Biztos többen is egyetértenek velem abban, hogy a brazil Krisiun nem egészen az az elmélyült filozofálgatásokat beindító csapat, nálam mégis páros lábbal rúgta be az elmélyült, meditatív merengés képzeletbeli ajtaját az új, ki tudja, hányadik, és ki tudja, milyen című lemezük. Először azon gondolkodtam el, mi a fenéért is létezik még ez a csapat. M...

Kissé pikáns, hogy pont az Evolutionnel szakadt meg a Disturbed rekordszériája az amerikai listákon, ha ugyanis ez az anyag is képes felkapaszkodni a Billboard Top 200 csúcsára, David Draimanék befogták volna a Metallicát hat zsinórban listavezető stúdiólemezzel. Pedig a csapaton biztosan nem múlt semmi: az új albummal teljesen nyilvánvalóan megpróbá...

Nem mondhatnám, hogy reszketni kezdtem volna az izgalomtól a tizenegyedik Soulfly album megjelenésének hírére. Az a típusú ámokfutásos tömeggyártás, amit Max Cavalera művelt az elmúlt esztendőkben, még az edzett fanok idegeit is próbára tette. Leírtam már az Archangel kapcsán: érthetetlen, hogy valaki miért ragaszkodik makacsul ahhoz, hogy ontsa magá...

Még úgy tíz évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy a Behemoth valaha is olyan tényezővé fejlődhet a színtéren, mint amilyen mára lett. Belemehetnénk kielemezni az okokat, de sok értelme nincsen, a lényeg úgyis annyi, hogy Nergal és csapata immáron világszerte címlapbanda, az extrém színtér egyik vezető alakulata, az új album pedig ismét csak azt b...

Őszintén bevallom, nagyon sokáig csak kerülgettem az új Yob-nagylemezt, amely a nyolcas sorszámot viseli, de az újrakezdés óta számítva is már a negyedik a sorban. Sőt, főbb paraméterei ismeretében (hét dal 73 percben!) leginkább úgy voltam vele, hogy ezt most bottal sem piszkálom meg egy darabig, hát kinek van ennyi ideje zenét hallgatni? Ráadásul...

Egy találkozás egy zenekarral a legkülönfélébb módokon jöhet létre: egy ismerős ajánlásának hatására, egy cikk után a neten, vagy a YouTube-on böngészve, csupán a véletlen következtében. Így akadtam rá valamikor 2014 környékén a kanadai Beyond Creationre is, pontosabban először Dominic Lapointe egyik basszus-videójára. A fretless használata és az a...

Nem mondom, hogy éppen a norvég Shining új lemeze volt az, amit az év végi összegzésre ráfordulva tűkön ülve vártam, de határozottan volt valami a levegőben Oslo környékén, amit még illett alaposan körbeszaglászni. Nyolc év telt el a metszőfogakat érzéstelenítés nélkül a szájból kirántó Blackjazz album megjelenése óta, és a folyamatos tagságproblém...

Mellékvágány – mondja a szentesi-nagymágocsi trió legújabb lemezének címe (hogy ez most EP, vagy „rendes" stúdiólemez, mindegy is), és a lényeg bizony benne van ebben az egy szóban. Mert valóban mellékvágányon járunk, egy nyolctételes akusztikus kiránduláson, messze túl a komfortzónán, ennek minden előnyével és hátrányával. Mert nem, ezúttal nincse...

A Voivod jól csinálja. Kultzenekarként másodvirágzásukat élik, talán jobban is megy most a szekér, mint annak idején , mikor mindenki rájuk hivatkozott hatásként, de valamiért a szekerük nem indult be annyira , mint illett volna – megmaradtak klubzenekar-szinten. Tény, hogy sosem voltak igazán sztáralkatok – tekintsünk csak a nonstop idétlen fejeket vá...

Kíváncsi leszek, hányszor sikerül leírnom a mágikus Led Zeppelin szóösszetételt e lemezismertetőben, hiszen a meglepően jól startoló michigani csapat előző két EP-jével akkora múltidézést mutatott fel, hogy arra talán még a legutóbbi megjelenések alatt elbóbiskoló hard rock fanok is hirtelen felpattant szemekkel reagáltak. Elég csak a Robert Plant ...

A japán Marilyn Mansonba oltott Slipknottal kevert Cradle Of Filthszel átitatott Deftonesra emlékeztető Dir En Grey visszatért. Fogas kérdés, hogy idehaza hányan kapják fel a fejüket erre a hírre, pedig manapság, az országhatárokat kiradírozó és a nemzeti falakat eltörlő negyedik, virtuális síkba lépve aligha lehet bármelyik rock/metal-zenekart is ...

Ma már kimondottan unalmas és közhelyszerű az újkori Uriah Heep jó tizenöt éve tartó bomba formáját emlegetni, az elmúlt évtized lemezes korszakának erényeit szajkózni meg pláne. Folyamatosan alkottak, rendszeresen jártak hozzánk is, nem kell tehát a messziről jött ember kétes hitelességű beszámolóira alapozni: akit érdekelt, összefuthatott a bandá...

A bemutatkozó Trillion-lemez, a Dreaming Black , ködbe vesző, fekete-fehér borítóján egy farkas lépdelt a fák között, míg ezúttal – immáron színesben – vízben lebegő medúzák közt úszkálunk (én legalábbis ezt látom az álomszerű képben). És ez a kettősség pontosan jeleníti meg a két anyag között fennálló markáns különbséget is: a debütálás sokszor erős...