Bajban lennék, ha lemezgyűjtőként még mindig rárepülnék mindenre, amit egy-egy régi kedvenc kiad. George Lynch esetében ez a tézis fokozottan igaz lenne, szerencsére azonban már rég feladtam, hogy fizikai értelemben is lekövessem minden megmozdulását, és emiatt nincs hiányérzetem. Régen még lett volna, ma már nincs, ami azért szomorú, de egyben rávilágít arra, mivé lett a világ: ha eluralkodik a tömegtermelés szemlélete és az ipari méreteket öltő feldolgozás váltja az ihletett művészetet, azzal tovatűnik ennek az egésznek a varázsa.



























