Shock!

május 16.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Joseph Williams: Denizen Tenant

Joseph Williams: Denizen Tenant

Akár megismételhetném a Steve Lukather I Found The Sun Again lemezéről írtak első néhány bekezdését: a két jóbarát egyszerre jelentetett meg szólólemezt, egyforma körítéssel borítók és rettenetes videók terén, hasonlóan sok zöldet is elfogyaszthattak mindketten, aminek a vége a két külön utat bejáró lemez lett, noha természetesen mindketten „beleszóltak" a másik zenei anyagába. De amíg Lukather értelemszerűen gitárosabb megközelítésű lemezt készített, sok feldolgozással, addig Williams jóval filmzeneszerűbb, helyenként eklektikusabb, mégis ízig-vérig totós zenei anyagot hozott, lényegesen kevesebb másoktól átdolgozott számmal.

 

Steve Lukather: I Found The Sun Again

Steve Lukather: I Found The Sun Again

Furcsán alakult a Toto nevű zászlóshajó sorsa az utóbbi szűk pár évben: a Budapestet is érintő (búcsú)turnét eleve úgy harangozta be Lukather úr egy nálunk megjelent interjúban is, hogy jó hosszú szünet következik, de nyilván nem akarta kiteregetni az utána következő, szinte teljes körű tagcserék okát – jobb is ez így. Mindenesetre, amíg a Totót újra a...

Artillery: X

Artillery: X

Néhány hónapja olvashattál nálunk az Artillery The Last Journey című kislemezéről, mellyel a dán thrasherek alapító gitárosuknak, a tavalyelőtt elhunyt Morten Stützernek állítottak emléket. Volt annak az anyagnak azonban egy kevésbé szomorú apropója is, egyfajta felvezetésnek is tökéletes volt ugyanis a szimplán csak X címmel május 7-én megjelent, ti...

Blaze Bayley: War Within Me

Blaze Bayley: War Within Me

Bármennyire is reménykedtél benne, kedves olvasó: a mai napot nem fogod megúszni Blaze Bayley-lemezismertető nélkül! És talán cinikusnak tűnök, de azért nézzünk egy kicsit önmagunkba, és valljuk be: az egykori Wolfsbane- és Iron Maiden-énekesnek voltak már korábban életszakaszai, amelyekről még talán szemellenzős rajongóként sem lehetett mindig szu...

Sweet Oblivion feat. Geoff Tate: Relentless

Sweet Oblivion feat. Geoff Tate: Relentless

Nem voltam különösebben lelkes a Geoff Tate nevével fémjelzett Sweet Oblivion két évvel ezelőtti debütálása kapcsán, bár egyébként módjával, a helyén kezelve azért tetszett a lemez. A DGM-es Simone Mularoni írt egy korrekt dallamos hard rock/heavy metal albumot a valaha sokkal szebb napokat látott énekesikonnak – ennyiről szólt a történet, nem többről,...

Bongzilla: Weedsconsin

Bongzilla: Weedsconsin

Mégis, mi a francot lehetne (kellene?) írni egy Bongzilla névre keresztelt együttes Weedsconsin című új lemezéről, amit április 20-án dobtak piacra, és amin olyan számcímek figyelnek, mint Free The Weed, Earth Bong/Smoked/Mags Bags, és a baráti banda felé kikacsintó The Weedeater? Aki ennyiből nem tudja, hogy hányas a kabát, annak hiába is próbálná...

Motorjesus: Hellbreaker

Motorjesus: Hellbreaker

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen zenerajongó, aki a neten való szörfölés közben sokszor elgondolkodik azon, mégis hol a fenében vannak azok a csapatok, akik igazi sallangmentes, adrenalintól fűtött és ökölrázós rákenrollban utaznak, az egy számon belül tizenkilencezer hangot felhalmozó és hetvenhét tördeléssel teleszórt, gombamód szaporodó, dögu...

Per Wiberg: All Is Well In The Land Of The Living (But For The Rest Of Us... Lights Out)

Per Wiberg: All Is Well In The Land Of The Living (But For The Rest Of Us... Lights Out)

Per Wiberg neve az avatottak számára csenghet ismerősen, ez a még mindig nagyon hosszú hajat viselő, középkorú férfi mint multiinstrumentalista lehet ismerős azok számára, akik követik az Opeth, a Candlemass, a Spiritual Beggars, a Clutch vagy akár a Kamchatka zenekarok munkásságát – de ez a pár név igazából csak csepp a tengerben. Wiberg 2021-ben ...

The End Machine: Phase2

The End Machine: Phase2

Nemrég olvastam egy George Lynch-interjút, amiben a gitáros teljesen őszintén vallott párhuzamosan futtatott zenekarai miértjéről. Lynch köntörfalazás nélkül elismerte, hogy az ihletett szerelemgyerekek – mint a KXM és az Ultraphonix – mellett számos megélhetési projektben vesz részt, melyek elsősorban azt szolgálják, hogy kis túlzással étel k...

Dirty Honey: Dirty Honey

Dirty Honey: Dirty Honey

Komoly pezsgés érzékelhető az éterben az utóbbi időben a kaliforniai Dirty Honey körül. A zenekart még éppen nem kiáltották ki messiásnak, de ott figyelnek a „reménybeli nagy ígéret" feliratú dobozban, mint akiktől akár még nagy dolgok is érkezhetnek a jövőben. Ez itt mindenesetre az első teljes nagylemez a bandától a 2019-es debütáló EP után – a m...

Gojira: Fortitude

Gojira: Fortitude

Danev György: Amikor először hallottam a 2012-es L′Enfant Sauvage című Gojira-lemezt, azt gondoltam, hogy jelentőségében, színtérre gyakorolt hatásában a Duplantier testvérek vezette francia-amerikai alakulat lehet majd az elkövetkező évtized Panterája. Nem lett az, de nem azért, mert a négyes nem nőtt fel a feladathoz, éppen ellenkezőleg: növekvő nép...

Ronnie Atkins: One Shot

Ronnie Atkins: One Shot

Garantáltan nem jelenik már meg idén ennél szomorúbb album. És ezt természetesen nem a zenére mondom, hanem a körülményekre, hiszen mint tudjuk, Ronnie Atkins gyógyíthatatlan, négyes stádiumú rákbeteg, és komoly eséllyel nem hallunk már tőle több lemezt, ez az első szólómunka egyben valószínűleg az utolsó is. Nagyon sok értelmeset nem is tudok hozz...

Greta Van Fleet: The Battle At Garden’s Gate

Greta Van Fleet: The Battle At Garden’s Gate

A Greta Van Fleetet egyaránt kikiáltották az elmúlt években a rockzene megmentőjének és nyomorba döntőjének, citálták őket bizonyítékul arra, hogy a műfaj sosem hal meg, illetve arra is, hogy soha korábban nem volt még olyan mély válságban, mint manapság. Nem szeretném eldönteni a kérdést, főleg, hogy mostanra – a banda körüli őrülettel együtt – né...

Dvne: Etemen Ænka

Dvne: Etemen Ænka

Szinte minden évértékelőmben leírom, hogy epekedve várom az olyan lemezek felbukkanását, amikre abszolút nem számítok, csak simán megérkeznek, és levernek a lábamról. Nos, itt is van az első idei versenyző ebben a kategóriában a skót Dvne műhelyéből. Persze találkoztam már az eddig néhány EP-t és egy teljes nagylemezt megjelentetett banda nevével, ...

Cannibal Corpse: Violence Unimagined

Cannibal Corpse: Violence Unimagined

Egyfajta bűnös élvezetté szelidült a barátságom a Cannibal Corpse nevű melodikus tánczenekarral az évek folyamán. Ami annyit jelent, hogy aránylag ritkán veszem elő a sorlemezeiket, akkor is inkább csak a kedvenceket, néha pedig csupán a „slágereket” hallgatom külön. Ellenben koncertre gondolkodás nélkül megyek, élőben még mindig olyan elementáris ...

Bodom After Midnight: Paint The Sky With Blood

Bodom After Midnight: Paint The Sky With Blood

Megérkezett Alexi Laiho utolsó friss dalainak gyűjteménye, és ennél szomorúbb kiadvány már aligha jelenik meg idén. A Bodom After Midnight eredetileg új kezdetnek indult, majd keserű és kurta-furcsa záróakkord lett egy fényes, ám a kelleténél sokkal gyorsabban befejeződött pályafutás végén. Így mindössze három koncert, illetve két saját dal és egy ...

Gary Moore: How Blue Can You Get

Gary Moore: How Blue Can You Get

Tíz esztendeje hunyt el minden idők egyik legnagyobb hatású bluesrock-gitárosa, Gary Moore. Az évfordulóra a Mascot kiadó egy ritkaságokkal telepakolt gyűjteménnyel emlékezik meg a gitárhősről, ami elsősorban a fanatikus gyűjtőknek lesz kihagyhatatlan csemege, azonban aki szerette Gary muzsikáját, az sem fog csalódottan hümmögni, ha megismerkedik v...

Evanescence: The Bitter Truth

Evanescence: The Bitter Truth

Sokakban talán máig sem tudatosult, de a maga 17 millió feletti eladásával az Evanescence 2003-as Fallen albuma a 21. század legnagyobb példányszámban elkelt rocklemezének számít. (A Hybrid Theory pár hónappal lemaradt erről, hiszen 2000 legvégén jött ki, az pedig hivatalosan ugye még a 20. század, hiába nem számítja így fejben a többség, beleértve e...

Anneke van Giersbergen: The Darkest Skies Are The Brightest

Anneke van Giersbergen: The Darkest Skies Are The Brightest

Meglehetősen eklektikus zenei pályafutás áll Anneke van Giersbergen mögött, akiről túl sok életrajzi helykitöltő információt nem is kell írni, ha aránylag sűrűn látogatod az oldalunkat. A holland hölgy legújabb szólólemezét magánéleti válsága ihlette, és okos módon már csak akkor formálta zenei nyelvvé a történteket, amikor happy endre futott ki a ...

Serj Tankian: Elasticity

Serj Tankian: Elasticity

A System Of A Downnál érvényes ábrát alighanem mindenki ismeri: a korszakalkotó csapat tagjai ezért vagy azért, de képtelenek egymással zöld ágra vergődni, és ugyan többször is nekifutottak egy újabb közös lemeznek, valamiért nem tudják összeegyeztetni az egókat/elképzeléseket/akármiket. Tavaly mondjuk pont sikerült nekik a nagy attrakció Hegyi-Kar...

Eyehategod: A History Of Nomadic Behavior

Eyehategod: A History Of Nomadic Behavior

A hét évvel ezelőtti, önmagukról elnevezett utolsó stúdióanyag óta igen sok könnyes búcsú zajlott le New Orleans leg(ön)pusztítóbb fattyai, az Eyehategod háza táján. Szegény Joey LaCaze elköszönt az árnyékvilágtól (tudom, hogy ez valamivel korábban történt, de azon a lemezen még Joey dobjátéka volt hallható), a csapatot negyedszázadon át erősítő Bria...

Blackmore’s Night: Nature’s Light

Blackmore’s Night: Nature’s Light

Ritchie Blackmore-t mindig is óriási dalszerzőnek tartottam, aki úgy volt képes hatni zenészek generációira, hogy közben a nagyközönséget is maga mellé tudta állítani a szerzeményeivel, legyen szó Deep Purple-ről, Rainbow-ról, illetve az immár huszonnégy éve alapított Blackmore's Nightról, amit ugye feleségével, Candice Nighttal együtt álmodott meg...

Liquid Tension Experiment: 3

Liquid Tension Experiment: 3

Amikor saját fülemmel is megtapasztaltam, hogy Mike Portnoy valóban feldobolta John Petrucci legfrissebb szólólemezét , szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a régóta esedékes Liquid Tension Experiment-újraegyesülés is össze fog jönni előbb vagy utóbb. A klasszikus Dream Theater két oszlopos tagja mostanra egész biztosan jó mélyre elásta a csatab...

Agent Steel: No Other Godz Before Me

Agent Steel: No Other Godz Before Me

Nem is tudom, létezik-e olyan csapat, amely méltóbb lenne a kultikus jelzőre, mint a floridai Agent Steel. Bár a hőskorban mindössze négy évig léteztek, az 1985-ben megjelent Skeptics Apocalypse, illetve az ezt követő, '87-es Unstoppable Force a speed metal megkerülhetetlen sarokkövei: olyan hivatkozási alapok, amelyek a mai napig viszonyítási pontna...

Evergrey: Escape Of The Phoenix

Evergrey: Escape Of The Phoenix

Sokszor elmondtam/elmondtuk már az utóbbi néhány Evergrey-lemeznél és -koncertnél, hogy a zenekar rég maga mögött hagyta a zenitet, és megbékélve klubzenekaros sorsával, derűsen gyártja a borús hangulatú lemezeket. Akár azzal is el lehetne játszani, hogy egy régebbi kritikában kicseréljük a dalcímeket, és nagyjából passzolna is minden, annyira nem ...

Smith/Kotzen: Smith/Kotzen

Smith/Kotzen: Smith/Kotzen

Ritkán adatik meg, hogy két szólógitáros egyesíti erejét és közös lemez készítésére adja a fejét, ám amikor mégis megtörténik, legtöbbször őrületes gitármaszturbáció formájában manifesztálódik a jelenség. Adrian Smith és Richie Kotzen közösködése esetében azonban ettől nem kellett tartani, lévén az elmúlt évtizedekben éppen elégszer bizonyították m...

Tomahawk: Tonic Immobility

Tomahawk: Tonic Immobility

Várható volt, hogy egy olyan túlmozgásos figura, mint Mike Patton, nem fog sokáig nyugiban megülni a seggén, vakcinára várva – világjárvány ide vagy oda. Mivel a Faith No More sajnálatos módon visszasüppedt abba a tetszhalott állapotba, amelyben a közönséget igencsak megosztó (szerintem amúgy kimondottan jól sikerült) Sol Invictus előtt is leledzett,...

7. oldal / 213

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.