Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Till The Dirt: Outside The Spiral

Till The Dirt: Outside The Spiral

Tavaly nagy lendülettel ugrottam neki a Till The Dirtnek. Talán túl naggyal is, mert aztán két hallgatást követően vissza is pattantam róla, és csak felelős szerkesztőnk elvtársi noszogatására feszültem neki ismét. Pedig érdekes anyag ez, még szép, hiszen Kelly Shaefer, az Atheist hörgős-gitárosának projektjéről van szó, amihez a hangmérnöki székbe még a szintén legendás, mit legendás, mitikus Scott Burnst is sikerült visszarángatnia nyugdíjából. És talán épp emiatt akadtak problémáim az Outside The Spirallel. De erre még visszatérek.

 

Diabolus In Musica: Sárkányfejezet

Diabolus In Musica: Sárkányfejezet

Jól tudjuk, hogy a Diabolus In Musica a Superbuttból magyarított Ørdøg zenekar halk szavú, otthonülős kistestvére, és jobbára a báty dolgainak csendesebb környezetbe való átültetésével foglalja el magát. A debütáló EP nem is árult zsákbamacskát: akinek a névadás talányosnak tűnt, azokat a lemezcím ( Ørdøg-akusztik ) fordította végleg a jó irányba. A m...

Orbit Culture: Descent

Orbit Culture: Descent

A Descent már a svéd Orbit Culture negyedik lemeze, én meg eddig színüket se hallottam, egy hangot se láttam belőlük. Ezt még mondjuk megérteném, ha tucatkacat fajta zenét játszanának, az olyasmi ellen elég jól működik az immunrendszerem, elég egy fél perc a dalból, vagy akár csak egy lemezborító vagy zenekarnév, és ha olyan, márpedig 97 százalékba...

Paradise Lost: Icon 30

Paradise Lost: Icon 30

Ezerszer leírtuk, hogy mennyire kétélű vállalkozás újravenni egy – nem, nem kérek elnézést – ikonikus régi albumot. A Paradise Lost esetében abszolút indokolható a mostani vállalkozás, hiszen különböző, egyébként minden ízében nem részletezett jogi okokból került sor a dologra, ugyanakkor a háttér önmagában még nem teszi kockázatmentessé a dolgokat. ...

Helfró: Tálgröf

Helfró: Tálgröf

Nem mondanám, hogy sosem találkozhattunk még hasonlóval, ám a különböző elemek jó érzékkel történő vegyítésének köszönhetően kimondottan élvezetes, izgalmas hallgatnivaló az izlandi Helfró második albuma. A Ragnar Sverrisson dobos/énekes és Simon Thorolfsson gitáros/basszer/énekes alkotta duó már a 2020-as debüttel is erős produkciót tett le az asz...

Einar Solberg: 16

Einar Solberg: 16

Einar Solberg nem aprózza el a jelenlétét. A Leprous-lemezek, -turnék közben saját gondolatait, érzéseit is zenei formába öntötte. Mely lemezt a megjelenésekor annyira lelkesen hibátlan mesterműnek éreztem, hogy az rögtön meg is villantotta a red flaget, így el is raktam pihenni egy időre, ülepedjen, formálódnak a gondolatok. Csakhogy ezek után jöt...

Voyager: Fearless In Love

Voyager: Fearless In Love

Az ausztrál Voyager nálam abba a kategóriába esik, akiket hallgatva mindig az jut eszembe: miért nem hallgatom őket többet? Kicsit valahogy így vagyok a tavalyi év derekán megjelent Fearless In Love-val is, mint ahogy így voltam az egy körrel korábbi, 2019-es Colours In The Sunnal meg a 2017-es Ghost Mile-lal is. Akkoriban azok is sokat pörögtek, a...

Troll: Trolldom

Troll: Trolldom

Stian „Nagash" Arnesen igazán nem panaszkodhat, az a bizonyos jókor/jó helyen együttállás az ő életében már több ízben is megvalósult. 1996 és 1999 között, vagyis a zenekar első korszakának legfontosabb éveiben volt a Dimmu Borgir basszusgitáros/vokalistája, játszott az Enthrone Darkness Triumphant és a Spiritual Black Dimensions albumokon, az ő he...

Therion: Leviathan III

Therion: Leviathan III

Befejezéséhez érkezett Christofer Johnsson 2021-ben indított monumentális projektje, a Leviathan. Ez az az anyag, amit a zenekarvezető/főnök bevallottan a rajongói elvárások mentén rakott össze, és amit jó érzékkel nem egyben – ellentétben a Beloved Antichrist tal –, hanem három kezelhető méretű részben szabadított a világra. December 15-én megérkeze...

Gama Bomb: Bats

Gama Bomb: Bats

Három évvel ezelőtt, a Sea Savage kapcsán egyértelműen úgy éreztem, elfogyott az ötlet az ír speed/thrashereknél. Az már a hetedik Gama Bomb-nagylemez volt, és nagyjából ugyanazt is nyújtotta, mint elődei, épp csak egy árnyalatnyival szürkébben, kevésbé ötletesen. Szóval minden arra utalt, hogy bizony megállt a tudomány. Nem volt kifejezetten rossz e...

Virgin Steele: The Passion Of Dionysos

Virgin Steele: The Passion Of Dionysos

A Virgin Steele mibenlétét Ádám éppen tizenhárom éve magyarázta el kiválóan eme hasábokon, tehát akármilyen régen is volt, nem fogom megismételni, maximum néhány saját szubjektív gondolat erejéig csatlakozom majd rá. Akkoriban éppen négy év után jelentettek meg új lemezt, de én már 2006-ban sem követtem különösebben az aktualitásokat. Annyira kelleme...

Melanie Mau & Martin Schnella: The Rainbow Tree

Melanie Mau & Martin Schnella: The Rainbow Tree

Jó szokásomhoz híven már megint szembe fogok menni a tömeggel, ahol a tömeg jelen esetben a feldolgozások kritizálóit jelenti. Nem tudom, mi az oka, de valamiért képtelen vagyok megunni azt, ha más formában is meghallgathatok egy jó dalt, noha azért nyomatékosan hozzátenném: általában csak akkor tudom maradéktalanul élvezni az ilyesmit, ha a végere...

Dokken: Heaven Comes Down

Dokken: Heaven Comes Down

Őszintén? Nem gondoltam, hogy ez az album valaha megjelenik, több okból sem. Elsősorban azért, mert Don Dokken hangjának másfél évtizede zajló, döbbenetes mértékű amortizációja eleve megkérdőjelezte a folytatás realitását. Emlékezzünk csak: sokan már a Lightning Strikes Again idején húzták a szájukat, ám az még semmi nem volt ahhoz képest, ahová az e...

Sadus: The Shadow Inside

Sadus: The Shadow Inside

Kellemes meglepetésként érkezett a The Shadow Inside, a hatodik Sadus-nagylemez, hiszen a kíméletlen thrash metalban utazó, kultikus csapat 2006-óta nem nagyon csinált semmit. Bár hivatalosan sosem oszlottak fel, már az akkor megjelent Out For Blood is egyfajta visszatérésnek volt tekinthető, hiszen kilenc évvel követte az Elements of Angert, most ...

Ronnie Romero: Too Many Lies, Too Many Masters

Ronnie Romero: Too Many Lies, Too Many Masters

Ronnie Romero sajnos nem azt a pályát futja be, amit a hozzá hasonló kategóriában mozgó torkoknak egy igazságos világban be kellene futniuk, hanem amire a mai rockszíntéren lehetőségük van. A Ritchie Blackmore által felfedezett chilei énekes minden túlzás nélkül az egyik legjobb hard rock hang, akit az elmúlt tíz évben megismert a világ, ám ahelyet...

Dimmu Borgir: Inspiratio Profanus

Dimmu Borgir: Inspiratio Profanus

Érdekes lenne tudni, vajon milyen logika húzódott meg e kiadvány piacra dobása mögött. Adott hét (plusz egy), az elmúlt két évtized folyamán valamilyen formában, hol elrejtve, hol nagyobb füsttel, de már kivétel nélkül nyilvánosság elé tárt feldolgozás a Dimmu Borgir boszorkánykonyhájából, mindössze 32 percben, és ennyi. Ha harminc – vagy üsse kő, ...

Baroness: Stone

Baroness: Stone

John Baizley fokozott kísérletezést emlegetett az új Baronesst felvezető nyilatkozatokban. Nem mondanám, hogy ezzel lehetne a legjobban összefoglalni a Stone lényegét, annyi azonban bizonyos: kissé más irányt vettek az előző néhány anyaghoz képest. A zene továbbra is ízig-vérig Baroness, de ismét elmozdultak egy koszosabb, súlyosabb, kaotikusabb vo...

Varathron: The Crimson Temple

Varathron: The Crimson Temple

Eléggé elhanyagoltuk shockilag a black metal görög vonulatát, amire nincs is különösebb mentségünk. A norvég szál annak idején nem csupán Görögországig, de még Japánig is elkúszott a kazettacserebere és a postai levelezőlapok szárnyán, hogy aztán – a lehető legszerencsésebb módon – szintén helyi jellegzetességgé, egyedi főzetté forrja ki magát. Kev...

Staind: Confessions Of The Fallen

Staind: Confessions Of The Fallen

Mindig él bennem némi egészséges szkepticizmus a tizenéves kihagyások után lemezzel előrukkoló zenekarokkal szemben. Ahol ennyi ideig nem születik semmi a műhelyben, ott ennek minden bizonnyal megvannak a maga okai: megszűnt a zenekari egység, elfogyott a mondanivaló, kiürült a fegyvertár, miegymás. Ilyen monstre szünetek után általában kérdésesnek...

Corey Taylor: CMF2

Corey Taylor: CMF2

Corey Tayor nem az a pihenős típus, és úgy fest, a Stone Sour tartósnak látszó leállása mellett mindenképpen szüksége van egy projektre, ahol kiadja magából a Slipknotba nem passzoló zenei ötleteit is. A három évvel ezelőtti CMFT album után tehát most megérkezett a CMF2 címet viselő folytatás, amit az énekes egységesebbnek, súlyosabbnak és mindennek ...

Head Control System: Murder Nature (újrakiadás)

Head Control System: Murder Nature (újrakiadás)

Szimpla remaster/újrakiadás kombóról van itt szó, amelybe a bevallott elfogultságom és bizonyos kézzel fogható elmaradások miatt látok bele ezúttal ennél többet. A Head Control System a MySpace-korszak tipikus terméke volt, amikor a zenészek számára néhány kattintással bármilyen együttműködés megvalósítása realitássá válhatott. Annak például egésze...

Phil Campbell And The Bastard Sons: Kings Of The Asylum

Phil Campbell And The Bastard Sons: Kings Of The Asylum

Idén két alkalommal is bemutathatta tudását a hazai közönségnek a Phil Campbell And The Bastard Sons frissített felállása, hiszen nem elég, hogy ők melegítettek a Guns N′ Roses előtt a Puskásban, de augusztusban a Tábor Fesztiválon is el lehetett csípni őket , sőt, én még egy speckó, százszázalékos Motörhead-szettet is láttam tőlük Lengyelországban. Aztá...

Bëlga: Fém Of Bëlga

Bëlga: Fém Of Bëlga

Nem mondom, hogy nem próbáltunk meg mindent, mert megpróbáltunk. Huszonöt hosszú évig őriztük a kapukat, állhatatosan figyeltünk már az Árulkodó Jelekre is, de mostanra nem bírtuk tovább. Miközben a covid újra és újra meglendülő ökle elől is rendre ki kellett térnünk, a Tehetséges Fiatalok és a Nagy Öregek következetes elhallgatásának frontján is n...

Nitrate: Feel The Heat

Nitrate: Feel The Heat

Zenéjének stílusa és minősége alapján észak-európainak tippeltem volna a Nitrate-et, amikor néhány évvel ezelőtt először beléjük futottam, pedig a csapat angol, konkrétan nottinghami, és ez a negyedik nagylemezük, egyben az első a Frontiersnél. Bár az említett első találkozásnál is rokonszenvesek voltak, akkor és ott valahogy elmentünk egymás melle...

Myrkur: Spine

Myrkur: Spine

Felteszem csak úgy magamnak a kérdést, hogy Amalie Bruun, azaz Myrkur vajon hiteles előadóművésznek számít-e bizonyos körökben? Nem ismerhetem mindenki álláspontját, de feltételezem, hogy azon trve black metal-arcok szemében, akik még a mackósajtban is pandát vizionálnak, s még a tizenharmadik lemezükön is ugyanazt a könyörtelen őskáoszt tolják, a ...

Primal Fear: Code Red

Primal Fear: Code Red

Ennek is el kellett jönnie. És miért most? És egyáltalán miért? Le is írom gyorsan, hogy ne kelljen vele foglalkoznom többet. Létezik a számos pszichológiai fogalom között egy olyan, hogy bevésődés. Ez röviden ez azt a folyamatot fedi le, amely a fejlődés egy nagyon korai szakaszában zajlik, amikor az egyén – vagy állat – a kezdeti ingerek alapján ...

Starmen: Starmenized

Starmen: Starmenized

Ritkán találkozik az ember olyan képregényeket idéző lemezborítóval, mint amilyennel az ismeretlen skandináv vizeken vitorlázó Starmen zenekar riogatja/lelkesíti követőit. Aki pedig „a legújabb svéd hard rock szenzáció" reklámszöveget rá meri tenni a borítójára 2023-ban, azt már szinte meg kell dicsérni a bátorságáért, hiszen az efféle promóciós sz...

2. oldal / 223
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.