Ritka, hogy a címből meg lehet ítélni, milyen zenét fog tartalmazni az adott lemez. A kanadai Cryptopsy második albumát, a None So Vile-t kábé mindegyik death metal toplistán meg lehet találni, és sokakban felmerülhet a kérdés (ahogy bennem is régebben): miért pont ezt? Sok más gyors, komplex, kíméletlen death metal album létezik a világon, amely nem enged levegőt venni, és dobszóló stílusú géppuska-ritmusokkal, pincemély hörgéssel, komplex, nyakatekert riffeléssel operál. Régebben én is úgy voltam vele, hogy persze, nagyon jó ez az anyag, meg hibátlan is, de minden idők legszűkebb toplistáira feltenni némileg túlzásnak tűnt. Mai fejjel azért egyre inkább osztom ezt a nézőpontot.





























