Lemez-turné-turné-lemez-turné-turné. Számtalanszor hallhattál már az évekkel ezelőtt állandósult körforgásról, amelybe egyre több zenekar kényszerül a zeneipari változások miatt. Lemez nélkül nincs turné, turné nélkül pedig nincs miből megfinanszírozni a következő anyagot. Bizonyos szint alatt ráadásul egyikben sincs túl nagy zseton, a mókuskerék í...

Jelen pillanatban kicsit úgy érzem magam, mint az autópályán guruló figura a közismert viccből, aki hallja a közlekedési híreket a forgalommal szemben haladó őrültről, és szembesül vele, hogy bizony nem is csak egy van belőlük... Hogy aztán én tájolom be rosszul a helyzetemet, vagy csakugyan széllel szemben kritizálok, döntse el mindenki maga. A gé...

Évtizedekkel ezelőtt történt, hogy Polly elcsavarta a fejem. Nem ő volt az első szerelmem, nem is ő volt a legnagyobb, de akkor is, maradandó nyomot hagyott bennem, annyit mondhatok. Kedveltem a kiszámíthatatlanságát, hogy mindig meg tudott lepni, és hogy olyasmit művelt, amit idehaza szinte senki. Büszke voltam rá, hogy nem feküdt össze bárkivel, ne...

Pár hónapja megjelent már ez a lemez, szokás szerint csúsztunk is kicsit a recenzióval, de nem baj, legalább közben pihentettem is egy kicsit az albumot. A véleményem mondjuk ezt követően sem változott sokat: nagyjából annyi a lényeg, hogy Lzzy Hale-ék eszközöltek egy hátraarcot a legutóbbi Into The Wild Life kicsit rádiósabbra, poposabbra fazonírozo...

Éppen húsz éve, az ...And So the Night Became album ismertetett meg a bergeni Aeternus nevével, akikről az a hír járta, hogy a norvég hagyományokhoz hűen black metalt játszanak, de ez már akkoriban sem volt (teljesen) igaz, mára pedig egyértelműen érvényét vesztette. Ronny „Ares" Hovland, a banda énekes/gitáros/agya egészen pontosan negyed évszázad...

Hazai zenei életünk olyan, amilyen, mégis, időről-időre történnek olyan események, amelyeknek maradéktalanul, őszintén lehet örülni. Most például annak, hogy egy szegedi csapat egy olyan patinás londoni stúdióban vehette fel az új lemezét, mint a Toe Rag, mégpedig a főnök, Liam Watson irányítása mellett. Emberünk és stúdiója dolgozott már Electric ...

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jelen – hiánypótló célzatú – cikk megírásának pillanatában már jelentősnek mondható empirikus élményeket tudhatok magaménak a témában. Történt ugyanis, hogy mostanra jó pár hónappal túlvagyunk imádott kopasz alienünk budapesti vendégeskedésén is, ahol alkalom nyílt az album dalainak zömét élő egyenesben is l...

Nehéz helyzetbe kerültem a brit Haken legfrissebb anyagával kapcsolatban, ugyanis ezidáig nagyon erős barátság alakult ki közöttünk, s ennek fényében lelkesen várakoztam is a Vector megjelenésére. Aztán előzetes bizalmam sajnos egyre inkább átfordult valamiféle csalódottságba. De még mielőtt elkezdenék feleslegesen okoskodni kedvenceimet illetően, ...

Biztos többen is egyetértenek velem abban, hogy a brazil Krisiun nem egészen az az elmélyült filozofálgatásokat beindító csapat, nálam mégis páros lábbal rúgta be az elmélyült, meditatív merengés képzeletbeli ajtaját az új, ki tudja, hányadik, és ki tudja, milyen című lemezük. Először azon gondolkodtam el, mi a fenéért is létezik még ez a csapat. M...

Kissé pikáns, hogy pont az Evolutionnel szakadt meg a Disturbed rekordszériája az amerikai listákon, ha ugyanis ez az anyag is képes felkapaszkodni a Billboard Top 200 csúcsára, David Draimanék befogták volna a Metallicát hat zsinórban listavezető stúdiólemezzel. Pedig a csapaton biztosan nem múlt semmi: az új albummal teljesen nyilvánvalóan megpróbá...

Nem mondhatnám, hogy reszketni kezdtem volna az izgalomtól a tizenegyedik Soulfly album megjelenésének hírére. Az a típusú ámokfutásos tömeggyártás, amit Max Cavalera művelt az elmúlt esztendőkben, még az edzett fanok idegeit is próbára tette. Leírtam már az Archangel kapcsán: érthetetlen, hogy valaki miért ragaszkodik makacsul ahhoz, hogy ontsa magá...

Még úgy tíz évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy a Behemoth valaha is olyan tényezővé fejlődhet a színtéren, mint amilyen mára lett. Belemehetnénk kielemezni az okokat, de sok értelme nincsen, a lényeg úgyis annyi, hogy Nergal és csapata immáron világszerte címlapbanda, az extrém színtér egyik vezető alakulata, az új album pedig ismét csak azt b...

Őszintén bevallom, nagyon sokáig csak kerülgettem az új Yob-nagylemezt, amely a nyolcas sorszámot viseli, de az újrakezdés óta számítva is már a negyedik a sorban. Sőt, főbb paraméterei ismeretében (hét dal 73 percben!) leginkább úgy voltam vele, hogy ezt most bottal sem piszkálom meg egy darabig, hát kinek van ennyi ideje zenét hallgatni? Ráadásul...