Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Artillery: Raw Live (At Copenhell)

Artillery: Raw Live (At Copenhell)

Van-e értelme manapság még koncertlemezt kiadni? Nagyjából ez ugrott be először, amikor kiderült, hogy a dán kult-thrasher Artillery rögzítette a 2022-es Copenhell fesztiválon adott koncertjét, és korongra préselve tervezi átnyújtani a rajongóknak. Merthogy az ilyesmi cuccok már a hőskorban is leginkább csak a kemény magnak, az igazi fanatikusoknak szóltak, most meg, amikor minden elérhető 4K-ban, streamelve vagy épp a YouTube-on, adja magát a kérdés, megéri-e időt és energiát feccölni a hasonló kiadványokba. Más persze a helyzet az igazán nagyra hízott dinoszauruszokkal (lásd Metallica, Iron Maiden) vagy az ilyesmi cuccokat évtizedek óta halmozó, az ikszedik live-ot is perverz élvezettel habzsoló rajongótábort kinevelt olyan csapatokkal, mint mondjuk a Dream Theater, de hogy az undergroundban van-e ezeknek bármi haszna, az már korántsem biztos.

 

The End Machine: The Quantum Phase

The End Machine: The Quantum Phase

Bajban lennék, ha lemezgyűjtőként még mindig rárepülnék mindenre, amit egy-egy régi kedvenc kiad. George Lynch esetében ez a tézis fokozottan igaz lenne, szerencsére azonban már rég feladtam, hogy fizikai értelemben is lekövessem minden megmozdulását, és emiatt nincs hiányérzetem. Régen még lett volna, ma már nincs, ami azért szomorú, de egyben ráv...

Ihsahn: Ihsahn

Ihsahn: Ihsahn

Ihsahnt tényleg nem vádolhatjuk azzal, hogy hosszabb időre magára hagyná a táborát, csaknem két évtizedet átfogó szólópályafutásának ez már a nyolcadik teljes értékű kiadványa, emellett utóbb három EP-je is megjelent, hogy ne tűnjön olyan soknak az Àmr óta eltelt hat év. 2016 óta továbbá tartósan is aktivizálta hajdani zenekarát, az Emperor névre hal...

Russell / Guns: Medusa

Russell / Guns: Medusa

Elvileg, ha 1993-ban lennénk, egy Jack Russell és Tracii Guns együttműködésében készülő lemez érdekesnek is tűnhetne. Ma, ha a neveket egybevetem a tapasztalataimmal és az alkotók egyenként is kiértékelt megmozdulásaival, már nem feltétlenül villanyoz fel a hír. Egy ilyen sportszerűtlen, de fogyasztói szokásként kétségtelenül fennálló alaphelyzetbő...

Suicidal Angels: Profane Prayer

Suicidal Angels: Profane Prayer

Meglehetősen szokatlanul indul az új Suicidal Angels, hiszen a When The Lions Die kezdése olyan, mintha a görög thrasherek helyett egy epikus heavy metalban utazó csapat követte volna el. Persze a szemfüles rajongókat nem érheti váratlanul mindez, hiszen ez volt az egyik dal, amit a csapat már a lemez megjelenése előtt megszellőztetett. És ugyan az...

Bruce Dickinson: The Mandrake Project

Bruce Dickinson: The Mandrake Project

Valamiért éreztem, hogy a legutóbbi Iron Maiden-album lecsengését követően csak idő kérdése, és Bruce Dickinson ismét életet lehel majd nagyon sok éve parkolópályára állított szólókarrierjébe. Aki ismeri az énekes ma már klasszikusnak is nevezhető korábbi mesterműveit, szerintem egyetért velem abban, hogy egyszerűen muszáj volt legalább még egy Dicki...

Greta Van Fleet: Starcatcher

Greta Van Fleet: Starcatcher

Még mindig tavalyi cucc, mindenképpen indokolt róla megemlékezni, a szavakat szaporítani viszont kevésbé: a Greta Van Fleet ott folytatja, ahol abbahagyta, vagyis a harmadik albumon is minden ízében Led Zeppelinből származtatott zenét tolnak. Ráadásul ismét direktebb formában teszik ezt, hiszen az arcbamászóbb, erőteljesebb kezdetek után a kettes The ...

Duff McKagan: Lighthouse

Duff McKagan: Lighthouse

Nálam abszolút nem működött Duff McKagan legutóbbi szólóalbuma, a bölcselkedős-politizálós, ám cserébe legalább roppant unalmas és egyhangú Tenderness , így különösebben nem vártam a folytatást. Igazság szerint sokkal szívesebben hallanék új dalokat a basszertől a Guns N' Rosesban, mint önállóan, de ugyanez egyébként országos cimborájára, Slashre is ...

Go Ahead And Die: Unhealthy Mechanisms

Go Ahead And Die: Unhealthy Mechanisms

A Go Ahead And Die három évvel ezelőtti első albuma a covid-időszak tipikus terméke volt, és egyben jellegzetes túltermeléses Max Cavalera-anyag: primitív, vérhányós zúzda igazán maradandó, megjegyezhető pillanatok nélkül. Azt hittem, egyszeri nekifutásról beszélünk (pláne, hogy turnéra akkoriban esély sem volt, de Max sűrű naptára miatt valójában mo...

Lazarvs: Blackest

Lazarvs: Blackest

Mivel szaporodnak az idei megjelenések is, lassan lezárjuk a tavalyi restanciák körét, bizonyos albumokról azonban még így is mindenképpen muszáj röviden szót ejteni. A nyár legvégén kijött Lazarvs például mindenképpen ilyen: az Apey & The Pea-évek óhatatlan beleszámítása mellett a trió ötödik nagylemezéről beszélünk, amely három évvel követte ...

Cirith Ungol: Dark Parade

Cirith Ungol: Dark Parade

Még tavaly őszi megjelenés ez is, de érdemes szót ejteni róla, egyrészt, mert nagyon rendben van, másrészt, mert a kaliforniai kultbanda az idei évben adott koncertekkel leteszi a lantot, már ami az élő fellépéseket illeti. Nézőpont kérdése persze, mennyire jelent mindez éles váltást a korábbiakhoz képest, hiszen 1991 után uszkve két és fél évtized...

Hobo Blues Band: Vadászat (újrakiadás)

Hobo Blues Band: Vadászat (újrakiadás)

A GrundRecords újabb kemény fába vágta bele a fejszéjét. A Hobo Blues Band munkássága ugyanis legalább olyan gazdag, mint az Omegáé volt, így annak rendbetétele is hasonlóan grandiózus munkát vetít előre. Aki az Omega-sorozattal találkozott, tudhatja, a Grund két fő pillére az alaposság és a mániákus hozzáállás, ami persze nem feltétlen jelenti, ho...

Angelus Apatrida: Aftermath

Angelus Apatrida: Aftermath

Az albacetei Angelus Apatridára gyakran még ma is feltörekvő bandaként szokás hivatkozni a metálsajtóban, pedig a zenekar lassan huszonöt éve aktív, a tavaly ősszel kihozott Aftermath pedig már a nyolcadik albumuk a sorban. Vagyis semmiképpen sem pelyhedző állú fiatalokról beszélünk, ám abban az értelemben jogos a fenti jelző, hogy a lemezes korsza...

Samael: Passage - Live

Samael: Passage - Live

Egy rendes világban a Samael Passage albumának már régen a Klasszikushock rovatban lenne a helye, de ilyen-olyan okok miatt folyamatosan kitolódott a megemlékezés. Az album megjelenésének negyedszázados jubileumát sajnos derékba kapta a covid, ez azonban nem vette el a Locher-tesók kedvét attól, hogy itt-ott teljes egészében eljátsszák a lemezt, ha...

Necronomicon: Constant To Death

Necronomicon: Constant To Death

Valahogy nem tűnt fel, hogy tavaly Constant To Death címmel új Necronomicon-lemez jelent meg, így ugyanúgy lemaradtam a német kultcsapat tizenegyedik anyagának érkezéséről, amennyire kábé az egész színtér a komplett munkásságukról. Pedig amúgy a tavalyelőtti, S80-ban tartott koncert kapcsán újból felfedeztem magamnak a zenekart és kifejezetten örülte...

Kátai Tamás: Santa María, Strela Do Día

Kátai Tamás: Santa María, Strela Do Día

Ahogy a legutóbbi Kátai-interjúnkban is elhangzott, a főhős szinte sosincs kreatív válságban, és bár a Thy Catafalque égisze alatt gyakorlatilag bármit megvalósíthat, adódhat úgy, hogy az adott produkció nem fér bele abba a kalapba – ilyenkor azt a saját neve alatt jelenteti meg. Ez volt a helyzet az Erika szobája és a Slower Structures esetében is, a ...

Jelusick: Follow The Blind Man

Jelusick: Follow The Blind Man

Bár képtelen vagyok már olyan (vagy egyáltalán, bármilyen) lelkesedéssel követni a kortárs színteret, mint régen, ez néha tényleg nem szerencsés – fontos, hogy képben legyünk (sokat segít ebben, ha az ember Shock!-kal kezdi a napot). Pláne, hogy én alapvetően nem is értek egyet a sopánkodó régenmindenjobbvoltsemminemleszmárolyan kórus károgásával, hi...

Saxon: Hell, Fire And Damnation

Saxon: Hell, Fire And Damnation

Nem kétséges, hogy a brit kortársak közül a Saxon diktálja manapság a legnagyobb tempót. Míg az ezredforduló óta eltelt csaknem negyed évszázad alatt a Maiden hat nagylemezt szállított le, a Priest öt, a Def Leppard pedig négy új dalokkal teli albumot termelt, Biff Byfordéknak a Hell, Fire And Damnation már a tizedik nagylemeze ugyanezen időszak al...

Fattyú: Puszta

Fattyú: Puszta

Laza egy évvel az eredeti megjelenést követően írunk erről az anyagról, ami a bemutatkozó írás is lesz nálunk, ami a Fattyút, Madarasi „Avius" Tamás egyszemélyes black metal projektjét illeti. A késésre persze létezik magyarázat azon túl is, hogy baromi lusták vagyunk (ez esetben én). A tavaly télen napvilágot látott anyag eleinte csak digitális te...

Frostbite Orckings: The Orcish Eclipse

Frostbite Orckings: The Orcish Eclipse

Úttörő vállalkozásról beszélünk, egy szempontból legalábbis mindenképpen: a Van Canto agytrösztje, Stefan Schmidt által grundolt Frostbite Orckings szimbolikus értelemben garantáltan sokak megtestesült rémálma, lévén ez az első olyan metállemez, amit bevallottan, teljes egészében mesterséges intelligencia segítségével, hús-vér zenészek nélkül rakta...

Till Lindemann: Zunge

Till Lindemann: Zunge

Nem volt nehéz megjósolni, hogy új fejezet nyílik Till Lindemann életében, miután szétváltak útjaik Peter Tägtgrennel, és jobban az oroszok felé kóválygott a szólómunkásságával, így a friss anyag teljes mellszélességgel, teljes nevén jött már ki. Vérbeli Rammstein-rajongóként (és a korábbi, Peter Tägtgrennel készült lemezek kedvelőjeként) nehéz két...

Trevor Rabin: Rio

Trevor Rabin: Rio

Akár döbbenetes is lehetne a tény, hogy Trevor Rabin harmincnégy év elteltével szánta rá magát egy újabb énekes dalokat tartalmazó rockalbum elkészítésére, ha nem tudnánk, hogy a Yes egykori agytrösztje meglehetősen aktívan töltötte a köztes évtizedeket. Jerry Bruckheimer producer állandó alkotótársaként Rabin a hollywoodi blockbusterek zenéinek vi...

Till The Dirt: Outside The Spiral

Till The Dirt: Outside The Spiral

Tavaly nagy lendülettel ugrottam neki a Till The Dirtnek. Talán túl naggyal is, mert aztán két hallgatást követően vissza is pattantam róla, és csak felelős szerkesztőnk elvtársi noszogatására feszültem neki ismét. Pedig érdekes anyag ez, még szép, hiszen Kelly Shaefer, az Atheist hörgős-gitárosának projektjéről van szó, amihez a hangmérnöki székbe...

Diabolus In Musica: Sárkányfejezet

Diabolus In Musica: Sárkányfejezet

Jól tudjuk, hogy a Diabolus In Musica a Superbuttból magyarított Ørdøg zenekar halk szavú, otthonülős kistestvére, és jobbára a báty dolgainak csendesebb környezetbe való átültetésével foglalja el magát. A debütáló EP nem is árult zsákbamacskát: akinek a névadás talányosnak tűnt, azokat a lemezcím ( Ørdøg-akusztik ) fordította végleg a jó irányba. A m...

Orbit Culture: Descent

Orbit Culture: Descent

A Descent már a svéd Orbit Culture negyedik lemeze, én meg eddig színüket se hallottam, egy hangot se láttam belőlük. Ezt még mondjuk megérteném, ha tucatkacat fajta zenét játszanának, az olyasmi ellen elég jól működik az immunrendszerem, elég egy fél perc a dalból, vagy akár csak egy lemezborító vagy zenekarnév, és ha olyan, márpedig 97 százalékba...

Paradise Lost: Icon 30

Paradise Lost: Icon 30

Ezerszer leírtuk, hogy mennyire kétélű vállalkozás újravenni egy – nem, nem kérek elnézést – ikonikus régi albumot. A Paradise Lost esetében abszolút indokolható a mostani vállalkozás, hiszen különböző, egyébként minden ízében nem részletezett jogi okokból került sor a dologra, ugyanakkor a háttér önmagában még nem teszi kockázatmentessé a dolgokat. ...

Helfró: Tálgröf

Helfró: Tálgröf

Nem mondanám, hogy sosem találkozhattunk még hasonlóval, ám a különböző elemek jó érzékkel történő vegyítésének köszönhetően kimondottan élvezetes, izgalmas hallgatnivaló az izlandi Helfró második albuma. A Ragnar Sverrisson dobos/énekes és Simon Thorolfsson gitáros/basszer/énekes alkotta duó már a 2020-as debüttel is erős produkciót tett le az asz...

1. oldal / 223

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.