Shock!

november 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Santa Cruz: Bad Blood Rising

Santa Cruz: Bad Blood Rising

Eddig is bírtam a Santa Cruzt, de határozottan úgy gondolom, hogy az új anyaggal eddigi legjobb albumát tette le az asztalra a finn négyes. Miközben a 2015 derekán kiadott s/t albummal modernebb irányba kanyarodtak a debütáló Screaming For Adrenaline-hez képest, ezúttal nagyjából a két lemez világának ötvözete született meg a kezeik alatt. Az eredmény egy olyan album, amelyhez hasonló cucc elkészítésével sok zenekar kísérletezik, de ennyire meggyőző formában csupán nagyon keveseknek sikerül rátapintaniuk vele a lényegre.

 

Electric Wizard: Wizard Bloody Wizard

Electric Wizard: Wizard Bloody Wizard

Az elmúlt év egyik legízlésesebb borítóján meztelen női testen vérrel mázolt (karcolt?) felirat: Wizard Bloody Wizard. Ráadásul a képen állítólag maga Liz Buckingham látható (na persze...), aki főállásban a banda gitárosa, mellékállásban pedig a főnök Jus Oborn hites asszonykája. Széplelkek megnyugtatásául elmondom, hogy inkább piros ételfesték les...

Archaic: How Much Blood Would You Shed To Stay Alive?

Archaic: How Much Blood Would You Shed To Stay Alive?

Csak beesett így az év végére még egy igen komoly meglepetés itthonról a kettes Archaic-lemezzel. Ráadásul kettős értelemben véve is meglepetés a How Much Blood Would You Shed To Stay Alive?, hiszen egyfelől tizenkét év után jött ki a debütáló Time Has Come To Envy The Dead hez képest, másrészt baromi jól sikerült. Nem mondom, hogy tökéletes az album...

The Atomic Bitchwax: Force Field

The Atomic Bitchwax: Force Field

Kezdjük a kötelező tananyag felmondásával: a The Atomic Bitchwax a Monster Magnet kistestvére. Dave Wyndorf anno innen szipkázta el Ed Mundellt, aki bizony bő tizennyolc éven keresztül aztán hű társa is maradt a mágneses fazonnak. És ebből igen sokáig párhuzamosan futtatta vele a Bitchwaxet is, aztán egy idő után meg már egyiket sem. A Bitchwaxbe k...

Pink Cream 69: Headstrong

Pink Cream 69: Headstrong

Négy év után végre ez a lemez is megérkezett, és egy új Pink Cream 69-anyag megjelenése mindig örömhír, bár nem tagadom: akármennyire is szeretem a zenekart, az utóbbi három-négy album hosszabb távon még az elvitathatatlan minőség ellenére is eléggé összefolyt nálam. Nem tartom kizártnak, hogy pár év távlatából visszatekintve majd ebbe a sorba ille...

Phantom 5: Play II Win

Phantom 5: Play II Win

A Phantom 5 a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetését jelentette számomra. Semmiképpen sem volt tökéletes a német csapat bemutatkozó albuma , akadtak rajta töltelékek is, de a hangulatával olyannyira elkaptak valamit, hogy azóta is rendszeresen hallgatom az All The Wayt, a Blue Dogot, a Don't Touch The Nightot, a Renegade-et és társaikat. A Play...

The Lurking Fear: Out Of The Voiceless Grave

The Lurking Fear: Out Of The Voiceless Grave

Az évzárás közeledtével már csak a készülő évértékelők miatt is igyekszünk visszatekinteni, mi minden történt 2017-ben, és ha már így alakul, ez az időszak arra is jó alkalmat teremt, hogy kicsit csökkentsük a felgyülemlett restanciákat. A The Lurking Fear lemeze például még augusztus közepén jelent meg, akkortájt egy interjút is közöltünk Tompa mest...

The Black Dahlia Murder: Nightbringers

The Black Dahlia Murder: Nightbringers

Nem mondom, hogy nem nevettem fel hangosan, amikor elolvastam Trevor Strnad óriási dumáját az album kapcsán a sötét órák urairól, a belső erő megtalálásához vezető death metalos ösvényről és a csatába vezetett, öntudatra ébredt elmék hadairól. Sikerült derekasan megröhögtetnie a jó Trevornak, egyszerűen nem lehet nem szeretni az ebben a stílusban vé...

Primus: The Desaturating Seven

Primus: The Desaturating Seven

Az új Primus borítóján Da Vinci (és a világ egyik) leghíresebb freskója, Az utolsó vacsora látható egy meglehetősen sajátos újraértelmezésben. A kompozíción a híres itáliai mesekönyv-író, Ul De Rico legismertebb alkotása, a The Rainbow Goblins hét főszereplő koboldja látható annál a bizonyos asztalnál: a csodás színeivel elhíresült, gazdagon illusz...

Grave Pleasures: Motherblood

Grave Pleasures: Motherblood

„Az élet értelme a halál" – énekli a korábban Kvohstként ismert Mat McNerney a Motherblood egyik legjobb darabjában, a Joy Through Death-ben, és ugyan ekkora bődületes nagy baromságot már rég hallottam, mégsem tudok rá haragudni, mert egyrészt precízen bemutatja hősünk hozzáállását a világhoz, másrészt pedig az új Grave Pleasures-anyag (ismét) egész...

Iron Monkey: 9-13

Iron Monkey: 9-13

Az underground legmélyén fortyogó színtér egyik nagy meglepetése már rögtön az év elején befutott: a Relapse még januárban jelentette be, hogy kedvenc főemlősünk, a szeretetre méltó Vasmajom visszatért. A gyűlölettel, undorral és dühvel teli banda, amely eredetileg alig öt éven keresztül mérgezte önmagát és környezetét, és teljes életműve kimerült ...

Dr. Living Dead!: Cosmic Conqueror

Dr. Living Dead!: Cosmic Conqueror

Thrashből ma sincs hiány a színtéren, tényleg csak az ember kitartásán múlik, milyen friss hallgatnivalókat tud kitúrni magának: a műfajt modernebb, groove-osabb szabással játszó csapatokba ugyanúgy szép számmal bele lehet botlani, mint totálisan a '80-as évek nosztalgiájában utazó arcokba, akár teljesen archaikus, akár kissé előrehaladottabb muzsi...

Cavalera Conspiracy: Psychosis

Cavalera Conspiracy: Psychosis

Csak olvasom egymás után mindenfelé a lelkendezőbbnél lelkendezőbb, elragadtatottabbnál elragadtatottabb, kilences-tízes külföldi értékeléseket az új Cavalera Conspiracy-lemezről, és már esküszöm, az is megfordult a fejemben, hogy én valami mást pörgetek, mint a többiek. Egyszerűen nem létezik ugyanis, hogy ennyire másképp halljak, mint egyes kinti...

Steelheart: Through Worlds Of Stardust

Steelheart: Through Worlds Of Stardust

Legutóbb majdnem tíz éve jelentkezett új lemezzel a Steelheart, azt megelőzően pedig még a '90-es évek derekán hallhattunk róluk utoljára, vagyis a zenekar nem viszi túlzásba az aktivitásokat. Bár tényleges zenekarról nem igazán beszélhetünk, és sokkal helyesebb lenne ma már egyedül Miljenko Matijevic mestert emlegetni, ha szóba kerül a név. A horv...

Operation: Mindcrime: The New Reality

Operation: Mindcrime: The New Reality

Nem állítom, hogy nem létezik olyan ember ezen a földgolyón, aki még az előzmények után is remegve várta Geoff Tate trilógiájának befejező agymenését. Bizonyosan tudom, hogy a reálisan gondolkodók mellett az énekesnek a mai napig szép számmal akadnak még végletekig elfogult rajongói is. Én viszont képtelen vagyok véka alá rejteni őszinte érzéseimet...

Night Viper: Exterminator

Night Viper: Exterminator

Továbbra sem vagyok rákattanva napjaink minden zenei stílust érintő retro-trendjére, azaz nem kutatom bőszen az új bandákat, de mindig szembejön egy-egy, amely felkelti az érdeklődésemet. Van, hogy olyan embertől hallok vagy olvasok róluk, akinek adok a véleményére, de nem egyszer annak kapcsán kerülök képbe, hogy a zenekar fellép nálunk. Előbbire ...

VUUR: In This Moment We Are Free - Cities

VUUR: In This Moment We Are Free - Cities

Aki egyszer Anneke van Giersbergen bűvkörébe került, annak teljesen mindegy, mit énekel, milyen zenei körítéssel, csak énekeljen. Ilyenkor szoktuk volt mondani, hogy ha a telefonkönyvet felénekli, annak is örülünk. Kis túlzással élve ez rám is igaz, noha azért nem minden formációjával tudtam száz százalékosan megbarátkozni, például a The Gentle Stor...

Morbid Angel: Kingdoms Disdained

Morbid Angel: Kingdoms Disdained

Konkrét infók híján, csupán az elejtett megjegyzésekből és a tagság átrendeződése láttán is meglehetősen egyértelmű, hogy mi zajlott le az elmúlt években a Morbid Angel háza táján. Miközben a Kingdoms Disdained még mindig csupán a harmadik (!) sorlemez a tampai hősöktől a 21. században, a brigád lelke, Trey Azagthoth gitáros nagyjából ugyanakkora k...

Scour: Red

Scour: Red

Egy múltkori hírünk alatt érdekes vita bontakozott ki arról, vajon illúzióromboló-e, amit manapság csinál Phil Anselmo, vagy épp ellenkezőleg, pont az lenne lehangoló, ha nem ezt művelné a számtalan extrémzenei miniprojekttel. Én valahol félúton állok a kérdésben. Nem szeretném, ha a szétaprózódás és a sok kiadvány miatt Phil előbb-utóbb rálépne a m...

Vulture Industries: Stranger Times

Vulture Industries: Stranger Times

Egyre nehezebb helyzetbe hoz minket a bergeni Vulture Industries. Idén éppen tíz éve, hogy megjelent e név alatt az első teljes értékű lemezük, a The Dystopia Journals, amelyen annyira közel jutottak a La Masquerade Infernale -korszakos Arcturus világához, amennyire zenész csak juthat. Debütálásként ez az állásfoglalás tökéletesen meg is felelt, de a...

Cannibal Corpse: Red Before Black

Cannibal Corpse: Red Before Black

Előzetesen szó volt itt az eddigi legnyersebb hangzásról meg az eddigi legfogósabb zenei anyagról, de összességében nem gondolom gyökeresen eltérőnek a Red Before Blacket a Cannibal Corpse előző néhány lemezéhez képest. Ezzel most természetesen nem azt mondom, hogy az idei anyag teljesen ugyanolyan, mint mondjuk az A Skeletal Domain volt: egy fokozat...

Annihilator: For The Demented

Annihilator: For The Demented

Lassan három éve már, hogy Dave Padden kiszállása miatt csaknem két évtized után Jeff Waters ismét magához ragadta a mikrofont az Annihilator frontján. Nem meglepő módon a 2015-ben általa felénekelt Suicide Society így igazi visszatekintő korong volt, nem csak a vokalista személye, hanem amiatt is, hogy zeneileg is egyértelműen a klasszikus, régisuli...

Cloven Hoof: Who Mourns For The Morning Star

Cloven Hoof: Who Mourns For The Morning Star

A wolverhamptoni Cloven Hoof legutóbbi anyagával, a Resist Or Serve -vel egy 2010-es EP-t leszámítva hat hosszú év után adott életjelet magáról, és ugyan az anno 1979-ben indult, a hőskorban a NWOBHM-kalapba teljesen jogosan besorolt bandában az alapító basszusgitáros, Lee Payne mellett azóta szinte teljesen lecserélődtek a társak, ezúttal mégis elég...

Von Hertzen Brothers: War Is Over

Von Hertzen Brothers: War Is Over

A kedves olvasó az alább látható pontszám miatt most már biztosan úgy gondolja, hogy végérvényesen elmehetett az eszem, hiszen ilyen sok nagyra értékelt albummal már jó ideje nem futhatott össze, mint amennyivel 2017-ben. De hát mit lehet tenni, ha ebben az évben csak úgy ömlenek ránk a legszuperebb megjelenések? A finn Von Hertzen tesók legfrisseb...

Adagio: Life

Adagio: Life

Ugyan a Gojira mára egyértelműen a metal underground meghatározó csapatai közé küzdötte fel magát, nyomában mégsem igazán járnak honfitársak, azaz rajtuk kívül nem találni olyan francia csapatot, amely tartósan a figyelem középpontjában tudott volna maradni. Mindez igaz sajnos az Adagióra is: a Stéphan Forté gitáros és Franck Hermanny bőgős által a...

Butcher Babies: Lilith

Butcher Babies: Lilith

Akár kényes témának is tűnhetne napjainkban azt boncolgatni, beszélne-e bárki is a Los Angeles-i Butcher Babies zenekarról, ha nem két impozáns énekesnő állna a csapat frontján. Én azonban már csak azért sem akarom kerülgetni a forró kását, mert a banda az elejétől fogva kihasználja a Heidi Shepherd és Carla Harvey kettősében rejlő extra marketing-...

RSO: Rise

RSO: Rise

A meglehetősen semmitmondó RSO elnevezés két elsőrangú gitárost takar, akik ráadásul jó ideje a magánéletben is egy párt alkotnak: az egyiket Richie Samborának, a másikat Orianthi Panagarisnak hívják, ez az ötszámos EP pedig az első közös produktumuk. Viszonylag régóta ígérgetik már a megjelenést, előzetesen amolyan countrys-bluesos megközelítésről...

7. oldal / 190

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.