Shock!

Március 21-én, illetve 22-én nagyszabású koncerteket ad a Solaris a Várkert Bazárban. Az esemény apropója a zenekar indulásának negyvenötödik évfordulója, a két felvonásos előadásokra pedig egy monumentális dupla stúdióalbum is napvilágot lát, Marsbéli Krónikák III. címmel. A produkciónak tagja az a Pócs Tamás basszusgitáros is, aki saját zenekarával, a Tompoxszal is az anyazenekar örökségét viszi tovább. A Solaris-bulikra a Tompox Legenda Sörfőzdében adott koncertjével melegítettünk.

A Tompox ötletének megszületése a 2000-es évek közepére tehető, amikor a Solaris inaktivizálódása után Pócs előbb Solaris Fusion, majd Nostradamus néven vitte tovább a lángot. Végül a Tompox elnevezés szilárdult meg, aminek eredete, hogy külföldön Tamás nevét nagyjából így sikerült csak kiejteni. A zenekar 2008-óta üzemel, eddig pedig három nagylemezük jelent meg, a legutóbbi 2019-ben. A felállás azóta persze többször módosult, a legújabb igazolás pedig a dobos Fazekas András (Vágtázó Csodaszarvas, Gandharvák, Majesty Dream Theater Tribute Band stb.), aki tavaly év végén csatlakozott hozzájuk. Az ő gigantikus dobcucca nagyjából be is terítette a Legenda kisebbik termének színpadát, amire további hat főt is fel kellett passzírozni, hiszen a klasszikus rockzenekari felálláson túl a Tompoxban van billentyűs, szaxofonos, meg külön ütőhangszeres is, sőt, a döntően instrumentális dalok mellett néhány tételben azért énektémák is helyet kaptak, amelyeket Kecskés Laura szólaltatott meg.

A bő kétórás programban azért persze a vokális darabok voltak abszolút kisebbségben, de a Tompox dalaiban az ének nyújtotta kapaszkodók nélkül is bőven akadnak emlékezetes momentumok, melyek úgy is segítik a befogadást, ha az ember először hallja a csapatot. Zenéjükben természetesen masszívan ott van a Solaris öröksége, azaz leginkább a '70-es évek progresszív rockjának bélyegét lehet rájuk sütni, de a számok rétegzettségük ellenére is kifejezetten hallgattatják magukat. Külön feldobja őket az Elek István által fújt, bőségesen adagolt szaxofon is. A fickó egyébként nem kispályás figura, hiszen a dzsessz-színtéren való évtizedes aktivitás mellett a Liszt Ferenc Egyetem Jazz Tanszékének oktatója, illetve a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozatának kitüntetettje is.

Szóval rutinos öreg rókák alkotják a zenekart, így a produkció annak ellenére is gördülékenyen lement, hogy az első felében az avatott szemek számára láthatóan küzdöttek a fiúk a színpadi hangzással. Kifelé hallgatva is kifejezetten kevés volt sokszor Balla Endre billentyűiből, a színpad rendezői bal oldalán viszont gyakran teljesen hallhatatlan volt a hangszer. Mivel pedig a dalokban sok esetben pont a billentyű vezet, a muzsikusok láthatóan megizzadtak, hogy szinkronban maradjanak egymással. A szemkontaktus, illetve az egymás irányába finoman továbbított apró jelzések segítségével viszont így is nagyobb gond nélkül lement a program. A rövidke szünet után érkezett második felvonásban aztán már nem voltak ilyen problémák, így ez a kábé ötven perc már különösebb gond nélkül ment le.

Az estét a saját dalok uralták, melyek közül is a legutóbbi Reincarnation tételei voltak a leghangsúlyosabbak, de bekerült a szettbe a zenekar 2025-ben elhunyt gitárosa, egyébként neves mikrobiológus Mátyás Szabolcs emlékére írt Für Szabi, illetve egyedüli feldolgozásként a While My Guitar Gently Weeps is a Beatlestől. Utóbbit stílszerű záróakkordként A koncert véget ér követte, majd még egy ráadásra is sikerült rávenni a zenekart. Mire pedig ennek is vége lett, már át is léptük a kétórás játékidőt.

Akinek – hozzám hasonlóan – ennyi nem volt elég, Pócs Tamással a hétvégén újra összefuthat a Várkert Bazárban, de örülhet annak is, hogy a Tompox is további élő aktivitást tervez. Ha tehát a Solaris mostani, teltházas rendezvényeiről lemaradtál, akkor se aggódj, a Tompox koncertjeivel valamennyit pótolhatsz majd az élményből. A dzsesszes progrock rajongóinak maximálisan ajánlott muzsika.