Shock!

Az első benyomások egyike az volt az előzetesen megjelent Battle Beast-dalok hallatán, hogy az alapvetően rokonszenves banda új alkotásait muszáj lesz szeretni, tehát akaratból kell hallgatni. Ugyanis annyira kommersz és annyira fröccsöntött megszólalást borított ránk a finn csapat, hogy nullkilométeres hozzáállás mellett nem feltétlenül szavaznék ilyen jellegű muzsikára 2025-ben. A hangzás olyan értelemben tökéletes, mint minden jelenlegi, szabványos, tizednyi decibelre kimért szinteken táncoló digitális hangszín: helyén van minden egyes hangszer, lábdob, cin, basszus, aktív vagy nem aktív hangszedőkön torzított gitárok, kellemesre hangolt szintetizátor-szólamok. Mondhatni, sterilen karcos az egész, skatulyából húzták elő a hangképet. Joona Björkroth gitározása, futamai kimértek, remekül illeszkednek tesója, Janne szintis megoldásaihoz, és most hadd ne éljek az egy húron pendülnek szóviccel.

A Steelbound egy árnyalatnyival visszafordul a Noora Louhimo előtti időkhöz, amennyiben klasszik metálos csapásokra téved ismét a gárda, de – hogy, hogy nem – annyira szórnak a dallamokba hagyományőrző fűszerkeveréket, hogy ne nagyon kelljen felednünk a No More Hollywood Endings és Circus Of Doom képviselte slágerességet sem. Vonatkozó közhelyek: győztes csapaton ne változtass, bevált receptet ne módosíts, meg ilyenek.

Mikor felhangzik a kezdő ütemek cséphadarása, azt lehetne hinni, hogy ez megint amolyan hősmetál-lemez lesz, a The Burning Within azonban hamar jól harmonizált és könnyen befogadható dallá simul, folyékony szintikkel és Noora magasba szökő énekével. Róla természetesen később még. Hogy mennyire populáris ez a lemez (is), az a túlzás nélkül eurodiszkós felhangokon is tetten érhető. A Here We Are, a Riders Of The Storm pumpáló, minden egyre puffanó lábdobjai hallatán az eddigieknél karakánabbul jelennek meg a diszkós ütemek, utóbbinál a nem kicsit giccses kórus a levezetésben. A Twilight Cabaret alapjaiban pedig megszólalnak szambás felhangok is, és nehéz úgy hallgatni ezt, hogy ne akarnál felpattanni ugrálni az ütemekre. Gazdagon zúgnak a vásári dallamok, a tördelt ritmusok, de azért egészen klassz az egész, és hát Noora.

A sok táncos megoldásra persze azért kell nyakmozgató foglalkozás is, ilyen a Last Goodbye konzummetálja, esetleg a Blood Of Heroes dicshimnusza. Sok-sok ismerős ritmus- és dallamvezetés, nagyzenekari szintetizálás, csatajeleneteket megfestő kórusok. És ha már van ilyen is a kelléktárban, akkor legyen némi '80-as éveket is elpattintó, irgalmatlanul fogós Angel Of Midnight, kegyetlenül negédes popmetálos köntösben. Noora ragyog.

Szóval Noora Louhimo. Nem akarom az előző ismertetőkben megfogalmazott dicshimnuszokat ismét leírni, de egészen elképesztő ennek a nőnek az ereje. Bármelyik videót, élő koncertet fel lehet túrni, és meggyőződni róla, micsoda hangterjedelem és energia lakozik a torkában, hogyan bánik vele, miként játszik a különféle hangszínekkel. A magam részéről ki tudom jelenteni, hogy ez a zenekar közel sem lenne ennyire figyelemre méltó Louhimo kisasszony nélkül, vagy fordítva: Louhimo kegyetlen nagyot dob az összképen. A Watch The Skyfall verzéiben simogat misztikus hangjával, a refrénben lehengerel, a magas fekvésben szemernyit sem vékonyodik el, elemi erővel jönnek belőle a dallamok. Sokszor gondolkodom azon, hogy jó-e vagy sem, hogy ilyen jelenségekből nincs sok, mert egyrészről milyen menő lenne már hasonló szintű vokálokat hallgatni nap mint nap, és – logikus folytatás – másrészről minden perc szó szerint különleges, amikor ez a rekedtes hangrobbanás köszön ránk.

Itt van ez az album a maga patika-mechanizmusával, a Kézikönyv A Tudatos Tervezéshez című kiadvány iskolapéldájával, fröccsöntött kiállásával, polírozott dobozával. És mégis, tagadhatatlanul jó hallgatni. Tudtam, hogy mit várhatok a lemeztől úgy nagyjából, helyenként egészen giccses kiállásoknak lehetünk tanúi, valószínűleg élőben sem lesz olyan nagy meglepetés, mit és hogyan adnak elő, de ha más miatt nem, de a Noora formájú kincs miatt mindenki tegyen vele egy próbát. Ha közben netán táncolni lesz kedved, ne tiltakozz, a latex is jobb viselet, mint a bőrpáncél.

Here We Are.

A Battle Beast december 2-án Budapesten, a Barba Negrában koncertezik a Dominum és a Majestica társaságában. Részletek itt.