Shock!

szeptember 19.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Omega Diatribe: Metanoia

Omega Diatribe: Metanoia

Szinte meglepő, milyen nyilvánvaló '90-es évekbeli extrémmetálos hatásokat villant a rövid bevezetés után a szokásos présgép-riffet csatasorba állító You Can't Save Me indításban az Omega Diatribe. Nem mintha eddig ne tudtuk volna, hogy a srácok ezeken a muzsikákon szocializálódtak, a dal letisztult, körvonalazott megközelítése azonban minden előzménynél nyíltabban mutat vissza az üvöltős, groove-os zúzdamuzsikák fénykorába: egyszerre rejlik benne korabeli Meshuggah, Fear Factory és Sepultura, mindez természetesen a banda ízig-vérig mai megszólalásával. Rendesen meg is adják vele az alaphangulatot a folytatáshoz.

 

Zakk Sabbath: Vertigo

Zakk Sabbath: Vertigo

Nagy lendülettel, szépen kivitelezett, ívelt pályán repült át a levegőben Zakk Wylde frissen kicsomagolt, játék freestyle motocross-versenyzője az egymásra halmozott Black Label Society CD-gyűjtemény felett. A műanyag bábu talajfogása persze már korántsem volt ennyire kifogástalan, azonban az attrakció alatt folyamatosan fejhangon vinnyogó hősünket...

Ihsahn: Pharos

Ihsahn: Pharos

Az ígérethez híven megérkezett a februári Telemark EP komplementere a Pharos képében, amely ismét egy középlemez , három saját dallal és két feldolgozással. Ezek az EP-k hivatottak felderíteni az ihsahni spektrum két végpontját, így a legutóbbi, szigorú nordikus támadással ellentétben ezúttal a notoddeni mester legdallamosabb elképzeléseivel szembesülh...

John Petrucci: Terminal Velocity

John Petrucci: Terminal Velocity

Habár lemezgyűjteményem jelentékeny részét képezik a tágabb értelemben vett instrumentális rockzene klasszikus és kultikus darabjai, már jó ideje nem villanyoz fel túlságosan a matematikai alapokon nyugvó torzgitározás, a koordinátarendszerben szinuszfüggvényként felrajzolható, vég nélküli arpeggiók és a lineáris algebra segítségével értelmezhető s...

Static-X: Project Regeneration Vol. 1

Static-X: Project Regeneration Vol. 1

Idén novemberben lesz hat éve, hogy elhunyt Wayne Static, a Static-X egykori, égnek álló hajú frontembere. Annak a zenekarnak a frontembere, amely a 2009-es Cult Of Static című lemez után nem sokkal atomjaira robbant, olyannyira, hogy Wayne halálakor sem voltak még beszélőviszonyban a tagok. Hogy ízléses dolog-e ennyi évvel az énekes halála után új ...

En Minor: When The Cold Truth Has Worn Its Miserable Welcome Out

En Minor: When The Cold Truth Has Worn Its Miserable Welcome Out

Akármihez is fog, Phil Anselmo örökre a Pantera egykori frontembere marad, amivel nyilván ő van a leginkább tisztában, és ugyan egy időben menekült a dologtól, az utóbbi években már teljes mellszélességgel felvállalta az örökség ápolását. Ezzel önmagában nincs semmi gond, de ne kerülgessük a forró kását: Anselmo adottságai eléggé megkoptak már ahho...

Pain Of Salvation: Panther

Pain Of Salvation: Panther

Több mint két évtized ismeretség és tapasztalat alapján sem tudnám pontosan meghatározni az elvárásaimat a Pain Of Salvationnel és aktuális hanghordozóival kapcsolatban, ami különösen jó hatással van a kíváncsiságra éhes, újdonságokra fogékony gyermeki énemre. A kiszámíthatóság és a múlt ködébe veszett dolgokhoz való ragaszkodás általában nem az én...

From Hell: Rats & Ravens

From Hell: Rats & Ravens

A From Hell évekkel ezelőtt amolyan underground szupergroupnak tűnt az első hírek alapján, hiszen az alapító George „Aleister Sinn" Anderson énekes/gitáros által alapított csapat felállásában egyaránt ott találtuk Steve Smyth gitárost (Nevermore, Testament, Forbidden), Paul Bostaph dobost (Slayer, Forbidden, Exodus, Testament) és Damien Sisson bass...

Vicious Rumors: Celebration Decay

Vicious Rumors: Celebration Decay

A kitartás szobrát Geoff Thorpe-ról lehetne mintázni. Bár a gitáros/zenekarvezető és csapata sosem heverte ki a klasszikus éra énekesének tragikus halálát (Carl Albert autóbalesetben hunyt el 1995-ben), a Vicious Rumors ma is itt van, és rendületlenül menetel előre. Dacára annak, hogy a banda körüli énekes- és tagcserék szinte már-már követhetetlen...

Alanis Morissette: Such Pretty Forks In The Road

Alanis Morissette: Such Pretty Forks In The Road

Sokak szemében számít (ha nem is vállalhatatlan, de legalábbis) bűnös élvezetnek az Alanis-lemezek hallgatása, még 2020-ban is. Félretéve a viccet, és azt a tényt, hogy valóban törzskönyvezett, klasszikus iskolás popzenéről beszélünk, azért messze nem ilyen szimpla a kép. Történt azért pár dolog azóta, hogy az MTV-ből megállás nélkül ömlött, ahogy ...

Protest The Hero: Palimpsest

Protest The Hero: Palimpsest

Akadnak egészen furcsa evolúciós utat bejáró zenekarok. A kanadai Protest The Hero kétségtelenül ilyen, hiszen a csapat korai gyökerei egyértelműen a punk/hardcore színtéren keresendők, ahonnan valami egészen beskatulyázhatatlan valamihez jutottak el az évek során. Nem feltétlenül akarom megfejteni, hogy ez itt most progresszív rock, mathcore (...)...

Pinnacle Point: Symphony Of Mind

Pinnacle Point: Symphony Of Mind

Elképzelni sem tudom, hogy hány olyan ember él a Kárpát-medencében, akinek mond valamit a Pinnacle Point név. Azon kívül, hogy egy híres dél-afrikai barlangrendszert is így neveznek – az itt feltárt ősember-leletek alapján derült ki, hogy a homo sapiens végül is Afrikából származik –, a formáció névválasztása mégis inkább egy legendás zenekarhoz és...

Alcatrazz: Born Innocent

Alcatrazz: Born Innocent

Elitista olvasóinkat provokálva kissé: ha valami, akkor az Alcatrazz aztán tényleg öltönyösök által íróasztalon összerakott formációként indult a '80-as évek elején. Ott volt ugye ez a svéd csodagyerek, akire már az ígéretes, de olyan nagyot nem durranó Steeler révén is felfigyelt a szakma, és akivel kellett végre valami értelmeset kezdeni, na meg ...

Onslaught: Generation Antichrist

Onslaught: Generation Antichrist

Régóta várom ezt a lemezt, és ehhez képest elég kellemetlen meglepetést jelentett pár hónapja, amikor távozott az Onslaught soraiból Sy Keeler énekes. Az előző három albummal óriási szériát futottak a veterán brit thrasherek, és nem különösebben tetszett, hogy törés áll be a jól működő történetben. Egy énekescsere mindig a lehető legérzékenyebb vál...

Deep Purple: Whoosh!

Deep Purple: Whoosh!

Magam is meglepődtem, ahogy visszanéztem, de azzal kellett szembesülnöm, hogy noha számos alkalommal írtam a Deep Purple-ről az oldalon, aktuális sorlemezt még soha nem veséztem a nagy öregektől. Nyilvánvalóan izgalmasabb feladat lett volna az ilyesmi a '70-es évek első felében, a csapat csúcskorszakában, de akár a '80-as és a '90-es évek folyamán ...

Compass: Our Time On Earth

Compass: Our Time On Earth

Melodikus progresszív rockként kategorizálta a „zinternet" legújabb felfedezettjeimet, akikre szokásos szörfölésem közepette akadtam rá. A fenti jelzővel ellátott csapatok már önmagukban is megérnek egy megfülelést, úgy meg főleg, ha a jól csengő zenekarnév és albumcím mellett a külsőségek is rendben vannak. A brit illetőségű Compass beizzítása egy...

Mike LePond’s Silent Assassins: Whore Of Babylon

Mike LePond’s Silent Assassins: Whore Of Babylon

Bár kimondottan tetszett, ahogy Mike LePond a klasszikus Manowar-basszustémákat hozta Ross The Boss bandájának tagjaként, szólóbandája mégis elkerülte a figyelmemet, pedig nagyon bírom az énekesnek megnyert Alan Tecchiót is. Ez van: a basszusgitárosok szólódolgaira dzsesszben nagyon, metálban valahogy kevésbé figyel az ember, pedig a jó Mike tényle...

Kiko Loureiro: Open Source

Kiko Loureiro: Open Source

Megígérem a kedves olvasónak, hogy a továbbiakban egyszer sem fogom megismételni ebben a cikkben Pedro Henrique Loureiro kimondhatatlan, leírhatatlan és megjegyezhetetlen teljes nevét. A brazil gitáros – a továbbiakban Kiko – furcsán csengő nevével ellentétben sokkal inkább technikai tudásával és a szakmában eddig elért hírnevével szerzett jogosult...

U.D.O & Das Musikkorps der Bundeswehr: We Are One

U.D.O & Das Musikkorps der Bundeswehr: We Are One

Tudvalévő, hogy a zord külső érző szívet takar, és persze az is, hogy a korral egyre szentimentálisabbá válik a férfiember. Miért is érdekes ez Udo mester új munkája kapcsán? Hát mert a német hadsereg zenekarával készített anyag dalszövegei kivétel nélkül a korunk társadalmi problémái miatt érzett aggodalom jegyében íródtak, és bár ilyesmi gyakran ...

Voivod: The End Of Dormancy

Voivod: The End Of Dormancy

A Voivodot nem kell nagyon bemutatni annak, aki erre téved, a kanadai őrültekből álló formációt megszámlálhatatlan éve szeretjük, és mindig gyermekien megbabonázott tekintettel bámultuk őket, ha erre jártak. Idén egy három számot tartalmazó EP-vel jelentkeztek, amely a két évvel ezelőtt megjelent, a mai napig imádnivaló The Wake lemezt öleli körbe eg...

Primal Fear: Metal Commando

Primal Fear: Metal Commando

Ugyan ki hitte volna 1998-ban, hogy a Primal Fear még 2020-ban is itt lesz velünk a színtér aktív részeseként, stabil klub- és fesztiválbandaként? Én aztán biztosan nem... Ma már talán a többség nem emlékszik rá, de a kezdetek idején bizony övezte némi szkepticizmus Ralf Scheepers bandáját: amolyan dacválasznak tűnt arra, hogy emberünk végül évek l...

Vampire: Rex

Vampire: Rex

A svéd Vampire egyelőre csak amolyan underground liebling, de látok rá esélyt, hogy a következő években kialakuljon körülöttük egy ha nem is százezrekből álló, ám a mostaninál mindenképpen szélesebb, igen lojális rajongói mag. A Rex a göteborgi banda harmadik nagylemeze, és bevallom, az első kettőt nem hallottam a maga idejében a dömpingben, most a...

The Dead Daisies: The Lockdown Sessions

The Dead Daisies: The Lockdown Sessions

Nem titok, hogy Danev kolléga két éve engem emlegetett a Burn It Down kritikájában, mint a stáb azon tagját, aki mindig is hatalmas lufinak tartotta a The Dead Daisiest. Különösebben nem is akarok magyarázkodni ebben a témában, mindent tartok, amit Gyuri akkor és ott név nélkül ugyan, de idézett tőlem. Tök jó, hogy David Lowynek egy valag pénze van, ...

House Of Lords: New World - New Eyes

House Of Lords: New World - New Eyes

A 2000-es évek első felében történt visszatérése (pontosabban Jimi Bell gitáros 2005-ös csatlakozása) óta a House Of Lords megbízható állócsillag a dallamos undergroundban. Ugyan a Sahara dögössége rég kiveszett belőlük, de az újkori lemezekkel ráálltak egy olyan, a klasszikus anyagoknál lágyabb, epikusabb ösvényre, amelyen azóta is zökkenők és kitér...

Joe Satriani: Shapeshifting

Joe Satriani: Shapeshifting

A két évvel ezelőtti What Happens Next című Joe Satriani-lemez lenyűgözött (az akkor megjelent kritikánkkal ellentétben), imádom a mai napig, a késői éra egyik csúcsalkotásává érett. Ez a mágikus trióban készült album lüktet az élettől, a gondolatoktól, de hát aki Glenn Hughesszal és Chad Smithszel készít dalokat, az méltán számíthat valami igazán át...

Mora Prokaza: By Chance

Mora Prokaza: By Chance

Gyakran talál meg minket is az a kérdés, hogy ugyan miféle alapon válogatunk az új megjelenések között, milyen indokkal adunk teret egyeseknek és hallgatunk el bizonyos előadókat (spoiler: fizetnek érte). A kollégák nevében ugyan nem beszélhetek (őket ezért fizetik, és basszus, most is nyaralnak), részemről meglehetősen szimpla az ábra: hajdani ked...

Inter Arma: Garbers Days Revisited

Inter Arma: Garbers Days Revisited

Mint a címből is könnyen kitalálható, feldolgozáslemezről beszélünk: a Metallicára hajazó Garbers Days Revisited az Inter Arma korai időszakában használt próbatermére utal, ami annak idején egy Garbers Building nevű helyen működött Richmondban. És ugyan nem különösebben vagyok oda az efféle lemezekért, ha valahol, hát T.J. Childersék esetében ponto...

1. oldal / 202
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.