Shock!

február 24.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Crobot: Motherbrain

Crobot: Motherbrain

A Rockzenészek Kézikönyvének első szakasza kimondja, hogy az új lemez mindig a legjobb, legfogósabb, legszebb, legízletesebb és még az illata is ennek a legüdébb. A Crobot tagjai olvasták az említett szakkönyvet, hiszen negyedik nagylemezük megjelenését olyan hozsannázások közepette ünnepelték, minthogy: „Itt szerepelnek az eddigi legsúlyosabb dolgaink, de a legfunkosabbak is, és ez a legfogósabb albumunk is. Még jobban szélesítettük a Crobot spektrumát." Aztán van, hogy a Kézikönyv tényleg nem hazudik, és bizony, ez áll a Motherbrain esetében is. Mert tényleg ez az eddigi legjobb anyaga a pennsylvaniai bandának, ami voltaképpen nem nagyon csinál mást, mint megy tovább azon a hol retróba, hol grunge-ba, hol meg stonerbe forduló ösvényen, amin igazából a Something Supernatural idején indultak el, és amin öles léptekkel haladtak tovább a – sajnálatos módon nálunk kritika szempontjából kimaradt – Welcome To Fat Cityn. És igen, megmaradt a Clutch-kapcsolódás is, amit nem is nagyon akarnak rejtegetni, nem véletlenül visel Brandon Yeagley énekes Clutch-pólót még a Keep Me Down klipjében is.

 

Wilderun: Veil Of Imagination

Wilderun: Veil Of Imagination

A Shock! csapatában viszonylag kevés olyan embert találsz, aki manapság nem biggyeszti le a száját a folk- illetve a szimfonikus metal kifejezések hallatán/olvasatán, és ha már itt tartunk, igazából már az én szívem sem dobban akkorát mostanában, ha az idézett stílus képviselőivel találom szemben magam. Az okokba szerintem felesleges is belemászni,...

Monolord: No Comfort

Monolord: No Comfort

Hat év sok mindenre elég. A göteborgi Monolordnak például elég volt ahhoz, hogy a teljes ismeretlenségből indulva kiadjon négy nagylemezt, és elérjen odáig, hogy az európai stoner/doom színtér egyik megkerülhetetlen oszlopává váljon. Persze, ez a közeg – legyen bármennyire népszerű és túljátszott is – még mindig igazi underground dolog, és soha a b...

Avatarium: The Fire I Long For

Avatarium: The Fire I Long For

Kicsit tartottam attól, hogy alig több mint két év után már jön is az új Avatarium, elvégre hat év alatt négy lemez a legzsenibb zenekartól is kicsit soknak tűnhet, a markáns stílusú bandák pedig ilyenkor szoktak elkezdeni panelesedni, ez gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ezzel együtt persze ha csípjük az előadót, sok mindent bekajálunk tőle, és egy b...

Rob Halford With Family & Friends: Celestial

Rob Halford With Family & Friends: Celestial

Végérvényesen kijelenthetjük: Rob Halford valamiért vonzódik a karácsonyi tematikához. A Judas Priest frontembere tíz évvel ezelőtt már kiadott egy ünnepi albumot Winter Songs címmel, most pedig megérkezett a folytatás azonos koncepcióval. Ebből fakadóan a hangulat is rímel a múltkorira. A különbség annyi, hogy 2009-ben felvontam a szemöldökömet a do...

The Dark Element: Songs The Night Sings

The Dark Element: Songs The Night Sings

Végül ugyan kifutottam a kritikával az időből, így nem is írtunk róla, de azért elég rendszeresen hallgattam két évvel ezelőtt a The Dark Element bemutatkozó lemezét. Az elsősorban ma is a Sonata Arctica múltjából ismert, de számos más projektben is részes, illetve nemrég az Insomniumba is beszállt Jani Liimatainen kimondottan szórakoztató anyagot ...

Skyblood: Skyblood

Skyblood: Skyblood

Némi képzavarral élve skandináv kaméleonnak is lehetne hívni Mats Levén énekest, aki ugyan a '90-es évek elején az északi dallamos rock műfaj közegében, a Swedish Erotica és a Treat lemezein alapozta meg jó hírnevét, azóta viszont minden volt már, csak akasztott ember nem: énekelt europowert az At Vance soraiban, operametalt a Therionban, játszott ...

William Duvall: One Alone

William Duvall: One Alone

Az Alice In Chains frontemberének első szólóalbuma tipikusan olyan lemez, amiről nem nagyon lehet értelmeset írni épp a pőre megközelítés miatt. Adott egy kiváló énekhang, meg hozzá egy szál akusztikus gitár, és William tizenegy dalon, 44 percen át semmi mást nem vesz igénybe ahhoz, hogy fenntartsa a hallgató figyelmét. Mindez talán egyszerűnek tűn...

Sodom: Out Of The Frontline Trench

Sodom: Out Of The Frontline Trench

Érdekes, hogy noha már együtt van egy ideje az új, négyes felállás, a Sodom még nem jutott el a következő nagylemezig. Alighanem ők is érezhetik, hogy itt lenne már az album ideje, hiszen ez már a második EP-jük ebben a leosztásban. A kiadványra három friss dal került fel, ezek közül azonban csak a Genesis XIX kap majd helyet a 2020 első felében vá...

At Night I Fly: Mirror Maze

At Night I Fly: Mirror Maze

Valamikor, hét esztendővel ezelőtt felbukkant a semmiből egy több mint ígéretesnek tűnő formáció, amelyről ugye annyit lehetett tudni, hogy a hazai progresszív mezőny bejáratott arcai alapították, nevezetesen Horváth András Ádám gitáros és Bátky „BZ" Zoltán énekes. A September Kills re keresztelt első hangzóanyag két értelmi szerzőjéhez akkoriban Heg...

Lindemann: F & M

Lindemann: F & M

Úgy tűnik, hosszabb szerelem lett Till Lindemann és Peter Tägtgren kapcsolatából, a már négy éve megjelent Skills In Pills után immáron németül kaptuk meg az újabb emésztgetnivalót. Igazság szerint meg is lepett, hogy (máris!) négy év eltelt a két lemez között, fejben úgy két-három évre saccoltam, valahogy mostanában mintha legalábbis Usain Bolt loho...

Torche: Admission

Torche: Admission

A floridai Torche szabálytalan zenekar. Legutóbbi két lemezük megmutatta, hogy – ha akarnak – tudnak nagyon dallamosak (Harmonicraft), vagy akár bitang súlyosak (Restarter) is lenni. De a legjobbak persze akkor, ha ez a két összetevő makulátlanul vegyül össze a jobb híján még mindig a stoner/sludge színtérre helyezhető négyes muzsikájában. Mint aho...

Cult Of Luna: A Dawn To Fear

Cult Of Luna: A Dawn To Fear

A death metalhoz hasonlóan a post-műfajokba is csak ritkán, okkal kontárkodom bele. Az előbbi dobozban mondjuk a Nile vagy a Morbid Angel, utóbbi esetében például a Cult Of Luna kellően jó ok erre, vagyis arra, hogy a puszta kliséhalmozáson túl valami többre is rátaláljak. Ebből is következik, hogy az adott műfaj történelemkönyvét ritkán lapozgatom...

Santa Cruz: Katharsis

Santa Cruz: Katharsis

Várható volt, hogy a Santa Cruznál nem sülhet ki sok jó a hangszeres szekció teljes lecseréléséből, amelynek ráadásul nyomós oka lehetett, hiszen a három zenész egy amerikai turné kellős közepén hagyta faképnél Arttu „Archie Cruz" Kuosmanen énekes/gitárost. A pletykák mindenféle emberi és egészségügyi problémákról szóltak, és a sztori nem ért véget...

Denner’s Inferno: In Amber

Denner’s Inferno: In Amber

Bármennyire is tűnik első látásra öregurasnak egy semmiből felbukkant új anyag Michael Dennertől, diplomás Mercyful Fate-rajongóként egyszerűen nem mehetek el szó nélkül a zenekar egykori alapítótagja és legutóbbi csapata mellett. Habár az In Amber tulajdonképpen egy fele-fele arányban feldolgozásokat és saját dalokat is tartalmazó lemez, akad azér...

Brant Bjork: Jacoozzi

Brant Bjork: Jacoozzi

Brant Bjork egy ösztönlény. Illetve ez azért nem hangzik a legszebben, úgyhogy inkább mondjuk úgy, hogy olyan intuitív ember, aki inkább hallgat a pillanatnyi hangulatára, mint a logikus gondolkodásra, akit mindig a megérzései vezetnek. Ez eddig is jellemző volt rá, most meg aztán pláne. Mert hogy az van, hogy a legutóbbi Bjork anyag, a Jacoozzi, b...

Work Of Art: Exhibits

Work Of Art: Exhibits

Ha jobban belegondolok, a Work Of Art közelmúltban megjelent negyedik opusza talán az első a diszkográfiából – a debütálást leszámítva –, amelyet nem előzött meg részemről különösebben izgatott várakozás. Pedig nagyjából hat-hét évvel ezelőtt még olyasmi frázisok is képesek voltak kiszaladni belőlem, mint hogy „a Work Of Art az új Toto" és hasonlók...

Life Of Agony: The Sound Of Scars

Life Of Agony: The Sound Of Scars

Ha egy zenekar évtizedek elteltével dönt úgy, hogy elkészíti a rajongók által egyöntetűen numero unóként elkönyvelt lemeze folytatását, annak oka sok esetben valahol a kreatív válság, végső kétségbeesés és tanácstalan útkeresés halmazok metszéspontjának környékén keresendő. Ráadásul ezek a próbálkozások legtöbbször nem hogy nem közelítik meg az els...

Nile: Vile Nilotic Rites

Nile: Vile Nilotic Rites

Tizennégy évvel a zenei brutalitás egyik mesterműveként számon tartott Annihilation Of The Wicked után lemezkészítő felállását tekintve is ismét négytagú lett a Nile. Ez így önmagában talán nem valami egetrengető hír, főleg, hogy a márkanév a kezdetektől Karl Sanderst takarta, ő a fém, a jelzés és a patina is egyben. Néha azért a főnök engedélyezett ...

Hellyeah: Welcome Home

Hellyeah: Welcome Home

Itt van tehát Vinnie Paul búcsúlemeze, amelyről már sejtjük, hogy ezzel együtt sem jelenti a Hellyeah fináléját. Érzékelhető ebben a témában némi morgás itt-ott, de teljesen indokolatlannak érzem a dolgot: ez a banda soha nem számított Vinnie one-man show-jának, az elejétől fogva csapatmunkában dolgoztak, simán indokolható a folytatás. Pláne, hogy ...

Leprous: Pitfalls

Leprous: Pitfalls

A Leprous a Maliná val végleg kilépett a progmetal utánpótlás mezőnyéből, és egy definitív lemezzel köszönt be, egyszersmind a műfaji skatulyában a metalt kiradírozva az egyetemes (rock)zenében helyezte el saját magát. Sokak számára már az előd The Congregation meghozta ezt az áttörést, de én csak a magam nevében beszélhetek, engem pedig a Malinával si...

Ray Alder: What The Water Wants

Ray Alder: What The Water Wants

Minden évben várok egy olyan lemezt, ami mélyen megérint, amit vihetek magammal évekig. Úgy tűnik, idén ezt Ray Alder érte el, akinél most álltak össze úgy a csillagok az univerzumban, hogy megjelenthette első szólólemezét. Ha még emlékszel, Engine néven kiadott két szinte-szólólemezt 1999-ben, majd 2002-ben , de mai fejjel erre a formációra inkább z...

Alter Bridge: Walk The Sky

Alter Bridge: Walk The Sky

Érdekes, hogy amíg egyes zenekarok igencsak szeszélyesen állnak a lemezmegjelentetéshez, addig másoknál az ilyesmi teljesen rutinjellegű, már a kezdetektől változatlan tempóban folyik. Előbbire ugyebár jó példa lehet a Tool, akik aztán tényleg kiszámíthatatlanok e téren, utóbbira pedig aligha találnánk jobb jelentkezőt az Alter Bridge-nél. A debüt ...

Omen: Halálfogytiglan

Omen: Halálfogytiglan

A hazai színtér régi siráma, hogy nincsenek itthon jó rock-, pláne metalénekesek. És persze amikor ez a megállapítás időnként cáfolatot nyer, mindig a „kivétel erősíti a szabályt"-elv szerint legyint az ember. Persze valóban nem vagyunk akkora énekes-nagyhatalom, mint az Egyesült Államok, Anglia, Svéd- vagy Németország, de mondjuk Franciaországhoz ...

Eclipse: Paradigm

Eclipse: Paradigm

Firkászi tevékenységem során egynéhány figura ilyen-olyan okokból vesszőparipámmá válik, ebből az állapotból pedig általában a Jóisten sem tudja őket kimenteni. Nos, az Eclipse motorja, Erik Martensson is ilyen szerepet tölt be nálam. Amint lehetőségem nyílik rá, rögtön belekötök valamilyen módon, szinte minden esetben a Frontiers Records általi tú...

Disillusion: The Liberation

Disillusion: The Liberation

A német Disillusion ritkán szól, de akkor velőset. Majd tízéves „embrionális" időszakuk után 2004-ben megjelentették a lécet azonnal iszonyat magasra rakó debütalbumukat (Back To Times Of Splendor), aztán hamar jött a tüskésebb második mű ( Gloria ) is. Ezt viszont egy tooool hosszú szünet követte. A tizenkét csendes évet tavaly törték meg az Alea cí...

As I Lay Dying: Shaped By Fire

As I Lay Dying: Shaped By Fire

Megtörtént tehát a visszatérés, amit tényleg senki sem vehetett biztosra. Kovács Ferike Maglódról a Facebookon, illetve metalKiller666 a kommentszekcióban feddhetetlen erkölcsi világítótoronyként persze nyilván most is pontosan tudja, mi az egyetlen fekete-fehér, objektív igazság Tim Lambesis börtönbüntetése meg az As I Lay Dying felélesztése témáj...

2. oldal / 198
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.