Kiderült, hogy Gelsenkirchenben nemcsak bányászok vannak a Sodom és a Schalke révén, hanem klasszikus heavy metal is terem a Ruhr-vidéken. Az Attic azon tradicionális metálcsapatok sorát gyarapítja, akiknek van egy óriási példaképük, és saját számokat írnak eme példakép stílusában. Ilyen még az Astral Doors (Dio), a Gruesome (korai Death), a Blazon Stone (Running Wild), a The Watch (Genesis) vagy a Hellfueled (Ozzy szólóban) is. Most itt van a német Attic, nekik ugyanezt a feltétlen rajongást King Diamond szólómunkássága jelenti, és ihletük szinte egyetlen forrását is. Azt már meglepve teszem hozzá, hogy ismételten mennyire ízlésesen és jól vették le nagy idoljuk minden apró rezdülését, zeneileg, énekileg és vizuálisan is. A klipes nótákat is jól szétszórták a lemezen, egy az elején, egy pedig a végén.
Ha a mester valaha vissza akarna vonulni (átmenetileg hiányzott is hosszú éveken át), a Padláson olyan dalok teremnek, amelyeket King maga is büszkén vállalna, ha ő írta volna őket. A zenekar magja elég állandó, a gitáros Katte, az énekes Meister Cagliostro és a basszusgitáros Chris a 2012-es debüt (The Invocation) óta együtt van, de régi motoros a dobos J.P. is, egyedül a másodgitáros Max Povver új igazolás a legutóbbi album óta (Sanctimonious). A zenekar nem sieti el a lemezmegjelenést, tizenkét év alatt három nagylemezük jelent meg, az nem éppen King Gizzard-tempó, de legalább nem megy a minőség rovására, és a kíváncsiságot is jól fenn lehet így tartani. A Ván Recordsnál jelent meg minden kiadványuk, ehhez a világhoz az okkult tematikával kapcsolódnak, mivel egyébként pogány, black és doom metalra szakosodott a német underground kiadó (The Ruins of Beverast, Atlantean Kodex, Chapel of Disease, Dread Sovereign, Slaegt, Stormkeep a csapattársak itt az ismertebbek közül).
A nagyon közérthető (és közismert) stílusban született Return Of The Witchfinder még tavalyi. Amint viszont említettem, amiért beszélni érdemes róla, az a váratlanul ihletett dalszerzői véna, ennek pedig egy nagyon élvezetes lemez az eredménye. A dalok többsége összefügg, és egy klasszikus kinges horrorsztorit mesél el (ki gondolta volna?). A szövegek egy nagyszabású sátáni szeánszról szólnak, amelyhez gyermekáldozatokra van szükség. Szokás szerint hangulatos hegedűs suttogós intróval kezdődik a szertartás (na vajon mire hasonlít, és miért Kingre?), amelyet a gyors, monumentális, már-már power metalos tempójúvá fejlődő, klipes Darkest Rites követ, itt is minden elem a nagy elődre utal, neki is a '80-as évek második felében készült klasszikus albumaira. King Diamondot eljátszó hősünk mindent tud, amit eredeti dán kollégája, és baromi jól áll neki, amit csinál. A mélyebb tartományban is kinges jellegű, és a magas falzetteket is hibátlanul csinálja. Azt már mondani sem kell, mennyire profi a zenekar hangszeres szekciója is, ha nem tudnám, hogy mi ez, simán megkérdezném, hogy talán valami Abigail és Them között elsikkadt, baromi jó King-lemez?
A dolog meglepő része, hogy ezt fokozni is tudják. A másodikként érkező Hailstorm And Tempest ugyanezt tudja, mint a nyitó, sőt némi duplázó is van benne, ez a rész nem is teljesen King Diamond, de a dallamvilág természetesen itt is végig hasonló. Két ilyen tempós nóta után érthető, ha fékezni akar a brigád, a következő The Thief's Candle-t sokáig gyengébbnek találtam, de végül is jól belesimul a lemez összképébe, szövegileg meg pont ez a legerősebb hangulatú tétel, amint leírja, hogy a betörő kénytelen a boszorkány házában éjszakázni. King a legjobb napjain ír ilyeneket. A címadó boszorkányvadász téma (nagyjából á lá Cathedral és sokan mások), ám az itteni boszorkányvadász nemcsak mondvacsinált áldozatokra vadászik, mint Matthew Hopkins, hanem a fortyogó üst körül igazi gonosz némberek ülnek. „Burn... burn in the fire" – volt már ilyen és hasonló is, a Gyémántkirálynál is, röpke harmincöt éve, de mindig rettentő hatásos. Az Offerings To Baalberith, mint a címe is sejteti, a gyermek feláldozását dolgozza fel, a fehér ruhás kislány lesz az áldozat, fantasztikusan megfogva a rituálé kegyetlenségét, amint a sötét úr oltárán embert ölnek. Az Azrael hasonlóan a vallási figurához a lelket kalauzolja a halálhoz vezető úton, a feláldozandó kislány szólal meg benne. Ezt orgonás átkötő követi Up In The Castle címen, amely a Baleful Baronba vedlik át. A rituálé itt már a végéhez közeledik, amint újabb vért követel a szeánsz. Nem mindennapi menet ez hangulatilag.
Az utolsó szám a Synodus horrenda, ez nem kapcsolódik a sztorihoz, ellenben van benne kikacsintás VI. (más történelmi források szerint VII.) István pápa bűnei felé is (ez pont a címben szereplő hullazsinat), és zeneileg is eltér a többi számtól. A sodró lendületű, több mint hétperces szám black metalos megoldásokat is tartalmaz (a dobolás és a beteg harmóniák jórésze Norvégiában gyökerezik). Ez teljesen járható út lehet, ha a jövőben tágítani szeretnék a repertoárjukat. A hullazsinatról még annyit, hogy különféle pápai és politikai intrikáktól vezérelve az említett pápa a 9. század végén kiásatta holt elődjét (Formózuszt), beöltöztette pápának, kiátkozta, áldást osztó ujjait levágta, a megalázott holttestet pedig a Teverébe dobatta, és minden addigi döntését semmisnek ítélte. Az ilyet cselekvő pápa uralma nem sokat tartott, egy éven belül börtönben végezte, ahol hamarosan megfojtották. Az élet nagyobb horrorsztorikat ír, mint King Diamond vagy az Attic... Ugyanakkor ez a történet pont ilyen horrorisztikus metal feldolgozásért kiáltott, amit így meg is kaptunk. A videóklipet is megéri megnézni.
A majdnem teljesen konceptalbum itt véget is ér, de senkiben nem marad hiányérzet 50 ilyen percnyi minőségi heavy metal után. Bizonyos szempontból viszont kár, hogy egy ennyire jó dallamérzékű, jó dalokat írni képes csapat saját számokat író tribute bandát üzemeltet. Bár végül is, ameddig Kingék nem kényeztetnek el minket stúdiólemezekkel, a tehetséges követőikre is érdemes odafigyelni, az Attic pedig minden bizonyossággal az. Normális esetben egy más egyéniségével villogó csapat nálam olyan sokra nem viszi, de most fél pontot kapnak a rendkívüli kivitelezésért és dalszerzői teljesítményért.
