A The Great Old Onesnak már a legkorábbi időktől megvolt az egyértelmű identitása, és a kezdettől kiforrott volt minden stílusjegyük, a lemezek közötti különbségeket az ezek közötti arányok adták, meg a dalok ihletettsége közötti apró különbségek. A Bordeaux-ban székelő francia csapat Lovecraft műveinek igazi mániákusa, ugyanis ez az ötödik nagylemezük, és mindegyik lovecraftiánus szövegekkel rendelkezik. Még a zenekar neve is innen ered, ugyanis a Nagy Öreg Istenek éppen ebből a fantasy-univerzumból származnak (ezen istenek közé tartozik a számtalan metálbanda által megénekelt Cthulhu is, számtalan helyesírásával).
A banda öttagú, és black metalban rendkívül szokatlanul módon három gitáros is játszik benne, állandó billentyűs pedig nincs, pedig az átlagosnál jóval dallamosabb stílusban utaznak. A tagcserék gyakoriak a csapatban, ugyanis az idén januárban kiadott lemezen (és elődjén) szerepelt Alexandre „Gart" Rouleau már nincs a fedélzeten, de az állandóságot lassan már nemcsak az énekes-gitáros Benjamin Guerry képviseli, hanem Aurélien Édouard gitáros is, aki lassan egy évtizede a társa. Az azóta távozott Gart helyére már meg is jött a helyettes (Hugo Bernart), de ő még nem hallható az albumon. A dobos Julian Deana és a basszusgitáros Gregory Vouillat is újak a formációból, ez az első felvételük a Great Old Onesszal. A régi gitárosok szerzik a zene döntő többségét, ez meg is látszik, főleg, mert ez a Great Old Ones legriffalapúbb lemeze. A néhol szavalós ének egyébként segít a prózaszerű szövegek tolmácsolásában, mivel itt gyakorlatilag egy megzenésített könyvről van szó. A hazájukban nagyhatalom Season Of Mist nem véletlenül lát fantáziát bennük, érdekes is ez a recept, no meg eladható, és maximálisan illik a kiadó profiljába is. A metálosok egy része olvas is Lovecraftet, vagy minimum tudja, mi fán terem, így egy ilyen tematikus banda sokak figyelmére tarthat igényt.
Kadath (ezzel a szóval is kezd a lemez) az az ismeretlen hely, ahol a Nagy Öregek laknak, az album pedig egyetlen Lovecraft-kisregény cselekményébe kalauzol el minket (The Dream-Quest of Unknown Kadath, azaz Zarándokút Kadathba). Mondanom sem kell, hogy a szövegvilág illik is az atmoszférikus black metalhoz általánosságban, meg persze jelen bandához is. Egy porszívóhangzású, extrémebb zenekarhoz nem passzolna, de mivel a csapat arányérzéke egészen jónak mondható, maximálisan ki tudják használni az irodalmi, de egyúttal nem túl könyvtárszagú utalásokat. A szövegek fogalmazásán lenne mit javítani éppen, kicsit fárasztó az egyes szám első személyben bemutatott nézőpont, ám bizonyára ez is a koncepció része. Viszont teljes történeteket feldolgozva, lemezeken át a Great Old Oneson kívül nem sokszor hallottunk, így el lehet nézni a teljesen énközpontú szövegmondást. A lemezen Lovecraft főszereplője jelenik meg, így Randolph Carter álombéli útját követjük végig, amint el szeretne jutni Kadathba, a titokzatos városba, de az istenek megakadályozzák ebben, ahogy Lovecraft történetében is. Carter útját csodálat és rettenet övezi, ez a kettősség pedig jól jellemzi a lemezt is. A lényeget nem lövöm le, nem is nehéz utánajárni.
A sodró lendületű nyitány, a Me, the Dreamer is egyértelműsíti, melyik Lovecraft-írásról lesz itt szó, és ez a lemez legizgalmasabb darabja, epikus tizenegy percével egyesít mindent, ami az ilyen jellegű black metalban jó szokott lenni: van benne pörgős, mennydörgő részlet, szinti uralta basszusos kiállás, tanítani való témaváltás, majd a végén egy erőteljes groove-ot hozó szaggatott, staccato riff – ezeket a jelentős apróságokat a produkciós munka szerencsére tökéletesen ki is szolgálja, az ének is ideális, hangszínt és tempót is ideértve. A Those from Ulthar a lassabb, őrlősebb darabok közé tartozik, fenyegető hangulattal. Különösen a háromnegyedénél jelentkező, Samael-ihletésű riff tetszik nagyon. Nagyon jók az ilyen kikacsintások, főleg mivel egyéb elektronikus és indusztriálos éle a lemeznek nincs, így ez egy teljesen egyéni színfolt. Ulthar egyébként egy csendes, nyugalommal teli város, ahol törvény bünteti a macskák megölését. Útja során épp ezekkel a törvény által védett macskákkal találkozik főhősünk is, akik megmentik az életét.
Az In the Mouth of Madness szintén a kimértebb darabok közé tartozik, hullámzó tempója a végére eléri a gyorsat is, de magasztos, katonás riffekkel támad végig. A sztoriban itt már Carter a sötétben bolyong, hatalmas mélységekben, ahová a napfény nem jut el. Ez megágyaz a legnyersebb és leggyorsabb tételnek, az Under the Sign of Koth a legtipikusabbnak vehető black metalos téma, ugyanakkor nagyon karakteres is a sodró lendületével. Azért ide is sok dallamot sikerült belecsempészni, teljesen fogható az adás, odáig vetemednék, hogy talán a műfajon kívülről érkezőknek is érdemes ezzel próbálkozni, éppen az ilyen megoldások és számok miatt. Koth jelzi az emberi felfogás egyik határát Lovecraft univerzumában, így Koth és Leng, ahol Carter jár, a tapintható valóság és a transzcendens közötti határon helyezkedik el.
Rövid instrumentális átvezetés (The Gathering) után a leghosszabb tétel következik, a majdnem végig instrumentális Leng (leszámítva pár másodpercnyi francia narrációt). Ez is csak egybeesés, hogy magyarul is van értelme, mivel ez ugye a Lovecraft világának veszélyes, visszataszító fennsíkját jelenti, ahol Carter útja vége felé jár. Ez a hosszú instrumentális a lemez másik központi tétele a nyitó mellett, szépen kifejtett vészjósló témáiból csak úgy árad az ismeretlentől való félelem, ez meg nem véletlen, mivel ez Lovecraft életművének egyik főtémája. Az álom végét az Astral Void (End of the Dream) jelzi, Carter végül nem jut el Kadathba. A végső találkozás Nyarlathoteppel szokatlan módon ér véget, ő a Kúszó Káosz (Crawling Chaos) – Lovecraft írásainak leggyaktabban szereplő szörnyalakja. Ugye, milyen ismerősek ezek a fogalmak a metalos közösségen belül?
A Great Old Onesnak megvan egy rég bejáratott stílusa és szövegvilága, mind a kettőről könnyen azonosítható, amit csinálnak, apró kilengésekkel. Minden eddigi lemezük hasonlít ehhez, meg a következő is minden bizonnyal pont ilyen lesz, mégis érdemes mindet meghallgatni. A kiszámíthatóság sokszor jót is jelent, most meg pont ilyen esetről van szó, mivel ihlet is társul hozzá.
