Talán szökőévente egyszer szoktunk megemlékezni olyan könyvekről, filmekről, egyebekről, amelyek nemhogy szorosan, de igazából szinte sehogy nem kapcsolódnak a rockzenéhez, mint kedvenc jelenségünkhöz. Most azonban kivételt teszünk, és nem azért, mert lelkiismeretünk megveszekedett ordítása következtében egyszerűen már nem bírjuk tovább az igazság folyamatos eltorzítását, elkendőzését, sokkal inkább azért, mert régen olvastam ennyire szórakoztató, olvasmányos és – bizony-bizony – játékosan elgondolkodtató könyvet. Még akkor is, ha Ők ezt nem akarják, és AZOK nem engedik. 





























