Shock!

március 20.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Myles Kennedy: Year Of The Tiger

Myles Kennedy: Year Of The Tiger

Valamikor 2009 környékén reppentette fel a hírt Myles Kennedy, hogy végre hozzáfog első szólóalbumához, ami igazán személyes lesz, amolyan énekes/dalszerző-anyag, ahol tényleg minden csak és kizárólag róla fog szólni. Aztán vártunk és csak vártunk, és ez a sok várakozás talán hosszabbnak is tűnt volna, ha a fickó nem olyan örökmözgó, végtelen energiájú figura lenne, aki valószínűleg még álmában is dalokat ír, s így az elmúlt nyolc évből egy olyan sem akadt, amikor ne jelent volna meg lemez, amin ne Kennedy uralta volna a mikrofont és/vagy a gitárt. Az ember persze azt gondolná, hogy akár az Alter Bridge, akár Slash olyan lehetőségek, amik önmagukban is képesek kielégíteni és kimeríteni bármelyik zenész alkotói vágyait, Myles Kennedy azonban nem ilyen, a fazon nagyon érzi, hogy most kell hajtani, a gázba taposni, amíg bírja, és amíg van igény arra, amit csinál. Mert bizony van, és remélhetőleg első szólólemeze újabb hosszú életű és termékeny projekt kezdetét fogja jelenteni, mert a Year Of The Tiger bizony igencsak kellemes zenét rejt.

 

Nagy Feró és a Beatrice: Az első 40 év – Live!

Nagy Feró és a Beatrice: Az első 40 év – Live!

Margitka néni azt tanította nekem általánosban, hogy az a jó műalkotás, ami gondolatokat ébreszt az emberben, még jobb, ha érzelmeket is. Meg kell hagyni, kevés dologban értettünk egyet, de ebben mondjuk pont igaza volt. Az első 40 év – olvasom a címet a nem túl kreatív borítón, és bizony sok mindenre gondolok. Leginkább arra, hogy már annak is van...

Wildness: Wildness

Wildness: Wildness

Mivel régen minden jobb volt, tehát a tavalyi lemezek is jobbak voltak, ezért aztán úgy érezzük, hogy helye van még ilyenkor egy 2017-es albumnak az ismertetők között. A nemrég megismert Streamline nyomán eljutottam a Wildness bemutatkozó alkotásáig, amely a korábban említett csapat zenéjéhez képest jóval kommerszebb, épp annyival, amekkora különbség...

Ministry: AmeriKKKant

Ministry: AmeriKKKant

Amikor 2016-ban, egy különösen debil választási kampány méltó zárásaként az amerikai nép töredéke egy hivatásos bohócot választott meg az ország negyvenötödik elnökének, csak abban tudtam reménykedni, hogy ez az újabb abszurd politikai helyzet végre újfent erős Ministry-lemezt fog eredményezni. Ugyan az előző két albumot utólag sikerült úgy-ahogy m...

Dizzy Reed: Rock ’N Roll Ain’t Easy

Dizzy Reed: Rock ’N Roll Ain’t Easy

Ahhoz képest, hogy a zenei lapokban már a '90-es évek derekán, nagyjából úgy a Believe In Me – Pawnshop Guitars – It's Five O'Clock Somewhere hármas korszakában is többször írtak egy készülő Dizzy Reed-szólóalbumról, Axl Rose leghűségesebb katonája nem kapkodta el túlságosan a dolgot. Igazság szerint azt sem értem, miért nem kerítettek cseppet nagyob...

Suicidal Tendencies: Get Your Fight On!

Suicidal Tendencies: Get Your Fight On!

Ahhoz képest, hogy a tavalyelőtti World Gone Mad et még potenciális búcsúlemezként harangozta be a Suicidal Tendencies, eléggé lendületbe jöttek a veterán kaliforniai crossover-hősök, hiszen jelen EP után elvileg máris érkezik tőlük egy új album a nyáron. A Get Your Fight On! addig is amolyan időkitöltőnek passzol be leginkább, főleg, hogy a legutóbb...

Judas Priest: Firepower

Judas Priest: Firepower

Nagy Judas Priest-fanként kedveltem a zenekar legutóbbi Redeemer Of Souls albumát, de ahogy akkor is pedzegettem a kritikában, már csak amolyan nyugisan levezető öregek jutalomjátékaként tekintettem rá. Aranyos és szerethető volt a 2014-es lemez, ezen nincs vita, viszont a Firepower egyértelműen túlmutat rajta. A csapat ezúttal más szinten mozog, min...

Chrysta Bell: Chrysta Bell

Chrysta Bell: Chrysta Bell

Az 52 hertzes bálna a világ legmagányosabb élőlénye, nagy valószínűség szerint mindösszesen egy példány él belőle a Földön. És még azt az egyet sem látta soha senki, csupán az általa kibocsátott hangot fogták már be többször, amelynek különösen magas frekvenciája miatt tudják egyértelműen beazonosítani. A szomorú csak az, hogy más bálnák ezt a hang...

Turbonegro: RockNRoll Machine

Turbonegro: RockNRoll Machine

„Utazást tettünk a jövőbe, és ott ezt hallottuk a rádióban" – mondta Tony Sylvester, barátainak csak The Duke Of Nothing, a Turbonegro énekese az új anyag kapcsán, én pedig a RockNRoll Machine ismeretében olyan szívesen megkocogtatnám a hátát, hogy már elnézést, Herceg Uram, de össze tetszett keverni a szezont a faszommal, mivel az nem a jövő volt ...

Carpenter Brut: Leather Teeth

Carpenter Brut: Leather Teeth

Akkor először fussuk le a kötelező köröket: a Carpenter Brut nem metal, sőt, ha nagyon szigorúan vesszük, még csak nem is feltétlenül rock. Még azzal együtt sem, hogy a Leather Teeth-en Krystoffer Rygg, azaz Garm, illetve Mat McNerney, azaz Kvohst is felvonul, és a borító '80-as évekbeli glamster-áthallásai is egyértelműek. Sőt, még azzal együtt se...

Ozone Mama: Cosmos Calling

Ozone Mama: Cosmos Calling

Az amerikai kiadó miatt mindenképpen korszakhatárt jelent az Ozone Mama pályáján a Cosmos Calling, zenei szempontból azonban szervesen építkezik tovább a csapat az eddigiekre. Még úgy is, hogy az új lemez egyébként nem feltétlenül olyan, mint amire előzetesen számítottam. Emlékszem, elsőre kimondottan meglepő volt végigtolni az anyagot, mert kevésb...

Legend Of The Seagullmen: Legend Of The Seagullmen

Legend Of The Seagullmen: Legend Of The Seagullmen

Több százezer évvel ezelőtt egy óvatlan ember feltárt egy tiltott ajtót, és ezzel a világra szabadított egy ősi átkot. A borzalom a tenger mélyén él, az éjjeli dagállyal érkezik, és – amint a tajtékos hullámok elérik a partot – kiégeti az emberek szemét, torkukat összeroppantja. Ilyen és ehhez hasonló rémtörténetekkel szórakoztathatták egymást és i...

Dukes Of The Orient: Dukes Of The Orient

Dukes Of The Orient: Dukes Of The Orient

Tavaly év végén jött a hír, hogy Dukes Of The Orient néven új üdvöskét szerződtetett a Frontiers, és noha az ilyen információk már rég nem váltanak ki belőlem semmilyen immunválaszt, a név mögé nézve bizony alaposan meglepődtem. Hogy miért? Például azért, mert nem gondoltam volna, hogy az Asia 1991-től 2005-ig tartó második nagy korszakát meghatáro...

Dwarves: Take Back The Night

Dwarves: Take Back The Night

Tizenöt dal huszonkét percben (ha a bővített verziót birtoklod, akkor ehhez csapj hozzá még hat tételt meg tíz percet), azaz az amerikai punk rock egyik legaljadékabb bandája, a Dwarves maradt a progresszív, epikusan kifejtős dalocskáknál. Legutóbbi „nagylemezük", a The Dwarves Invented Rock & Roll minden genyósága ellenére a Törpék egyik legslág...

Ayakasi Kagura: Zan Kyo

Ayakasi Kagura: Zan Kyo

Az ember rendszerint akkor talál rá valami csemegére, amikor egészen mást keres. Csak annyit láttam a leírásból, hogy japán, brutális, technikás death metal, és máris elkezdtem a keresgélést, mi lehet ez. A stílust eleve szeretem, Japán pedig gyerekkorom óta meghatározó számomra, így nem is lehetett kérdéses, hogy ezzel mindenképpen meg kell ismerk...

Orphaned Land: Unsung Prophets & Dead Messiahs

Orphaned Land: Unsung Prophets & Dead Messiahs

Nem kétséges, hogy az izraeli Orphaned Land az orientális rockzene úttörőjévé és fő zászlóvivőjévé vált az elmúlt években. Az, hogy már huszonhat (!) éve kezdték a pályát, szinte mellékesnek is tűnik, ez a tény kizárólag számukra tűnhet gyötrelmesnek, ahogy a múltba révedve visszagondolnak a honnan-hová tartó formáció minden fontos lépésére. A rajo...

Phil Campbell And The Bastard Sons: The Age Of Absurdity

Phil Campbell And The Bastard Sons: The Age Of Absurdity

Bizonyos albumok  már puszta létüknél fogva ellenállnak mindenféle felesleges bölcselkedésnek, mert egyszerűen nincs rajtuk mit magyarázni, nincs rajtuk mit elemezni, agyalogni. A Motörhead eleve egész karrierje során ezt a sallangmentes hozzáállást tűzte zászlajára, és természetesen Phil Campbell is ezt a vonalat viszi tovább saját bandájának...

Anvil: Pounding The Pavement

Anvil: Pounding The Pavement

Steven Barry „Lips″ Kudlow 1978 óta, azaz immár negyven éve kábé olyan állhatatosan, ellentmondást nem tűrő kitartással tolja az Anvil szekerét, ahogy azt például Lemmy tette a Motörheaddel. És ugyan a kattant kanadai, illetve jóban-rosszban kitartó társa, Robb Reiner dobos sosem váltak a színtér igazán meghatározó vagy kifejezetten népszerű alakja...

In Vain: Currents

In Vain: Currents

A zseniális, 2013-as keltezésű Ænigma óta hosszan, nagy reményekkel vártam ezt a lemezt, miközben sajnos tudomásul kellett venni, hogy az In Vain-albumok megjelenési rendszeressége nem követ semmilyen sablont, és a kristiansandi srácok újfent a meglepetés erejével támadnak majd. Ha mondjuk a velük egyszerre indult honfitársak, a Leprous azóta elért t...

Pestilence: Hadeon

Pestilence: Hadeon

Volt egyszer egy holland zenekar, amely 1988 és 1993 között azzal töltötte idejét, hogy előbb minél brutálisabb, majd minél megfoghatatlanabb irányba mozdítsa el a death metalt. Mindebben persze akadt jónéhány társa, akikkel egy egész korszak extrém zenei stílusát határozták meg. Kérdem, hol van most ez a banda? A név (Pestilence) és a zenei agy (P...

Fu Manchu: Clone Of The Universe

Fu Manchu: Clone Of The Universe

Hány olyan zenekart tudunk mondani, amelyik egészen tizenkettedik (!) lemezéig várt volna arra, hogy a gyanútlan hallgatóságra zúdítsa leghosszabb, legösszetettebb, legsúlyosabb és (talán) legerősebb dalát? Úgy, hogy működésük harminchárom éve alatt – szimbolikus dolog, hogy éppen most értek krisztusi korba – nem mellékesen azért egy kikezdhetetlen...

Sex Action: Utolsó kör

Sex Action: Utolsó kör

Egy Sex Action – Action összecsapásban számomra mindig is a szexuálisan túlfűtött változat volt a nyerő. Mert míg a gettóharcossá lett banda azért bőven adott ki közepes anyagot, a romlott és mocskos cowboyok gyülekezete – hogy stílszerű legyek – kizárólag baszott jó lemezeket tett le az asztalra... izé, az ágyra. És itt most nem is kizárólag az er...

Black Label Society: Grimmest Hits

Black Label Society: Grimmest Hits

Tizenkilenc évvel ezelőtt jelent meg a Black Label Society első albuma, s a szép szőke (gitározni és zenét írni piszkosul tudó) srácból gitározni és zenét írni változatlanul piszkosul tudó vadbarbár zeneállat lett, aki még mindig, túl az ötvenen is játszi könnyedséggel pakolja össze a zsírosan, egyszerűségükben is komplex és technikás albumokat. Za...

Primitive Man: Caustic

Primitive Man: Caustic

Három őrült vigyorog rád egy üres, villódzó fényekkel teli szobában, miközben te magatehetetlenül ülsz egy vérrel, testnedvekkel, és nem is szeretnéd tudni, még mikkel beborított széken. És noha nem vagy lekötözve, önként mentél be a szobába, ki is sétálhatnál, mégsem teszed. Nem teszed, mert a saját végzeted néz vissza rád a három vigyorgó arcból,...

Audrey Horne: Blackout

Audrey Horne: Blackout

Egyértelműen megvalósulni látszanak elvárásaim és reményeim az Audrey Horne négy évvel ezelőtti, az előzmények után némileg felemásra sikeredett Pure Heavy lemeze után, pedig a zenekar stílusa szinte egy fikarcnyit sem változott a legutóbbi történések óta. Arve „Ice Dale" Isdalék gyakorlatilag már a 2013-as Youngblood óta ízig-vérig hard rock zenében u...

Philip H. Anselmo & The Illegals: Choosing Mental Illness As A Virtue

Philip H. Anselmo & The Illegals: Choosing Mental Illness As A Virtue

Az öt évvel ezelőtti Walk Through Exits Only lemez elég jól körbelőtte, mire lehet számítani Phil Anselmótól a fenti márkanév alatt, a Choosing Mental Illness As A Virtue-n pedig pontosan ott folytatja az énekes és szólócsapata, ahol legutóbb abbahagyták. Ezzel pedig nagyjából minden lényegeset el is mondtam az albumról: amennyiben hallottad az előző...

Streamline: Streamline

Streamline: Streamline

Szépen elmúlt 2017, de azért ahogy lenni szokott, némi utógyújtása még van. Szólt nemrég vezető bloggerünk , hogy tegyünk egy próbát a Streamline-nal, ha a The Night Flight Orchestra annyira tetszik, mert bár nem csereszabatosak, azért annyira nem állnak egymástól távol zenei értelemben, földrajzilag meg aztán semennyire. Svédek ezek a fiatalok is. R...

8. oldal / 192
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.