Shock!

április 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Samael: Passage - Live

Samael: Passage - Live

Egy rendes világban a Samael Passage albumának már régen a Klasszikushock rovatban lenne a helye, de ilyen-olyan okok miatt folyamatosan kitolódott a megemlékezés. Az album megjelenésének negyedszázados jubileumát sajnos derékba kapta a covid, ez azonban nem vette el a Locher-tesók kedvét attól, hogy itt-ott teljes egészében eljátsszák a lemezt, ha már egyszer úgyis mindenki ezeket a dalokat akarja hallani tőlük. Tavaly, Nagyszebenben nekem biztosan jobban esett volna, ha a rendelkezésükre álló ötven percben a Raintől az A Man in Your Headig végigszántanak a legnagyobb klasszikusukon – ezt akkor nem tették meg, a jelen koncertalbum tehát egyfajta vigaszdíj is lehetne. De nekem persze soha semmi nem elég jó, az ARTmanián azon siránkoztam, hogy vegyes szettet játszottak, itt pedig pont az ellenkezőjével van bajom. Túl a vállalhatatlan viselkedésemen, tegyük fel a kérdést: valójában mi értelme van a fondorlatos Passage – Live címre keresztelt, a Samael 2022-es, krakkói koncertjét megörökítő anyagnak?

 

Necronomicon: Constant To Death

Necronomicon: Constant To Death

Valahogy nem tűnt fel, hogy tavaly Constant To Death címmel új Necronomicon-lemez jelent meg, így ugyanúgy lemaradtam a német kultcsapat tizenegyedik anyagának érkezéséről, amennyire kábé az egész színtér a komplett munkásságukról. Pedig amúgy a tavalyelőtti, S80-ban tartott koncert kapcsán újból felfedeztem magamnak a zenekart és kifejezetten örülte...

Kátai Tamás: Santa María, Strela Do Día

Kátai Tamás: Santa María, Strela Do Día

Ahogy a legutóbbi Kátai-interjúnkban is elhangzott, a főhős szinte sosincs kreatív válságban, és bár a Thy Catafalque égisze alatt gyakorlatilag bármit megvalósíthat, adódhat úgy, hogy az adott produkció nem fér bele abba a kalapba – ilyenkor azt a saját neve alatt jelenteti meg. Ez volt a helyzet az Erika szobája és a Slower Structures esetében is, a ...

Jelusick: Follow The Blind Man

Jelusick: Follow The Blind Man

Bár képtelen vagyok már olyan (vagy egyáltalán, bármilyen) lelkesedéssel követni a kortárs színteret, mint régen, ez néha tényleg nem szerencsés – fontos, hogy képben legyünk (sokat segít ebben, ha az ember Shock!-kal kezdi a napot). Pláne, hogy én alapvetően nem is értek egyet a sopánkodó régenmindenjobbvoltsemminemleszmárolyan kórus károgásával, hi...

Saxon: Hell, Fire And Damnation

Saxon: Hell, Fire And Damnation

Nem kétséges, hogy a brit kortársak közül a Saxon diktálja manapság a legnagyobb tempót. Míg az ezredforduló óta eltelt csaknem negyed évszázad alatt a Maiden hat nagylemezt szállított le, a Priest öt, a Def Leppard pedig négy új dalokkal teli albumot termelt, Biff Byfordéknak a Hell, Fire And Damnation már a tizedik nagylemeze ugyanezen időszak al...

Fattyú: Puszta

Fattyú: Puszta

Laza egy évvel az eredeti megjelenést követően írunk erről az anyagról, ami a bemutatkozó írás is lesz nálunk, ami a Fattyút, Madarasi „Avius" Tamás egyszemélyes black metal projektjét illeti. A késésre persze létezik magyarázat azon túl is, hogy baromi lusták vagyunk (ez esetben én). A tavaly télen napvilágot látott anyag eleinte csak digitális te...

Frostbite Orckings: The Orcish Eclipse

Frostbite Orckings: The Orcish Eclipse

Úttörő vállalkozásról beszélünk, egy szempontból legalábbis mindenképpen: a Van Canto agytrösztje, Stefan Schmidt által grundolt Frostbite Orckings szimbolikus értelemben garantáltan sokak megtestesült rémálma, lévén ez az első olyan metállemez, amit bevallottan, teljes egészében mesterséges intelligencia segítségével, hús-vér zenészek nélkül rakta...

Till Lindemann: Zunge

Till Lindemann: Zunge

Nem volt nehéz megjósolni, hogy új fejezet nyílik Till Lindemann életében, miután szétváltak útjaik Peter Tägtgrennel, és jobban az oroszok felé kóválygott a szólómunkásságával, így a friss anyag teljes mellszélességgel, teljes nevén jött már ki. Vérbeli Rammstein-rajongóként (és a korábbi, Peter Tägtgrennel készült lemezek kedvelőjeként) nehéz két...

Trevor Rabin: Rio

Trevor Rabin: Rio

Akár döbbenetes is lehetne a tény, hogy Trevor Rabin harmincnégy év elteltével szánta rá magát egy újabb énekes dalokat tartalmazó rockalbum elkészítésére, ha nem tudnánk, hogy a Yes egykori agytrösztje meglehetősen aktívan töltötte a köztes évtizedeket. Jerry Bruckheimer producer állandó alkotótársaként Rabin a hollywoodi blockbusterek zenéinek vi...

Till The Dirt: Outside The Spiral

Till The Dirt: Outside The Spiral

Tavaly nagy lendülettel ugrottam neki a Till The Dirtnek. Talán túl naggyal is, mert aztán két hallgatást követően vissza is pattantam róla, és csak felelős szerkesztőnk elvtársi noszogatására feszültem neki ismét. Pedig érdekes anyag ez, még szép, hiszen Kelly Shaefer, az Atheist hörgős-gitárosának projektjéről van szó, amihez a hangmérnöki székbe...

Diabolus In Musica: Sárkányfejezet

Diabolus In Musica: Sárkányfejezet

Jól tudjuk, hogy a Diabolus In Musica a Superbuttból magyarított Ørdøg zenekar halk szavú, otthonülős kistestvére, és jobbára a báty dolgainak csendesebb környezetbe való átültetésével foglalja el magát. A debütáló EP nem is árult zsákbamacskát: akinek a névadás talányosnak tűnt, azokat a lemezcím ( Ørdøg-akusztik ) fordította végleg a jó irányba. A m...

Orbit Culture: Descent

Orbit Culture: Descent

A Descent már a svéd Orbit Culture negyedik lemeze, én meg eddig színüket se hallottam, egy hangot se láttam belőlük. Ezt még mondjuk megérteném, ha tucatkacat fajta zenét játszanának, az olyasmi ellen elég jól működik az immunrendszerem, elég egy fél perc a dalból, vagy akár csak egy lemezborító vagy zenekarnév, és ha olyan, márpedig 97 százalékba...

Paradise Lost: Icon 30

Paradise Lost: Icon 30

Ezerszer leírtuk, hogy mennyire kétélű vállalkozás újravenni egy – nem, nem kérek elnézést – ikonikus régi albumot. A Paradise Lost esetében abszolút indokolható a mostani vállalkozás, hiszen különböző, egyébként minden ízében nem részletezett jogi okokból került sor a dologra, ugyanakkor a háttér önmagában még nem teszi kockázatmentessé a dolgokat. ...

Helfró: Tálgröf

Helfró: Tálgröf

Nem mondanám, hogy sosem találkozhattunk még hasonlóval, ám a különböző elemek jó érzékkel történő vegyítésének köszönhetően kimondottan élvezetes, izgalmas hallgatnivaló az izlandi Helfró második albuma. A Ragnar Sverrisson dobos/énekes és Simon Thorolfsson gitáros/basszer/énekes alkotta duó már a 2020-as debüttel is erős produkciót tett le az asz...

Einar Solberg: 16

Einar Solberg: 16

Einar Solberg nem aprózza el a jelenlétét. A Leprous-lemezek, -turnék közben saját gondolatait, érzéseit is zenei formába öntötte. Mely lemezt a megjelenésekor annyira lelkesen hibátlan mesterműnek éreztem, hogy az rögtön meg is villantotta a red flaget, így el is raktam pihenni egy időre, ülepedjen, formálódnak a gondolatok. Csakhogy ezek után jöt...

Voyager: Fearless In Love

Voyager: Fearless In Love

Az ausztrál Voyager nálam abba a kategóriába esik, akiket hallgatva mindig az jut eszembe: miért nem hallgatom őket többet? Kicsit valahogy így vagyok a tavalyi év derekán megjelent Fearless In Love-val is, mint ahogy így voltam az egy körrel korábbi, 2019-es Colours In The Sunnal meg a 2017-es Ghost Mile-lal is. Akkoriban azok is sokat pörögtek, a...

Troll: Trolldom

Troll: Trolldom

Stian „Nagash" Arnesen igazán nem panaszkodhat, az a bizonyos jókor/jó helyen együttállás az ő életében már több ízben is megvalósult. 1996 és 1999 között, vagyis a zenekar első korszakának legfontosabb éveiben volt a Dimmu Borgir basszusgitáros/vokalistája, játszott az Enthrone Darkness Triumphant és a Spiritual Black Dimensions albumokon, az ő he...

Therion: Leviathan III

Therion: Leviathan III

Befejezéséhez érkezett Christofer Johnsson 2021-ben indított monumentális projektje, a Leviathan. Ez az az anyag, amit a zenekarvezető/főnök bevallottan a rajongói elvárások mentén rakott össze, és amit jó érzékkel nem egyben – ellentétben a Beloved Antichrist tal –, hanem három kezelhető méretű részben szabadított a világra. December 15-én megérkeze...

Gama Bomb: Bats

Gama Bomb: Bats

Három évvel ezelőtt, a Sea Savage kapcsán egyértelműen úgy éreztem, elfogyott az ötlet az ír speed/thrashereknél. Az már a hetedik Gama Bomb-nagylemez volt, és nagyjából ugyanazt is nyújtotta, mint elődei, épp csak egy árnyalatnyival szürkébben, kevésbé ötletesen. Szóval minden arra utalt, hogy bizony megállt a tudomány. Nem volt kifejezetten rossz e...

Virgin Steele: The Passion Of Dionysos

Virgin Steele: The Passion Of Dionysos

A Virgin Steele mibenlétét Ádám éppen tizenhárom éve magyarázta el kiválóan eme hasábokon, tehát akármilyen régen is volt, nem fogom megismételni, maximum néhány saját szubjektív gondolat erejéig csatlakozom majd rá. Akkoriban éppen négy év után jelentettek meg új lemezt, de én már 2006-ban sem követtem különösebben az aktualitásokat. Annyira kelleme...

Melanie Mau & Martin Schnella: The Rainbow Tree

Melanie Mau & Martin Schnella: The Rainbow Tree

Jó szokásomhoz híven már megint szembe fogok menni a tömeggel, ahol a tömeg jelen esetben a feldolgozások kritizálóit jelenti. Nem tudom, mi az oka, de valamiért képtelen vagyok megunni azt, ha más formában is meghallgathatok egy jó dalt, noha azért nyomatékosan hozzátenném: általában csak akkor tudom maradéktalanul élvezni az ilyesmit, ha a végere...

Dokken: Heaven Comes Down

Dokken: Heaven Comes Down

Őszintén? Nem gondoltam, hogy ez az album valaha megjelenik, több okból sem. Elsősorban azért, mert Don Dokken hangjának másfél évtizede zajló, döbbenetes mértékű amortizációja eleve megkérdőjelezte a folytatás realitását. Emlékezzünk csak: sokan már a Lightning Strikes Again idején húzták a szájukat, ám az még semmi nem volt ahhoz képest, ahová az e...

Sadus: The Shadow Inside

Sadus: The Shadow Inside

Kellemes meglepetésként érkezett a The Shadow Inside, a hatodik Sadus-nagylemez, hiszen a kíméletlen thrash metalban utazó, kultikus csapat 2006-óta nem nagyon csinált semmit. Bár hivatalosan sosem oszlottak fel, már az akkor megjelent Out For Blood is egyfajta visszatérésnek volt tekinthető, hiszen kilenc évvel követte az Elements of Angert, most ...

Ronnie Romero: Too Many Lies, Too Many Masters

Ronnie Romero: Too Many Lies, Too Many Masters

Ronnie Romero sajnos nem azt a pályát futja be, amit a hozzá hasonló kategóriában mozgó torkoknak egy igazságos világban be kellene futniuk, hanem amire a mai rockszíntéren lehetőségük van. A Ritchie Blackmore által felfedezett chilei énekes minden túlzás nélkül az egyik legjobb hard rock hang, akit az elmúlt tíz évben megismert a világ, ám ahelyet...

Dimmu Borgir: Inspiratio Profanus

Dimmu Borgir: Inspiratio Profanus

Érdekes lenne tudni, vajon milyen logika húzódott meg e kiadvány piacra dobása mögött. Adott hét (plusz egy), az elmúlt két évtized folyamán valamilyen formában, hol elrejtve, hol nagyobb füsttel, de már kivétel nélkül nyilvánosság elé tárt feldolgozás a Dimmu Borgir boszorkánykonyhájából, mindössze 32 percben, és ennyi. Ha harminc – vagy üsse kő, ...

Baroness: Stone

Baroness: Stone

John Baizley fokozott kísérletezést emlegetett az új Baronesst felvezető nyilatkozatokban. Nem mondanám, hogy ezzel lehetne a legjobban összefoglalni a Stone lényegét, annyi azonban bizonyos: kissé más irányt vettek az előző néhány anyaghoz képest. A zene továbbra is ízig-vérig Baroness, de ismét elmozdultak egy koszosabb, súlyosabb, kaotikusabb vo...

Varathron: The Crimson Temple

Varathron: The Crimson Temple

Eléggé elhanyagoltuk shockilag a black metal görög vonulatát, amire nincs is különösebb mentségünk. A norvég szál annak idején nem csupán Görögországig, de még Japánig is elkúszott a kazettacserebere és a postai levelezőlapok szárnyán, hogy aztán – a lehető legszerencsésebb módon – szintén helyi jellegzetességgé, egyedi főzetté forrja ki magát. Kev...

2. oldal / 224
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.