Ha hozzám hasonlóan a '90-es években voltál tinédzser, valószínűleg szókincsed jelentős része származik olyan, ma már az internet hőskorát idéző, klasszikussá nemesedett baromságokból, mint a Bakta Rider, az igen jó tanuló, felsőzsolcai Robika, Pepi művészete vagy a Narancs, Tetves és Dugó trilógia. Hogy a Besenyő családot már ne is említsük. Ebbe a vonalba pedig tökéletesen illeszkedett az Akela 1996-os kurta punkalbuma (más olvasatokban Kurt-a-punk-al-bumm! vagy Kurt apánk, kinek-kinek ízlése szerint), a Földi örömök. Széles körben tartja magát a vélekedés, hogy minden lehetséges élethelyzetre létezik odavágó Akela-idézet, sőt, igazi profik komplett beszélgetéseket is le tudnak folytatni kizárólag Főnöktől kölcsönzött sorokkal.






























