Shock!

május 04.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Lily Löwe: Beautiful Disaster

Lily Löwe: Beautiful Disaster

Az a nagy helyzet, hogy még mindig ott tartok, hogy még magam sem tudom eldönteni, kedvelem-e a frontasszonyos bandákat vagy sem. Kétségtelen, hogy akadnak a rockzene e szegmensében olyan alakulatok – gondolok itt elsősorban a heavy, az extrém, a gótikus vagy az operametál jeles vagy jellegtelen képviselőire –, akiknek nagy részétől sokszor fellép nálam a Törpapa-effektus. Magyarul: úgy görnyedek magamba tőlük, mint akit Lionel Messi herén rúg egy csontkeményre felfújt labdával. Imádnivaló és külön kategóriaként kezelendő kivételek persze itt is vannak, akiket most inkább nem sorolok fel.

 

Redshark: Sudden Impact

Redshark: Sudden Impact

A barcelonai Redshark jellemzően olyan csapat, hogy valójában semmi újszerű vagy igazán különleges nincs a zenéjükben, mégis bárkinek jó szívvel merem ajánlani őket, aki kedveli az old school, mindenféle „egyrészt-másrészt" nélküli metált. Sőt, azt kell mondanom, hogy a banda még tavaly megjelent második albuma számos régi nagyság jelenlegi teljesí...

Karmakanic: Transmutation

Karmakanic: Transmutation

A svéd Karmakanic a progresszív rock sokadik újhullámához tartozik, egész pontosan 2002-ben kezdtek el zenélni. Stílusukon is hallatszik a múlt ismerete és szeretete, mivel ebben a zsánerben a nagyon tradicionális progot művelő csapatok már inkább regresszívnek hatnak. Ilyen regresszív progot játszik egy sor nagyszerű banda, a Spock's Beardön , a The...

Nite: Cult Of The Serpent Sun

Nite: Cult Of The Serpent Sun

Az utóbbi évek egyik ismétlődő underground szenzációja az a vonulat, amely sokkal dallamosabb zenei alappal társít hörgős vagy extrémmetálos éneket. Egy sor különleges és jó dalírói érzékkel megáldott csapat vetette fel a fejét a föld alatt ezen a csapásirányon, ilyen a motörheades thrash/black metalt nyomó skót Hellripper, a Paradise Lost-féle gót...

Poppy: Empty Hands

Poppy: Empty Hands

Elég öles léptekkel kaptat felfelé, a hegycsúcs irányába Moriah Rose Pereira. Ez az új lemez – a két évvel ezelőtti Negative Spaces folytatása – már a brit listák második helyén nyitott, és ebben a kezdeti fázisban is egészen komoly hallgatottsági számokat láthatunk az egyes dalok mellett. Az Empty Hands maximálisan alkalmas is a bázis szélesítésére,...

Exxûl: Sealed Into None

Exxûl: Sealed Into None

A néhány napja a Worm kapcsán megénekelt Philippe Tougas projektjei közül talán a legizgalmasabb számomra az amerikai gyökerű power metalt doommal keverő Exxûl, dacára annak, hogy a többi extrémebb blackes és deathes bandájában is minőségi dolgokat tol, gyakran a zsenialitás csírájával is. Azért is volt derült égből nagyon kellemes villámcsapás ez a ...

Tailgunner: Midnight Blitz

Tailgunner: Midnight Blitz

Kicsit ismét úgy érzem, mintha mást hallgatnék, mint a legtöbb ítész és kommentelő. A brit Tailgunner második albuma sorra kapja az áradozó, szuperlatívuszokkal dobálózó értékeléseket mindenfelé, meg persze a zenekar is csaknem belefulladt az öntömjénezésbe az előzetes nyilatkozatokban és megnyilvánulásokban, még az ilyenkor szokásoshoz képest is. ...

Pagan Altar: Never Quite Dead

Pagan Altar: Never Quite Dead

Bár anno a NWOBHM-mozgalom világsztárok egész sorát adta a metál műfajnak – gondoljunk csak az Iron Maidenre, a Def Leppardra vagy a Saxonra –, ezeket a bandákat leszámítva, mára az anno újhullámosnak nevezett brit heavy metal még az undergroundon belül is totális undergroundba szorult. Akadnak persze most is csapatok, akik ebben a műfajban alkotna...

Dormant Ordeal: Tooth And Nail

Dormant Ordeal: Tooth And Nail

A Dormant Ordeal ezzel a névvel nagyjából bármit játszhatna power metalon és hard rockon kívül, és a lemezcímük sem tipikusan death metalos (sőt: dokkenes), szóval már kezdettől meglepetések érnek. Lengyel underground csapatként nem csinálnak merőben mást mint sok földijük és pályatársuk, ugyanis sok régebbi lengyel banda hatása érezhető rajtuk. Er...

Converge: Love Is Not Enough

Converge: Love Is Not Enough

Valamiért mostoha sorsra kárhoztattuk a Converge-et a Shock! hasábjain, pedig többen is szeretjük a stábból Jacob Bannon és Kurt Ballou zenekarát. Magyarázkodni nincs értelme ilyenkor, főleg, hogy – mint minden hasonló esetben – náluk sincs különösebb oka a dolognak: egyszerűen csak olyan brutális a lemezdömping, hogy fizikailag és mentálisan sincs...

Worm: Necropalace

Worm: Necropalace

A multiinstrumentalista, producer, hangmérnök és gitároktató Philippe Tougas nagyon elfoglalt ember mostanában. Lassan már észben sem lehet tartani, hogy hány projektszerű bandában (vagy bandaszerű projektben, egyre megy) érdekelt, és mindenhol meglehetősen egységes minőséget képvisel. Olyan klisékig nem mennék, hogy gitározása kilométerekről felis...

Treat: The Wild Card

Treat: The Wild Card

Egyes számcímek és bizonyos szövegsorok nyomán elsőre az jutott eszembe az új Treatről, hogy a veterán svéd hard rockerek búcsúalbumnak szánják a The Wild Cardot. Aztán persze lehet, hogy vakon vagyok ebben a kérdésben: az aktuális nyilatkozatokban, ha jól láttam, semmi sem utal ilyesmire, meg a legutóbbi lemez címe is The Endgame volt, és tessék, mé...

Sanguisugabogg: Hideous Aftermath

Sanguisugabogg: Hideous Aftermath

Nem egyszerű manapság már brutális death metalt sem művelni, mivel zajbandákkal is telített a piac. A klasszikusokat már régen megcsinálták, így a recepthez nem lehet sok érdemlegeset hozzátenni, maximum elvenni, elhagyni belőle, és attól hat kreatívabbnak egy-egy adott produkció, ha nincs nagyon szanaszéjjelblastolva. A Sanguisugaboggnak, úgy érze...

Unleashed: Fire Upon Your Lands

Unleashed: Fire Upon Your Lands

Bizonyára létezik olyan koordinátarendszer, amiben kockázatkerülőnek és kiszámíthatónak is nevezhetjük az Unleashed hozzáállását, én azonban már a legutóbbi No Sign Of Life kapcsán is inkább azt pedzegettem, mennyire tiszteletre méltó Johnny Hedlundék öntörvényűsége. Mert ez bizony ebben a formában az: trendek jönnek és mennek, irányzatok tűnnek fel ...

Bullet: Kickstarter

Bullet: Kickstarter

Nem éppen a létező legprogresszívebb, legkomplexebb muzsikát játssza a svéd Bullet, így felületes szemlélőként simán rámondhatnánk, hogy az lenne a reális, ha valósággal ontanák magukból a lemezeket. Ehhez képest a Kickstarter kimondottan monstre szünet, csaknem nyolc év után követi a sorban a legutóbbi Dust To Gold ot – de ennek ellenére gyakorlatil...

Paradox: Mysterium

Paradox: Mysterium

Amikor a thrash metal legjobban sikerült visszatérései kerülnek szóba, valahogy mindenki hajlamos elfeledkezni a Paradoxról. Pedig a hőskorban mindössze két nagylemezig jutott német zenekar 2000-ben egy igen huszáros comebackkel rukkolt elő. A Collision Course ma is bárkivel szemben megállja a helyét, a banda pedig azóta is aktív a gitáros/énekes/f...

Joviac: Autofiction Pt. 1 - Shards

Joviac: Autofiction Pt. 1 - Shards

Nagyon jól rátapintott a lényegre az, aki kitalálta a heavy prog stílusmegjelölést, amellyel általában azokat a csapatokat szoktuk „megbélyegezni", akik kissé vadabban, energikusabban és vastagabb alapokon tolják a progresszív rockot, de még azért nem csúsznak át teljes mértékben progresszív vagy szimfonikus metálba. A 2016-ban alakult, finn Joviac...

Castle Rat: The Bestiary

Castle Rat: The Bestiary

Elég komolyan pörög a Castle Rat neve mostanában. Nem mondom, hogy feltétlenül belőlük lesz a következő nagy szenzáció, de azért sok mindent elárul, hogy a 2019-ben alakult, mindössze két nagylemezzel rendelkező brigád már most csaknem havi 130 ezer hallgatónál jár a Spotify-on. Csak összehasonlításként, az anno hasonló zenei közegben mozgott The D...

Turnstile: Never Enough

Turnstile: Never Enough

A hét elején két Grammyt is besöpört, baltimore-i Turnstile pár éve óriásit robbantott szintis, dallamos hardcore zenéjével. Természetesen már a Glow Onon és elődjén, a Time & Space-en minden ott figyelt, amit a banda csúcskorszakáról tudni érdemes, a debütön pedig a metál is jelen van (Nonstop Feeling). Ezekhez mérten az új lemez nem mindig ho...

Textures: Genotype

Textures: Genotype

Hitetlen ember vagyok. Nem hittem volna például, hogy a holland Textures tíz éve épp a csúcstól alig néhány karnyújtásnyira hagyja abba a mászást, és adja fel a küzdelmet. De abban se hittem, hogy lesz még valaha új Textures-album. Abban meg aztán pláne nem, hogy ha lesz is, akkor majd a számat húzogatva hallgatom. Pedig elég rég, a távoli ködbe ve...

Mayhem: Liturgy Of Death

Mayhem: Liturgy Of Death

Ha nem volna szentségtörés, akár azt is mondhatnám, hogy kimondottan jó hangulatban közelítettem a hetes számú Mayhem-sorlemezhez, a jókedv oka pedig a banda jelen státuszában keresendő. A black metal kirakatbandája esetében hajlamosak vagyunk fenn sem akadni olyan dolgokon, hogy ez az immár negyvenkét éve üzemelő intézmény azokra az évekre rakta m...

Agnostic Front: Echoes In Eternity

Agnostic Front: Echoes In Eternity

Február 24-én ismét nálunk játszik az Agnostic Front, akik tavaly novemberben, Echoes In Eternity címmel megjelent nagylemezükkel érkeznek a Dürerbe. Vinnie Stigmáék esetében az ember teljes alappal dobálózhat olyan szavakkal, mint „stílusalapító" vagy „legenda", és az ilyen zenekarokkal hajlamosak vagyunk némileg elnézőbbek is lenni. Merthogy ott ...

Moron Police: Pachinko

Moron Police: Pachinko

Jártatok már úgy, hogy a lemezborító és a külsőségek alapján hallgattatok bele egy ismeretlen csapat zenéjébe? Persze tudjuk, hogy ez nem mérvadó és a legtöbb esetben is csak másodlagos szerepe van a körítésnek egy zene megítélésében, mostanában viszont jómagam is engedni szoktam a kísértésnek és ebben az alantas formában is kutatgatok néha új muzs...

Megadeth: Megadeth

Megadeth: Megadeth

Valentin Szilvia: Egyszerre felemelő először hallgatni utoljára egy szívnek kedves zenekar új hanganyagát, és egyben roppant elszomorító, hogy minden egyes másodperccel beljebb haladok azon az úton, hogy én is lezárjam magamban ezt a történetet. Az új dalokat hallgatva látom magam előtt Dave Mustaine minden apró rezdülését, ahogy jellegzetesen rugóz...

Devoid: Culture War

Devoid: Culture War

A győri Devoid totálisan underground banda, ugyanakkor a kitartásuk példaértékű. Évek óta rendíthetetlen lelkesedéssel törik az utat, és mindenképpen javukra írandó, hogy noha mindvégig megmaradtak a saját zenei világukban, közben eszük ágában sincs lecövekelni egyetlen helyen. Ennek megfelelően tavaly év végén megjelent harmadik nagylemezük, a Cul...

Alter Bridge: Alter Bridge

Alter Bridge: Alter Bridge

Az Alter Bridge a 2000-es évek közepén robbant be a köztudatba, mivel viszont egykori Creed-zenészekkel a fedélzeten tette ezt, minden okom megvolt gyanakodva tekinteni rájuk. Ám a csapat rám cáfolt (és egyúttal még sok mindenki másra), mert sokkal érdekesebb zenét játszottak, mint az anyabanda. Úgy illeszkedtek a hard rock modern amerikai vonulatá...

Kreator: Krushers Of The World

Kreator: Krushers Of The World

A magam részéről a mai napig nagyon erősnek tartom a Kreator legutóbbi albumát, a négy évvel ezelőtti Hate Über Alles t, ám a lemez kissé megosztóra sikeredett a maga dallamosabb, letisztultabb megközelítésével. Az ilyen korú, legendaszámba menő bandáknál persze alapvetően nem annyira perdöntő már, hogy éppen milyen az új anyag, mint mondjuk húsz vag...

2. oldal / 234
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.