Feltételezem, nem én vagyok az egyetlen olyan személy, aki néha már a bőrt kaparja le az arcáról a manapság látástól-mikulásig projektező, saját útjukat a mai napig keresgélő, korosodó muzsikusoktól. Sajnos egyre inkább ez a tendencia kerül előtérbe egyik legnagyobb tiszteletben tartott, örök kedvenc énekesemnél is, hiszen lassan már lexikont kell ...

George Lynch, Jeff Pilson, Mick Brown, Robert Mason. Na, vajon mire lehet asszociálni egy ilyen névsor láttán? Úgy van, csakis a klasszikus Dokkenre meg a klasszikus Lynch Mobra, hiszen a felállás gyakorlatilag e két rokon történet keresztezése. Inkább nem mennék bele, hogy a három hangszeres miért az utóbbi években főállásban a Warrantben üzemelő ...

Nem akármilyen jubileumot ünnepel Yngwie Malmsteen. Téved, aki azt hiszi, hogy ezzel az idén harmincöt éves, és a rockgitározás fazonját örökre megváltoztató klasszikus első lemezére célzok. Sokkal inkább azért jutott eszembe ez a motívum, mert az öntörvényű svéd pontosan húsz éve képtelen minőségi munkát kiadni a kezéből. Az a törékeny egyensúly, ...

Igazság szerint emlékeztem is a VolumeFeederre, meg nem is. Halványan rémlett ugyan, hogy talán valami sludge/thrash/groove metal egyvelegben utaztak a dél-alföldiek, de ennél többet nem tudtam felidézni. Ez pedig két dolgot jelentett: egyrészt elég régen találkozhattunk már utoljára, másrészt pedig annyira vacakul azért tutira nem művelték a dolgu...

Az első négy Bodom-lemezt a mai napig kedvelem, de igazság szerint jó ideje csak a vállamat vonogatom a menetrendszerűen érkező újabb és újabb Alexi Laiho & Co.-albumokra. Mindegyiket meg lehetett természetesen hallgatni, de a finn death/black/heavy/satöbbi metalosok több mint egy évtizede automatára álltak, és sajnos messze nem írtak annyi meg...

A Last In Line két évvel ezelőtti Heavy Crown albuma pont olyan volt, mint amit a tábor várt a DIO volt hangszereseitől. Vivian Campbell, Vinny Appice, a megjelenés előtt közvetlenül elhunyt Jimmy Bain és Andrew Freeman énekes debütáló munkája minden ízében hűnek bizonyult a '80-as évek örökségéhez, ugyanakkor cseppet sem tűnt olcsó nosztalgiázásnak....

Sejthető volt, hogy David Vincent death metalos ambícióit nem fogja letörni másodszori eltávolíttatása a műfaj csúcsintézményének számító Morbid Angelből, de egészen 2019-ig kellett várni arra, hogy egy valóban komolyan vehető visszatérésről számolhassunk be részéről. Be kell valljam, miután I Am Morbid nevezetű MA-tribute bandájával lefutotta a ma...

Elég döbbenetes már csak belegondolni is, hogy a Kaliforniában alakult Rival Sons idén már fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli, hiszen még egy alaposan felkészült és naprakész hard- és blues rock-rajongó emlékezetében is inkább fiatal csapatként élnek, mintsem évtizedes munkásságot maguk mögött tudó, „vén" rockerekként. Tapasztalatból viszon...

Miután elvicceskedtük a kötelezőt, hogy milyen rendes a Teslától végre rólunk nevezni el aktuális lemezüket, hozzátehetjük: bár érthető okokból nem egy korszakalkotó alapmű viseli a mi nevünket, de az új korszak anyagai közül mégis csak ez nevezhető talán a legjobbnak, és erre már tényleg büszkék lehetünk. Na nem mintha komolyabb gond lett volna pé...

A Salvus legutóbbi Lélektartó lemeze kapcsán azt hiányoltam, hogy az egységesen magas minőség ellenére is kevés rajta az azonnal ható, a zenekarral együtt énekelhető dal. Nos, a csapat az Irtással elég rendesen rágyúrt erre az oldalra. Hazai viszonyok között sokat kellett várni az albumra, de ez most az az eset, amikor minden pillanatban hallatszik a...

Vajon mikor jöhet el az az időszak, amikor egy új Queensryche-megjelenés kapcsán ismét csak a muzsikáról értekezünk? Talán most? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak, miközben a „legendás” jelző mára csaknem minden értelmezési lehetőségét kimerítő zenekar legújabb produktumát hallgattam. Alighanem mindenki számára ismert, hogy miért is...

A szokásos „ez a legjobb lemezünk"- és „a súlyosabb részek még súlyosabbak lettek"-típusú semmitmondó, szefós promóciós nyilatkozatokon manapság már rég túlteszem magam, azt viszont sosem fogom megérteni, miért mondanak olyat zenészek előzetesen az aktuális albumukról, ami egyszerűen szöges ellentétben áll a valósággal. Azt például Sharon den Adel ...

2010-ben jól megdicsértem a San Franciscó-i Jetboy visszatérő minialbumát, az Off Your Rocker t, aztán elég hamar el is csendesedett minden a banda körül. Már nagyjából bele is törődtem, hogy soha többé nem hallunk új dalokat tőlük, de végül megint összeszedték magukat, és január végén kijött a Born To Fly. Én pedig ismét jól megdicsérem őket, mert a...