb Beachre fanyalodom. Na jó, Reb esetében azért az elsődleges referenciapontot még ma is inkább a Winger jelenti, am...

Sepultura: Quadra

Sepultura: Quadra

Kezd baromi unalmassá válni, hogy az éppen aktuális Sepu-megjelenés előtt újra és újra fellángol az a szánalmas adok-kapok , amiben általában vagy Max Cavalera vagy b. neje, Gloria játssza a főszerepet – egyre rosszabbul és reménytelenebbül. Miközben a Sepu az előző albummal újabb utakra tévedt – méghozzá abszolút meggyőzően –, addig Max néhány kivét...

Ihsahn: Telemark

Ihsahn: Telemark

Ha a nulladik Ihsahn-szólólemeznek minősülő Prometheust is ide számoljuk, Vegard Sverre Tveitan immár két évtizede szólóművészként tevékenykedik, és ez esetben illik a szóló és a művész kifejezéseket is a lehető legszigorúbb értelemben venni. E húsz év alatt hősünk bejárta az extrémmetal-paletta nagyjából teljes egészét, és el is jutott a két végpontba...

British Lion: The Burning

British Lion: The Burning

Steve Harris számára bizonyára sokat jelent a British Lion, ha még az Iron Maiden bokros teendői közé is beszuszakolja második zenekarának ügyeit. Az eleinte hobbiprojektnek tűnt formáció ha nem is nagyon aktívan, de rendszeresen koncertezget – pár éve hozzánk is eljutottak –, és hét és fél év alatt összeállt a második nagylemez is. Lelkesedni viszon...

The Ferrymen: A New Evil

The Ferrymen: A New Evil

Még tavalyi a lemez, most meg már február második felét írjuk, de a The Ferrymenről azért mindenképpen érdemes szót ejteni. Adott tehát egy projekt, amelynek első lemeze a jelek szerint sikeresnek bizonyult, hiszen ellenkező esetben aligha rendelte volna be a Frontiers a folytatást. És egyébként azt kell mondanom, jogos a kedvező fogadtatás, mert a M...

1. oldal / 199

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.