Shock!

november 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Zeke: Hellbender

Zeke: Hellbender

Új barázdát szánt a Zeke. És ilyenre bizony már bő tizennégy éve, a még 2004-ben megjelent 'Til The Livin' End nagylemez óta nem volt példa, de most „Blind" Marky Felchtone újjáépítette maga körül a bandát, és ismét alámerült a rock and roll pöcegödrének legmélyére, hogy onnan hozza fel azokat a gitártémákat, amiket elereszt a Hellbenderen. A Zeke mindig is olyan volt, mint egy évek óta kizárólag speeden élő Motörhead, most sincs ez másként, új anyagukon lényegében kétféle dalt találunk: kurva gyorsat meg még gyorsabbat. Nem is csoda, hogy a tizenöt szám (!) lefut bő húsz perc (!!) alatt. Seattle legpunkabb rockerei tehát ismét minden gennyes szutykukat ránk zúdítják, ezúttal ráadásul a hozzájuk hasonlóan legendás Jack Endino hangmérnöki segédletével.

 

Tribulation: Down Below

Tribulation: Down Below

A svéd Tribulation legutóbbi lemeze, a The Children Of The Night simán az utóbbi évek egyik legizgalmasabb metalprodukciója volt, jól be is vágtam rá a tízest csaknem három éve, és azóta sem érzem úgy, hogy túlértékeltem volna. Egy ilyen friss, roppant kreatív és hatásos mestermű után mindig kétesélyes a folytatás, és bennem is rejlett némi félsz, ho...

Saxon: Thunderbolt

Saxon: Thunderbolt

Reálisan állva a dologhoz, az ember nem várhatja hatvan-hetven éves arcoktól, hogy ikszedik lemezükön életük legjobb teljesítményét nyújtva átlépjenek saját árnyékukon. Ha a jól megszokott stíluselemek felhasználásával kompakt egésszé áll össze a végeredmény, az már általában elég a rajongók elégedettségéhez a több évtizedes múlttal bíró csapatok ú...

Cripper: Follow Me: Kill!

Cripper: Follow Me: Kill!

Terveztem írni a Cripper utolsó lemezéről, de kifutottam az időből, már benne jártunk a 2018-as évben és letettem róla. Aztán február elején jött a hír, hogy a banda az év közepén feloszlik, de addig alaposan megturnéztatja az albumot és egyben elköszön a közönségtől, így mégis úgy döntöttem: elköszönök a zenekartól.

Earthless: Black Heaven

Earthless: Black Heaven

A kaliforniai Earthless mindig is a maga útját járta. Zenéjüket – jobb híján – nevezzük most pszichedelikus rocknak, hiszen ezt a címkét talán még ők maguk is képesek lennének elfogadni, szemben mondjuk a stonerrel, amely ellen többször is hangosan ágáltak: hagyják már őket békén ezzel a baromsággal, hiszen még marihuánával sem élnek! Erősen improv...

Loudness: Rise To Glory

Loudness: Rise To Glory

A japán Loudness kultikus név, ráadásul abszolút megérdemelten, hiszen a '80-as években letettek az asztalra néhány olyan albumot, amit elég nehéz megkerülni, ha egyszerre kemény, mégis dallamos metalról beszélünk. Mivel a lassan negyven éve futó banda lemezeinek száma bőven húsz felett jár, nehéz rendet vágni a diszkográfiában, rengeteg albumuk ki...

Whitesnake: The Purple Tour (Live)

Whitesnake: The Purple Tour (Live)

A Whitesnake 2002-es feltámasztása óta eltelt bő másfél évtizedes periódus alatt nem kevesebb mint hat hivatalos koncertanyagot jelentetett meg David Coverdale, a legfrissebb a sorban a beszédes című The Purple Tour Live. Vagyis beszédes lenne, de nem az. Ugye a január folyamán többféle formátumban napvilágot látott kiadvány a sokak által megkérdőj...

Michael Schenker Fest: Resurrection

Michael Schenker Fest: Resurrection

Egy régen jól csengő név sokat nyom a latban, több régen jól csengő név pedig még többet – nem nagyon tudom mással magyarázni, hogy egyenesen a Nuclear Blast jelentette meg Michael Schenker új albumát. Az egykor sokkal szebb napokat látott Michael az utóbbi években adott interjúi alapján leginkább leépült, megkeseredett alkesznek tűnt már nekem (a ...

Myles Kennedy: Year Of The Tiger

Myles Kennedy: Year Of The Tiger

Valamikor 2009 környékén reppentette fel a hírt Myles Kennedy, hogy végre hozzáfog első szólóalbumához, ami igazán személyes lesz, amolyan énekes/dalszerző-anyag, ahol tényleg minden csak és kizárólag róla fog szólni. Aztán vártunk és csak vártunk, és ez a sok várakozás talán hosszabbnak is tűnt volna, ha a fickó nem olyan örökmözgó, végtelen energ...

Nagy Feró és a Beatrice: Az első 40 év – Live!

Nagy Feró és a Beatrice: Az első 40 év – Live!

Margitka néni azt tanította nekem általánosban, hogy az a jó műalkotás, ami gondolatokat ébreszt az emberben, még jobb, ha érzelmeket is. Meg kell hagyni, kevés dologban értettünk egyet, de ebben mondjuk pont igaza volt. Az első 40 év – olvasom a címet a nem túl kreatív borítón, és bizony sok mindenre gondolok. Leginkább arra, hogy már annak is van...

Wildness: Wildness

Wildness: Wildness

Mivel régen minden jobb volt, tehát a tavalyi lemezek is jobbak voltak, ezért aztán úgy érezzük, hogy helye van még ilyenkor egy 2017-es albumnak az ismertetők között. A nemrég megismert Streamline nyomán eljutottam a Wildness bemutatkozó alkotásáig, amely a korábban említett csapat zenéjéhez képest jóval kommerszebb, épp annyival, amekkora különbség...

Ministry: AmeriKKKant

Ministry: AmeriKKKant

Amikor 2016-ban, egy különösen debil választási kampány méltó zárásaként az amerikai nép töredéke egy hivatásos bohócot választott meg az ország negyvenötödik elnökének, csak abban tudtam reménykedni, hogy ez az újabb abszurd politikai helyzet végre újfent erős Ministry-lemezt fog eredményezni. Ugyan az előző két albumot utólag sikerült úgy-ahogy m...

Dizzy Reed: Rock ’N Roll Ain’t Easy

Dizzy Reed: Rock ’N Roll Ain’t Easy

Ahhoz képest, hogy a zenei lapokban már a '90-es évek derekán, nagyjából úgy a Believe In Me – Pawnshop Guitars – It's Five O'Clock Somewhere hármas korszakában is többször írtak egy készülő Dizzy Reed-szólóalbumról, Axl Rose leghűségesebb katonája nem kapkodta el túlságosan a dolgot. Igazság szerint azt sem értem, miért nem kerítettek cseppet nagyob...

Suicidal Tendencies: Get Your Fight On!

Suicidal Tendencies: Get Your Fight On!

Ahhoz képest, hogy a tavalyelőtti World Gone Mad et még potenciális búcsúlemezként harangozta be a Suicidal Tendencies, eléggé lendületbe jöttek a veterán kaliforniai crossover-hősök, hiszen jelen EP után elvileg máris érkezik tőlük egy új album a nyáron. A Get Your Fight On! addig is amolyan időkitöltőnek passzol be leginkább, főleg, hogy a legutóbb...

Judas Priest: Firepower

Judas Priest: Firepower

Nagy Judas Priest-fanként kedveltem a zenekar legutóbbi Redeemer Of Souls albumát, de ahogy akkor is pedzegettem a kritikában, már csak amolyan nyugisan levezető öregek jutalomjátékaként tekintettem rá. Aranyos és szerethető volt a 2014-es lemez, ezen nincs vita, viszont a Firepower egyértelműen túlmutat rajta. A csapat ezúttal más szinten mozog, min...

Chrysta Bell: Chrysta Bell

Chrysta Bell: Chrysta Bell

Az 52 hertzes bálna a világ legmagányosabb élőlénye, nagy valószínűség szerint mindösszesen egy példány él belőle a Földön. És még azt az egyet sem látta soha senki, csupán az általa kibocsátott hangot fogták már be többször, amelynek különösen magas frekvenciája miatt tudják egyértelműen beazonosítani. A szomorú csak az, hogy más bálnák ezt a hang...

Turbonegro: RockNRoll Machine

Turbonegro: RockNRoll Machine

„Utazást tettünk a jövőbe, és ott ezt hallottuk a rádióban" – mondta Tony Sylvester, barátainak csak The Duke Of Nothing, a Turbonegro énekese az új anyag kapcsán, én pedig a RockNRoll Machine ismeretében olyan szívesen megkocogtatnám a hátát, hogy már elnézést, Herceg Uram, de össze tetszett keverni a szezont a faszommal, mivel az nem a jövő volt ...

Carpenter Brut: Leather Teeth

Carpenter Brut: Leather Teeth

Akkor először fussuk le a kötelező köröket: a Carpenter Brut nem metal, sőt, ha nagyon szigorúan vesszük, még csak nem is feltétlenül rock. Még azzal együtt sem, hogy a Leather Teeth-en Krystoffer Rygg, azaz Garm, illetve Mat McNerney, azaz Kvohst is felvonul, és a borító '80-as évekbeli glamster-áthallásai is egyértelműek. Sőt, még azzal együtt se...

Ozone Mama: Cosmos Calling

Ozone Mama: Cosmos Calling

Az amerikai kiadó miatt mindenképpen korszakhatárt jelent az Ozone Mama pályáján a Cosmos Calling, zenei szempontból azonban szervesen építkezik tovább a csapat az eddigiekre. Még úgy is, hogy az új lemez egyébként nem feltétlenül olyan, mint amire előzetesen számítottam. Emlékszem, elsőre kimondottan meglepő volt végigtolni az anyagot, mert kevésb...

Legend Of The Seagullmen: Legend Of The Seagullmen

Legend Of The Seagullmen: Legend Of The Seagullmen

Több százezer évvel ezelőtt egy óvatlan ember feltárt egy tiltott ajtót, és ezzel a világra szabadított egy ősi átkot. A borzalom a tenger mélyén él, az éjjeli dagállyal érkezik, és – amint a tajtékos hullámok elérik a partot – kiégeti az emberek szemét, torkukat összeroppantja. Ilyen és ehhez hasonló rémtörténetekkel szórakoztathatták egymást és i...

Dukes Of The Orient: Dukes Of The Orient

Dukes Of The Orient: Dukes Of The Orient

Tavaly év végén jött a hír, hogy Dukes Of The Orient néven új üdvöskét szerződtetett a Frontiers, és noha az ilyen információk már rég nem váltanak ki belőlem semmilyen immunválaszt, a név mögé nézve bizony alaposan meglepődtem. Hogy miért? Például azért, mert nem gondoltam volna, hogy az Asia 1991-től 2005-ig tartó második nagy korszakát meghatáro...

Dwarves: Take Back The Night

Dwarves: Take Back The Night

Tizenöt dal huszonkét percben (ha a bővített verziót birtoklod, akkor ehhez csapj hozzá még hat tételt meg tíz percet), azaz az amerikai punk rock egyik legaljadékabb bandája, a Dwarves maradt a progresszív, epikusan kifejtős dalocskáknál. Legutóbbi „nagylemezük", a The Dwarves Invented Rock & Roll minden genyósága ellenére a Törpék egyik legslág...

Ayakasi Kagura: Zan Kyo

Ayakasi Kagura: Zan Kyo

Az ember rendszerint akkor talál rá valami csemegére, amikor egészen mást keres. Csak annyit láttam a leírásból, hogy japán, brutális, technikás death metal, és máris elkezdtem a keresgélést, mi lehet ez. A stílust eleve szeretem, Japán pedig gyerekkorom óta meghatározó számomra, így nem is lehetett kérdéses, hogy ezzel mindenképpen meg kell ismerk...

Orphaned Land: Unsung Prophets & Dead Messiahs

Orphaned Land: Unsung Prophets & Dead Messiahs

Nem kétséges, hogy az izraeli Orphaned Land az orientális rockzene úttörőjévé és fő zászlóvivőjévé vált az elmúlt években. Az, hogy már huszonhat (!) éve kezdték a pályát, szinte mellékesnek is tűnik, ez a tény kizárólag számukra tűnhet gyötrelmesnek, ahogy a múltba révedve visszagondolnak a honnan-hová tartó formáció minden fontos lépésére. A rajo...

Phil Campbell And The Bastard Sons: The Age Of Absurdity

Phil Campbell And The Bastard Sons: The Age Of Absurdity

Bizonyos albumok  már puszta létüknél fogva ellenállnak mindenféle felesleges bölcselkedésnek, mert egyszerűen nincs rajtuk mit magyarázni, nincs rajtuk mit elemezni, agyalogni. A Motörhead eleve egész karrierje során ezt a sallangmentes hozzáállást tűzte zászlajára, és természetesen Phil Campbell is ezt a vonalat viszi tovább saját bandájának...

Anvil: Pounding The Pavement

Anvil: Pounding The Pavement

Steven Barry „Lips″ Kudlow 1978 óta, azaz immár negyven éve kábé olyan állhatatosan, ellentmondást nem tűrő kitartással tolja az Anvil szekerét, ahogy azt például Lemmy tette a Motörheaddel. És ugyan a kattant kanadai, illetve jóban-rosszban kitartó társa, Robb Reiner dobos sosem váltak a színtér igazán meghatározó vagy kifejezetten népszerű alakja...

In Vain: Currents

In Vain: Currents

A zseniális, 2013-as keltezésű Ænigma óta hosszan, nagy reményekkel vártam ezt a lemezt, miközben sajnos tudomásul kellett venni, hogy az In Vain-albumok megjelenési rendszeressége nem követ semmilyen sablont, és a kristiansandi srácok újfent a meglepetés erejével támadnak majd. Ha mondjuk a velük egyszerre indult honfitársak, a Leprous azóta elért t...

5. oldal / 190

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.