Andris barátom, emlékszel még a (h)őskorra? Amikor a Wolf's Lair Abyss feneketlen feketeségétől megrészegülve elhatároztuk, hogy felfedezzük a Therionnál is brutálisabb muzsikákat. Ennek érdekében az egyetemi gépterem Internetkapcsolattal Rendelkező Számítógépein felgöngyölítettük a norvég black metal korai éveinek sztoriját, majd elképedve csodáltuk, hogy rendelkezhet valaki akkora szerszámmal, mint ami Euronymous nyakában lógott, és tulajdonképpen hogyan lehet valaki ilyen bugyiba rottyantó módon gonosz?! A következő lépés természetesen csak az lehetett, hogy helyközi járatra szálltunk, és a fővárosban beszereztük újkori imádatunk tárgyi kellékeit (szűkös költségvetésünk sajnos nem engedte meg a szöges alkarvédőt és az Euro-style fordított keresztet). Egy új világ nyílt meg előttünk, és akkora lelkesedéssel vetettünk be magunkat az ajtónyíláson, hogy annak okvetlenül fejre esés kellett, hogy legyen a vége. Ritkán ütközünk manapság, tesó, ezért ezúton szólok, figyelj, ez a film rólunk (is) szól!






























