Shock!

november 29.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Shock! Top 20 2001-2010 - Az előző évtized legjobb lemezei

Régóta terveztük, még többet szenvedtünk rajta, de végül csak elkészült! Igaz, hogy a 21. század első évtizede már tavaly december 31-én befejeződött, azóta azonban az utolsó év termése is a helyére kerülhetett, így semmi akadálya nem volt annak, hogy végre összerakjuk az elmúlt tíz év szerintünk legjobb lemezeinek listáját. Előzetesen csupán pár megkötésben állapodtunk meg: 2001. január 1. és 2010. december 31. között megjelent albumokból kellett felsorolni húszat, egy zenekartól lehetőleg csak egyet, de ezen túlmenően bármi jöhetett bármilyen formában. Így aztán volt, aki rangsorolt és bőségesen kommentálta is, más csak ábécé- vagy időbeli sorrendbe szedte a favoritokat, de a lényeg, hogy végül elkészült: számunkra zeneileg elsődlegesen ezekről a lemezekről szólt az évtized, amikor ledőltek az ikertornyok, százezreket ölt meg a cunami, brutális recesszióba fordult a világgazdaság, és az internet segítségével minden és mindenki elérhetővé vált.

Valentin Szilvia

Listázni jó, és persze az ember elsőre azt gondolja, kisujjból ki lehet rázni egy évtizedes húszas tömböt, aztán mikor arra kerül a sor, hogy a már gondosan, minden évből kiválogatott legjobb lemezekből mit hagyjon ki, akkor alaposan összegyűrődnek a ráncok a homlokon. Főleg, ha egy zenekartól csak egy kerülhet ide, és kapásból három-négy olyan csapatot tudnék mondani, akiktől két lemezt is ide tudtam volna sorolni. Vagy akik ide nem fértek fel egyáltalán, pedig jó lett volna – ha mondjuk huszonötös vagy harmincas lenne ez a felsorolás. A listára végül azok kerültek, akik számomra fontosak valamiért, nem volt célom megalkotni az Ultimatív Évtizedes Listát, a sorrendről meg annyit, hogy az első két hely betonozott pozíció (mi más?), a többit érzésből raktam, és a hangulat alakulása szerint cserélhető a helyük.
  1. Slayer: God Hates Us All
  2. Nevermore: Enemies Of Reality
  3. Pain Of Salvation: Remedy Lane
  4. Alice In Chains: Black Gives Way To Blue
  5. God Forbid: Earthsblood
  6. Winger: Karma
  7. Slipknot: All Hope Is Gone
  8. Orphaned Land: The Neverending Way Of ORWarriOR
  9. Anthrax: We've Come For You All
  10. Down: III - Over The Under
  11. System Of A Down: Mezmerize
  12. Satyricon: Now, Diabolical
  13. Audrey Horne: Le Fol
  14. Mastodon: Crack The Skye
  15. Megadeth: The System Has Failed
  16. The Haunted: Versus
  17. Paradise Lost: Faith Divides Us – Death Unites Us
  18. Porcupine Tree: Deadwing
  19. Type O Negative: Dead Again
  20. The Panic Channel: (ONe)

 

Draveczki-Ury Ádám

exodus_top20_2001-2010

  1. Killswitch Engage: Alive Or Just Breathing
  2. Machine Head: The Blackening
  3. Exodus: Tempo Of The Damned
  4. Mastodon: Leviathan
  5. Clutch: Blast Tyrant
  6. Slayer: God Hates Us All
  7. Ark: Burn The Sun
  8. God Forbid: Earthsblood
  9. Slipknot: Vol.3: The Subliminal Verses
  10. Lamb Of God: Sacrament
  11. Iommi: Fused
  12. Down: II – A Bustle In Your Hedgerow
  13. System Of A Down: Mezmerize / Hypnotize
  14. Shadows Fall: The Art Of Balance
  15. Jorn: Worldchanger
  16. Guns N' Roses: Chinese Democracy
  17. Nevermore: Enemies Of Reality
  18. Megadeth: The System Has Failed
  19. Motörhead: Inferno
  20. Living Colour: Collideoscope

Nem feltétlenül akartam matematikai pontosságra törekedni ezzel a listával, de ahogy átnéztem az éves összesítéseimet, igazából rájöttem: akkor sem lennék nagy gondban, ha mindenáron szinkronban akarnék maradni velük. Itt-ott nyilván változtatnék rajtuk utólag, az élbolyban azonban gyakorlatilag csak egyszer eszközölnék cserét, ez pedig nem más, mint a 2008-as lista. Ott ugyanis oly sok várakozás és megannyi minősíthetetlen előzmény fényében még nem mertem abba a pozícióba sorolni minden idők legnagyobb fantomlemezét, amit igazából megérdemelt volna. Így, lassan három év távlatából azonban nem kérdés, hogy abban az évben a Chinese Democracynek kellett volna nálam a csúcsra kerülnie, és természetesen most is itt a helye ebben a húszasban. Ami pedig a többit illeti, egy teljes évtized terméséről legfeljebb elképesztő közhelyeket lehetne puffogtatni, főleg, hogy a szóban forgó időszakban még a korábbinál is sokkal gyorsabb lett körülöttünk minden. Így aztán ezúttal – szokásomtól eltérően – tényleg megspórolnám a szájtépést. A lényeg úgyis csak annyi, hogy jöhetett öröm vagy bánat, siker vagy bukás, nyugodt periódus vagy földrengéssorozat, a fenti zenék mindenhová elkísértek a 21. század első évtizedében. Nyilván fel tudnék még sorolni egy csomó másik kedvencet is, de ezek voltak a legfontosabbak számomra, és összességében nem hinném, hogy mondjuk 2021-ben nagyon más lemezek jutnak majd eszembe erről az időszakról.

Kiss Gábor


  • Alice In Chains: Black Gives Way To Blue
  • Anthrax: We've Come For You All
  • Ark: Burn The Sun
  • Ayreon: 01011001
  • Beyond Twilight: Section X
  • Biomechanical: Empires Of The World
  • Candlemass: King Of The Grey Islands
  • Death Angel: Relentless Retribution
  • Exodus: Tempo Of The Damned
  • Fates Warning: FWX
  • Holy Moses: Disorder Of The Order
  • Living Colour: The Chair In The Doorway
  • Ministry: Rio Grande Blood
  • Onslaught: Killing Peace
  • Ratt: Infestation
  • Rollins Band: Nice
  • Sadus: Out For Blood
  • Slayer: Christ Illusion
  • The Ocean: Precambrian
  • Winger: IV.

 

Nagy Andor

Használati utasítás:

Már akkor rögvest összeszartam magam, amikor rábólintottunk Timár Attila kollégánk javaslatára, miszerint kellene kreálni egy évtizedet átölelő – azaz 2001. január 1-től 2010. december 31-ig tartó időintervallumban kiadott lemezeket csatasorba állító - toplistát. Nem azért, mintha rossznak találtam volna az ötletet, hanem mert enyhén szólva is fázom a listázástól. Napokig kotlom rajta, nyolcvankétszer átírom azt a szerencsétlen felsorolást, aztán a legvégén meggondolom magam, és még egyszer utoljára összekutyulom az egészet. Mindezt pedig csak azért, hogy egy nappal később azért verjem a fejem a falba, hogy miféle elmezavar következtében hagyhattam le éppen az egyik kedvencemet. Tudtam jól, most is ez vár rám – és nem is kellett csalódnom.

Úgyhogy ezt a listát úgy tessék nézni, hogy én már most sem értek vele száz százalékosan egyet. Emellett – mint minden valamirevaló lista – teljesen szubjektív is, ezért aztán semmi értelme azon hőbörögni, hogy a fenébe nincs rajta sem Metallica, sem Guns, Pain Of Salvation vagy épp Soilwork, a régi nagyok közül meg Ozzy mester, a Motörhead, de még csak egy fránya Meshuggah vagy Nevermore sem (ráadásul tisztában vagyok vele, hogy ez utóbbi hiánya miatt prémiummegvonást fogok kapni a főnöktől, de hát ez van).

És volt még pár nagyon fontos szabály, amit saját magamnak állítottam fel:

  1. Nincsenek magyar zenekarok. Erre azért volt szükség, mert hát előre megbeszéltük, hogy a lista 20 tagú legyen, és ezt a hazai versenyzőket is figyelembe véve egészen biztosan képtelen lettem volna betartani. A honiakat majd legközelebb.
  2. Egy zenekartól csak egy lemez. Asszem, ezen nincs mit magyarázni, valahogy így tartom fairnek.
  3. Jó lenne minden évből választani, de nem muszáj egyforma súllyal. Ez így is lett, aki figyelmesen lesi végig a listát, észreveheti, hogy az évtized nyitóéve enyhén szólva is túlreprezentált, de hát mit tegyek, ha 2001 ennyire baromi erős volt. Mit hagytam volna le, a Jane Doe-t, a Lateralust vagy a Toxicityt?!? Na ugye.

Lássuk hát akkor végre a listát, szoros ABC-rendben, mert itt aztán rangsorról tényleg szó sem lehetett!

AC/DC: Black Ice
Aki ismer engem, tudja, hogy az ausztrál ötös nálam egyetlen listáról sem hiányozhat. De most könnyű dolgom volt, az évtized visszatérőit tényleg lehetetlen lett volna lehagyni, pláne, hogy 2009-ben teljesült gyermekkori álmom, és végre élőben is láthattam a Young Műveket. A boogie örök és elpusztíthatatlan!

Alice In Chains: Black Gives Way To Blue
Ismét egy nagy visszatérő a személyes kedvencek közül, egy olyan remekművel és koncerttel, amik mindenkit meg kellett, hogy győzzenek arról, hogy akkor is lehet értelme folytatni, ha az egyik legfontosabb fogaskerék kihullik. R. I. P. Layne!

Anthrax: We've Come For You All
A visszatérők után egy nagy „lelépő". Scott Ianék utolsó stúdiólemeze már több, mint nyolcéves, és hát azóta ugye több minden történt velük, mint a Szomszédokban egy egész széria alatt. Ha minden igaz, épp mostanság kezdik végre összekapni magukat, de én bizony sosem fogom megbocsátani nekik, hogy elzavarták John Busht, aki természetesen ezen a lemezen is kiénekelte a lelkét.

The Black Crowes: Warpaint
A Robinson tesók is régi nagy hőseim, akik egy időre sajna elvesztették a talajt a lábuk alól. Aztán a Warpainttel némileg átfazonírozva ugyan, de ugyanakkora feelinggel támadtak, mint anno az első két album idején. Ezt ők is így gondolhatták, mivel nem sokkal később az egész lemezt kiadták élő változatban is.

Black Label Society: The Blessed Hellride
Idén végre-valahára tényleg Magyarországon köszönthettük kedvenc gitárhősömet, akitől az akusztikus lemezeket kicsit nehezebben veszi be ugyan a gyomrom, de az olyan mocskos gyöngyszemek, mint a Hellride, bizony még holtamban is meg fognak érinteni! És így legalább áttételesen (Stillborn) csak felkúszott Ozzy is a listára.

Az évtized hard rock/metal halottai (a teljesség igénye nélkül)

Joey Ramone (Ramones)
2001. április 15.

Leon Wilkeson (Lynyrd Skynyrd)
2001. július 27.

Chuck Schuldiner (Death, Control Denied)
2001. december 13.

Paul Baloff (Exodus)
2002. február 2.

Randy Castillo (Ozzy Osbourne, Mötley Crüe)
2002. március 26.

Layne Staley (Alice In Chains, Mad Season)
2002. április 5.

Dee Dee Ramone (Ramones)
2002. június 5.

Robbin Crosby (Ratt)
2002. június 6.

Dave „Stage” Williams (Drowning Pool)
2002. augusztus 14.

Joe Strummer (The Clash)
2002. december 22.

Quorthon (Bathory)
2004. június 3.

Johnny Ramone (Ramones)
2004. szeptember 15.

Dimebag Darrell (Pantera, Damageplan)
2004. december 8.

David Wayne (Metal Church, Reverend, Wayne)
2005. május 10.

Dennis „Piggy” D’Amour (Voivod)
2005. augusztus 26.

Daczi Zsolt (Bikini, Omen)
2007. augusztus 6.

Paul Raven (Killing Joke, Ministry)
2007. október 20.

Kevin DuBrow (Quiet Riot)
2007. november 19.

Michelle Meldrum (Phantom Blue)
2008. május 21.

Mel Galley (Whitesnake, Trapeze)
2008. július 1.

Gus Chambers (Grip Inc.)
2008. október 13.

Mike Baker (Shadow Gallery)
2008. október 29.

Tunyogi Péter (P. Mobil, TRB)
2008. november 9.

Ron Asheton (The Stooges)
2009. január 6.

Billy Powell (Lynyrd Skynyrd)
2009. január 28.

Miika Tenkula (Sentenced)
2009. február 19.

Midnight (Crimson Glory)
2009. július 8.

Marcel Jacob (Talisman)
2009. július 21.

James „The Rev” Sullivan (Avenged Sevenfold)
2009. december 28.

Peter Steele (Type O Negative)
2010. április 14.

Ronnie James Dio (Rainbow, Black Sabbath, DIO)
2010. május 16.

Paul Gray (Slipknot)
2010. május 24.

Steve Lee (Gotthard)
2010. október 5.

Cathedral: The Guessing Game
A doom metal nagy ágyúja, Lee Dorrian és csapata 2010-ben letette az asztalra azt a lemezt, amiért voltaképpen életre hívták a bandát. Összefoglaló jellegű mestermű született, és nem hiába énekelték az utolsó számban, hogy „What will the future bring?" Azóta tudjuk: semmit. De legalább a Cathedral tényleg a csúcson hagyta abba.

Clutch: Blast Tyrant
Egyik legnagyobb kedvencem minden kétséget kizáróan legremekebb, örökbecsű klasszikusa, melynek teljes címe amúgy ez: Blast Tyrant's Atlas Of The Invisible World Including Illustrations Of Strange Beasts And Phantoms. A könnyebbség miatt most hívjuk őket stonernek, de igazából abszolút bekategorizálhatatlan, amit a marylandi négyes művel lemezről-lemezre. Mostanság kicsit elmentek ugyan a blues rock irányába, de azt is hasonló színvonalon művelik, viszont ha csak egy lemezt ajánlhatnék tőlük, ez lenne az.

Converge: Jane Doe
Stílusirányzatok jönnek és mennek – ennek a közhelynek tán nincs is jobb példája a metalcore-nál. Viszont ne feledjük el, hogy a Converge igazából nem is az, és ezt az egészet még akkor kezdte, amikor a dolog létre sem jött – nem mellékesen mindenki másnál jobban is művelték –, és hát minden idők egyik legzaklatottabb és legkínzóbb lemezének nyilván a listámon a helye.

Crowbar: Sonic Excess In Its Purest Form
Megmondom őszintén, ennél a lemeznél rezgett a legjobban a léc, de aztán meghallgattam századszorra a The Lasting Dose-t, és egy csapásra eldőlt a dolog: itt a helyük. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy Kirk Windstein az elkötelezettség és a kitartás szavak szinonimája is lehetne.

Deftones: Deftones
A nu metal hullám egyetlen valamirevaló túlélője, egy pillanatra sem jutott eszembe beírni helyettük a magát morális válságba juttató Kornt. Nem mondom, hogy Chino Moreno komáék kizárólag hibátlan mesterműveket vágtak hozzánk a 2000-es években, de a saját magukról elnevezett korong bizony az.

Down: II: A Bustle In Your Hedgerow
2002-ben – hét kemény évvel a NOLA után – visszatért a Down, és legyalult mindent és mindenkit. Van még kérdés? Na jó, vitatott lemez lett a II, annyi szent, néhány hallgatást tőlem is megkövetelt, de azóta teljes mellszélességgel vallom: ha minden valószínűség szerint nem is lesz olyan klasszikus, mint a debüt, sokkal szegényebb lenne nála a rockertársadalom. Long Live The South!

Mastodon: Blood Mountain
A 2000-es évek egyik kihagyhatatlan újonca a szőrös és ronda georgiai négyes, minden kétséget kizáróan friss és tiszta vért pumpáltak a rendszerbe. Engem igazából a Blood Mountainnel kezdtek el levenni a lábamról Brent Hindsék, ezért aztán azzal is szerepelnek itt. A Hegyalján pedig ott voltak a Tisztelt Olvasók, ugye?!?

Queens Of The Stone Age: Songs For The Deaf
Az évtized rocksztárja a Kyuss egykori gitárosa, Josh Homme, erről pedig – Virág elvtárs szavaival – kár lenne vitát nyitni. Lehet, hogy az első két korong jobb egy fokkal, de az tuti, hogy a Songs-nál kerekebb és összetettebb lemezt soha nem készítettek, és már nem is nagyon fognak csinálni – pláne, hogy azóta eléggé tévútra futott a szekér. Itt pedig még Dave Grohl is bebizonyította, hogy még mindig rohadt jó rockdobos.

Rammstein: Mutter
Páran tuti megköpdösik a német indusztriális-militarista pirománok szerepeltetését, de ne hallgassunk rájuk! A tökéletes koncertbanda Anyja igenis egy perfekt lemez (nem csak) dühlevezetéshez, aminél még a sarkosnál sarkosabb német nyelv sem tud zavarni, ez pedig a legkevésbé sem jellemző rám.

Slayer: God Hates Us All
A Slayernek vitán felül szerepelnie kell itt is, és pont. Na és melyik volt Kerry Kingék legjobb lemeze az elmúlt évtizedben? Hát ez, és nincs is itt semmi további magyaráznivaló.

Slipknot: Iowa
A kilenc maszkos elmebeteg átfazonírozta a metalt a 2000-es évek fordulóján, azonban sokan mind a mai napig nem tudják eldönteni, hogy bazári szórakozást nyújtanak-e, vagy tényleg egy korszakos banda. Én hajlok az utóbbi felé, olyannyira, hogy nem hagytam le az Iowát sem innen. R. I. P. #2!

Spiritual Beggars: Demons
Mike Amott a világ egyik legjobb gitárosa, legalábbis szerintem. És a Beggars féle zene sokkal jobb, mint az Arch Enemy. Megint csak szerintem. A Demons pedig – ami végülis JB hattyúdala lett a bandával – annyira remek, mint a klasszikus Another Way To Shine óta nem sok minden, amit csináltak. Szerintem.

System Of A Down: Toxicity
A kettyós örmények a 2000-es évek legizgalmasabb bandáját hozták össze, a Toxicity pedig tényleg egy örökérvényű klasszikus. Bolond, változatos, kiszámíthatatlan, meglepő, zavarba ejtő – pont, mint az egész csapat. Kíváncsi leszek, sikerül-e végre visszatérniük.

Tool: Lateralus
A KEDVENC LEMEZEM.

Volbeat: Rock The Rebel/Metal The Devil
Ha a Mastodonról azt mondtam, hogy friss vért pumpált a rendszerbe, akkor nem is tudom, hogy Michael Poulsenékről mit írjak. A kigyúrt Elvis találkozik a zabos Johnny Cashhel egy lekoszhadt rockkocsmában, és nekiállnak súlyos rock and rollt játszani. Amitől még a halottaknak is jó kedve kerekedik.

 

Oravecz Zoltán

  • Tool: Lateralus
  • Death: Live In L.A. (Death & Raw)
  • Audioslave: Audioslave
  • Immortal: Sons Of Northern Darkness
  • Nevermore: Enemies Of Reality
  • Anthrax: We've Come For You All
  • Red Harvest: Internal Punishment Programs
  • Cannibal Corpse: The Wretched Spawn
  • Meshuggah: Catch 33
  • Black Label Society: Mafia
  • Celtic Frost: Monotheist
  • Ministry: Rio Grande Blood
  • Mayhem: Ordo Ad Chao
  • Alter Bridge: Blackbird
  • Portishead: Third
  • Testament: The Formation Of Damnation
  • Dying Fetus: Descend Into Depravity
  • Nile: Those Whom The Gods Detest
  • Arjen Lucassen's Star One: Victims Of The Modern Age
  • Orphaned Land: The Never Ending Way of ORWarriOR

 

Pálinkás Vince

Bevallom, a kollégák közül utolsóként készültem el a már nem tegnap feldobott ötlet alapján összerakott évtized-listával. De ami késik, nem múlik: íme az elmúlt tíz év az én olvasatomban. A '90-es években bizony több fronton zajlott zenei forradalom, ami meglátásom szerint pont a 2000-es évtizedre tette sokkal nyitottabbá a zenehallgató társadalmat, és ma érvényesül legjobban az „élni és élni hagyni" elv. Ez legalábbis kívánatos, hiszen egy mai tinédzser a sokféle, teljesen eltérő stílusú rockzene hallgatása révén is nyitottságra és toleranciára hangolódik. Húsz tételt összeszedni az elmúlt tíz évből nem könnyű, de igyekeztem minden szóbajövő kategóriából szemezgetni: vannak egyezményes alapművek, úgynevezett „fontos" és meghatározó lemezek, akadnak megosztók, totál ismeretlenek és személyes szubjektív kedvencek is. Ahol nem tudtam egyet választani, ott „csaltam", de ha egy előadótól több lemez is szerepel, azok általában szervesen összetartoznak jelentőségüket tekintve. Van persze, ami kimaradt, ezekből párat megtalálhatunk majd a többiek listáin, némelyiket magam is szívesen beválasztottam volna, mások szerepeltetésével tisztes távolságból értek egyet (hiszen például azt, hogy mi számít meghatározónak, iránymutatónak, nem a személyes ízlés határozza meg). Mindeképpen szerettem volna magyar anyagot is a listéba tenni, úgy is, hogy nem vagyok a hazai színtér szakavatott ismerője, de azért sikerült beszuszakolni egyet. És a végefelé egy „kakukktojás" is akad: a Symphony X ötös lemeze 2000 végi, noha a megállapodás szerint 2001-től kezdve számítjuk az évtizedet. 1999-be viszont azért már én se nyúltam vissza, mert ha megteszem, rögtön lebukom!

  • Alice In Chains: Black Gives Way To Blue
  • Ark: Burn The Sun (+ S/T)
  • Balance Of Power: Heathen Machine
  • Beyond Twilight: The Devil's Hall Of Fame (+ többi)
  • Biomechanical: Eight Moons
  • Bruce Dickinson: Tyranny Of Souls
  • Dream Theater: Six Degrees Of Inner Turbulence
  • Europe: a három lemez 2004-től 2009-ig
  • Guns N' Roses: Chinese Democracy
  • Halford: Crucible
  • Heaven And Hell: The Devil You Know
  • Iced Earth: Framing Armageddon: Something Wicked Part 1
  • Jorn: Worldchanger / Out To Every Nation
  • Nevermore: This Godless Endeavor
  • Pagan's Mind: Celestial Entrance
  • P. Box: Pangea
  • Slayer: World Painted Blood
  • Symphony X: V
  • Uriah Heep: Wake The Sleeper
  • Winger: IV / Karma

 

Schmidt Péter

Meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult összeszedni a harmadik évezred első évtizedének úgymond legjobbjait. Körülbelül fél óra gondolkodás után kapásból összejött vagy hatvan albumcím, amelyek között igen erős fejtörést okozott szelektálni, főleg hogy megpróbáltam valahogy mindenféle általam kedvelt irányzat legkiválóbb lemezeit megjeleníteni a listában. Az úgynevezett objektivitás terén – tehát hogy az egyes korongokat afféle száraz szakmaiság, vagy netán a jelen és a jövő generációkra gyakorolt hatásuk, és ebbéli feltételezett vagy valós súlyuk alapján rangsorolgassam – voltaképpen csődöt is mondtam, úgyhogy fő fokmérőként maradt a jó öreg szubjektivitás, meg az érzelmek, a nosztalgia és a többi, cseppet sem korszerű szempont. Lényegében azon albumokat válogattam itt össze, amikhez ilyen vagy olyan (korántsem csak zenei) okokból kifolyólag az elmúlt évtizedben a legszorosabb kötődéseim alakultak ki, amik ezen életszakaszom – akár pozitív, akár negatív értelemben vett – kiemelkedő fontosságú periódusainak vagy eseményeinek voltak, ha úgy tetszik, aláfestő muzsikái. Ezek a zenék kísértek el az elmúlt tíz esztendő legnagyszerűbb és legsúlyosabb pillanataiban, és ezek azok, amik mindig is meg fognak mozdítani bennem valamit, ha megszólalnak a közelemben. Az alábbi lista sorrendisége az ABC-rendet tükrözi, egymáshoz képest rangsorolni ezeket a lemezeket - a fentiek miatt – képtelen volnék. Tehát:

  • Accept: Blood Of The Nations
  • Alice In Chains: Black Gives Way To Blue
  • Alter Bridge: Blackbird
  • Audioslave: Revelations
  • Bruce Dickinson: Tyranny Of Souls
  • Extreme: Saudades de Rock
  • Fates Warning: FWX
  • Glenn Hughes: Soul Mover
  • Halford: Crucible
  • Iced Earth: The Glorious Burden
  • Judas Priest: Angel Of Retribution
  • Machine Head: Supercharger
  • Marillion: Marbles
  • Nevermore: Enemies Of Reality
  • Pain Of Salvation: Remedy Lane
  • Porcupine Tree: In Absentia
  • Queensryche: American Soldier
  • Rush: Vapor Trails
  • Soilwork: Stabbing The Drama
  • Tool: Lateralus

 

Timár Attila

  1. Eighteen Visions: Eighteen Visions
  2. A.F.I.: Sing The Sorrow
  3. Kill Hannah: Wake Up The Sleepers
  4. Rise Against: The Sufferer & The Witness
  5. Buckcherry: Time Bomb
  6. The Idoru: Brand New Way, Brand New Situation
  7. Avenged Sevenfold: Nightmare
  8. Raised Fist: Sound Of The Republic
  9. Ignite: Our Darkest Days
  10. Alexisonfire: Watch Out!
  11. Tesla: Into The Now
  12. Jeremiah Freed: Jeremiah Freed
  13. Backyard Babies: Backyard Babies
  14. Tsunami Bomb: The Definitive Act
  15. Trivium: The Crusade
  16. Paul Stanley: Live To Win
  17. Anthrax: We' ve Come For You All
  18. Machine Head: Supercharger
  19. Blindside: Silence
  20. Scorpions: Humanity: Hour I
Címkék:

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+2 #42 Dead again 2014-04-16 14:31
Nehezen, de nekem is összeállt. Azt hiszem . . . Itt az én listám, ABC sorrendben, és az adott kritériumoknak megfelelően:

Alice in chains – Black gives way to blue
Buckethead – Electric tears
Fear Factory – Digimortal
HIM – Love metal
In Flames – Come clarity
Judas Priest – Demolition
Korn – Untouchables
Metallica – St. anger
My dying bride – For lies I sire
Opeth – Blackwater park
Ozzy Osbourne – Down to earth
Passenger – Passenger
Rammstein – Reise, reise
Sentenced – The funeral album
Slayer – God hates us all
Slipknot – Iowa
Sonata Arctica – Silence
Stone Sour – Stone sour
Therion – Secret of the runes
Type o negative – Dead again
Idézet
 
 
+1 #41 neal and jack and me 2011-09-22 09:55
1. king crimson – the construKction of light
2. king crimson – heavy construKction
3. king crimson – live in warsaw
4. king crimson – the power to believe
5. projeKct x – heaven and earth
6. projeKct three – live in alexandria
7. projeKct six – east coast live
8. adrian belew – e
9. voivod – voivod
10. coprofago – unorthodox creative criteria
11. periphery – periphery (instrumental)
12. hematovore – untitled
13. electrocution 250 – electric cartoon music from hell
14. meshuggah – catch 33
15. korog – live in studio
16. isten háta mögött – letekert szemhéj alatt a világ
17. ephemera’s party – all the machines
18. moby dick – golgota
19. celtic frost – monotheist
20. collapsar - integers
Idézet
 
 
+2 #40 trottyos 2011-08-08 11:54
Jon Nödtveidt is kimaradt
Idézet
 
 
+1 #39 Marcelinho 2011-08-06 09:20
Itt az enyém:

Accept: Blood Of The Nations
Avantasia: The Metal Opera
Ayreon: 01011001
Edguy: Hellfire Club
Gotthard: Domino Effect
Guns 'N Roses: Chinese Democracy
Heathen: The Evolution of Chaos
Helloween: 7 Sinners
Iced Earth: Framing Armageddon
Iron Maiden: Dance Of Death
Kreator: Hordes of Chaos
Lacrimosa: Sehnsucht
Overkill: Ironbound
Primal Fear: Seven Seals
Rammstein: Mutter
Shakra: Everest
Sodom: M-16
Therion: Lemuria
Threshold: Subsurface
Tony Iommi & Glenn Hughes: Fused
Idézet
 
 
+1 #38 Gérnyi Tamás 2011-08-05 22:24
Na, csak hogy legyen mit ízekre szedni, íme egy szubjektív 20-as ABC sorrendben. :)

Alice In Chains - Black Gives Way To Blue
Alter Bridge - Blackbird
Arcturus - The Sham Mirrors
Arena - Pepper's Ghost
Coheed And Cambria: No World For Tomorrow
Devin Townsend - Terria
Dokken - Lightning Strikes Again
Dream Theater - Train Of Thought
Engine - Superholic
Head Control System - Murder Nature
Ignite - Our Darkest Days
Iommi - Fused
Mastodon - Blood Mountain
Mezarkabul - Unspoken
Nevermore - This Godless Endeavor
Pagan's Mind - God's Equation
Sentenced - The Cold White Light
To-Mera - Transcendental
Tool - 10000 Days
Winger - Karma
Idézet
 
 
+1 #37 Nűnű 2011-08-03 13:20
1. Summoning: Let Mortal Heroes Sing Your Fame
2-5. Cage: The Science of Annihilation
2-5. Arkona: Goi, ROde, Goi!
2-5. Candlemass: The King of the Gray Island
2-5.Candlemass: Death Magic Doom
6. Accept: Blood of the Nations
Finntroll: Natföd
Grave Digger: Rheingold
Sear Bliss: Glory And Perdition
Kátai Tamás: Erika Szobája (nem metal, még csak nem is rock, akusztikus hangulatzene, de annak viszont kiemelkedően jó!)
Thy Catafalque: Róka Hasa Rádió
Korpiklaani: Tales Along This Road
Dalriada: Jégbontó (nekem igazából csak ez a lemezük jött be, de ez nagyon)
Gire: Gire
Ereb Altor: By Honour (a legjobb Hammerheart (Bathory) stílusú zene, Quorthonhoz képest kifejezetten jó énekesekkel)
Machine Head: Through the Ashes of Empires
Powerwolf: Bible of the Beast
Iron Fire: Blade of Triumph
Manowar: Gods of War (lehet, hogy kerek albumként nem állja meg a helyét, de rége nem hallott, kiváló dalokat rejt)
Sabaton: Coat of Arms

Nekem ezek voltak az elmúlt évtized legjobbjai. Az első 6-ot úgy ahogy tudtam rangsorolni, a többi csak utánuk következik, ott viszont már nem tudtam értelemsen sorrendet tenni
Idézet
 
 
0 #36 irwine 2011-08-03 10:50
[
Dream Theaterből egy is shock nem hogy kettő... .-DDD.



és hol van kettő??
Idézet
 
 
+2 #35 Porce 2011-08-03 09:07
Itt az én szubjektív 30-asom:

1. Tool – Lateralus
2. Mastodon – Blood Mountain
3. Opeth – Blackwater Park
4. Mastodon – Crack the Skye
5. Tom Waits – Alice
6. Primordial – The Gathering Wilderness
7. Neurosis – A Sun That Never Sets
8. Ulver – Shadows of the Sun
9. Bolt Thrower – Those Once Loyal
10. Agalloch – The Mantle
11. Machine Head – The Blackening
12. Rosetta – The Galilean Satellites
13. Cathedral – The Guessing Game
14. Antimatter – Planetary Confinement
15. Alcest – Écailles de Lune
16. Vektor – Black Future
17. Edge of Sanity – Crimson II
18. Candlemass – Death Magic Doom
19. Tim Hecker – Harmony in Ultraviolet
20. Max Richter – Memoryhouse
21. Summoning – Let Mortal Heroes Sing Your Fame
22. Rammstein – Mutter
23. Pain of Salvation – Remedy Lane
24. Wolves int he Throne Room – Two Hunters
25. Amorphis – Skyforger
26. Exodus – Tempo of the Damned
27. Bohren und Der Club of Gore – Black Earth
28. Nile – Those Whom the Gods Detest
29. The Sword – Warp Riders
30. Riverside – Anno Domini High Definition
Idézet
 
 
0 #34 Draveczki-Ury Ádám 2011-08-02 20:51
Idézet - Vass G:
Quorthon (Bathory) 2004. junius 3.

Csak ismételni tudom magunkat. Pótolva.
Idézet
 
 
+1 #33 irwine 2011-08-02 20:41
sorry, természetesen Schmidt Péter
Idézet
 
 
+1 #32 irwine 2011-08-02 20:40
Ave!

Íme a top 20-am, nagyjából időrendi sorrendben. Kissé eklektikus, az igaz, de meglepődtem, hogy ezek a lemezek nem nagyon jelentek meg a szerkesztőségi listákon. Alapvetően amúgy Smidt Péter hozzállásával listáztam, azaz emlékekket és érzéseket hoznak felszínre ezek a lemezek - az adott kor naplója, hangjegybe, dllamba, verzébe öntve.



AVANTASIA - THE METAL OPERA PT.1.

AMORPHIS - AM UNIVERSUM

ARK - BURN THE SUN

KATATONIA – LAST FAIR DEAL HAS GONE

NIGHTWISH - CENTURY CHILD

WINDS - REFLECTIONS OF THE I

DREAM THEATER - TRAIN OF THOUGHT

BLACKMORE'S NIGHT - GHOST OF A ROSE

EVERGREY - RECREATION DAY

HELLFUELED - VOLUME ONE

MOTÖRHEAD – INFERNO

MERCENARY – 11 DREAMS

TRIVIUM - THE CRUSADE

CASKETGARDEN - OPEN THE CASKET, ENTER THE GARDEN

VOLBEAT – ROCK THE REBEL, METAL THE DEVIL

GOTTHARD – DOMINO EFFECT

AMON AMARTH - TWILIGHT OF THE THUNDER GOD

PARADISE LOST - FAITH DIVIDES US - DEATH UNITES US

NEVERMORE – THE OBSIDIAN CONSPIRACY

GODSMACK – THE ORACLE
Idézet
 
 
-1 #31 Equinox 2011-08-02 18:59
Idézet - Vass G:
Quorthon (Bathory) 2004. junius 3.

Tényleg. Meg mertem volna esküdni h ott volt. Nagy hiányosság volt
Idézet
 
 
+3 #30 Vass G 2011-08-02 18:13
Quorthon (Bathory) 2004. junius 3.
Idézet
 
 
+4 #29 Equinox 2011-08-02 15:50
Részemről akkor egy 2001-2010 best of:

Mastodon - Crack the Skye
Symphony X - Paradise Lost
Exodus - Tempo of the Damned
Blind Guardian - A Night at the Opera
Opeth - Blackwater Park
Solitude Aeturnus - Alone
Bolt Thrower - Those Once Loyal
Slough Feg - Traveller
Orphaned Land - Mabool
Kamelot - The Black Halo
Candlemass - Death Magic Doom
System of a Dwown - Toxicity
Rammstein - Mutter
Kreator - Violent Revolution
Saxon - Killing Ground
Neurosis - A Sun That Never Sets
Mezarkabul - Unspoken

Ezek első körben mindenképp eszembejutnak (ezekre 10 pontot adtam). De lenne még éppen ami odakívánkozik a 20-as listára. Accept, Primordial, Exodus (2005), Tool, Transatlantic, Entombed (Morning Star), ...
Idézet
 
 
+1 #28 Equinox 2011-08-02 15:41
Idézet - Galambos János:
A Slayer jól bemutattot azzal az albummal mindenkinek,mer t a sebesség helyett a súlyon van a hangsúly,mind a középtempókban, mint az iszonyatos jelenségek képszerű megjelenitésébe n.Nálam minden idők legjobb lemeze.Lombardo hihetetlenül finoman játszik,olyan intelligensen amit sokan nem képzeltek volna róluk.

rosszul nyomtam, +ot akartam. Teljesen egyetértek
Idézet
 
 
+1 #27 Draveczki-Ury Ádám 2011-08-02 14:12
Idézet - torta:
Valószínűleg utólag nem szoktatok beleírogatni a cikkekbe, de a hősi halottak közt -bár nem metal- ott lenne a helye Joe Strummernek

Valóban nem szoktunk, de ez akkora mulasztás, hogy muszáj volt kivételt tennünk. Nekem amúgy eszemben volt, de aztán a végén valahogy mégis kifelejtettük. Köszi!
Idézet
 
 
+3 #26 torta 2011-08-02 14:05
Sokat elmond számomra az utóbbi 10 évről, hogy nem volt olyan lemez egyik listán sem, amely ne kerülhetett volna bele sűrű mérlegelések után az én top20-amba. (Talán 1-1 zenekartól másik lemez, pl. a The Dead Eye a Hauntedtől)

Valószínűleg utólag nem szoktatok beleírogatni a cikkekbe, de a hősi halottak közt -bár nem metal- ott lenne a helye Joe Strummernek (The Clash) - ha már a Ramone-ok is szerepelnek a punk képviseletében.
Idézet
 
 
0 #25 Timár Attila 2011-08-02 12:13
Idézet - Nagaarum:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Löki Levente:
A God Hates Us All bizony a Slayer második legjobb lemeze, és nem is sokkal lemaradva. :)

Nem teljesen értem a dolgot, lesz külön cikk a magyarokról, vagy a Shock! hivatalos állásfoglalása szerint a P. Box - Pangea az egyetlen fontos rock/metal lemez az elmúlt évtizedben itthon? :O


Attilánál ott van az Idoru is.
Egyébként meg valóban megjelent pár jópofa hazai lemez, de az Évtized Lemezei közé nem nagyon sorolnám egyiket sem.


Az Idoru-ra egyszerűen nem vagyok kíváncsi, miután Szalkai Tibor a Fonogram (bocsánat, fonogram) díjátadón üvöltve arra bíztat, hogy b.sszam meg a k.rva anyámat (ezt így bele az egyébként is nagyon silány és gagyi, színvonaltalan Kettőnégy kamerájába), azt a zenekart elvből nem hallgatom meg. Biztos azt hitte, hogy ezzel nő a hallgatottságuk . Nem. Én csökkenteni szeretném a hallgatottságuk at. Egyébként nem mondok teljesen igazat, mert a Myspace-jükön belehallgattam, és megnyugtatott, amit hallok, mert nem egy jó zenét kell direkt nem hallgatnom. Nulla értéket képvisel számomra. Divat szar tömegcucc... Igazi fonogramra való ratyi...

http://www.youtube.com/watch?v=g8zdLik-4LA&feature=related

10:53-tól. Hát ez az Idoru. Én visszavettem volna tőle a díjat. Seggarc. Sok zenész álma válna valóra egy ilyen díjtól. De mivel nem vették el tőlük, így a fonogramról is megvan a véleményem. Meg az egész állatketről, ami ott felsorakozott...



Ha szerinted egyetlen általad nagyra tartott zenész sem káromkodott egyet se életében, akkor nyugodtan szóld le Tibit:)

Én azért elsősorban nem az interjúi, :) hanem a zenéi alapján ítélem meg.
Például ez alapján:

http://www.youtube.com/watch?v=TmMvptwP9Jo
Idézet
 
 
0 #24 matheusthemaggot 2011-08-02 11:20
#22 Draveczki-Ury Ádám
Ja bocs, nem gondoltam végig.:DD
Idézet
 
 
0 #23 Nagy Andor 2011-08-02 08:47
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - Löki Levente:
A God Hates Us All bizony a Slayer második legjobb lemeze, és nem is sokkal lemaradva. :)

Nem teljesen értem a dolgot, lesz külön cikk a magyarokról, vagy a Shock! hivatalos állásfoglalása szerint a P. Box - Pangea az egyetlen fontos rock/metal lemez az elmúlt évtizedben itthon? :O


Én direkt kihangsúlyoztam , hogy nem ismerve-hallgatva nagyon a magyar színteret, ezt az egyet tudtam beerőltetni valamelyik külföldi anyag rovására. (Bosszant is, hogy pl. az Acceptet kifelejtettem, mert annyira új.)

Hogy a többiek miért nem raktak be hazai dolgokat, azt ők tudják, mindazonáltal a külön magyar lista nem rossz ötlet, kérdés, van-e fejenként 20 lemez ami rámehetne.


Én meg pont a másik véglet vagyok, annyi magyar zenét hallgatok, hogy abból csont nélkül összerántanék egy másik 20-as listát, de akár egy 50-eset is. Úgyhogy részemről mehet:)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.