Amellett, hogy szép lassan eljutunk odáig, hogy minden valamirevaló filmklasszikusnak van már remake-je, előzménye, folytatása vagy újragondolása, gyakorlatilag a metalszíntéren sincs olyan alapcsapat, akikből ne lenne újabb verzió, vagy ha úgy jobban tetszik, kópia. Nyilván nagyjából mindenki tudja, kikre gondolok, ha azt mondom: van már kis-AC/DC, kis-Maiden meg kis-Metallica, hogy a tucatnyi kis-Slayerről már ne is beszéljek, de ez a tendencia természetesen nem csak az igazán népszerű, mainstream zenekarokra igaz. Engem eleve nem zavar az ilyesmi, ha pedig egy fiatal és tehetséges csapat egy évek óta tetszhalott előadó munkásságából merít, akkor végképp nem tudok rájuk haragudni, akkor sem, ha túlzottan nagy kanállal, netán az ízléstelenség határát súrolva teszik is ezt.
