Az Obscura családfája lassan akkorává nő, mint a Deep Purple-é, és mindenféle stílus felé kalandoznak is már a nyúlványai. Mióta kimondott átjáróház lett a kiindulópontot jelentő csapat, a zenészek akarva-aratatlanul is kénytelenek új utakra lépni, de anélkül is színes lenne a felhozatal. Van így nekünk Thulcandra, ahol Steffen Kummerer kiéli a dissectionös, dallamos black metal iránti hajlamait, de létezik európai power metal leágazás is (Eternity's End), ám természetesen a leggyakoribb és legtermészetesebb ettől a zenészcsaládtól az ilyen-olyan hatásokkal flörtölő progresszív és/vagy technikás death metal (Noneuclid, Alkaloid, Hannes Grossmann szólóban).
Ezeket a formációkat az Obscurából kiebrudalt vagy távozott tagok alapították, esetleg formálódó szupergruppokhoz csatlakoztak, amelyekből például a Retromorphosis egynesen a legjobb a mai színtéren. Pontosan ilyen jellegű projekt a Berlinben székelő Changeling is, amelyet a multiinstrumentalista Tom Geldschläger vezet (ő Fountainhead, aki az Akróasis albumon játszott). Tom felel a hangszerek többségéért: játszik mindenféle gitáron (fretless is közte), údon (ez egy arab lant), billentyűsökön, és természetesen a zenét is ő írja. A tagságot négyen alkotják, a mindenféle Obscura-oldalágakból és projektekből már ismert Florian Magnus „Morean″ Maier énekel (Alkaloid, Noneuclid), szövegeket is ír, az angol basszusgitáros, Arran McSporran, illetve az amerikai dobos, Mike Heller (Raven, Fear Factory). Mindenkinek a sokadik bandája ez, és a profizmus hallatszik is, pedig ami ezt a formációt illeti, debütálásról van szó.
A lemez nem rövid, majdnem pontosan egyórás: a rövid átkötőkön kívül csupa kifejtős szerzemény szerepel rajta, amelyek négy fejezetbe tartoznak. Jellegzetesen témagazdag, progos death metal ez különféle kiegészítő hangszerekkel. Gyakran alkalmaznak tiszta éneket is, ez viszont nem mindig olyan különleges. Folyamatosan azt érzem rajta, hogy egy végig klasszikus tiszta vokált alkalmazó zenekarban ennyi nem állná meg a helyét, csakis egy hörgős bandában felel meg nemhörgős vokálozásnak – kicsit félmegoldás ez így, de biztosan lesz, akinek pont emiatt tetszik majd, „máskülönben túl sok lenne a dallam" jeligével. Természetesen baj nincs vele, de nem is tesz hozzá sokat a szövevényes dalokhoz. Morean a hörgős részekben nagyon jól hozza magát, és az olyan lendületes, éles, sípoló riffekkel megpakolt tételek, mint például a Falling In Circles, tök jól működnek is. A szólószekció is impozáns. A fretless basszusgitár jellegzetes hangja is végig ott búg mindenhol, ez egy nagyon erőteljes plusz nálam.
Izgalmas még a címadó is, ez egy törzsi részletekből ki bontakozott dal, ez a szám például egyenesen údon is íródott, ilyet se nagyon hallottunk még a metálszíntéren előtte. De lásd még az Abdication dzsesszes, progos felépítését is. A lemez fényét emeli az is, hogy egy ötventagú kórus is szerepel rajta, és egy sor kevésbé ismert kollaborátor is hozzátesz ezt-azt. A legexkluzívabb vengégek viszont befutott metálgitárosok, mint például Andy LaRocque (King Diamond, Death) a World? What World?-ben, ahol mindenféle effektusok is színesítik a zenét, de felbukkan Jason Gobel is, aki nem tud kibújni a cynices bőréből az Instant Resultsban, de ugyanebben a számban szerepel Bill Hudson is (Circle II Circle, Jon Oliva's Pain, I Am Morbid, mostanában As I Lay Dying). Ilyen impozáns vendégekkel nem lehet rossz zenét csinálni, nem is unalmas a lemez, de az izgalomfaktor azért elmarad az említett közreműködők egyéb elfoglaltságaitól, ahogy az Obscura-család legjobbjaitól is.
A Season Of Mist most sem árul zsákbamacskát, nem konvencionális metál ez, de azért emészthető, a minőséget viszont el is vártuk. Ez a projektlemez van olyan jó, mint az anyabanda kevésbé topravett alkotásai (mint például a vele egyidős A Sonication), de természetesen az Obscura csúcsaitól elmarad (Cosmogenesistől az A Valedictionig). Az Obscura oldalágai között is akad jobb. Ha köröket nem is vernek rá a többiek, azért van olyan, amelyikben több izgalmat találok. A stílus iránt érdeklődők viszont bátran foglalkozhatnak vele, a hangszerelés és a progos-technikás játék sokakat meggyőzhet, de én egy fokkal karakteresebb dalokat szeretek hallani ilyen közegben.
