Néha van úgy, hogy az ember nem vágyik semmi újra: nem kell új telefon, új kocsi vagy új élettárs. A régi jól megszokott is megteszi. A színvonalból azonban ilyenkor sem szabad alábbadni, mert ugyan nem akarjuk épp lecserélni a tizenöt éves járgányt, de azért mégis elvárjuk tőle, hogy ne robbanjon le, miközben az autópályán döcögünk 145 km/h-val. Mint ahogy abból sem szabad engedni, hogy a szokásos reggeli kávé a megszokott, nem túl magas, de mégis konstans minőséget hozza. Azért előfordul, hogy egyszer-egyszer a szokásosnál jobbra sikerül az a csésze fekete, és ilyenkor elégedetten sóhajtunk egyet, és már jobban is indul a napunk.
