Különféle zenei témájú cikkekben, hírekben gyakran találkozhatunk olyan jelzőkkel egy-egy zenekar kapcsán, mint „legfontosabb", „szupersztár" vagy „az utolsó nagyok egyike". Rock halála ide vagy oda, azért még mindig akadnak világhírű csapatok, akik évről évre megtöltik szinte bármelyik ország stadionjait. De akár létező, akár feloszlott formációró...

Idén végre megvalósul, amit lassan három évtizede vár a világ: októbertől ismét turnéra indul a Helloween legklasszikusabb felállása. Igaz, hogy Kai Hansen és Michael Kiske a jelenlegi tagságba ékelődve lép majd színpadra a Pumpkins United körút állomásain, viszont a lényeggel így is mind tisztában vagyunk. De mitől is lett olyannyira ikonikus a ha...

Mielőtt bármi különösebbet is szólnánk a The Prodigy nevű formációról, érdemes egyértelműsíteni, hogy a megnevezés ma és a múltban is Liam Howlettel, egy, a napokban 46. életévét betöltő, essexi zenebolonddal egyenlő. Az újabban gigászi gépezetté kipofozott banda ma már konstansnak mondható módon, a legsikeresebb felállásában üzemel, a sorlemezeken...

Chester Bennington öngyilkosságának sokkjából még mindig csak részben tért magához a rockszíntér, a Linkin Park további jövője pedig egyelőre kérdéses. A summás megfejtésektől, ítéletektől persze most sem tartózkodik senki, de a zenekar karrierje kezdete óta megosztó csapatnak számít, így szomorú ugyan, ám valójában semmi meglepő nincs benne, hogy ...

Huszonöt évvel ezelőtt az akkor már komoly névnek számító Obituary azzal a reménnyel adta ki harmadik lemezét, hogy az újabb bivalyerős dalcsokorral szépen folytatják a death világ meghódítását, és még több rajongó előtt zúzhatják el pusztító dalaikat. Ez így is lett, egyvalamivel azonban nem számoltak: a rock/metal közösség nyitottsága és progress...

Nem lehet azt állítani, hogy az ausztrál csapatok – azt a pár kivételt leszámítva – napi rendszerességgel szerepelnek a Shockmagazin hasábjain, meg úgy általában bármilyen felületen. Azonban az AC/DC és az INXS mellett létezik még megkerülhetetlen és kultikus rockzenekar, akikre a kontinens lakói legalább ugyanolyan büszkék lehetnek, mint globális sz...

A magyar Metal Hammer nagyon komoly, generációnk számára meghatározó dolgokat tett le az asztalra a korai időkben. Legtöbbször elég jól lőtték be ma már klasszikusnak számító lemezek ítéletét, értő fülekkel vetítették előre, mennyire lesz időtálló az adott anyag, de néhány alkalommal utólagosan kiderült, hogy kevésbé találták el a dolgot. Gondolok ...

Talán nincs még egy olyan elismert és egyöntetűen tisztelt zenekar a prog. metal undergroundban, mint a Fates Warning. Jim Matheosékkal kapcsolatosan ugyanis még csak elvétve sem találkozni rosszindulatú, netán fikázó véleménnyel, sőt, olyannal is csak elvétve, amely szerint valamely lemezük akár csak közepesre sikeredett volna. Ennek oka pedig a p...

Igazság szerint a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band albumról illene most megemlékezni ebben a rovatban, hiszen a napokban éppen utóbbi töltötte be ötvenedik születésnapját, azonban a négy leghíresebb liverpooli fenegyerek ötvenegy évvel ezelőtt megjelent Revolvere mellett sem mehetünk el csak úgy szó nélkül. És nem csupán azért, mert tavaly szé...

A '90-es évek elejének rockzenei őrségváltására a mai napig előszeretettel szokás úgy hivatkozni, mint amikor az igazi egyéniségek kisöpörték a színről a futószalagon gyártott konzum-rockot. A floridai Saigon Kick példája ugyanakkor elég jól mutatja, mennyire egyoldalú és torz ez az értelmezés: Matt Kramer, Jason Bieler, Phil Varone és Tom DeFile v...

Harminc évvel ezelőtt jelent meg a San Franciscó-i Death Angel első nagylemeze, amely ennyi év távlatából is a komplett thrash műfaj egyik legelsöprőbb energiabombája. A The Ultra-Violence hallatán voltaképpen ma is érthetetlen, miként volt képes Mark Osegueda, Rob Cavestany, Dennis Pepa, Gus Pepa és Andy Galeon így, ebben a formában bakelitbe prés...

Harminc évvel ezelőtt jelent meg a Testament első nagylemeze, és gyakorlatilag hónapok leforgása során alapozott meg egy olyan pályafutást, amely azóta is tart. A mára Chuck Billy és Eric Peterson zenekarává vált csapat karrierje persze nem volt mindig töretlen és zökkenőmentes a The Legacy után, de visszatekintve látható: már korai időszakukban is...

„Minden várakozás ellenére az Ultra is csak egy tipikus Depeche Mode album." „A témákat kerülik, a költészet mesterkélt, ez is csak egy újabb, arénákra igazított szorongás lett, pont akkor, amikor bizalmasabb hangvételre számítottunk." „Erőteljes, fáradt érzés uralkodik az albumon. Úgy hangzik, mintha inspiráció helyett az összes félelem, szorongás, ...