Shock!

február 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Warbringer: Woe To The Vanguished

Warbringer: Woe To The Vanguished

Sokáig azt hittem, nem nagyon lesz itt már új Warbringer. A legutóbbi, IV: Empires Collapse lemez eleve útkeresőbb jelleget mutatott, és pár ponton kicsit elkanyarodott a kaliforniai csapattól megszokott old school thrash irányhoz képest, aztán utána szépen szétesett a felállás is. Elég sokat elárul a zenekar körüli kavarásról, hogy a Woe To The Vanguishedet készítő ötösből egyedül John Kevill énekes/főnök és Carlos Cruz dobos szerepelt a 2013-as anyagon, igaz, az egyik gitárosi posztra visszatért Adam Carroll régi motoros, és csak pár évet hagyott ki a zenekarban. Viszont jó hír, hogy az ötös elég rendesen felszívta magát az új anyagra, és hallhatóan bizonyítani akartak vele.

 

Eclipse: Monumentum

Eclipse: Monumentum

Csúf dolog egyből így nyitni, de azzal kell kezdenem, hogy haragszom Erik Mårtenssonra. Több oka is van ennek, az egyik az, hogy alapvetően jó dalszerző, jó énekes, a gitárral is tisztességgel bánik, mégis szembetűnő, hogy mennyire megelégszik egy bizonyos sémával, amitől aztán csak nagy nehezen szakad el. A többi, apróbb okokat menet közben sorolo...

Horisont: About Time

Horisont: About Time

Mi az, ami első ránézésre az ember szemébe ötlik a svéd Horisont fekete-fehér zenekari fotóin? Szakáll nélküli harcsabajusz, szemekbe lógó, fésületlen és természetesen fénylő haj, a pupillát ijesztően felnagyító, tízcentis körméretű, vastagkeretes szemüveg, virágmintás ingek, rajtuk szűk farmerdzsekivel, trapézgatya, westerncsizma... Vagyis a '70-e...

The Obsessed: Sacred

The Obsessed: Sacred

In Wino veritas – ahogy a művelt doomster mondja. És valóban: Robert Scott Weinrich, azaz Wino egy jó ideje már ugyanolyan megkerülhetetlen és tévedhetetlen intézménnyé vált a saját közegében, mint mondjuk Lemmy volt a magáéban. De hát mi mást is várhatnánk egy olyan fazontól, akinek még a születési helye is Rockville? A minden képen fülig érő vigy...

Havok: Conformicide

Havok: Conformicide

A denveri Havok az utóbbi évek egyik legdinamikusabban fejlődő ifithrash-alakulata, akik először a 2011-es, kettes számú Time Is Up lemezzel tettek le olyat az asztalra, amire muszáj volt odafigyelni, a 2013-as Unnatural Selection t pedig már annak rendje és módja szerint rengeteget is hallgattam. Nem vár más sors a friss albumra sem, ez ugyanis talá...

Strength Of Will: Blink Of An Existence

Strength Of Will: Blink Of An Existence

Nem túl szerencsés időpontban, pont tavaly karácsony előtt jelent meg a Nevermore-t, a Leander Risingot és az Éjjel-nappal Budapestet is megjárt Vörös Attila Strenght Of Will néven futó szólólemeze, ami sajnos az év végére ráfordulás miatt érzésem szerint el is sikkadt, nem jutott/juthatott rá kellő figyelem, az évértékelő listákra meg így nem is n...

Place Vendome: Close To The Sun

Place Vendome: Close To The Sun

Michael Kiske ismét a porondon, a főmunkatárs izgatott, jobban, mint én ettől a lemeztől. Hétről hétre ugrom át az autó lejátszójában, persze nem az alacsony színvonal miatt, sokkal inkább a vonzerő csökkenése okán, na meg a napi taposómalom is megakasztja a folyamatos műélvezetet, ez a zene mégiscsak összetettebb attól, minthogy felületesen átpörg...

Steel Panther: Lower The Bar

Steel Panther: Lower The Bar

Minden csoda három napig tart, a magam részéről azonban már elég hosszú ideje nagyon jól elvagyok a Steel Pantherrel. Értem persze azon véleményeket is, amelyek szerint az első lemez után fokozatosan csökkent (radikálisabbak szerint: zuhant) a minőség, számomra azonban a Balls Out is erős anyag volt, és az All You Can Eat et is tökre szeretem. Ugyan ké...

Óriás: Minden villany ég

Óriás: Minden villany ég

Időről időre felbukkannak olyan zenekarok, amelyeket nem igazán tudok hová tenni. Általában a velük egyívású (és egyivású) bandáktól sugárban hányok, ezekkel a csapatokkal szemben valahogy mégis sokkal elnézőbb vagyok. Néha elég csak egy különös hangulati elem, egy melankolikus pillanat, néhány jól eltalált rím, vagy egy szutykos gitárszóló, fene s...

Sinister: Syncretism

Sinister: Syncretism

Mikor elért hozzám az új Sinister-lemez híre, magamban automatikusan el is kezdtem írni a kritikát az anyagról. Akkor még egy hangot sem hallottam az albumból, de mégis, szinte biztos voltam benne, hogy látatlanban is előre lehet tudni, mit rejt majd a hollandok tizenharmadik lemeze: semmi újat, megint kapunk egy adagnyi hollandusan kimunkált, de u...

Deep Purple: InFinite

Deep Purple: InFinite

Lehetséges, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb ember arra, hogy megemlékezzek az új Deep Purple-lemezről, ugyanis az ősfelállás(ok) - tehát az MK II és III - által lerakott zenei alapanyag enyhén szólva is őrületes hatással volt rám annak idején, ami egyébként elmondható az immár huszonegy éve a csapatban pengető Steve Morse-ról is. Azonban ha val...

Ulver: The Assassination Of Julius Caesar

Ulver: The Assassination Of Julius Caesar

Fiúk, ez kurva sokáig tartott! Nagyjából ennyi jutott eszembe az első hallgatások alkalmával, az Ulver „popalbumaként" meghirdetett The Assassination Of Julius Caesar kézhezvételét követően. A főkolompos, Kristoffer Rygg, az elmaradhatatlan Tore Ylwizaker billentyűs, valamint a norvégok Andy Fletchere, Jørn H. Sværen nagyjából tíz éve nem csinált s...

Danko Jones: Wild Cat

Danko Jones: Wild Cat

Nem tagadom, egy időben, mondjuk úgy a We Sweat Blood és a Sleep Is The Enemy idején a rock'n'roll egyik titkos fegyverének, reménységének, sőt, potenciális megmentőjének tartottam Danko Jonest és aktuális társait, aztán ez az érzés szépen elmúlt, ahogy a trió szépen beleszürkült önmagába. A mélypont alighanem a 2012-es, menthetetlenül lapos Rock And ...

Burnout: Új Évezred Rapszódia

Burnout: Új Évezred Rapszódia

A székesfehérvári Burnout semmiképpen sem kezdő csapat, az utóbbi években elég rendesen bealapoztak maguknak koncertfronton – többek között például a Tankcsapda vagy a Depresszió előtt –, és az Új Évezred Rapszódia már a harmadik albumuk. Én az utóbbi hetekben valahogy többet találkozom a nevükkel mindenfelé, mint előtte, szóval látok rá némi esély...

Body Count: Bloodlust

Body Count: Bloodlust

A három évvel ezelőtti Manslaughter lemezzel olyan feltámadást produkált a Body Count, amire alighanem senki sem számított. Ha jelentőségét tekintve nem is vetekedhetett az első albumukkal , a 2014-es anyag zeneileg elég egyértelműen Ice-T metal/rap-formációjának csúcsalkotása volt, és rendesen újra is indította a gépezetet – aránylag gyorsan meg is ér...

Greg Graffin: Millport

Greg Graffin: Millport

Dr. Gregory Walter Graffin, elismert paleontológus-professzor és evolúció-kutató 1981-ben, a kaliforniai Santa Anában fellépett élete legelső koncertjén. Persze, akkor még nem hogy elismert paleontológus nem volt, de még csak doktor sem, sokkal inkább egy tizenhat éves, fekete bőrdzsekibe és tépett fehér pólóba bújt punksrác, aki minden bizonnyal m...

Mastodon: Emperor Of Sand

Mastodon: Emperor Of Sand

Érdekes helyzet alakult ki köztem és az önmegvalósítás egy újabb szintjére lépett Mastodon között. A csapat mára olyan magasságokig jutott, hogy lassan a velük kapcsolatos minimális kritizálás is szentségtörésnek tűnhet egyesek szemében, pedig hiába kezeli őket jelenleg a fél világ szent tehénként, azért mindannyiunknak el kell ismerni, hogy a négy...

Striker: Striker

Striker: Striker

Elég komolyan beindult a Striker-gépezet, hiszen szinte napra pontosan egy évvel a Stand In The Fire után már itt is a folytatás, a szimplán csak Strikerre keresztelt ötödik nagylemez. Ha egy zenekar saját maga után nevezi el aktuális lemezét, akkor az a legtöbb esetben egyfajta összegzést, vagy ha úgy tetszik, hitvallást jelent: tessék, ezek vagyunk...

Depeche Mode: Spirit

Depeche Mode: Spirit

Lerágott csont, hogy a Depeche Mode aktuális népszerűségének fenntartásában mennyire kevés szerepet játszik egy-egy újabb sorlemez megjelenése. Távolról szemlélve úgy tetszik, hogy maga a banda sem öl bele komoly energiákat az albumcsinálásba, hiszen gyakorlatilag az Ultra megjelenése óta ráálltak a négyéves lemezkiadási periódusra, ebből következő...

Jack Russell’s Great White: He Saw It Comin’

Jack Russell’s Great White: He Saw It Comin’

A legutóbbi Great White-lemez kapcsán már kiveséztem, mennyire gáz a megkettőződősdi, így ebbe nem megyek bele megint. Ugyanakkor hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem értem Jack Russell motivációit ebben a történetben, hiszen most komolyan, mit csinálna a drog- és alkoholfüggőség poklát ezerszer megjárt, köztudottan roppant zűrös magánéletű énekes,...

KXM: Scatterbrain

KXM: Scatterbrain

Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Hiába jelenthető ki nagy biztonsággal, hogy a KXM az elmúlt évek legeredetibb, legizgalmasabb hard rock szupergroupja, az összéletkorát tekintve 177 esztendős trió a The Winery Dogs-féle agyonhájpolt összeállításokhoz viszonyítva továbbra is kvázi teljes anonimitásban tevékenykedik, eme státusz az új lemez ismeret...

House Of Lords: Saint Of The Lost Souls

House Of Lords: Saint Of The Lost Souls

Mindig is imádtam a House Of Lordsot. Már a kultikus első lemezzel és a Sahará val is belopták magukat a szívembe és valahogy ott is ragadtak egészen a tavalyelőtti Indestructible -ig, ahol azért már érezhető volt némi hanyatlás a dalszerzés terén. Azonban még távolról sem lehet állítani, hogy mióta a Frontiers teljes mértékben felkarolta őket, a legut...

Obituary: Obituary

Obituary: Obituary

Az Obituarytől ma már aligha vár bárki is forradalmat, hiszen John Tardyék bőven kivették a maguk részét a súlyosabb irányzatok formálásából jó két és fél-három évtizeddel ezelőtt. A hasonló korú bandák esetében az ember általában maradéktalanul elégedett, ha képesek a jól bevált stílusban kellően erős dalokat leszállítani, a régi mesterművek meg ú...

Gotthard: Silver

Gotthard: Silver

A Gotthard abszolút a pályafutásának csúcsán volt, amikor énekesük, Steve Lee 2010. október 5-én egy tragikus motorbalesetben életét vesztette. Lehet, hogy nem ekkor voltak a legnépszerűbbek, de a Lipservice, a Domino Effect és a Need To Believe olyan albumok voltak, amelyeket nyugodt szívvel nevezhetünk kiemelkedő alkotásoknak. Steve halála alapjaiban...

Dario Mollo’s Crossbones: Rock The Cradle

Dario Mollo’s Crossbones: Rock The Cradle

Dario Mollót leginkább a The Cage projektből, illetve a Voodoo Hillből lehet ismerni, és bár ezek a formációk sem hoztak számára szupersztár-státuszt, mégis bekerült általuk a köztudatba. A The Cage-ben ugyanis Tony Martin, míg a Voodoo Hillben Glenn Hughes oldalán muzsikált az olasz gitáros, ezek a nevek pedig manapság is keltenek némi feltűnést. ...

Dungaree: Bipolar World

Dungaree: Bipolar World

A Red Swamp-lemezismertetőt fabrikálva vágódott belém a felismerés: hoppá, hiszen még egykori turnétársaikról, a Dungaree-ről sem írtunk, pedig hát tavalyi anyaguk, a Bipolar World nekem speciel annyira bejött, hogy a bandát fel is véstem a legnagyobb hazai reménységek képzeletbeli listájára. Nem mintha már nem lettek volna ott korábban is, hiszen ed...

Grave Digger: Healed By Metal

Grave Digger: Healed By Metal

A Grave Digger kapcsán egy rakat pofás közhelyet el lehet sütögetni: a zenekar a német színtér állócsillaga, a germán metal zászlajának magasra emelője, a precizitás és megbízhatóság megtestesítője stb. A szkeptikusok szerint viszont újra és újra ugyanazt az albumot szállítják le, és tulajdonképpen ezek a megállapítások – pro és kontra – ülnek is a...

7. oldal / 185

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.