Shock!

január 21.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Ghost: Prequelle

Ghost: Prequelle

Igen, tudom: a demók még ígéretesek voltak, ám a Ghost, azaz Tobias Forge/Papa Emeritus/Cardinal Copia a 2012-es Infestissumam lemezzel eladta a lelkét az ördögnek, hogy cserébe bebocsátást nyerjen a poklok poklába, a mainstream zenék világába. Együtt tudok érezni azokkal, akik úgy gondolják, a Pápa, vagy most már inkább Bíboros elárulta az „ügyet", bármi is legyen az, pálfordulása és behódolása pedig vállalhatatlan a magára valamit is adó, igazán gerinces és elvhű, a Ghostot eleve gyanakodva szemlélő rockhívő számára. Manapság már olyanok is viselnek Ghost-pólót és hallgatják a lemezeiket, akik olyan messze állnak a valódi okkult rocktól és metaltól, mint Makó Jeruzsálemtől, ez pedig különösen fájó. Ha másért nem, hát ezért biztosan falusi plébánossá, vagy nem is, inkább ministránsfiúvá kellene lefokozni a Pápát, hogy aztán kukoricán térdepelve gyónja meg bűneit napjában háromszor.

 

Candlemass: House Of Doom

Candlemass: House Of Doom

Hálistennek most már biztos, hogy ősszel érkezik egy teljes nagylemez a Candlemass műhelyéből, ami mindenképpen nagy öröm. Igazság szerint eddig sem értettem, miért akarja mindenáron nyugdíjazni albumszinten Leif Edling épp a főcsapatát, miközben a többi projektjében is pontosan hallani, mennyire tombol benne ennyi év után is a kreativitás. A House...

Thy Catafalque: Geometria

Thy Catafalque: Geometria

A legkisebb villanygitáros királyfi meséje immár húsz (!) esztendeje tart, és éppen a nyolcadik fejezet íródik a lúdtollal a végzethez írt műben. Ennek során főhősünk, a Thy Catafalque (amely kifejezés misztikus okokból összeverődött emberek csoportosulását jelenti Makó Gandalfja, Kátai Tamás vezetésével) bekerült a független lemezkiadók egyik legp...

Pennywise: Never Gonna Die

Pennywise: Never Gonna Die

Számomra valahogy mindig is a Pennywise volt a legtipikusabb kalipunk zenekar – ennek a kijelentésnek valamennyi pozitívumával, egyben árnyoldalával. Mert aki valaha is szerette ezt a stílust, egészen biztosan őket is kedvelte: ez a napfényes kaliforniai kertvárosok unatkozó tinédzsereinek deszkás-szörfös-semmittevő mindennapjaiból kinőtt, kicsit h...

Skeletal Remains: Devouring Mortality

Skeletal Remains: Devouring Mortality

Egy pillantás a kaliforniai Skeletal Remains új albumának borítójára, és már képben is vagyunk, mire számíthatunk. A rémálomszerű, pokoli vidéket a pusztító meteorzápor alatt meghajló romos, kissé gótikus tornyaival, ködlepte mélységes bugyraival és jellegzetes stílusú bandalogóval már többször is láthattuk az évtizedek során ilyen-olyan variációkb...

Skindred: Big Tings

Skindred: Big Tings

Bár a Skindred több, papíron nem feltétlenül összeillő műfajból merítve gyúrja össze dalait, mégis viszonylag jól körülhatárolható területen mozognak. A táncolható ritmusok, az elektronika és a hatásos, satu-egyszerű riffek mind-mind a szórakoztatás céljából keverednek náluk. És ugyan a megfelelő arányok megtalálása nyilván nem egyszerű feladat, ös...

Amorphis: Queen Of Time

Amorphis: Queen Of Time

Rengeteg jelzővel lehetne illetni az Amorphist, hiszen az egyik legnépszerűbb finn metalzenekar tényleg kapott már hideget s meleget egyaránt mindenhonnan csaknem három évtizedes karrierje során. Ha nagyon gonoszkodni akarnék velük, a friss album megemésztése után akár még giccsesnek és önismétlőnek is nevezhetném tradicionális muzsikájukat, amiben...

At The Gates: To Drink From The Night Itself

At The Gates: To Drink From The Night Itself

Az At The Gatesről nem csak kultikus státusza miatt nehéz rosszat írni, hanem azért is, mert nagyon kevés olyan banda van, amely egy óriási szünet, majd a reunion és koncertezéssel töltött esztendők után gyakorlatilag teljes biztonsággal leszállít két olyan albumot, mint a négy évvel ezelőtti At War With Reality , most pedig a To Drink From The Night...

Retröxx: Face Your Demons

Retröxx: Face Your Demons

A Retröxx az utóbbi években felfutott synthwave irányzat szülötte, ugyanakkor a műfaj metalkompatibilitását mutatja, hogy a formáció gerincét a The Voidból ismert Kovács Dániel és a Vendetta Inc.-es Salgó Norbert adja az elektro-vonalon mozgó Sánta „BenzX" Bencével karöltve. A két évvel ezelőtti, debütáló Retröspect EP abszolút ütött, és az új mini...

Five Finger Death Punch: And Justice For None

Five Finger Death Punch: And Justice For None

Nem mondom, hogy két kézzel jelentkeztem az új Five Finger Death Punch-lemez kritikájának megírásáért, pedig még kedvelem is őket. Az ok, amiért nem szerettem volna klaviatúrát ragadni, prózaibb nem is lehetne: egyszerűen nem tudok semmi olyat írni Zoliékról, amit mások még nem írtak meg előttem legalább ezerszer. Ezt elsősorban annak tudom be, hog...

Parkway Drive: Reverence

Parkway Drive: Reverence

Ha a legutóbbi Ire lemezen kiakadtál, a Reverence-et már meg se hallgasd – nagyjából ez lenne a legfőbb használati utasítás a Parkway Drive új albumához. Már az első felvezető dal, a Wishing Wells is előrevetítette, mi fog most történni, és pontosan be is jöttek a tippek: Winston McCallék vettek egy nagy levegőt, és futólépésbe kapcsoltak azon az ösv...

ReVertigo: ReVertigo

ReVertigo: ReVertigo

A ReVertigo elnevezés Mats Levén énekest (Candlemass, Krux, Yngwie Malmsteen) és Anders Wikström gitárost (Candlemass, Treat) – illetve sessionistaként Thomas Broman dobost (Electric Boys, Michael Schenker) – rejti, ám ha ebből kiindulva egyből valami dúsan hangszerelt, monumentális megszólalású, nordikus dallamorgiára számítanál, akár pofára is es...

Melvins: Pinkus Abortion Technician

Melvins: Pinkus Abortion Technician

Hiába töltötte be idén a harmincötöt, a Melvins feje lágyának csak nem akaródzik benőnie. Egyrészt a két „agytröszt", King Buzzo és Dale Crover, a korai időkhöz hasonló vehemenciával, tényleg totál lekövethetetlen sebességgel fossa ki magából a lemezeket – nálunk utoljára a jó három és fél évvel ezelőtti Hold It In ről emlékeztünk meg, és azóta ez bi...

The Sword: Used Future

The Sword: Used Future

Két hónapja jelent meg a The Sword hatodik lemeze, és talán illett is volna még egészen frissiben szétcincálnunk a Used Future-t, de a minden shockolónál rendre felmerülő, recenzióírást gátló tényezők (másnaposság, előzenekar lekésése, meg nem nevezett karibi szigeten való sütkérezés, illetve mindezek tetszés szerinti kombinálása) helyett ezúttal e...

Dimmu Borgir: Eonian

Dimmu Borgir: Eonian

Roppant hosszúra nyúlt szünet után tér most vissza az extrém metal egyik legnagyobb illuzionistája. Volt idő, amikor órát lehetett igazítani a Dimmu Borgir lemezmegjelenéseihez, aztán a tagság 2009-es átrendeződése környékén döccent egyet a szekér, és jelenleg úgy állunk, hogy az utóbbi évtizedben mindössze kettő soralbumnak örvendhetett a tábor. E...

Bullet: Dust To Gold

Bullet: Dust To Gold

Sokat panaszkodunk mi is a metalban az utóbbi időszakban érvényesülő sematikusságon, kiszámíthatóságon, a színteret több okból is általánosan jellemző megújulási képtelenségen. Aztán meghallgatsz egy olyan lemezt, mint a Bullet új albuma, aminél sematikusabbat és kiszámíthatóbbat jóformán akkor sem lehetne alkotni, ha valaki direkt ezt tűzné ki cél...

A Perfect Circle: Eat The Elephant

A Perfect Circle: Eat The Elephant

Ha valaki az utolsó A Perfect Circle-lemez, az eMOTIVe – ami ráadásul nem is „rendes" stúdióanyag volt, sokkal inkább egy politikailag motivált feldolgozás-album – kiadásakor született, mára lassan maga mögött hagyta a gyermekkort, büntethetővé vált, és jogot formál arra, hogy szabad döntése alapján létesíthessen szexuális kapcsolatot. Ebbe azért e...

Ihsahn: Àmr

Ihsahn: Àmr

Annak ellenére, hogy (feltételezésem szerint szimpla anyagi megfontolásból) ma is aktívan koncertezik anyazenekarával, Ihsahn lélekben réges-régen maga mögött hagyta az Emperort és a black metalt, jelenleg pedig már a hetedik lemezénél tart szólóművészként. Miközben természetesen sosem kophat meg az olyan alapművek dicsősége, mint például az Anthems...

Stryper: God Damn Evil

Stryper: God Damn Evil

Nagyra becsülöm a Strypert, amiért nem kíván kizárólag a múltjából élni, de a kísérletek nem mindig állnak jól az ilyen korú zenekaroknak. Gondolhatják Michael Sweeték bátor horizonttágításnak például a Take It To The Cross-t, de a dal valami egészen rettenetesen indítja a God Damn Evilt, és félre is viszi a hallgatót, mivel abszolút nem jellemzi a...

Light The Torch: Revival

Light The Torch: Revival

Elég érdektelenül indult, majd két album után szinte észrevétlenül múlt ki a Devil You Know zenekar, pedig a soraiban Howard Jones énekest és Francesco Artusato gitárost is ott tudó formáció papíron nem nézett ki rosszul. A lemezeik sem voltak amúgy problémásak, csak éppen semmi olyat nem rejtettek, amitől az ember hosszabb távon is hallgatta volna...

Aura Noir: Aura Noire

Aura Noir: Aura Noire

Ahogy öregszem, úgy bírom egyre jobban az olyan, kőbalta egyszerűségű filozófiával dolgozó bandákat, mint a norvég Aura Noir. Carl-Michael „Aggressor" Eide (Infernö, Virus, ex-Ved Buens Ende), Ole Jørgen „Apollyon" Moe (ex-Dødheimsgard, Immortal) és Rune „Blasphemer" Eriksen (Earth Electric, ex-Mayhem) veterán alakulata sosem akarta megújítani sajá...

Godsmack: When Legends Rise

Godsmack: When Legends Rise

Négy év után pottyant elénk a Godsmack új albuma, a beszédes című When Legends Rise. Azt már előzetesen sejteni lehetett, hogy Sully Erna és üzlettársai a kiadóváltás után új irányba próbálnak kanyarodni, ami nagyjából-egészében meg is állja a helyét. Bár Erna útkeresésről beszélt, valószínűleg pontosan tudta, hogy egy nagyon slágeres, sokkal könny...

Stone Temple Pilots: Stone Temple Pilots

Stone Temple Pilots: Stone Temple Pilots

A Stone Temple Pilots tagjai bizonyosan nem hisznek a karmában. Ellenkező esetben a hangszeresek már rég leállították volna a szerelvényt, vagy legalábbis más néven futnának – ahogy arra már ugye láttunk példát a '90-es években, hiszen a bandának finoman szólva sincs szerencséje az énekesekkel. De akár a frissen leigazolt Jeff Gutt is aggódhatna, h...

Alone In The Moon: Ruin Pop

Alone In The Moon: Ruin Pop

A grunge/punk/stoner/hard rock-ötvözetet (vagy valami olyasmit) játszó, fővárosi Alone In The Moon pár évvel ezelőtti debütáló lemezén – már címében is jelzetten – generációjának közhangulatát, a korszellemet próbálta megragadni. Ezúttal viszont a „raumgeist", a hely szelleme érdekli a Várhidi Adrián / Simon Zoltán / Menyhárth Balázs összeállítású if...

TesseracT: Sonder

TesseracT: Sonder

Az angol TesseracT munkásságát már a kezdetektől, egészen pontosan a bemutatkozó lemeztől fogva követem, írtunk is a Shock!-on minden egyes albumukról, beleértve a hivatalos koncertanyagukat is, egyszóval aki olvas minket, annak bizonyosan nem ismeretlen a banda, és talán hozzám hasonlóan sikerült is ráharapnia erre a djentnek (is) nevezett, de zen...

The Crown: Cobra Speed Venom

The Crown: Cobra Speed Venom

A svéd The Crown igazi túlélő a '90-es évekből, elhivatottságukhoz nem férhet és soha nem is férhetett kétség. A zenekar nem járta meg a csúcsokat, még csak különösebben ismertnek sem számítanak a saját táborukon kívül, viszont ha nem is évente, de így is rendszeresen készítik a lemezeket, méghozzá elég kitartóan (mindössze egy ötéves, tehát nem tú...

Sleep: The Sciences

Sleep: The Sciences

„Van, hogy anélkül vágjuk be a tízest, hogy hallanánk az adott lemezt. Ez most az az eset. 10/10" – ennyi lett volna eredetileg a Sleep-kritikám, de később, tartva a népharagtól (és a Főnök fegyelmijétől) arra jutottam, hogy kicsit bővebben is kifejtem a fentieket. A pontszám persze nem változott – de hát hogyan is változhatott volna, hiszen ez itt...

5. oldal / 191

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.