Az évek múlásával meg kell tanulni elengedni a dolgokat – például a rajongást. Új kedvencek érkeznek, akikért új arcok fognak rajongani éppen úgy, ahogy mi is tettük annak idején. Egy bizonyos kor felett az ember már megengedhet magának sommás összegzéseket, a magam részéről pedig arra jutottam, hogy a – minden bizonnyal – utolsó rajongói korszakom pont a Volbeathez köthető. Aránylag „későn", a Guitar Gangsters & Cadillac Blood album megjelenésének környékén kaptam fel a fejem igazán a dánokra, de szerencsére még pont elcsíptem Michael Poulsenék klubos korszakát. A 2009-es és 2010-es e-klubos (ehh, tudom, akkor már Dieselnek hívták) bulik kapcsán már akkor és ott eldöntöttem, hogy huszonöt évvel azelőtt az L.A.-i Whisky A Go Go közönsége érezhette így magát, amikor a korai Guns N' Roses a színpadra robbant.
