Nem mondanám, hogy sosem találkozhattunk még hasonlóval, ám a különböző elemek jó érzékkel történő vegyítésének köszönhetően kimondottan élvezetes, izgalmas hallgatnivaló az izlandi Helfró második albuma. A Ragnar Sverrisson dobos/énekes és Simon Thorolfsson gitáros/basszer/énekes alkotta duó már a 2020-as debüttel is erős produkciót tett le az asztalra, ám a Tálgröfön (kábé „csapda", „verem") teljesedik csak ki igazán a játék.
Einar Solberg nem aprózza el a jelenlétét. A Leprous-lemezek, -turnék közben saját gondolatait, érzéseit is zenei formába öntötte. Mely lemezt a megjelenésekor annyira lelkesen hibátlan mesterműnek éreztem, hogy az rögtön meg is villantotta a red flaget, így el is raktam pihenni egy időre, ülepedjen, formálódnak a gondolatok. Csakhogy ezek után jöt...
Az ausztrál Voyager nálam abba a kategóriába esik, akiket hallgatva mindig az jut eszembe: miért nem hallgatom őket többet? Kicsit valahogy így vagyok a tavalyi év derekán megjelent Fearless In Love-val is, mint ahogy így voltam az egy körrel korábbi, 2019-es Colours In The Sunnal meg a 2017-es Ghost Mile-lal is. Akkoriban azok is sokat pörögtek, a...
Stian „Nagash" Arnesen igazán nem panaszkodhat, az a bizonyos jókor/jó helyen együttállás az ő életében már több ízben is megvalósult. 1996 és 1999 között, vagyis a zenekar első korszakának legfontosabb éveiben volt a Dimmu Borgir basszusgitáros/vokalistája, játszott az Enthrone Darkness Triumphant és a Spiritual Black Dimensions albumokon, az ő he...
Befejezéséhez érkezett Christofer Johnsson 2021-ben indított monumentális projektje, a Leviathan. Ez az az anyag, amit a zenekarvezető/főnök bevallottan a rajongói elvárások mentén rakott össze, és amit jó érzékkel nem egyben – ellentétben a Beloved Antichrist tal –, hanem három kezelhető méretű részben szabadított a világra. December 15-én megérkeze...
Három évvel ezelőtt, a Sea Savage kapcsán egyértelműen úgy éreztem, elfogyott az ötlet az ír speed/thrashereknél. Az már a hetedik Gama Bomb-nagylemez volt, és nagyjából ugyanazt is nyújtotta, mint elődei, épp csak egy árnyalatnyival szürkébben, kevésbé ötletesen. Szóval minden arra utalt, hogy bizony megállt a tudomány. Nem volt kifejezetten rossz e...
A Virgin Steele mibenlétét Ádám éppen tizenhárom éve magyarázta el kiválóan eme hasábokon, tehát akármilyen régen is volt, nem fogom megismételni, maximum néhány saját szubjektív gondolat erejéig csatlakozom majd rá. Akkoriban éppen négy év után jelentettek meg új lemezt, de én már 2006-ban sem követtem különösebben az aktualitásokat. Annyira kelleme...
Jó szokásomhoz híven már megint szembe fogok menni a tömeggel, ahol a tömeg jelen esetben a feldolgozások kritizálóit jelenti. Nem tudom, mi az oka, de valamiért képtelen vagyok megunni azt, ha más formában is meghallgathatok egy jó dalt, noha azért nyomatékosan hozzátenném: általában csak akkor tudom maradéktalanul élvezni az ilyesmit, ha a végere...
Őszintén? Nem gondoltam, hogy ez az album valaha megjelenik, több okból sem. Elsősorban azért, mert Don Dokken hangjának másfél évtizede zajló, döbbenetes mértékű amortizációja eleve megkérdőjelezte a folytatás realitását. Emlékezzünk csak: sokan már a Lightning Strikes Again idején húzták a szájukat, ám az még semmi nem volt ahhoz képest, ahová az e...
Kellemes meglepetésként érkezett a The Shadow Inside, a hatodik Sadus-nagylemez, hiszen a kíméletlen thrash metalban utazó, kultikus csapat 2006-óta nem nagyon csinált semmit. Bár hivatalosan sosem oszlottak fel, már az akkor megjelent Out For Blood is egyfajta visszatérésnek volt tekinthető, hiszen kilenc évvel követte az Elements of Angert, most ...
Ronnie Romero sajnos nem azt a pályát futja be, amit a hozzá hasonló kategóriában mozgó torkoknak egy igazságos világban be kellene futniuk, hanem amire a mai rockszíntéren lehetőségük van. A Ritchie Blackmore által felfedezett chilei énekes minden túlzás nélkül az egyik legjobb hard rock hang, akit az elmúlt tíz évben megismert a világ, ám ahelyet...
Érdekes lenne tudni, vajon milyen logika húzódott meg e kiadvány piacra dobása mögött. Adott hét (plusz egy), az elmúlt két évtized folyamán valamilyen formában, hol elrejtve, hol nagyobb füsttel, de már kivétel nélkül nyilvánosság elé tárt feldolgozás a Dimmu Borgir boszorkánykonyhájából, mindössze 32 percben, és ennyi. Ha harminc – vagy üsse kő, ...
John Baizley fokozott kísérletezést emlegetett az új Baronesst felvezető nyilatkozatokban. Nem mondanám, hogy ezzel lehetne a legjobban összefoglalni a Stone lényegét, annyi azonban bizonyos: kissé más irányt vettek az előző néhány anyaghoz képest. A zene továbbra is ízig-vérig Baroness, de ismét elmozdultak egy koszosabb, súlyosabb, kaotikusabb vo...
Eléggé elhanyagoltuk shockilag a black metal görög vonulatát, amire nincs is különösebb mentségünk. A norvég szál annak idején nem csupán Görögországig, de még Japánig is elkúszott a kazettacserebere és a postai levelezőlapok szárnyán, hogy aztán – a lehető legszerencsésebb módon – szintén helyi jellegzetességgé, egyedi főzetté forrja ki magát. Kev...
Mindig él bennem némi egészséges szkepticizmus a tizenéves kihagyások után lemezzel előrukkoló zenekarokkal szemben. Ahol ennyi ideig nem születik semmi a műhelyben, ott ennek minden bizonnyal megvannak a maga okai: megszűnt a zenekari egység, elfogyott a mondanivaló, kiürült a fegyvertár, miegymás. Ilyen monstre szünetek után általában kérdésesnek...
Corey Tayor nem az a pihenős típus, és úgy fest, a Stone Sour tartósnak látszó leállása mellett mindenképpen szüksége van egy projektre, ahol kiadja magából a Slipknotba nem passzoló zenei ötleteit is. A három évvel ezelőtti CMFT album után tehát most megérkezett a CMF2 címet viselő folytatás, amit az énekes egységesebbnek, súlyosabbnak és mindennek ...
Szimpla remaster/újrakiadás kombóról van itt szó, amelybe a bevallott elfogultságom és bizonyos kézzel fogható elmaradások miatt látok bele ezúttal ennél többet. A Head Control System a MySpace-korszak tipikus terméke volt, amikor a zenészek számára néhány kattintással bármilyen együttműködés megvalósítása realitássá válhatott. Annak például egésze...
Idén két alkalommal is bemutathatta tudását a hazai közönségnek a Phil Campbell And The Bastard Sons frissített felállása, hiszen nem elég, hogy ők melegítettek a Guns N′ Roses előtt a Puskásban, de augusztusban a Tábor Fesztiválon is el lehetett csípni őket , sőt, én még egy speckó, százszázalékos Motörhead-szettet is láttam tőlük Lengyelországban. Aztá...
Nem mondom, hogy nem próbáltunk meg mindent, mert megpróbáltunk. Huszonöt hosszú évig őriztük a kapukat, állhatatosan figyeltünk már az Árulkodó Jelekre is, de mostanra nem bírtuk tovább. Miközben a covid újra és újra meglendülő ökle elől is rendre ki kellett térnünk, a Tehetséges Fiatalok és a Nagy Öregek következetes elhallgatásának frontján is n...
Zenéjének stílusa és minősége alapján észak-európainak tippeltem volna a Nitrate-et, amikor néhány évvel ezelőtt először beléjük futottam, pedig a csapat angol, konkrétan nottinghami, és ez a negyedik nagylemezük, egyben az első a Frontiersnél. Bár az említett első találkozásnál is rokonszenvesek voltak, akkor és ott valahogy elmentünk egymás melle...
Felteszem csak úgy magamnak a kérdést, hogy Amalie Bruun, azaz Myrkur vajon hiteles előadóművésznek számít-e bizonyos körökben? Nem ismerhetem mindenki álláspontját, de feltételezem, hogy azon trve black metal-arcok szemében, akik még a mackósajtban is pandát vizionálnak, s még a tizenharmadik lemezükön is ugyanazt a könyörtelen őskáoszt tolják, a ...
Ennek is el kellett jönnie. És miért most? És egyáltalán miért? Le is írom gyorsan, hogy ne kelljen vele foglalkoznom többet. Létezik a számos pszichológiai fogalom között egy olyan, hogy bevésődés. Ez röviden ez azt a folyamatot fedi le, amely a fejlődés egy nagyon korai szakaszában zajlik, amikor az egyén – vagy állat – a kezdeti ingerek alapján ...
Ritkán találkozik az ember olyan képregényeket idéző lemezborítóval, mint amilyennel az ismeretlen skandináv vizeken vitorlázó Starmen zenekar riogatja/lelkesíti követőit. Aki pedig „a legújabb svéd hard rock szenzáció" reklámszöveget rá meri tenni a borítójára 2023-ban, azt már szinte meg kell dicsérni a bátorságáért, hiszen az efféle promóciós sz...
Nincs lassítás a P.Mobil háza táján, a teltházas tavaszi sportarénás koncert anyagán már zajlanak az utómunkálatok, ám míg azt kézbe vehetjük, megérkezett a Farkasok völgye újrakiadása is. Ez is maximálisan létjogosult, egyrészt az eredeti verzió már egy ideje nem kapható, azok a szériák már kifutottak, másrészt, ha már alkalom, egy alapos ráncfelvarrá...
Bár a Volbeat az évek során aréna- és fesztiválheadliner-szintre nőtt, Michael Poulsen a jelek szerint zeneileg éppen megint szigorúbb periódusában jár. Már a legutóbbi, egyébiránt egészen kiváló Volbeat-lemez, a Servant Of The Mind is szinte példátlanul harapósra sikeredett, most pedig itt az Asinhell, ahol a főnök egy ősrégi szenvedélyének hódol. H...
Öt évvel ezelőtt, a Nivalis szal húzott be a maga világába az izlandi Árstíðir triója, és azóta is úgy tartom őket számon, mint egy semmi máshoz nem hasonlítható kis zárványt az abszolút kedvenceim sorában. Számos kritikában és koncertbeszámolóban dicsőítettem őket az elmúlt években, különösebb bemutatásra szerintem nem is szorulnak ezeken a hasáboko...
Ideje volt már egy új Prong-korongnak, hiszen a Zero Days 2017-ben jelent meg, hat év Tommy Victorék nélkül pedig már tényleg vészhelyzethez közeli állapot. Még akkor is, ha 2019-ben kijött az Age of Defiance EP három klasszikus dal élő verziójával meg két új szerzeménnyel. Ezek közül egyiket sem mentették át a State Of Emergencyre, szóval az itt hal...
Facebook
Twitter