Tologatom már néhány hete az új Behemoth ismertetőjét. Általában mindenütt elég jól le tudom választani a körítést a zenéről, de nem tehetek róla, itt most nem annyira ment. Lehet akármilyen vallás- és létfilozófiai megalapozást hazudnköríteni a lemezcímhez, de mindannyian tudjuk, hogy akárhogyan is ideologizálja meg mindezt Adam Darski, ez itt bizony akkor is feltűnési viszketegség, a bandára amúgy is jellemző marketingcirkusz, ami szimplán a provokatív figyelemfelkeltést célozza. Igen, tudom, Lengyelországban az egyház szerepe más, mint nálunk, és satöbbi-satöbbi, de szerintem nem kell hívőnek lenni ahhoz – én sem vagyok az –, hogy az ember 14-15 éves kor fölött, habitustól függően szekunder szégyent érezzen, gúnyosan röhögjön vagy simán csak unintelligens prosztóságnak tartsa ezt az egészet. (Felháborodni mondjuk nem kell, annyit nem ér ez az egész.)
Azért sajnálom a szokásos pózer majomkodást, mert a Behemoth amúgy zeneileg kimondottan komoly produkció, és ez az új lemez is teljesen rendben van. A csapatnak persze ugyanúgy megvannak a maga ellenzői a színtéren, mint annak idején a Cradle Of Filthnek meg a Dimmu Borgirnak, de ezt éppúgy nem lehet visszavezetni náluk pusztán a zenei nívóra, mint ahogy Daniéknél meg Shagrathéknál sem lehetett soha belekötni a lemezekbe. Míg egy réteget a zavaros, hagymázos, direkt sokkolásra kihegyezett körítés taszít, a puristák rendszerét inkább az zavarja meg Nergalékkal összefüggésben, hogy hiába a black/death-alapok, az ezekből főzött elegy a műfaji határokon belül a lehető legfogyaszthatóbb. Emiatt aztán évek óta címlapbandás szinten mozognak, a stílusi keretek között lehetséges legnagyobb tömegeket vonzzák. Ez pedig ebben a körben tudvalevőleg hasonló blaszfémia, mint másoknak Isten szarával játszadozni. De én mondjuk ezt a fajta underground elitizmust is kábé ugyanolyan egybitesnek és korlátoltnak tartom, mint a műsátánizmust, szóval megkockáztatom, hogy a csapat és ellendrukkerei valahol remekül megérdemlik egymást.
Ha viszont a fenti kötelező köröket leszámítjuk, zeneileg a The Shit Ov God is épp olyan izmos, fajsúlyos munka, mint elődei. Gyanítom, hogy a banda már nem fog a The Satanistnél jobb lemezt letenni az asztalra – szerintem a mai napig az jelenti a modern érájuk etalonját –, de hallhatóan tökéletesen otthonosan érzik magukat ebben a zenei világban, és teljesen be is lakják azt. Már rögtön a The Shadow Elite éjfekete, kolosszális elegye gyilkol nyitányként, itt kábé mintha a klasszikus Morbid Angel állt volna neki a lehető legfogósabb black metalt játszani, és utána a folytatásban is akad néhány roppant erőteljes kinyilatkoztatás. Ahhoz például menthetetlenül elfogultnak kell lenni Nergallal szemben, hogy valaki a Lvciferaeon blackesen trillázó, hóförgeteg-szerű riffelésére, belassuló, sötéten túlvilági kórusára azt mondja: ez nem jó. De, ez bizony minden szempontból topliga.
Mint ahogy topliga a heroikus gitárokkal ellátott remek, fogós refrénű Nomen Barbarvs, a gitárhős szólót is rejtő O Venvs Come! vagy a szögelős-zúzós-monumentális Avgvr (The Dread Vvltvre) finálé is. Akadnak persze ezeknél nehezebben ragadó tételek, mint például a lidércesebb, disszonánsabb Sowing Salt, ahol Nergal is meglehetősen pszichopata formát hoz ezzel az elkínzott, idegeken táncoló ének-üvöltés kombóval. De igazából még a címadó is kimondottan nagyot ütne beteg kiállásaival, ha a kretén központi sorok hiányában komolyan lehetne venni. Nekem nem megy, amit sajnálok, de egyébként felesleges úgy tenni, mintha a death- és black-színtér klasszikusai nem játszottak volna sokszor ugyanerre az öncélú, minden határon túllövő, ordenáré sokkolásra. Once Upon The Cross, hogy mást ne mondjak... Vagyis Nergalék igazából ezen a téren is régi, harminc-egynéhány évvel ezelőtt is ugyanilyen felháborodást keltő fogásokkal operálnak, csak akkor még ugye nem volt internet meg közösségi média. De nincs új a nap alatt.
Sokakhoz hasonlóan nekem is akadnak fenntartásaim Darskival meg a Behemothtal kapcsolatban, pólóvásárló rajongójuk éppen ezek miatt soha nem voltam és soha nem is leszek. A bohóciskolát félretéve azonban ez a lemez is ugyanolyan meggyőző munka, mint ahogy minden anyaguk jó szokott lenni – a legutóbbi Opvs Contra Natvramhoz képest például egyértelműen több most a kiemelkedő pillanat. Ha el tudsz vonatkoztatni a színháztól, szerintem tetszeni fog.
Hozzászólások
Egyébként a zene nekem hang és nem kép, így fogalmam se volt róla, hogy ezek pozőrök, (mondjuk a művészek nem elhanyagolható része az, tehát nem tudom kritika-e ez egyáltalán), így boldog tudatlanságomba n tudtam meglehetősen jól élvezni ezt a lemezt is. Nem kihagyhatatlan, de bármikor jólesik, a kritika szerinti 8-ast szerintem hozza. (Na jó, mielőtt tamáskodni kezdetek elárulom, hogy Alissa White-Gluz-t azért meggusztáltam néhány Arch Enemy klipben.)
Márpedig én részben vitatom. Sehol nem írja, hogy 8 milliárd ember kell éljen a bolygón, jól elleszünk 4 milliárdan is. Annál kevesebb felé oszlanak bolygónk igencsak túlfeszített erőforrásai. De még ha katasztrófának is tartanám a 2.1-nél alacsonyabb termékenységi rátát, ez egy komplex kérdéskör, nem egyszerűen a vallásosság függvénye, ahogyan te próbálod beállítani.
Idézet - 2Gábor2:
Nem azt "gondolom", hanem pontosan tudom :) És azt is pontosan tudom, hogy a vallásosságnak semmi köze ahhoz, hogy az embernek van-e családja vagy barátai. Az ember biológiailag kódoltan társas lény, attól függetlenül, hogy milyen mitológiában hisz és milyenben nem hisz. A kulcs abban van, hogy megtalálja az ember azokat, akikkel rezonálni tud. Én nem templomba járok a barátaimmal, hanem metálkoncertre, kirándulni, színházba, moziba, vitaestre, standup-comedy-re, társasjátékozni , pizzázni, és még millió plusz egy más aktivitásra. Nem a templom az egyetlen hely, ahol társasági életet lehet élni. Persze azzal sincsen baj, ha valaki ott találja meg a közösségét, de ne állítsunk már olyanokat, hogy aki nem jár templomba és nem vallásos az mind magányos és depressziós, mert ez orbitális marhaság.
Idézet - 2Gábor2:
Te mivel mérnéd, boldogásg-o-méterrel? Nem lehet ezt másképpen mérni, mint úgy, hogy megkérdezzük az embereket arról, hogy mennyire érzik magukat boldognak A országban, megkérdezzük B országban, majd ezeket statisztikai módszerekkel összehasonlítju k. És igen, az eredménynek nyilván része lesz az anyagai jólét is, de messze nem csak. A skandinávok például rengeteg boldogságot tudnak meríteni a természetjárásb ól, a sportolásból, a szaunázásból, az ún. fika (közösségi kávészünet) gyakorlatából, stb. Ami pedig az öngyilkossági rátát illeti: a végtelen éjszakák és az alkohol romboló hatása sajnos közismert, de a skandináv államok legalább érdemben tesznek is ezek ellen, rengeteg erőforrást fektetnek a mentális egészség megőrzésébe és az alkoholizmus visszaszorításá ba és megelőzésébe. Majd ha Magyarország is minimum ugyanennyit tesz a polgárai mentális egészségéért, akkor lehet a skandinávokra lenézően mutogatni, addig nem.
Idézet - 2Gábor2:
Nekem semmilyen fóbiám nincsen :) Egyszerűen csak nem hiszek mindenható és mindentudó szakállas égi bácsikban. És egyelőre sem te sem más nem került még a közelébe sem annak, hogy meggyőzzön arról, hogy léteznek ilyenek.
Idézet - 2Gábor2:
Állítottam én ilyet? Nem hiszem. De azt igenis állítom, hogy a tartalmas élethez nem szükséges képzeletbeli lényekben hinni, és emberek százmilliói élnek úgy tartalmas és boldog életet, hogy nem hisznek koboldokban, tündérekben, angyalokban, istenekben és ördögökben, hanem felismerik a saját életük feletti kizárólagos felelősségüket és megpróbálják a lehető legtöbbet és legjobbat kihozni az életükből -- köztük én is. Nem tudom ez téged miért irritál ennyire, de ha irritál, hát irritáljon, csak azért nem fogok mesefigurákban hinni, hogy a te elvárásaidnak megfeleljek.
Ez úgy történik mint a Nyugat Római Császársággal történt? Először államvallássá tesszük aztán megszűnik az állam?
Az, hogy a "fejlett" társadalmak már az önfenntartó 2,1-es rátától is messze vannak, az bizony katasztrófa, aki ezt vitatja, azzal felesleges bármiről is vitázni.
Hogy te családban élsz és azt gondolod, hogy vannak barátaid, teljesen irreleváns (és bizonyítékot sem adtál rá persze :)
A boldogságot statisztikával mérni elég nagy baromság, ezekben a kamu statisztikában amúgy is jobbára az anyagi jólétből igyekeznek következtetni rá. (Azért azok a meseszerűen boldog skandináv országok hogy-hogynem az öngyilkossági statisztikákban nem éppen a listák végén szerepelnek...)
A "modern és felvilágosult" világ és internet agymosásától, mindenben is kontrollálni és manipulálni akarásától, képmutatásától a történelmi egyházak példabeszédei, erkölcsi útmutatása fényévekkel elmaradnak.
Mondom ezt úgy, hogy semmilyen vallás, egyház tagja nem vagyok.
Ha félreteszed a fóbiáidat és kicsit utánaolvasol a dolgoknak, használod a netet és az eszed, sokmindenre rájöhetsz. A fogyasztás nem minden, sőt. Jó utat!
Akkor az embrek alkották az embereket? Ez nem túl valószínű. Ahogy a manipuláns, "kisgeci" teremtő sem.
Az emberek.Olyan emberek akik tisztában vannak azzal, hogy önmagában véve teljesen közömbös, hogy valami igaz-e; az viszont mindennél fontosabb, ha igaznak hisz valamit.Értelmem azt mondja, hogy a Teremtő nem lehet manipuláló kis gazfickó, aki gúnyosan nevetgél a teremtményein. Amit rosszindulatú beavatkozás eredményének vélünk, nem lehet egyéb, mint egyszerű tévedés, számítási hiba, de ez esetben a gyarló istenek nem létező teológiájának körébe lépünk. Vagyis e gyarló istenek építési gyakorlata nem más mint statisztika.
A magas népszaporulat pontosan miért és kinek is jó? Legyen 10 gyerek, nem baj ha éheznek és csak 5 éri meg a felnőttkort? Nem. Sokkal inkább legyen 2, akiket emberhez méltó körülmények között fel tudunk nevelni. Nem a mennyiségnek, a minőségnek van értéke. És életminőség pedig Svédországban van, nem Afganisztánban. Én sokkal inkább örülök annak hogy Svédországban Yngvének van 2 gyereke akik semmiben nem szenvednek hiányt és akikből majd minden valószínűség szerint hasznos tagjai válnak a társadalomnak, mint annak, hogy Afganisztánban Ahmednek 10 gyereke van, akik minden második napon éheznek, iskolába pedig legfennebb a legnagyobb fiú járhat, ő is csak általánosba.
Idézet - 2Gábor2:
Ha létezik is ilyen jelenség -- amire semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattál -- mi köze ennek a vallához? Én finoman szólva sem vagyok vallásos és attól van párom, családom, barátaim, kollégáim, stb. Semmivel nem vagyok magányosabb mint bárki más. Ez nem a vallásosságon múlik, hanem az ember szociális igényein és skilljein.
Idézet - 2Gábor2:
Erre sincsen semmilyen bizonyíték, sőt: a legtöbb mérhető mutató (társadalmi szolidaritás, megbízhatóság, egymás iránti bizalom, stb). alapján legjobban teljesítő országok a szekuláris Európában vannak, nem a vallásos Közel-Keleten.
Idézet - 2Gábor2:
Minden, a boldogságot mérő (mérni próbáló) statisztika élén a nem túl vallásos skandináv országok állnak, szóval ez szintén -- hogy finoman fogalmazzak -- baromság.
Idézet - 2Gábor2:
Igen, legfőképp a templomokban, amelyek ókori mesekönyvek avítt és ezerszer cáfolt tartalmát adják el szent igazságként. Ehhez képest a Fox News az igazmondás non plus ultrája.
Ezt olvasva az merült fel bennem, ha az ember az Egészben van, azt az Egészet vajon ki/mi alkotta? :)
Amúgy mit bizonyít ez a vélemény?...
Én nem tudom miféle "adatokról" mesélsz, kik és milyen céllal, alapossággal alkotják ezeket így számomra teljesen irrelevánsak. Amúgy a "jóléti" mutatók miben is cáfolják ami én írtam?... Nem a jólét vagy a "civilizáció foka" volt a téma enyhén szólva se... Aki nem vak vagy süket és még olvasni is tud, az látja, hogy ezek a társadalmak pusztulóban vannak a fene nagy (valójában már romló) jólétük ellenére. Katasztrofális népszaporulat, milliók teljes elmagányosodása vagy eleve már magányosan élő fiatalok, a társadalmi kohézió teljes széthullása, boldogtalan emberek, totális agymosás minden szinten - ez a te szép új "szabad" világod.
Szép elmélet, csak azok a makacs adatok pont nem ezt, hanem pont ennek az ellenkezőjét támasztjék alá. Ha megnézel bármilyen jóléti / társadalmi / civilizációs mutatót (HDI, Gini, World Happiness Index, várható élettartam, közoktatás minősége, esélyegyenlőség . stb.) a csúf-gonosz ateista (vagy minimum maximálisan szekuláris) országok mint Svédország, Csehország, Ausztrália, Japán, Egyesült Királyság, stb. sokkal jobban teljesítenek mint a mélyen vallásos társaik. Ha a vallásosság korrelálna a társadalmi renddel, a civilázióval, a boldogsággal és a jóléttel, akkor ez pont fordítva lenne. De nincs, és ezt kismillió egybecsengő statisztikai adat támasztja alá.
Nietzsche
Samael #34 Amiről te beszélsz az nem felelősség, hanem az individualizmus csimborasszója. Az "egyszer élünk, de akkor bizony nagyon" (copyright Döglégy Zolee) elve, mikor az önös érdekek felülírnak bármit; s lehet mindezt egyéni szinten felelősségként értelmezni, de ez is csak ezen gondolatvilág gőgjét mutatja, ha egy lépést hátrálva tekintünk a dologra.
Asidotus #38 Akkor neked is: nem vagyok keresztény, és én nem a szervezett vallások - vagy a szentnek vélt irataik - mellett, hanem az ateizmus ellen igyekszem érvelni. Abszolút hidegen hagy, mit írt Mózes - vagy valaki - vagy bárki más. Ha majd hivatkozok a Bibliára - bár előbb fogok a Bhagavad-gítára - akkor jer nekem ezzel...
Másrészt én arról beszéltem, mikor az ember világértelmezés ében ő van legfelül. Az egész Biblia arról szól, hogy Isten a teremtő, az ember a teremtett, s így is követik egymást a hierarchiában. A következtetést innentől rád bíznám...
A történelmünk azt mutatja, hogy ahogy elfordulunk Istentől, úgy pusztul a társadalmunk egyre gyorsabban. Ne keverd a technikai fejlődéssel.
A szabadság, amiről beszélsz, a gyakorlatban, a tömegek szintjén pusztán szabadosságot jelent, a társadalmi rend, a családok, az erkölcs pusztulását.