Shock!

Emlékszem, 2004-ben még a Hammer számára készítettem egy Sex Action-interjút az akkor frissen újra összeállt klasszikus felállással. Matyi akkor azt mondta, mára a Sex Action legendává lett, ahogy ez az első lemez is. Mindez akkor talán még túlzásnak tűnhetett, 2025-ben viszont már nem kérdéses: a tény, hogy ez a lemez – korántsem érdemtelenül – immár nem is az első újrakiadását éli meg, bizonyíték lehet arra, hogy mégiscsak van valami a dologban.

A Zodiac Mindwarp-, The Cult-, Circus Of Power-féle kultikus csapatok zenéjéből áradó mocskos, motoros, bulizós feeling ereje teljében köszönt vissza ebben a bandában, ahogy a debütáló lemezben is, amely lényegében a korai dalaik gyűjteménye. Matyi dögös riffjei, klassz szólói, Miksa stabil alapozása és Zana-Ganxsta Zoli metronómpontosságú kettő-négyei, Szasza előadásmódja kellő alapot szolgáltattak a szexuálisan túlfűtött dalok sikerre viteléhez. Annak ellenére, hogy a zenekar az egykori Fekete Lyukból tört ki, ami eredendően inkább egy dark/alterock-hely volt, az a vonal inkább csak pillanatnyi hangulatként bukkant fel itt. A csontig leegyszerűsített rock'n'roll nóták olyan markáns világgal rendelkeztek, hogy még az akkori puttosabb hangzás ellenére is azonnal magával ragadta az embert. Jó helyen voltak jó időben, és jóba is nyúltak bele. A titok abban rejlett, hogy amit képviseltek, amit megénekeltek, a valóság volt, akkortájt valóban így gondolkodtak, így éltek, a tartalom és a forma tökéletesen egyezett.

A hitelesség élőben még nyilvánvalóbb volt, így nem csoda, hogy később a debütlemez kivétel nélkül minden egyes dala abszolút favorittá vált. A számokkal a sokszor korántsem feminista szövegvilág ellenére a csapattal mindenki könnyedén azonosulhatott. Ez a lemez – minden minimalizmusa ellenére – itthon egy nálunk akkor még szinte teljesen ismeretlen, de legalábbis a hazai palettáról hiányzó stílus, a hazai dirty rock alapköve lett.

A csapat idén ünnepli harmincötödik (!) jubileumi évét, ennek alkalmából pedig, most első ízben, a teljes, tizenkét dalos korai anyag napvilágot lát, ráadásul az eredeti demós kazetta dalsorrendjével, a korabeli dizájnt idéző kiállítással. (A slipcase tok alatt azért a klasszikus bohócos borító is helyet kapott). A hanganyag felújításához az eredeti mesterszalaghoz nyúltak, Matyi felügyelete mellett, ennél alaposabb ráncfelvarrás tehát aligha lett volna lehetséges. A két, annak idején a lemezről leszorult korai dal közül a Végzet vagyok persze már nem ismeretlen, ez ott volt a korábbi CD-s újrakiadásokon is, a Megmérgezem mindened ezen eredeti verziója azonban több mint harminc év után válik csak elérhetővé. De erről legalább tudtunk, még ha nem is forgott közkézen. Az igazi koronaékszer valójában az a plusz két bónusz élő felvétel, amelyek még a legelső koncertek valamelyikén készültek a Lyukban. Két totálisan elfeledett saját dalról van szó (Valami hajt egyre hozzád, Nem kell tőlem félni), amelyek akkor még a demóig sem jutottak el, s amelyek létezéséről valószínűleg, hozzám hasonlóan a csapat elkötelezettjeinek 99 százaléka eleddig nem is tudott. Ráadásul élvezhető minőségben! Igazi csemegék ezek, pláne, hogy itt-ott még tetten is érhető, hogy egyes zenei és szövegbeli ötleteket ezekből kiemelve újrahasznosítottak későbbi daloknál. A CD mellett persze lesz kétféle vinyl kiadás, és igen, exkluzív box verzió is, amelyben ez két utóbbi tétel egy külön 7" kislemezen kap majd helyet. A fotós könyv is a hanglemezek méretéhez növekszik.

Most szombaton, október 25-én a zenekar nagyszabású jubileumi bulit tart Budapesten, a Barba Negrában, vendégekkel kiegészülve, ha van igazság, bőven fókuszálva az első albumra – ott már fizikai formában is felmarható majd ez a kiadvány. Aztán hátha még az ős-dalokba is belenyúlnak...