Robert Eggersnek azóta vagyok nagy rajongója, mióta megbabonázott A boszorkány című 2015-ös horrorral, ami nemcsak ijesztő és nyomasztó, de formabontó is volt, és tényleg valamiféle függőséget tud okozni, hiszen az elmúlt években láttam vagy ötször és simán lesz még ebből tizenöt is. Talán csak A Hill házas Mike Flanagan Oculusát néztem meg ennyisz...

Feltételezem, hogy akadnak olyan olvasóink is, akiknek szinte semmit nem jelent az, ha egy történet valahol Texas déli vidékein játszódik egy elhagyatott tanyán, ráadásul 1979 forró nyarán, amikor is a varázslatos '80-as évekre jellemző változások igazából már kezdetét is vették minden területen. Én inkább azok táborába tartozom, akiknek már csupán...

Június 28-án úgy tűnik, több elhalasztás után végre tényleg összejön a Helloween és a Hammerfall közös budapesti arénakoncertje. Ennek örömére most Michael Weikathék terjedelmes katalógusát vesszük górcső alá sorozatunkban, ahol távirati stílusban, mindenféle tartalmi vagy formai megkötés, illetve kötelező píszískedés nélkül nyilatkoznak-listáznak-...

Hosszú hányattatások után érkezett meg a mozikba az új Batman. Matt Reeves filmje a több mint nyolcvanéves figura sokadik mozgóképes változatát villantja fel, ugyanakkor az előzetes promóciós szövegek ezúttal nem hazudtak: a Cloverfieldről és A majmok bolygója-széria pár részéről ismert rendező-forgatókönyvírónak tényleg sikerült más oldalról megfo...

Draveczki-Ury Ádám, a Shockmagazin felelős szerkesztője a vendég az Adj egy ötöst! podcast február 28-án debütáló harmadik adásában. A műsor alább teljes egészében meghallgatható.

James Bond nem csupán a filmtörténetet tekintve teremtett műfajt és jelölt ki addig nem ismert utakat a mozizás világában, a 007-es ügynök kalandjaihoz szervesen hozzátartozó főcímdalok popkultúrára gyakorolt hatása ugyancsak megkerülhetetlennek bizonyult: az elmúlt hatvan év alatt a modern zenetörténet leghíresebb előadói kötötték össze sorsukat a...

James Bondról mint jelenségről és a modern kultúra kitörölhetetlen részéről csak elfogultan lehet nyilatkozni, így meg sem próbálom elhitetni, hogy képes vagyok egy-egy újabb film megjelenését olyan hideg fejjel konstatálni, mint amilyen a 007-es által legszívesebben szürcsölt, jégkockákkal teli, szigorúan felrázott és nem kevert vodka-martini hőfo...

2020 után 2021 is a világjárvány jegyében telt, és most, az év elején úgy tűnik, hogy 2022-ben sem lesz ez nagyon másképp. Szépíthetjük, de felesleges: a rockszíntér a padlón van, hiszen gyakorlatilag két éve leállt a nemzetközi turnéélet. A gépezet néha persze köhint egyet – a tengerentúlon például néha egész reménytelinek tűnik a helyzet –, illet...

Ugyan lehetett tudni, hogy a Moby Dick tagsága között feszülnek ellentétek, a hullámok pedig néha kifejezetten magasra csapnak, mégis meglepett, hogy Mentes Norbi és a csapat tagjai elváltak. Valahogy alapvetés volt számomra, hogy a Moby Dick a Schmiedl/Mentes/Gőbl triumvirátust jelenti, ahogy jelentette is az elmúlt évtizedekben mindig. Norbi tehá...

Az utóbbi években olykor el-eltöprengtek azon, melyek azok az előadók, akiknek nem kopott meg a fénye, akik még mindig „idolok” számomra (nem szeretem a magyar bálvány szót erre), akikkel ha beszélgetésre lenne lehetőség, még mindig gombóccá zsugorodna a gyomrom. És bizony nem sok ilyen maradt. De az biztosan állíthatom, hogy ezek egyike még mindig D...

Peter Jackson rendezőről ennyi év után talán nem túlzás kijelenteni, hogy többnyire fanatikusoknak készíti a filmjeit, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy egy bizonyos célközönségnek bemutatott produkcióival eddig még nem nagyon okozott csalódást. Így volt ez a méltó adaptációt kapott A Gyűrűk Ura trilógiával, illetve A Hobbit filmekkel kapcsolatban i...

Gyerekkorom óta kifejezetten vonz a vízi élővilág, az állatokról szóló vagy velük kapcsolatos könyveket pedig a mai napig nagyon szeretem, így annak ellenére meglehetős érdeklődéssel vettem kezembe Adrian Smith könyvét, hogy pontosan tudtam, ez bizony nem Maiden-biográfia. Merthogy a Folyók és sziklák szörnyeinek (a rettenetes magyar címfordítások ...

Denis Villeneuve a kiválóan sikerült, de pénzügyileg csúfosan elhasalt Szárnyas fejvadász 2049 után bevallottan azt hitte, hogy soha többé nem kap komoly munkát Hollywoodban. Ehhez képest a Warner Bros. valamiért mégis bizalmat szavazott neki legdédelgetettebb álmához, Frank Herbert 1965-ös A Dűnéjének megfilmesítéséhez. A kanadai rendező-vizionárius...