Shock!

május 30.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

British Lion: The Burning

British Lion: The Burning

Steve Harris számára bizonyára sokat jelent a British Lion, ha még az Iron Maiden bokros teendői közé is beszuszakolja második zenekarának ügyeit. Az eleinte hobbiprojektnek tűnt formáció ha nem is nagyon aktívan, de rendszeresen koncertezget – pár éve hozzánk is eljutottak –, és hét és fél év alatt összeállt a második nagylemez is. Lelkesedni viszont most sem nagyon tudok, és a teljesen borult Harris-fanokat leszámítva a többség alighanem hasonlóan lesz majd ezzel.

 

The Ferrymen: A New Evil

The Ferrymen: A New Evil

Még tavalyi a lemez, most meg már február második felét írjuk, de a The Ferrymenről azért mindenképpen érdemes szót ejteni. Adott tehát egy projekt, amelynek első lemeze a jelek szerint sikeresnek bizonyult, hiszen ellenkező esetben aligha rendelte volna be a Frontiers a folytatást. És egyébként azt kell mondanom, jogos a kedvező fogadtatás, mert a M...

Revolution Saints: Rise

Revolution Saints: Rise

Öt évvel ezelőtt a Revolution Saints debütálása pontosan azt az esetkört merítette ki, amikor összegyűlnek páran a rockszakma legkvalifikáltabb figurái közül, és ebből logikus módon kellene következnie a világmegváltásnak, ám az valamiért elmarad. Sőt, időnként még a léc alá is csúszunk... Bár ennek pontos okairól van egy nagyon határozott véleményem...

Mammoth Mammoth: Kreuzung

Mammoth Mammoth: Kreuzung

Azt ugye Medgyessy Péter óta tudjuk, hogy az útelágazódás (vagy mi) nehéz szó, márpedig a Mammoth Mammoth ötödik nagylemezének címében szereplő német kifejezés pontosan valami ilyesmit jelent. És hogy a jó ausztrál rock and rollerek miért is használnak germán szavakat? Gondolom, ily módon akarták meghálálni, hogy legújabb lemezüket Berlinben vették...

Dirty Shirley: Dirty Shirley

Dirty Shirley: Dirty Shirley

A korábbi korszakok sztármuzsikusai közül sokakat joggal vádolhatunk azzal, hogy manapság olyan megélhetési projektekben aprózzák el magukat, amelyekbe nem igazán teszik bele a szívüket és a lelküket. Habár a hajdani Dokken-gitáros George Lynch is előszeretettel projektezik boldog-boldogtalannal, az esetek túlnyomó többségében sikerül elkerülnie az...

Sons Of Apollo: MMXX

Sons Of Apollo: MMXX

Akárcsak a The Winery Dogs, a Sons Of Apollo is igazi sikersztorinak tűnik Mike Portnoy – meg persze Billy Sheehan – részéről. Pedig eleinte már csak a felállás és a stílus miatt is tartani lehetett tőle, hogy a csapat túl direkt módon akar majd ráígérni a mai Dream Theaterre, és ettől esetleg izzadságszagú lesz a végeredmény. A ráígérősdi be is jö...

Steve Grimmett’s Grim Reaper: At The Gates

Steve Grimmett’s Grim Reaper: At The Gates

Néhány héttel ezelőtt olvashattál nálunk interjút a többek között az Onslaught és a Lionsheart éléről is ismerős Steve Grimmett-tel. Az egyik lábát tragikus betegségben elvesztett énekes fő csapata és szerelme azonban a Grim Reaper, akik még 2019 októberében hozták ki az At The Gates anyagot, ami három évvel követi a 2006 óta Steve Grimmetz's előtagg...

Pet Shop Boys: Hotspot

Pet Shop Boys: Hotspot

A korábbi hasonló szösszenetre érkezett, váratlanul Super visszajelzések okán, no meg a 21. századi Pet Shop Boys működését körbelengő, közülünk sokakat ma is elképesztő erővel vonzó szürrealitás oltárán áldozva következzék tehát a sztori folytatása, csaknem négy év elteltével. A jeles alkalomnak persze ma már valójában nincs is különösebb jelentőség...

The Agonist: Orphans

The Agonist: Orphans

A The Agonist sokáig nem tért magához Alissa White-Gluz 2014-es csapásszerű távozásából, és a sebtében leigazolt új énekesnő, Vicky Psarakis eleinte nem is találta helyét a szokatlan helyzetben. Ahogyan a zenekar sem, hiszen összhangról messze nem beszélhettünk. Talán el kellett telnie ennek az öt évnek, hogy rájöjjenek az egyszeregyre. Az Orphans ...

Muddy Roots: Wings On My Back

Muddy Roots: Wings On My Back

A Muddy Roots egy olyan új banda, ami igazából nem is az. A trió a Burning Full Throttle-ből alakult át úgy, hogy lényegében Vincze András basszer/vokalista elmaradt mellőlük, Mundi Csabi pedig átváltott gitárról basszusra. És kétgitáros felállásról egyre váltani azért elég meghatározó lehet, még akkor is, ha szerintem választott stílusukhoz jobban...

Michael Monroe: One Man Gang

Michael Monroe: One Man Gang

Bizonyos emberek egyszerűen nem öregszenek, és ebből fakadóan nem is igazán lehet csalódni bennük. Michael Monroe-ról például most már tényleg végérvényesen kijelenthetjük: elképesztően jó, saját karrierjét tekintve is feltűnően egyenletes szintidőt fut a Hanoi Rocks legutóbbi szétszéledése óta. Utólag már azt is megkérdőjelezem, hogy a szólókarrie...

Rendezvous Point: Universal Chaos

Rendezvous Point: Universal Chaos

A Rendezvous Point neve önmagában még nem jelent hívószót, ám ha hozzáteszem, hogy norvégok és progresszív zenét játszanak, már többen felkapjátok a fejeteket a bevezetőt olvasva. Hogy még több érdeklődőt idevonzzak, ravaszul itt említem meg, hogy a Leprous egy állandó és egy koncerten kisegítő tagja is itt játszik – illetve utóbbi csak ex a Nagy N...

Jinjer: Macro

Jinjer: Macro

Nehéz immunisnak maradni a Jinjerre, hiszen a zenekar az utóbbi években egészen meglepő rohamléptekkel halad előre. Magyarországi státuszuk a rendszeres koncerteknek köszönhetően eleinte jóval a nemzetközi előtt járt, de az ukrán csapat mára tényleg bekerült abba a kalapba, ahonnan akár ki is húzhatják a nevüket valamikor a jövőben, és összejöhet e...

O.R.k.: Ramagehead

O.R.k.: Ramagehead

Ugyan már átcsúsztunk 2020-ra, de olyan lemezekről azért illik írni kritikát, amelyet az évértékelő listázásunkban a legjobbak közé soroltunk, így a nem túl feltűnő nevű O.R.k. sem maradhat ki a sorból. Egy netes barangolásnak köszönhetem, hogy egyáltalán felfedeztem a zenekart: épp új zenék után kutattam, amikor megakadt a szemem a borítón, beleha...

Bad Wolves: N.A.T.I.O.N.

Bad Wolves: N.A.T.I.O.N.

Noha a kommentszekció nem nagyon értett velem egyet, én a magam részéről láttam a rációt a Bad Wolves 2018-as Disobey debütjében, noha a dolog kiszámítottsága természetesen messziről üvöltött az első pillanattól kezdve. A csapat ugyanakkor profi módon létrehozott egy működőképes elegyet a brutálmetal és a jellegzetesen amerikai rádiórock közötti mezs...

Die Krupps: Vision 2020 Vision

Die Krupps:  Vision 2020 Vision

A Die Krupps sokkal régebbi titkos német kedvencem, mint a Rammstein, de ezt megírtam a visszatérő lemezük kritikájában, amit azóta is sok szeretettel szoktam hallgatni, ha éppen olyanom van. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a legutolsó igazán jó Die Krupps lemez volt az a 2013-as kiadvány. A két évvel későbbi, már metalosabb anyagukra igazából nem is nag...

King Hobo: Mauga

King Hobo: Mauga

Teljesen meglepett, amikor – némi fáziskéséssel – megtudtam, hogy a semmiből beesett a King Hobo kettes rajtszámú nagylemeze. Nem is csak azért, merthogy már jó tizenegy év eltelt a debütálás óta, hanem mert ez a formáció tényleg egyszeri történetnek tűnt. Ja, hogy mi is az a King Hobo? Hát Per Wiberg (Kamchatka, Spiritual Beggars, Candlemass, Opeth,...

Pretty Maids: Undress Your Madness

Pretty Maids: Undress Your Madness

Sötét árnyékot vetett a Pretty Maids új albumának megjelenésére Ronnie Atkins tüdőrákos megbetegedése. Nagyon bízom benne, hogy az énekes felgyógyul a halálos kórból, az óvatosan szivárogtatott információmorzsák egyelőre arra engednek következtetni, hogy az esélyei aránylag jók. A zenekar jövője jelenleg eléggé bizonytalannak tűnik, viszont az Undr...

Abbath: Outstrider

Abbath: Outstrider

Abbath az élő mém, akinél viccesebb black metal zenész nem létezik, és aki az interjúkon is hülyére veszi a riportert, na meg saját magát is. Nem átall pofára esve legurulni egy domboldalról valami fesztiválon, picsarészegen totálisan hülyét csinálni magából Argentinában, aminek eredményeképpen a koncertet, majd a turnét is törlik. Aztán elmegy kij...

Airbourne: Boneshaker

Airbourne: Boneshaker

Amikor annak idején felbukkant az Airbourne, a rockzene egyik lehetséges megmentőjeként fogadtam a csapatot, főleg, miután láttam őket élőben. Nyilván semmi eredeti nem volt bennük, de jó dalokat írtak, koncerten pedig egészen elképesztő energiával nyomulnak a mai napig. Aztán persze mint szinte az összes akkortájt felbukkant hasonló reménységnél, ...

Battle Beast: No More Hollywood Endings

Battle Beast: No More Hollywood Endings

Amikor azt olvasom egy heavy metal (egyszerűbben: metál-) zenekar nevében, dalának címében, hogy „battle", onnantól kezdve tisztes távolságból indulok neki, hogy megismerjem a zenéjüket, annyira elkopott már ez az „irány a csatába, magasra a zászlót, hősként küzdj stb." jeligés arculat. Láttam ezt a finn csapatot is Budapesten a Nightwish előtt , az ...

Strigoi: Abandon All Faith

Strigoi: Abandon All Faith

Úgy látszik, Greg MacKintoshnak nem elég a Paradise Lost, és valahol muszáj fullosan is a legdurvább muzsikáknak hódolnia. Bizonyára megvan az oka annak, miért nem lehetett mindezt továbbra is Vallenfyre néven folytatni, de pusztán pragmatikus alapon nem feltétlenül lenne indokolt a dolog: a három nagylemeznek köszönhetően a Vallenfyre már többé-ke...

Twin Peaks: Season Two Music And More

Twin Peaks: Season Two Music And More

Twin Peaksből sosem elég. Az utóbbi időben ismét felreppentek pletykák, hogy ESETLEG, TALÁN lesz folytatása a megmagyarázhatatlannak, és lesz negyedik évadja minden idők egyik legfurább sorozatának. Ennek persze nincs semmi valós alapja, főleg, ha azt nézzük, hogy a harmadik évad is milyen nehezen és nyögvenyelősen indult útnak. És azt se feledjük, h...

Jolly: Family

Jolly: Family

Finoman szólva nem túl szerencsés sorsú zenekar a New York-i (The Incredible) Jolly, akik a The Audio Guide To Happiness első része után jobb sorsra lettek volna érdemesek, csakhogy a Sandy hurrikán közbeszólt, és intett egy nagy „nana, hova olyan sietősent", így aztán a boldogságfrekvenciás lemezeik után hat évet kellett várni az új albumra. És ugya...

Crobot: Motherbrain

Crobot: Motherbrain

A Rockzenészek Kézikönyvének első szakasza kimondja, hogy az új lemez mindig a legjobb, legfogósabb, legszebb, legízletesebb és még az illata is ennek a legüdébb. A Crobot tagjai olvasták az említett szakkönyvet, hiszen negyedik nagylemezük megjelenését olyan hozsannázások közepette ünnepelték, minthogy: „Itt szerepelnek az eddigi legsúlyosabb dolga...

Wilderun: Veil Of Imagination

Wilderun: Veil Of Imagination

A Shock! csapatában viszonylag kevés olyan embert találsz, aki manapság nem biggyeszti le a száját a folk- illetve a szimfonikus metal kifejezések hallatán/olvasatán, és ha már itt tartunk, igazából már az én szívem sem dobban akkorát mostanában, ha az idézett stílus képviselőivel találom szemben magam. Az okokba szerintem felesleges is belemászni,...

Monolord: No Comfort

Monolord: No Comfort

Hat év sok mindenre elég. A göteborgi Monolordnak például elég volt ahhoz, hogy a teljes ismeretlenségből indulva kiadjon négy nagylemezt, és elérjen odáig, hogy az európai stoner/doom színtér egyik megkerülhetetlen oszlopává váljon. Persze, ez a közeg – legyen bármennyire népszerű és túljátszott is – még mindig igazi underground dolog, és soha a b...

3. oldal / 200

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.