Sajnos ismét el kell keserítenem azon kedves olvasókat, akik elsősorban negatív kritikákat jönnek popcornnal a kezükben „lapozgatni" a Shockmagazinra, ugyanis a kanadai dallamrockerek legfrissebb alkotása már megint nem szolgáltat túlságosan sok okot arra, hogy ízekre szedjem őket. Ráadásul roppant nehéz úgy elfogulatlanul ítélkeznem, hogy kedvenc ...

Egy év híján negyed évszázad irgalmatlanul hosszú idő önmagában nézve is, nemhogy arra várakozva, hogy egy zenekar új lemezt adjon ki. A várakozók közül egyre kevesebben voltak már térdelőrajtban az elmúlt kábé bő tíz évben, az újjáalakulás óta, aki kitartott, az is térdproblémákkal küszködve, fájós háttal merevedett bele a rajtba, majd „úgyseleszs...

Naiv vagyok. Egyrészt azért, mert minden nekem szimpatikus előadónál szeretem elhinni, hogy őszintén gondolja azt, amit zenéjével elém tár. (Meg azt is, hogy a banda tagjai tényleg a legjobb cimborák, hogy az adott turnén tényleg mi vagyunk a legjobb közönség, és hogy nem is a pénz miatt állnak ki újra és újra a világot jelentő deszkákra, hanem val...

Számomra valamiért sosem tűntek természetesnek, mi több, kifejezetten gyanúsak a sok évtizednyi szakmai ténykedés után hirtelen feltámadó szólóelőadói ambíciók, különösen olyan muzsikusoktól, akik egyébként az anyazenekarban is főszereplőnek számítanak. Tipikusan ilyen a nemrégiben ismét új lemezzel előrukkoló (de hogy minek...), Steve Harris-féle Br...

Ha igényes muzsikában utazó, európai és tengerentúli power metal alakulatokat kellene hirtelen megnevezni, akkor óhatatlanul is felbukkanna az amerikai Iced Earth és a német Blind Guardian neve, a stílus nem éppen csekély számú képviselői között. Az említett zenekarok két oszlopos tagját magába foglaló, több mint húsz esztendővel ezelőtt (!) életre...

Hát persze, hogy direkt rá kell menni a '80-as évekre borítógrafikában is, logóban is, így jobban rágyúrhat a nosztalgikus hangulatra a kutakodni vágyó hallgató, ha új ízre vágyik. Nem titok, emiatt figyeltem fel valamilyen automatizált ajánlás során a bandára, és adtam nekik esélyt a zajviharban. A formációt Daniel Rossall hozta létre, és ha jól o...

Őszintén szólva kicsit meglepődve olvasom az új Ozzy-album kapcsán eddig megfogalmazott hazai és nemzetközi reakciókat. Azt tapasztalom ugyanis, hogy az anyag megosztja a tábort, ugyanakkor nem értem, miért. Tudom, sokaknak fáj, hogy Zakk Wylde-ot ezúttal is kihagyták a buliból, de tegyük a szívünkre a kezünket, a szőke gitármester már a tíz évvel ...

Még csak az év elejét írjuk, de már biztos, hogy 2020 egyik komoly meglepetése a Bonded lemeze. A német csapat két alapembere Bernd „Bernemann" Kost gitáros és Markus „Makka" Freiwald dobos, akiket Tom Angelripper meglehetősen váratlanul rúgott ki kábé két évvel ezelőtt a Sodomból enerváltságra, motiválatlanságra hivatkozva. Nem tudom, hogy ez papr...

Ha első blikkre nem sokat mond neked az SDI – azaz a Satan's Defloration Incorporated – neve, nem kell feltétlenül magadban keresned a hibát. A német csapat ugyanis viszonylag rövid ideig, egészen pontosan öt évig volt aktív a '80-as évek közepén, és akkor sem váltak meghatározó tényezővé. Két okés, és egy kifejezetten jó lemezt (ez volt a Sign Of ...

Bő négy év alatt három nagylemez meg egy tripla live-cucc: igen komoly fokozatra kapcsolt tehát az Annihilator Dave Padden távozását követően. Ráadásul 2017 óta változatlan felállásban nyomják, ami azt mutatja, hogy a főnök, Jeff Waters talán most rátalált a megfelelő irányra és gárdára, így a csapat kiegyensúlyozott működtetése hosszú távon is biz...

Újabban mintha kizárólag Whitesnake-vonatkozású gitárosok sideprojektjeit dobná nekem a gép. A Fehérkígyóban valaha játszott, egyik legmarkánsabb nyomot hagyó tag, Doug Aldrich után most a jelenleg is David Coverdale oldalán ténykedő Reb Beachre fanyalodom. Na jó, Reb esetében azért az elsődleges referenciapontot még ma is inkább a Winger jelenti, am...

Kezd baromi unalmassá válni, hogy az éppen aktuális Sepu-megjelenés előtt újra és újra fellángol az a szánalmas adok-kapok , amiben általában vagy Max Cavalera vagy b. neje, Gloria játssza a főszerepet – egyre rosszabbul és reménytelenebbül. Miközben a Sepu az előző albummal újabb utakra tévedt – méghozzá abszolút meggyőzően –, addig Max néhány kivét...

Ha a nulladik Ihsahn-szólólemeznek minősülő Prometheust is ide számoljuk, Vegard Sverre Tveitan immár két évtizede szólóművészként tevékenykedik, és ez esetben illik a szóló és a művész kifejezéseket is a lehető legszigorúbb értelemben venni. E húsz év alatt hősünk bejárta az extrémmetal-paletta nagyjából teljes egészét, és el is jutott a két végpontba...