Shock!

november 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

The Night Flight Orchestra: Sometimes The World Ain’t Enough

The Night Flight Orchestra: Sometimes The World Ain’t Enough

Van az a mondás, hogy az emberi butaság határtalan, amihez én most szépen hozzá is kapcsolnám a mérhetetlen emberi pofátlanságot és pimaszságot is. Ugyanis a melodikus power/death metalban jeleskedő Soilwork két agytrösztje már megint egy akkora lendületből kiosztott pofont kevert le úgy nagyjából a teljes mai rock- és metalbizniszben kóválygó mezőnynek, hogy szőrös mellkasú barbár viking legyen a talpán, aki ezt tolerálni fogja nekik. Nem elég, hogy 2007-ben indult kísérleti zenekarukkal arcátlanul elindítottak egy, az előzményekhez képest is csak komolytalan vállalkozást, még képesek voltak tovább fokozni is azt.

 

Nine Inch Nails: Bad Witch

Nine Inch Nails: Bad Witch

Itt van hát az újkori, Trent Reznor és Atticus Ross fémjelezte Nine Inch Nails EP-trilógia záródarabja... ami valójában egy nagylemez. Vagy valami hasonló. Reznor már a kezdetektől fogva szívesen kísérletezgetett mind a zenével, mind pedig a technológiával, és nagy példaképéhez, David Bowie-hoz hasonlóan ő is előszeretettel agyal azon, miként kéne ...

Saffire: Where The Monsters Dwell

Saffire: Where The Monsters Dwell

Ma már szinte senki nem lepődik meg azon, amikor a gombamód elszaporodó svéd – és úgy általában a skandináv – melodikus hard rock keretein belül mozgó csapatok között néha felbukkan egy-egy kiemelkedő zenekar is, akik nem csupán a szokásos sablonokból építenek fel egy karriert, hanem az átlagosnál minőségibb dalok megkomponálásán igyekeznek. A Göte...

Bad Wolves: Disobey

Bad Wolves: Disobey

Új metalcsapatok viszonylag ritkán nyitnak az amerikai listák felső traktusában, de a Bad Wolves e fehér hollók körébe tartozik. Persze a csapat eleve jókor volt a jó helyen, még ha mindez jelentős mértékben egy tragédiának, Dolores O'Riordan halálának tudható be, aki ugye pont az azelőtti este halt meg, hogy vendégszerepelt volna a csapat The Cran...

Marduk: Viktoria

Marduk: Viktoria

A Viktoria már a tizennegyedik Marduk-sorlemez, és az egyszeri firkász túlzottan nagy hibát aligha vét akkor, ha a friss produkciót csupán ezzel a rövid állítással „reklámozza". Az az igazság viszont, hogy azon a szűk mezsgyén, amin Morgan Håkanssonék immár majdnem három évtizede egyensúlyoznak, a Marduktól sosem kaptuk meg még kétszer ugyanazt a m...

Orange Goblin: The Wolf Bites Back

Orange Goblin: The Wolf Bites Back

Megbízhatóság, Orange Goblin a neved! Mert bizony az angol négyes most is pontosan ugyanazt csinálja, amit az elmúlt bő két évtizedben megszokhattunk tőle – értve mindezt a stílusra, a hozzáállásra, a minőségre, de még arra is, hogy továbbra sincs náluk tagcsere, még véletlenül sem. És ez teljesen rendben is van így, ők sem nyilatkoztak semmi ...

Bullet For My Valentine: Gravity

Bullet For My Valentine: Gravity

A legutóbbi Venom kapcsán elég alaposan részleteztem aggályaimat a Bullet For My Valentine-nal kapcsolatban, most pedig nem tudom, hogy az új lemez hallatán a fejemet vakarjam, vagy naugyézzek-e egy nagyot. Rossznak nem nevezném a friss eresztést, professzionális munkáról beszélünk, de Matt Tuckék ismét megejtettek egy stíluskanyart a Gravityn, most ...

Guns N’ Roses: Appetite For Destruction - Super Deluxe Edition

Guns N’ Roses: Appetite For Destruction - Super Deluxe Edition

Több okból is erősen kétlem, hogy a világnak szüksége volt egy Appetite For Destruction -újrakiadásra. Először is, minden idők (egyik) legtökéletesebb rockalbumához bő harminc év elteltével sem igazán lehet sokat hozzátenni, az elképzelhetetlenül sokat fejlődött stúdiótechnika és a legértőbb remaszter-készítők közreműködésének ellenére sem. Másrészt ...

RSO: Radio Free America

RSO: Radio Free America

Alighanem kevés olyan Richie Sambora-rajongó él a földön, aki pár hónappal ezelőtt nem érzett kellemetlen bizsergést gyomortájékon, kedvencének legújabb projektje láttán/hallatán, aki ugye asszonypajtásával merész vállalkozásba kezdett. S kiknek közös lemezük borítójáról egy olyan lemezcím mosolyog most ránk, amitől szinte minden jó érzésű zenehall...

Jonathan Davis: Black Labyrinth

Jonathan Davis: Black Labyrinth

Ami Jonathan Davisben igazán becsülendő, hogy nem süpped bele a jól végzett munka babérkoszorús, puhán ölelő karosszékébe, hogy aztán lábát lóbálva, mérföldkőként tekintve magára, biztonsági játékot űzzön saját stílusteremtésén belül. Ehelyett lazán lép ismeretlen terepre, s nem igazán izgatja, hogy ki mit szól kalandozásaihoz. Igaz ez a Black Laby...

Immortal: Northern Chaos Gods

Immortal: Northern Chaos Gods

Ha volt bármi is, ami a black metal felségvizein hajózókat 2018-ban tartós izgalomban tartotta, akkor a Tormentor tökéletesen szürreális újjáalakulásán kívül ez csakis az a kérdés lehetett, hogy miképpen boldogul az Immortal csonka tagsága emblematikus frontemberük, Olve „Abbath" Eikemo nélkül. A Doom Occulta-„testvérek" pár évvel ezelőtti szakítás...

Tremonti: A Dying Machine

Tremonti: A Dying Machine

Mark Tremonti nem az a fajta zenész, akitől az ember bármi meglepetésre számítana. A fickó gyakorlatilag a '90-es évek közepétől kezdve ugyanazt műveli, egymás után szállítja a fülnek jól eső, profi módon összerakott, de lélekkel csordultig teli amerikai típusú rocklemezeket, először Creed, majd Alter Bridge, és 2012 óta Tremonti néven is. A kulcs ...

Spock’s Beard: Noise Floor

Spock’s Beard: Noise Floor

Az amerikai Spock's Beard felett nem érdemes elhamarkodottan ítélkezni, és ezzel együtt a felületes ismerkedés sem jelenti a legjobb belépőt a csapat világának megismeréséhez. A hozzám hasonló régi motorosoknak persze semmi meglepőt nem mondok ezzel, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy az alapos összeismerkedés, a dalok hetekig tartó érlelése és a ...

Zeal & Ardor: Stranger Fruit

Zeal & Ardor: Stranger Fruit

Egészen a tavaly szeptemberi koncertig csak a perifériámon létezett az egész Zeal & Ardor-jelenség, és bár hallottam annak idején az elvileg kettes sorszámot viselő, mégis definitív debütnek tekintett Devil Is Fine-t, amúgy angolosan elléptem a kihívás elől. Jómagam is a black metal felől érkeztem ebbe az utcába, akárcsak a Z&A agya, Manuel G...

Black Stone Cherry: Family Tree

Black Stone Cherry: Family Tree

Igazság szerint nem számítottam rá, hogy miután a Black Stone Cherry két, enyhén rádiósabb – de azért ízig-vérig rájuk jellemző – album után, a legutóbbi Kentucky n visszakanyarodott az első két album zsigeribb vonalához, egy körrel később újabb iránykorrekciót eszközölnek. Pedig a blues-feldolgozásokkal teli, tavalyi Black To Blues EP alapján akár g...

Riot V: Armor Of Light

Riot V: Armor Of Light

„A Riot Mark Reale nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül!" – tartja a régi magyar mondás. A 2012-ben elhunyt gitáros ugyanis alapítója, motorja, egyetlen állandó tagja és kohéziós ereje volt a csapatnak, aki nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen a folytatás. Főleg egy olyan zenekar esetében, ahol a korai időszak két meghatározó frontemberét is e...

Gruesome: Twisted Prayers

Gruesome: Twisted Prayers

Idén jó sora van az old school death metal nosztalgiavonat törzsutasainak, az új Skeletal Remains-lemez után most itt a következő járat, amely intercity, és csak egyetlen megállója van: a végállomás – Death. Chuck Schuldinert aligha kell bemutatni a Shock! olvasóinak, a néhai muzsikus zseni munkásságáról mi is kimerítően megemlékeztünk, tiszteljük é...

Dopethrone: Transcanadian Anger

Dopethrone: Transcanadian Anger

Marvin John Heemeyer, ötvenkét éves hegesztő 2004. június 04-én beszállt a némileg átalakított, Komatsu D355A típusú buldózerébe, és elindult a coloradói Granby irányába. Nevezett a szomszédai szerint igen kedves ember volt, csak éppen nem szerette, ha packáznak vele. Márpedig az említett városka vezetősége nagyon is packázott, kérelmeit és beadván...

Ghost: Prequelle

Ghost: Prequelle

Igen, tudom: a demók még ígéretesek voltak, ám a Ghost, azaz Tobias Forge/Papa Emeritus/Cardinal Copia a 2012-es Infestissumam lemezzel eladta a lelkét az ördögnek, hogy cserébe bebocsátást nyerjen a poklok poklába, a mainstream zenék világába. Együtt tudok érezni azokkal, akik úgy gondolják, a Pápa, vagy most már inkább Bíboros elárulta az „ügyet",...

Candlemass: House Of Doom

Candlemass: House Of Doom

Hálistennek most már biztos, hogy ősszel érkezik egy teljes nagylemez a Candlemass műhelyéből, ami mindenképpen nagy öröm. Igazság szerint eddig sem értettem, miért akarja mindenáron nyugdíjazni albumszinten Leif Edling épp a főcsapatát, miközben a többi projektjében is pontosan hallani, mennyire tombol benne ennyi év után is a kreativitás. A House...

Thy Catafalque: Geometria

Thy Catafalque: Geometria

A legkisebb villanygitáros királyfi meséje immár húsz (!) esztendeje tart, és éppen a nyolcadik fejezet íródik a lúdtollal a végzethez írt műben. Ennek során főhősünk, a Thy Catafalque (amely kifejezés misztikus okokból összeverődött emberek csoportosulását jelenti Makó Gandalfja, Kátai Tamás vezetésével) bekerült a független lemezkiadók egyik legp...

Pennywise: Never Gonna Die

Pennywise: Never Gonna Die

Számomra valahogy mindig is a Pennywise volt a legtipikusabb kalipunk zenekar – ennek a kijelentésnek valamennyi pozitívumával, egyben árnyoldalával. Mert aki valaha is szerette ezt a stílust, egészen biztosan őket is kedvelte: ez a napfényes kaliforniai kertvárosok unatkozó tinédzsereinek deszkás-szörfös-semmittevő mindennapjaiból kinőtt, kicsit h...

Skeletal Remains: Devouring Mortality

Skeletal Remains: Devouring Mortality

Egy pillantás a kaliforniai Skeletal Remains új albumának borítójára, és már képben is vagyunk, mire számíthatunk. A rémálomszerű, pokoli vidéket a pusztító meteorzápor alatt meghajló romos, kissé gótikus tornyaival, ködlepte mélységes bugyraival és jellegzetes stílusú bandalogóval már többször is láthattuk az évtizedek során ilyen-olyan variációkb...

Skindred: Big Tings

Skindred: Big Tings

Bár a Skindred több, papíron nem feltétlenül összeillő műfajból merítve gyúrja össze dalait, mégis viszonylag jól körülhatárolható területen mozognak. A táncolható ritmusok, az elektronika és a hatásos, satu-egyszerű riffek mind-mind a szórakoztatás céljából keverednek náluk. És ugyan a megfelelő arányok megtalálása nyilván nem egyszerű feladat, ös...

Amorphis: Queen Of Time

Amorphis: Queen Of Time

Rengeteg jelzővel lehetne illetni az Amorphist, hiszen az egyik legnépszerűbb finn metalzenekar tényleg kapott már hideget s meleget egyaránt mindenhonnan csaknem három évtizedes karrierje során. Ha nagyon gonoszkodni akarnék velük, a friss album megemésztése után akár még giccsesnek és önismétlőnek is nevezhetném tradicionális muzsikájukat, amiben...

At The Gates: To Drink From The Night Itself

At The Gates: To Drink From The Night Itself

Az At The Gatesről nem csak kultikus státusza miatt nehéz rosszat írni, hanem azért is, mert nagyon kevés olyan banda van, amely egy óriási szünet, majd a reunion és koncertezéssel töltött esztendők után gyakorlatilag teljes biztonsággal leszállít két olyan albumot, mint a négy évvel ezelőtti At War With Reality , most pedig a To Drink From The Night...

Retröxx: Face Your Demons

Retröxx: Face Your Demons

A Retröxx az utóbbi években felfutott synthwave irányzat szülötte, ugyanakkor a műfaj metalkompatibilitását mutatja, hogy a formáció gerincét a The Voidból ismert Kovács Dániel és a Vendetta Inc.-es Salgó Norbert adja az elektro-vonalon mozgó Sánta „BenzX" Bencével karöltve. A két évvel ezelőtti, debütáló Retröspect EP abszolút ütött, és az új mini...

3. oldal / 190

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.