Shock!

május 20.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Avatarium: Hurricanes And Halos

Avatarium: Hurricanes And Halos

Az Avatarium az utóbbi évek egyik legkompaktabb és legsikerültebb története az európai színtéren. Miközben adott egy jól ismert figura és a hozzá kapcsolódó, jól ismert dalszerzői stílus, a projektből fokozatosan igazi zenekarrá fejlődött formációban Leif Edling úgy tudta újraértelmezni a saját fogásait, hogy a végeredmény az első pillanattól fogva frissnek, ütősnek hatott. Ez még annak fényében is nagy dolog, hogy Edling amúgy sosem adott ki a kezei közül gyenge cuccokat, és az utolsó bő tizeniksz évben a Candlemassben is különösen jó formát mutatott.

 

Mr. Big: Defying Gravity

Mr. Big: Defying Gravity

Amennyire tetszett a visszatérő What If... , annyira elszaladt mellettem a spontánabbra, koszosabbra vett legutóbbi Mr. Big-lemez, a ...The Stories We Could Tell . Nem volt vele különösebb gond, de valahogy nem is éreztem úgy, hogy állandóan hallgatnom kell. Van ilyen, nem is akarom túlagyalni a témát. A Defying Gravity már elsőre is rokonszenvesebb vo...

Goatwhore: Vengeful Ascension

Goatwhore: Vengeful Ascension

Elképesztő belegondolni, hogy a Sammy Duet (ex-Crowbar, Acid Bath) és Ben Falgoust (Soilent Green) nevével fémjelzett Goatwhore immár saját jogán is húsz (!) éve tapossa a mókuskereket. Nemhogy megfáradni nem látszik azonban a brigád, de az egyre feljebb helyezett lécet egyre nagyobb magabiztossággal ugorja meg az underground frontvonalába igyekvő ...

Vallenfyre: Fear Those Who Fear Him

Vallenfyre: Fear Those Who Fear Him

Ahhoz képest, hogy egy szörnyű tragédiából jött létre, Gregor MacKintosh Vallenfyre projektje az utóbbi évek egyik legjobban elsült csatolt zenekara. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a formáció leplezetlenül és teljesen bevallottan visszahatott az anyacsapatra, a Paradise Lostra is. Mert az oké, hogy a csapat fokozatosan amúgy is vis...

Dying Fetus: Wrong One To Fuck With

Dying Fetus: Wrong One To Fuck With

A címért máris jár egy pont, a borítóért még egy, így kapásból jó pozícióban kezdett nálam a Dying Fetus nyolcadik mocsadéka. Plusz vegyük hozzá, hogy a Reign Supreme sem mostanában jött ki a kedves kamarazenekartól, hanem jó öt évvel ezelőtt, így igazán ránk fért már némi vér és bél John Gallagherék húsüzeméből. Változás nem történt, az abszolút s...

Vintersorg: Till Fjälls, del II

Vintersorg: Till Fjälls, del II

A csodásan sikerült tavalyi Borknagar-album már mutatta, hogy Vintersorg újabban pályafutása egyik legjobb formájában teljesít, hiszen még ha az említett legenda színpadán nem is tűnik fel manapság, a Winter Thrice kreatív munkájából oroszlánrészt vállalt. A Borknagar és a Vintersorg projekt (utóbbi eredetileg Vargatron néven) ráadásul csaknem egysze...

Iced Earth: Incorruptible

Iced Earth: Incorruptible

Mivel az Iced Earth esetében alapvetően egy kizárólagosan Jon Schaffer által üzemeltetett átjáróházról beszélünk, pár évvel ezelőtt akadtak kétségeim azt illetően, mennyire lesz képes megmelegedni a csapatban Stu Block énekes, de az idő végül nem engem igazolt. A kanadai srác immáron hat évet húzott le a bandában, amivel beérte az őskorszakos Gene ...

Orden Ogan: Gunmen

Orden Ogan: Gunmen

Ha kezeid már oldalsó középtartásban vannak, terpeszben állsz, s arcod is az ég felé fordítottad behunyt szemekkel, nincs is más dolgod, mint hogy magasba emelt, összeszorított öklökkel üdvözöld Némethon Ruhr-vidékének kulturális kisiparosait, az Arnsbergből származó Orden Ogant! S még mielőtt a túlérzékeny lelkületű olvasók agyonvágnának e cinikus...

Nine Inch Nails: Add Violence

Nine Inch Nails: Add Violence

Ahogy egyre nyilvánvalóbbá a zenehallgatói fogyasztás megváltozása, úgy próbál egyre több előadó lépést tartani a kor diktálta trendekkel, és a felszínen maradni. Alkotni kell, egy zenész számára pedig nincs más megoldás, zenét kell írnia, ez a lételeme. Nekünk, rajongóknak pedig zenét kell hallgatnunk, mert nekünk meg részben ez a lételemünk. Szóv...

The Ferrymen: The Ferrymen

The Ferrymen: The Ferrymen

A Lords Of Black tavalyi lemeze kapcsán már írtam: ha Ritchie Blackmore újabb Rainbow-kalandjának csak annyi értelme volt, hogy a világ megismerte általa Ronnie Romerót, már megérte feltámasztani a bandát. (Kiss kolléga glasgow-i beszámolója alapján ezen túlmenően simán ki lehetett volna hagyni a nagy attrakciót, Vincének Birminghamben jobban tetszettek....

Alone In The Moon: Glamour Grunge

Alone In The Moon: Glamour Grunge

A Várhidi Adrián (haveroknak csak Adrian von Castlebridge) vezette Alone In The Moont kábé két éve ismertem meg. Számomra akkor a semmiből tűntek elő, és lettek egyből az egyik legnagyobb reménység ezzel a grunge/stoner/hard rock keverékkel, amit – szerencsére – elég agilis módon nyomatnak. Ebből a státuszból a Glamour Grunge által sem kerülnek ki...

Primal Fear: Angels Of Mercy - Live In Germany

Primal Fear: Angels Of Mercy - Live In Germany

Hiánypótlónak semmiképpen sem nevezhető a Primal Fear új koncertlemeze, amely hét évvel követi az előző élő anyagot, a 2010-es Live In The USA-t. Ugyan ma már csak a legfanatikusabb rajongók vásárolnak ilyesmit, de tulajdonképpen simán indokolható az Angels in Black megjelenése, hiszen egyrészt a zenekar idén ünnepli huszadik születésnapját, másrés...

Harem Scarem: United

Harem Scarem: United

Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nálam melodikus rockban már évtizedek óta a kanadai Harem Scarem zenekar csücsül annak a bizonyos képzeletbeli dobogónak a tetején. Ezt még a viszonylag sok töltelékdalt tartalmazó anyagaik (Hope, Higher, Big Bang Theory, Rubber-projekt) sem tudtak gyökeresen befolyásolni. Az említetteket leszámítva e...

Stone Sour: Hydrograd

Stone Sour: Hydrograd

Chad Kroeger és Corey Taylor elég jó extra kampányt biztosított mind a Feed The Machine -nek, mind a Hydrogradnak egymás kölcsönös lefikázásával, és ugyan a mondás szerint jó bornak nem kell cégér, mind tudjuk, hogy a zeneiparban azért másképp működnek a dolgok. Itt sokkal inkább a mickjaggeri alapvetés az irányadó, miszerint mindegy, mit írnak rólad, ...

Suffocation: ...Of The Dark Light

Suffocation: ...Of The Dark Light

Újabb négy év, újabb lemez, újabb tagcserék. A Nagy Alma rohamosan rothadó belsejéből mintegy huszonkilenc éve előtekergett Suffocation nem nagy híve a változatosságnak, és ez sajnos az utóbbi néhány lemezeikre is igaz. Az egykoron szebb napokat megélt csapat mára tényleg kezd totálisan átállni a gyorsfogyasztói mentalitásra, mással legalábbis nem ...

Broken Hope: Mutilated And Assimilated

Broken Hope: Mutilated And Assimilated

A chicagói trancsírozós brigád lassan harminc esztendőre visszatekintő életútja nem nevezhető igazán zökkenőmentesnek. Öngyilkosság, haláleset, kiadói bénázások és tagcserék sorozata egyaránt súlyosbította a közvetlenül az örök feketeség mezsgyéje mellett haladó karrierjüket, amely tizenöt évvel ezelőtt meg is tört egy ponton. Ezt követően aztán tí...

Jorn: Life On Death Road

Jorn: Life On Death Road

Előzetesen meglehetősen kevés tényező szólt amellett, hogy szeressem ezt a lemezt, és őszintén szólva nem is vártam tőle semmit. Jorn Lande különböző albumait szinte kivétel nélkül imádtam a 2000-es évek első felében, aztán elkezdte magát olyan szinten szétaprózni, hogy szinte minden érdeklődésemet elveszítettem iránta. A szólócsapat tagságának tel...

At The Drive-In: in•ter a•li•a

At The Drive-In: in•ter a•li•a

„A növendék oldalt áll a falhoz, felnyújtott kezében kréta segítségével vonalat húz a falra, sarkának felemelése nélkül. Ezt követően karlendítéssel páros lábról elrugaszkodik, és a fellendüléssel elért magasságot a krétával megjelöli. Háromszor próbálkozhat. A legjobb eredmény és a korábban bejelölt vonal távolságát mérjük" – ez az érintőugrás, vag...

Adrenaline Mob: We The People

Adrenaline Mob: We The People

Noha eleinte úgy tűnt, hogy már magával a zenekari felállással megváltották a jegyüket a csúcs felé, pár év távlatából szerintem nyugodtan kijelenthetjük: az Adrenaline Mob nem született túl szerencsés csillagzat alatt. A részletekbe most nem akarok belemenni, hiszen mindenki tisztában van velük a tagcseréktől kezdve szegény A.J. Pero haláláig – ek...

The Night Flight Orchestra: Amber Galactic

The Night Flight Orchestra: Amber Galactic

Bármiféle kutakodás vagy előzetes információ nélkül botlottam bele a csapatba idén márciusban, mert egy lökött beidegződés miatt az „orchestra" nevű zenekarok hidegen hagynak, sőt, picikét ellenjavalltként kezelem őket, meg volt az a „bekokainozva" ajánlószerűség-nyilatkozat, ami nem dobott fel igazán, ezen kívül a srácok death- meg mindenféle metalm...

Marzi Montazeri feat. Tim „Ripper” Owens: The Uprising

Marzi Montazeri feat. Tim „Ripper” Owens: The Uprising

Marzi Montazeri neve nem biztos, hogy egyből beugrik, de segítek: a gitáros Phil Anselmo oldalán játszott az utóbbi években, többek között vele rakta össze a Pantera volt frontembere a rengeteg vitát kiváltott Walk Through Exits Only albumot is néhány évvel ezelőtt. Tim „Ripper" Owens meg aligha szolgál különösebb bemutatásra, bár a Charred Walls Of ...

Nickelback: Feed The Machine

Nickelback: Feed The Machine

Az előző Nickelback-lemez, a még a csapathoz képest is extrán poposra és rádiósra vett No Fixed Address elég rettenetesre sikeredett. Ugyan a zenekar régóta azon arénabandák sorát gyarapítja, akiknél igazából nem számít sokat, hogy milyen az éppen aktuális új lemez, azért alighanem Chad Kroegerék is érezték, hogy még tőlük is túlzás volt gyakorlatila...

Danzig: Black Laden Crown

Danzig: Black Laden Crown

Glenn Danzig óriási mestere annak, hogy hogyan lehet többször is belelépni ugyanabba a szarba. Illetve néha már olyan, mintha nem is csak véletlenül lépne bele, hanem nekifutna, és páros lábbal elrugaszkodva ugrana bele pont a közepébe. Mert minek ide producer, mikor a négyes lemeztől kezdve (akkor engedett oda idegent utoljára a kormányrúdhoz, mon...

God Dethroned: The World Ablaze

God Dethroned: The World Ablaze

Valahogy manapság semmi sem tűnik igazán véglegesnek. Mintha kiveszett volna a világból a megmásíthatatlan vég intézménye, ezzel együtt pedig az egyébként fontos dolgok is veszítenek valamit értékükből. Ha meghal egy rockikon, akkor felélesztjük hologramként, ha pedig feloszlik egy zenekar, akkor csak legyintünk, mert idővel úgyis visszatérnek, leg...

Roger Waters: Is This The Life We Really Want?

Roger Waters: Is This The Life We Really Want?

Korszakos dalszerző zsenik, élő klasszikusok friss produkciói esetében az ember ösztönösen tesz két lépést hátra, mielőtt az amúgy teljesen felesleges kritikai tiszteletkörökbe alámerülne, és mérlegre tenné saját kisszobájában a mérhetetlent. A jó Roger ott áll sorba Martin L. Gore vagy éppen Mark Knopfler mellett annak a színháznak a függönye mögö...

Inglorious: II

Inglorious: II

Már az első Inglorious-album is nagyon tetszett, a májusban megjelent második lemez ismeretében azonban tényleg azt kell mondanom: Nathan James és zenekara igazi kincs a mai felhozatalban. Alkalmi AOR-projektekkel, underground melodikus rockcsapatokkal ma is Dunát lehet rekeszteni, e zenekarok többsége azonban a '80-as évek második felének hangulatát...

Warrant: Louder Harder Faster

Warrant: Louder Harder Faster

Az előző Warrant-lemez, a Rockaholic majdnem úgy száguldott el mellettem, mintha meg sem jelent volna, de azért így is elég hihetetlennek tűnik, hogy azóta hat év telt el. Augusztusban annak is pont ugyanennyi ideje lesz, hogy a csapat eredeti frontembere, Jani Lane távozott ebből a világból. A két dolog között természetesen nincs összefüggés, viszon...

7. oldal / 186

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.