Shock!

Mikor Suzanne Collins amerikai írónő 2008-ban megjelentette Az éhezők viadala trilógia első kötetét, kapásból a csúcsra repült vele. A könyv már az első évben igen komoly példányszámokban talál gazdára, Collins pedig egy rakat irodalmi díjat és elismerést is bezsebelhetett. Természetesen nem kellett sokat várnia a megfilmesítésre sem, a moziverzió pedig még nagyobbat robbant. A mindig zseniális Donald Sutherlandnek, meg persze a komplett tinigenerációt elvarázsoló Jennifer Lawrence-nek köszönhetően az emberek imádták a filmet, ami mindenféle rekordot megdöntve lett hatalmas kasszasiker.

A magam részéről először láttam a filmet és csak utána olvastam a könyvet, de annak ellenére, hogy az adaptáció gyakorlatilag egy az egyben követi Collins sorait, néhány nap alatt végeztem vele. A sztori ugyanis tényleg egyedien és izgalmasan fűzi össze a nyilvánvalóan innen-onnan összeszemezgetett inspirációkat és hatásokat. Collins meg kétségtelenül jó író, aki izgalmasan szövi a cselekményszálakat, aminek eredményeképpen Az éhezők viadala számomra tökéletes elegye volt az ifjúsági irodalomnak és a sokszor kifejezetten megrázó és borzalmas disztópiának. Akárcsak a kettes kötet, a Futótűz, amely után a trilógiát záró A kiválasztott viszont már kissé nyögvenyelősnek és erőltetettnek bizonyult, papíron és filmvásznon egyaránt. A mérleg nyelve viszont így is abszolút pozitív, nemcsak nálam, de a világ minden táján is, azaz hiába csökkent látványosan a színvonal a végére, az emberek imádták a franchise-t. És ugyan akkora őrület sosem övezte Katnisst, Peetát, Snow elnököt és Panemet, mint például a Harry Potter-univerzumot, a siker azért ahhoz mindenképpen elég tartós maradt, hogy ne legyen kérdés: jönnek majd a folytatások.

Az első ilyenre kerek tíz évet kellett várni, az Énekesmadarak és kígyók balladája ugyanis 2020-ban jelent meg, és nem folytatás, hanem előzmény, ami a tizedik viadalt, meg Coriolanus Snow fiatalkorát, társadalmi helyzetének igen dinamikus alakulását és ezzel párhuzamos jellemtorzulását mutatja be. Ugyan színvonalban meg sem közelíti az eredeti trilógia első két kötetét, és a belőle készült film is elég gyenge, egynek mindenképpen elmegy, főleg, ha az ember kifejezetten ki van éhezve egy új Panem-sztorira. Ilyen előzmények után érkezett meg idén márciusban Az aratás hajnala, ami az Agave Könyvek jóvoltából ezzel kvázi egy időben, magyarul is napvilágot látott. Ez szintén előzményregény, azonban nem a réges-régmúltba, hanem csak az ötvenedik viadalig repít vissza minket. A központi figura Haymitch Abernathy, aki ekkor még távolról sem az a megtört, kiégett és megkeseredett alkoholista, akinek az alaptrilógia elején megismertük. Sokkal inkább Katniss fiú-verziója: egy, a körülményekhez képest jól boldoguló, családjával szerény, de szeretetteljes életet élő, fülig szerelmes ifjú, akinek élete természetesen alapjaiban omlik össze az aratás hajnalán.

A sztori vége persze a franchise fordított kronológiája miatt az első laptól kezdve világos: Haymitch minden esélytelensége ellenére megnyeri a viadalt. Collins viszont addig is ügyesen kavarja a kártyákat, aminek eredményeként mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, így Az aratás hajnala annak ellenére kifejezetten izgalmas, hogy pontosan tudjuk, milyen végkifejlet felé futnak a szálak. Ráadásul közben egy rakat régi ismerős is előkerül: megértjük Beetee motivációit, itt van Plutarch Heavensbee, Wiress, Effie Trinket, Cesar Flickerman, szerepet kapnak a coviek, és persze Snow elnök is elmaradhatatlan. Melléjük Collins behoz egy csomó izgalmas és végtelenül szerethető, tragikus sorsú új szereplőt is, akikért folyamatosan izgulhatunk, ha már az biztos, hogy Haymitch mindent túlél majd.

Az új kötetet Farkas Veronika fordította, akinek nevéhez fűződik ez első előzmény is, a Collins szokásához híven, egyes szám első személyben, azaz Haymitch szemszögéből elmesélt történet pedig magyarul is kifejezetten gördülékeny és olvasmányos. Az Énekesmadarak és kígyók balladája után a történet ismét visszatér az aréna falai közé, a végeredmény pedig számomra egyértelműen a legjobb történet a Futótűz óta. Ha szereted az alaptrilógiát, mindenképpen olvasd el ezt is; pár nap alatt át fogod rágni magad mind a 400 oldalon. Jövőre pedig természetesen érkezik a mozifilm is, többek között Ralph Fiennesszal.