Igen komoly és valószínűtlennek tűnő utat járt be 1996 óta az Apocalyptica. Amikor annak idején megjelent a finn csellómetálosok első albuma, nyilván muszáj volt kalapot emelni a koncepció eredetisége előtt, de én például a magam részéről tutira nem néztem ki Eicca Toppinenékből, hogy még csaknem három évtized múlva is a színtér aktív játékosai lesznek. Ők azonban baromi gyorsan kinőtték a kezdeti – szűkös – skatulyát, kialakítottak egy teljesen saját, sok irányba elágazó stílust, és koncertattrakcióként is igen komoly nézőmágnessé váltak. Nem mellesleg, eközben még a fő példaképre is visszahatottak, hiszen az S&M koncepciójához részben ők szolgáltatták az ihletet annak idején Hetfieldéknél.





























