Egyes kedvenceinkben néha-néha bizony csalódnunk kell, hogy ezáltal még többre értékeljük azokat a munkáikat, amelyek valóban igazi mesterművek, ténylegesen kiemelkednek az életműből, és elválaszthatatlanul hozzánk nőttek az évek során. Emellett a csalódások többnyire arra is rámutatnak, hogy egykoron felmagasztalt hőseinkről sem beszélhetünk úgy, mintha tévedhetetlen istenekről lenne szó. Russell Allent, a Symphony X aranytorkú énekesét, úgy gondolom, senkinek sem kell külön bemutatni, ahogyan Anette Olzont, a Nightwish egykori pacsirtáját sem, akik – ha élhetek e cinikus kifejezéssel – szintén nem engedhették el a fülük mellett a Frontiers hívó szavát (bankszámlákra vonatkozó ajánlatát), és nem voltak restek eldalolni a svéd „összeterelőművészember", Magnus Karlsson legfrissebb nótáit.
