Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Stryper: God Damn Evil

Stryper: God Damn Evil

Nagyra becsülöm a Strypert, amiért nem kíván kizárólag a múltjából élni, de a kísérletek nem mindig állnak jól az ilyen korú zenekaroknak. Gondolhatják Michael Sweeték bátor horizonttágításnak például a Take It To The Cross-t, de a dal valami egészen rettenetesen indítja a God Damn Evilt, és félre is viszi a hallgatót, mivel abszolút nem jellemzi az album egészét. A Children Of The Grave-ből eredeztethető, agyoncsócsált riff eleve nem szerencsés, a Matt Bachand (Shadows Fall, Act Of Defiance) üvöltését és Michael pohárrepesztő visítását egybetoló refrén pedig kifejezetten rémisztő, annyira szerencsétlen, természetellenes és béna. Komolyan nem értem, mire számítottak, amikor ezt választották első felvezetőnek és indításnak...

 

Light The Torch: Revival

Light The Torch: Revival

Elég érdektelenül indult, majd két album után szinte észrevétlenül múlt ki a Devil You Know zenekar, pedig a soraiban Howard Jones énekest és Francesco Artusato gitárost is ott tudó formáció papíron nem nézett ki rosszul. A lemezeik sem voltak amúgy problémásak, csak éppen semmi olyat nem rejtettek, amitől az ember hosszabb távon is hallgatta volna...

Aura Noir: Aura Noire

Aura Noir: Aura Noire

Ahogy öregszem, úgy bírom egyre jobban az olyan, kőbalta egyszerűségű filozófiával dolgozó bandákat, mint a norvég Aura Noir. Carl-Michael „Aggressor" Eide (Infernö, Virus, ex-Ved Buens Ende), Ole Jørgen „Apollyon" Moe (ex-Dødheimsgard, Immortal) és Rune „Blasphemer" Eriksen (Earth Electric, ex-Mayhem) veterán alakulata sosem akarta megújítani sajá...

Godsmack: When Legends Rise

Godsmack: When Legends Rise

Négy év után pottyant elénk a Godsmack új albuma, a beszédes című When Legends Rise. Azt már előzetesen sejteni lehetett, hogy Sully Erna és üzlettársai a kiadóváltás után új irányba próbálnak kanyarodni, ami nagyjából-egészében meg is állja a helyét. Bár Erna útkeresésről beszélt, valószínűleg pontosan tudta, hogy egy nagyon slágeres, sokkal könny...

Stone Temple Pilots: Stone Temple Pilots

Stone Temple Pilots: Stone Temple Pilots

A Stone Temple Pilots tagjai bizonyosan nem hisznek a karmában. Ellenkező esetben a hangszeresek már rég leállították volna a szerelvényt, vagy legalábbis más néven futnának – ahogy arra már ugye láttunk példát a '90-es években, hiszen a bandának finoman szólva sincs szerencséje az énekesekkel. De akár a frissen leigazolt Jeff Gutt is aggódhatna, h...

Alone In The Moon: Ruin Pop

Alone In The Moon: Ruin Pop

A grunge/punk/stoner/hard rock-ötvözetet (vagy valami olyasmit) játszó, fővárosi Alone In The Moon pár évvel ezelőtti debütáló lemezén – már címében is jelzetten – generációjának közhangulatát, a korszellemet próbálta megragadni. Ezúttal viszont a „raumgeist", a hely szelleme érdekli a Várhidi Adrián / Simon Zoltán / Menyhárth Balázs összeállítású if...

TesseracT: Sonder

TesseracT: Sonder

Az angol TesseracT munkásságát már a kezdetektől, egészen pontosan a bemutatkozó lemeztől fogva követem, írtunk is a Shock!-on minden egyes albumukról, beleértve a hivatalos koncertanyagukat is, egyszóval aki olvas minket, annak bizonyosan nem ismeretlen a banda, és talán hozzám hasonlóan sikerült is ráharapnia erre a djentnek (is) nevezett, de zen...

The Crown: Cobra Speed Venom

The Crown: Cobra Speed Venom

A svéd The Crown igazi túlélő a '90-es évekből, elhivatottságukhoz nem férhet és soha nem is férhetett kétség. A zenekar nem járta meg a csúcsokat, még csak különösebben ismertnek sem számítanak a saját táborukon kívül, viszont ha nem is évente, de így is rendszeresen készítik a lemezeket, méghozzá elég kitartóan (mindössze egy ötéves, tehát nem tú...

Sleep: The Sciences

Sleep: The Sciences

„Van, hogy anélkül vágjuk be a tízest, hogy hallanánk az adott lemezt. Ez most az az eset. 10/10" – ennyi lett volna eredetileg a Sleep-kritikám, de később, tartva a népharagtól (és a Főnök fegyelmijétől) arra jutottam, hogy kicsit bővebben is kifejtem a fentieket. A pontszám persze nem változott – de hát hogyan is változhatott volna, hiszen ez itt...

Deströyer 666: Call Of The Wild

Deströyer 666: Call Of The Wild

Az ausztrál – de székhelyét régóta Hollandiában tudó – Deströyer 666 a kultbandák kultbandája, kevesen ismerik őket, de létezik egy elég fanatikus mag körülöttük. A csapat nem tömi degeszre a tábor hasát új megjelenésekkel, utolsó sorlemezeik megjelenése között hét-hét év telt el, de most azért érezték, hogy hosszú lenne 2021-ig éheztetni mindenkit...

Omega Diatribe: Trinity

Omega Diatribe: Trinity

Az Omega Diatribe megszólalása mindig is jelentőségteljes és tiszteletet parancsoló volt – különösen élőben –, de korábban valamit ezzel együtt is hiányoltam a csapatnál. Tetszett az eddigi anyagaik megközelítése, szó se róla, azonban folyamatosan ott motoszkált bennem valami meghatározhatatlan hiányérzet: jó volt hallgatni őket, de a fogódzókkal s...

Walking Papers: WP2

Walking Papers: WP2

Van úgy, hogy azt mondjuk, egyetlen dal miatt megérte kiadni az egész lemezt. Ilyenkor nem foglalkozunk azzal, hogy az az egy az anyag legvégén van, és addig bő ötvenöt percen kell átvágni magunkat, ami alatt jobb-közepesebb tételek érkeznek és tűnnek tova, szép sorjában. Nem kárálunk amiatt (pláne, hogy már eddig is tudtuk), hogy a főszereplő azér...

Therion: Beloved Antichrist

Therion: Beloved Antichrist

Nehéz mit mondani a Therion új művéről, a Beloved Antichrist ugyanis pont olyan, mint várni lehetett. Már akkor sejtettem, hogy ebből az egészből nagy baj lesz, amikor évekkel ezelőtt, egy telefoninterjúban először hallottam a grandiózus metalopera koncepciójáról magától Christofer Johnssontól. A mű most elkészült: kaptunk egy tripla lemezt több mint...

Oceans Of Slumber: The Banished Heart

Oceans Of Slumber: The Banished Heart

Az év egyik nagy ígéreteként vártam a texasi Oceans Of Slumber új albumát. A legutóbbi Winter óriási kedvencem, de az volt az érzésem, tudnak még többet is, és kimondva-kimondatlanul azt vártam, hogy saját magnum opuszukat teszik majd le az asztalra a The Banished Hearttal. Ez ugyan nem feltétlenül jött össze, de a lemezre ezzel együtt sem tudok ross...

Memoriam: The Silent Vigil

Memoriam: The Silent Vigil

Alig egy évvel az angol death metal veteránjaiból álló Memoriam bemutatkozó lemeze után már itt is a folytatás, ami igencsak gyors tempónak tűnhet még a mai túltermelésben is, és bizony végighallgatva a friss (?) anyagot, ez az érzésem csak erősödött. Ha rengeteg az ötlet, vagy még pálykezdő, lelkes fiatal bandáról van szó, akkor teljesen érthető a f...

Mike LePond’s Silent Assassins: Pawn And Prophecy

Mike LePond’s Silent Assassins: Pawn And Prophecy

Néhány évvel ezelőtt a Symphony X tagsága bejelentette, hogy a csapat ugyan nem oszlik fel, működésüket azonban meghatározatlan időre jegelik, aminek fő oka talán az Adrenaline Mob mellett egyre jobban elköteleződő, de ezer más helyen is aktív Russell Allen lehetett. David Z. tragikus halála miatt azonban a Mobnak sajnos alighanem vége, így talán v...

The Dead Daisies: Burn It Down

The Dead Daisies: Burn It Down

Amikor a 2010-es évek elején felbukkant a The Dead Daisies, lendületből elkönyveltem őket unatkozó rocksztárok haknibrigádjának. Nem véletlenül. A csapat első két évében tucatnyi muzsikus adta egymás kezébe a kilincset, a 2013-as első lemez pedig olyannyira jellegtelen, tucat rock & roll csuklógyakorlatokat tartalmazott, hogy nem igazán lehetet...

Monster Magnet: Mindfucker

Monster Magnet: Mindfucker

A világért sem nevezném rossznak vagy problémásnak, de nem lett különösebben nagy kedvencem a Monster Magnet legutóbbi Last Patrol lemeze. Teljesen autentikus volt Dave Wyndorféktól a szétcsapottabb, pszichedelikusabb vonalhoz való visszakanyarodás, nálam viszont annyira bejött az egy kanyarral korábbi Mastermind direktebb iránya és dalcentrikussága, h...

Zeke: Hellbender

Zeke: Hellbender

Új barázdát szánt a Zeke. És ilyenre bizony már bő tizennégy éve, a még 2004-ben megjelent 'Til The Livin' End nagylemez óta nem volt példa, de most „Blind" Marky Felchtone újjáépítette maga körül a bandát, és ismét alámerült a rock and roll pöcegödrének legmélyére, hogy onnan hozza fel azokat a gitártémákat, amiket elereszt a Hellbenderen. A Zeke ...

Tribulation: Down Below

Tribulation: Down Below

A svéd Tribulation legutóbbi lemeze, a The Children Of The Night simán az utóbbi évek egyik legizgalmasabb metalprodukciója volt, jól be is vágtam rá a tízest csaknem három éve, és azóta sem érzem úgy, hogy túlértékeltem volna. Egy ilyen friss, roppant kreatív és hatásos mestermű után mindig kétesélyes a folytatás, és bennem is rejlett némi félsz, ho...

Saxon: Thunderbolt

Saxon: Thunderbolt

Reálisan állva a dologhoz, az ember nem várhatja hatvan-hetven éves arcoktól, hogy ikszedik lemezükön életük legjobb teljesítményét nyújtva átlépjenek saját árnyékukon. Ha a jól megszokott stíluselemek felhasználásával kompakt egésszé áll össze a végeredmény, az már általában elég a rajongók elégedettségéhez a több évtizedes múlttal bíró csapatok ú...

Cripper: Follow Me: Kill!

Cripper: Follow Me: Kill!

Terveztem írni a Cripper utolsó lemezéről, de kifutottam az időből, már benne jártunk a 2018-as évben és letettem róla. Aztán február elején jött a hír, hogy a banda az év közepén feloszlik, de addig alaposan megturnéztatja az albumot és egyben elköszön a közönségtől, így mégis úgy döntöttem: elköszönök a zenekartól.

Earthless: Black Heaven

Earthless: Black Heaven

A kaliforniai Earthless mindig is a maga útját járta. Zenéjüket – jobb híján – nevezzük most pszichedelikus rocknak, hiszen ezt a címkét talán még ők maguk is képesek lennének elfogadni, szemben mondjuk a stonerrel, amely ellen többször is hangosan ágáltak: hagyják már őket békén ezzel a baromsággal, hiszen még marihuánával sem élnek! Erősen improv...

Loudness: Rise To Glory

Loudness: Rise To Glory

A japán Loudness kultikus név, ráadásul abszolút megérdemelten, hiszen a '80-as években letettek az asztalra néhány olyan albumot, amit elég nehéz megkerülni, ha egyszerre kemény, mégis dallamos metalról beszélünk. Mivel a lassan negyven éve futó banda lemezeinek száma bőven húsz felett jár, nehéz rendet vágni a diszkográfiában, rengeteg albumuk ki...

Whitesnake: The Purple Tour (Live)

Whitesnake: The Purple Tour (Live)

A Whitesnake 2002-es feltámasztása óta eltelt bő másfél évtizedes periódus alatt nem kevesebb mint hat hivatalos koncertanyagot jelentetett meg David Coverdale, a legfrissebb a sorban a beszédes című The Purple Tour Live. Vagyis beszédes lenne, de nem az. Ugye a január folyamán többféle formátumban napvilágot látott kiadvány a sokak által megkérdőj...

Michael Schenker Fest: Resurrection

Michael Schenker Fest: Resurrection

Egy régen jól csengő név sokat nyom a latban, több régen jól csengő név pedig még többet – nem nagyon tudom mással magyarázni, hogy egyenesen a Nuclear Blast jelentette meg Michael Schenker új albumát. Az egykor sokkal szebb napokat látott Michael az utóbbi években adott interjúi alapján leginkább leépült, megkeseredett alkesznek tűnt már nekem (a ...

Myles Kennedy: Year Of The Tiger

Myles Kennedy: Year Of The Tiger

Valamikor 2009 környékén reppentette fel a hírt Myles Kennedy, hogy végre hozzáfog első szólóalbumához, ami igazán személyes lesz, amolyan énekes/dalszerző-anyag, ahol tényleg minden csak és kizárólag róla fog szólni. Aztán vártunk és csak vártunk, és ez a sok várakozás talán hosszabbnak is tűnt volna, ha a fickó nem olyan örökmözgó, végtelen energ...

7. oldal / 192
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.