Shock!

A Két tűz között eredeti kiadása tizennégy éves, a magyar meg közel három, és eleinte odakint is csupán amolyan underground szenzációnak számított, mint ahogyan itthon is. Ennek ellenére mindenképpen aktuális róla utólag is szólni: Christopher Buehlman kötete egy új kiadói szerződésnek köszönhetően nemrég ismét megjelent angol nyelvterületen, és úgy tűnik, kissé kacskaringós pálya után végre a szélesebb olvasóközönség is felfedezte magának ezt a sajátos történelmi fantasy-horror ötvözetet.

A floridai Christopher Buehlman nem regényíróként kezdte, kusza személyes és szakmai gyökerei több irányba nyúlnak vissza. Saját bevallása szerint is hiperaktív, roppant sokoldalú szerzőről beszélünk, aki egyaránt természetesen kapcsolódik a költészethez, a színházi világhoz, a hagyományőrző fesztiválokhoz meg a stand-uphoz, nem mellesleg pedig történelem szakon végzett – és ezek néha mind összefonódnak a munkásságában. Regényeit tekintve eleinte a horrorvonalon indult, a Két tűz között annak idején a második kötete volt – és szépen el is sikkadt. A magánkiadása indult csak be évekkel később, viszont akkor olyannyira, hogy a Tor kiadó is felfigyelt rá. Már itt jelent meg 2021-ben A fekete nyelvű tolvaj című fantasyje, ami egyben Magyarországon is az első kiadott műve lett egy évvel később.

Miképp fentebb is írtam, úgy tűnik, hogy csaknem másfél évtizeddel az eredeti megjelenés után a Két tűz között is eljut végre minden potenciális érdeklődőhöz. A regény nálunk is elérhető már egy ideje, én pedig arra biztatnék mindenkit, hogy amennyiben kimaradt volna, tegyen vele egy próbát. Már persze, ha fogékonynak érzi magát egy kifejezetten naturalisztikus, nyomasztó, kíméletlenül brutális részletekkel teli műhöz. A sztori a nagy európai pestisjárvány idején, 1348-ban indul, amikor is a hitét és illúzióit vesztett lovagot, Thomast összehozza a sors egy meglehetősen furcsa lánnyal, és együtt indulnak útnak Avignon felé. Delphine-ről eleinte nehéz megállapítani, hogy csak furcsa és félrebeszél, vagy ténylegesen valamiféle titok és rejtély hordozója – aztán ahogy haladunk előre a vallási elemekkel sűrűn átszőtt történetben, lassan kibontakozik, miről is van szó itt, angyalokkal, démonokkal, szentekkel, feltámadó holtakkal. Meg persze a középkor minden idézőjeles szépségével...

Ezen a ponton különösebben nem mennék bele a sztori részleteibe – legyen elég annyi, hogy a nem teljes egészében, de néha azért kissé pikareszkesre vett szerkezet abszolút illik a feldolgozott érához és a témához, viszont a Két tűz között elsődleges erejét mégis az atmoszféra adja. A kinti kritikákban és véleményekben elsősorban a Dark Souls videójátékot emelik ki közeli párhuzamként, de én ehhez még a Diablót is hozzácsapnám. Mivel Buehlman abszolút a szavak mestere (és Sárpátki Ádám remek fordítása kellően vissza is adja ezt), a lapokat beszennyező embertelen, reménytelen hangulat elég gyorsan berántja az olvasót, és még azután is nehéz szabadulni tőle, hogy a könyv végére értél. Nekem inkább emiatt indokolt itt abszolút a horror besorolás, nem pedig konkrétan azért, ami adott esetben a történetben végbe megy.

Bár nyilván a sztorielemek sem feltétlenül valami rózsaszín élfestéses, cozy romantasybe kívánkoznak. A pestis által kipusztított településeken tett nyomasztó látogatások, netán a várban tartott elátkozott lakoma valósággal beleég az agyba, nem véletlen hangsúlyoztam direkt a naturalisztikus részleteket – szóval tényleg csak óvatosan. Thomas és Delphine apa-lánya kapcsolata is meglehetősen sajátos ebben a formában, és külön érdemes megjegyezni: Buehlman – avatott történészként – ügyelt rá, hogy szereplői ne 1348-ba visszautaztatott, ám ízig-vérig 21. századi gondolkodású, 21. századi elvek szerint élő karakterek legyenek, hanem tényleg hiteles középkori figurák. Talán kissé nehezíti is ezzel a velük való személyes azonosulást, de valójában még ez is remekül passzol a könyv éjfekete légköréhez. És persze épp így lesznek kellően autentikusak... A head-hopping narrációs szerkezetet nekem személy szerint az elején mindig, minden ezzel dolgozó könyvben szoknom kell az első néhány fejezeten át, itt sem volt ez másképp, de ez leginkább egyéni ízlés kérdése. David Gemmelltől Stephen Kingig elég sok klasszikusnál gyakori megoldás ez, és Buehlman is hozzájuk hasonló gördülékenységgel alkalmazza.

A Két tűz között olvastán garantáltan senkinek sem lesz jobb kedve, de ha egy nagyon erős atmoszférájú, különleges könyvre van kedved, és a fentiek felkeltették az érdeklődésedet, érdemes tenni vele egy próbát. Ha pedig a vegytiszta grimdark fantasyre is nyitott vagy, földi történelem nélkül, rögtön folytasd is utána a fentebb említett A fekete nyelvű tolvajjal és előzményével, a Hollólovagokkal, amelyek szintén megjelentek az Agavénál magyarul, és baromi jól megírt, kompakt történet mindkettő. Remélem, előbb-utóbb követi majd őket a sorban az orosz folklórból merítő The Necromancer′s House meg a vámpíros The Lesser Dead is.