Shock!

január 19.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Die Krupps: Vision 2020 Vision

Die Krupps:  Vision 2020 Vision

A Die Krupps sokkal régebbi titkos német kedvencem, mint a Rammstein, de ezt megírtam a visszatérő lemezük kritikájában, amit azóta is sok szeretettel szoktam hallgatni, ha éppen olyanom van. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a legutolsó igazán jó Die Krupps lemez volt az a 2013-as kiadvány. A két évvel későbbi, már metalosabb anyagukra igazából nem is nagyon emlékszem, pedig akkoriban hallgattam egy ideig. Azóta eltelt ismét pár év, meg volt pár koncert is, amiket rendre kihagytam (önhibámon kívül), aztán tavaly év végén hirtelen előbukkant ez a Vision 2020 Vision, és sajnos annyira nem tudok vele mit kezdeni, hogy az már-már fájdalmasan érint.

 

King Hobo: Mauga

King Hobo: Mauga

Teljesen meglepett, amikor – némi fáziskéséssel – megtudtam, hogy a semmiből beesett a King Hobo kettes rajtszámú nagylemeze. Nem is csak azért, merthogy már jó tizenegy év eltelt a debütálás óta, hanem mert ez a formáció tényleg egyszeri történetnek tűnt. Ja, hogy mi is az a King Hobo? Hát Per Wiberg (Kamchatka, Spiritual Beggars, Candlemass, Opeth,...

Pretty Maids: Undress Your Madness

Pretty Maids: Undress Your Madness

Sötét árnyékot vetett a Pretty Maids új albumának megjelenésére Ronnie Atkins tüdőrákos megbetegedése. Nagyon bízom benne, hogy az énekes felgyógyul a halálos kórból, az óvatosan szivárogtatott információmorzsák egyelőre arra engednek következtetni, hogy az esélyei aránylag jók. A zenekar jövője jelenleg eléggé bizonytalannak tűnik, viszont az Undr...

Abbath: Outstrider

Abbath: Outstrider

Abbath az élő mém, akinél viccesebb black metal zenész nem létezik, és aki az interjúkon is hülyére veszi a riportert, na meg saját magát is. Nem átall pofára esve legurulni egy domboldalról valami fesztiválon, picsarészegen totálisan hülyét csinálni magából Argentinában, aminek eredményeképpen a koncertet, majd a turnét is törlik. Aztán elmegy kij...

Airbourne: Boneshaker

Airbourne: Boneshaker

Amikor annak idején felbukkant az Airbourne, a rockzene egyik lehetséges megmentőjeként fogadtam a csapatot, főleg, miután láttam őket élőben. Nyilván semmi eredeti nem volt bennük, de jó dalokat írtak, koncerten pedig egészen elképesztő energiával nyomulnak a mai napig. Aztán persze mint szinte az összes akkortájt felbukkant hasonló reménységnél, ...

Battle Beast: No More Hollywood Endings

Battle Beast: No More Hollywood Endings

Amikor azt olvasom egy heavy metal (egyszerűbben: metál-) zenekar nevében, dalának címében, hogy „battle", onnantól kezdve tisztes távolságból indulok neki, hogy megismerjem a zenéjüket, annyira elkopott már ez az „irány a csatába, magasra a zászlót, hősként küzdj stb." jeligés arculat. Láttam ezt a finn csapatot is Budapesten a Nightwish előtt , az ...

Strigoi: Abandon All Faith

Strigoi: Abandon All Faith

Úgy látszik, Greg MacKintoshnak nem elég a Paradise Lost, és valahol muszáj fullosan is a legdurvább muzsikáknak hódolnia. Bizonyára megvan az oka annak, miért nem lehetett mindezt továbbra is Vallenfyre néven folytatni, de pusztán pragmatikus alapon nem feltétlenül lenne indokolt a dolog: a három nagylemeznek köszönhetően a Vallenfyre már többé-ke...

Twin Peaks: Season Two Music And More

Twin Peaks: Season Two Music And More

Twin Peaksből sosem elég. Az utóbbi időben ismét felreppentek pletykák, hogy ESETLEG, TALÁN lesz folytatása a megmagyarázhatatlannak, és lesz negyedik évadja minden idők egyik legfurább sorozatának. Ennek persze nincs semmi valós alapja, főleg, ha azt nézzük, hogy a harmadik évad is milyen nehezen és nyögvenyelősen indult útnak. És azt se feledjük, h...

Jolly: Family

Jolly: Family

Finoman szólva nem túl szerencsés sorsú zenekar a New York-i (The Incredible) Jolly, akik a The Audio Guide To Happiness első része után jobb sorsra lettek volna érdemesek, csakhogy a Sandy hurrikán közbeszólt, és intett egy nagy „nana, hova olyan sietősent", így aztán a boldogságfrekvenciás lemezeik után hat évet kellett várni az új albumra. És ugya...

Crobot: Motherbrain

Crobot: Motherbrain

A Rockzenészek Kézikönyvének első szakasza kimondja, hogy az új lemez mindig a legjobb, legfogósabb, legszebb, legízletesebb és még az illata is ennek a legüdébb. A Crobot tagjai olvasták az említett szakkönyvet, hiszen negyedik nagylemezük megjelenését olyan hozsannázások közepette ünnepelték, minthogy: „Itt szerepelnek az eddigi legsúlyosabb dolga...

Wilderun: Veil Of Imagination

Wilderun: Veil Of Imagination

A Shock! csapatában viszonylag kevés olyan embert találsz, aki manapság nem biggyeszti le a száját a folk- illetve a szimfonikus metal kifejezések hallatán/olvasatán, és ha már itt tartunk, igazából már az én szívem sem dobban akkorát mostanában, ha az idézett stílus képviselőivel találom szemben magam. Az okokba szerintem felesleges is belemászni,...

Monolord: No Comfort

Monolord: No Comfort

Hat év sok mindenre elég. A göteborgi Monolordnak például elég volt ahhoz, hogy a teljes ismeretlenségből indulva kiadjon négy nagylemezt, és elérjen odáig, hogy az európai stoner/doom színtér egyik megkerülhetetlen oszlopává váljon. Persze, ez a közeg – legyen bármennyire népszerű és túljátszott is – még mindig igazi underground dolog, és soha a b...

Avatarium: The Fire I Long For

Avatarium: The Fire I Long For

Kicsit tartottam attól, hogy alig több mint két év után már jön is az új Avatarium, elvégre hat év alatt négy lemez a legzsenibb zenekartól is kicsit soknak tűnhet, a markáns stílusú bandák pedig ilyenkor szoktak elkezdeni panelesedni, ez gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ezzel együtt persze ha csípjük az előadót, sok mindent bekajálunk tőle, és egy b...

Rob Halford With Family & Friends: Celestial

Rob Halford With Family & Friends: Celestial

Végérvényesen kijelenthetjük: Rob Halford valamiért vonzódik a karácsonyi tematikához. A Judas Priest frontembere tíz évvel ezelőtt már kiadott egy ünnepi albumot Winter Songs címmel, most pedig megérkezett a folytatás azonos koncepcióval. Ebből fakadóan a hangulat is rímel a múltkorira. A különbség annyi, hogy 2009-ben felvontam a szemöldökömet a do...

The Dark Element: Songs The Night Sings

The Dark Element: Songs The Night Sings

Végül ugyan kifutottam a kritikával az időből, így nem is írtunk róla, de azért elég rendszeresen hallgattam két évvel ezelőtt a The Dark Element bemutatkozó lemezét. Az elsősorban ma is a Sonata Arctica múltjából ismert, de számos más projektben is részes, illetve nemrég az Insomniumba is beszállt Jani Liimatainen kimondottan szórakoztató anyagot ...

Skyblood: Skyblood

Skyblood: Skyblood

Némi képzavarral élve skandináv kaméleonnak is lehetne hívni Mats Levén énekest, aki ugyan a '90-es évek elején az északi dallamos rock műfaj közegében, a Swedish Erotica és a Treat lemezein alapozta meg jó hírnevét, azóta viszont minden volt már, csak akasztott ember nem: énekelt europowert az At Vance soraiban, operametalt a Therionban, játszott ...

William Duvall: One Alone

William Duvall: One Alone

Az Alice In Chains frontemberének első szólóalbuma tipikusan olyan lemez, amiről nem nagyon lehet értelmeset írni épp a pőre megközelítés miatt. Adott egy kiváló énekhang, meg hozzá egy szál akusztikus gitár, és William tizenegy dalon, 44 percen át semmi mást nem vesz igénybe ahhoz, hogy fenntartsa a hallgató figyelmét. Mindez talán egyszerűnek tűn...

Sodom: Out Of The Frontline Trench

Sodom: Out Of The Frontline Trench

Érdekes, hogy noha már együtt van egy ideje az új, négyes felállás, a Sodom még nem jutott el a következő nagylemezig. Alighanem ők is érezhetik, hogy itt lenne már az album ideje, hiszen ez már a második EP-jük ebben a leosztásban. A kiadványra három friss dal került fel, ezek közül azonban csak a Genesis XIX kap majd helyet a 2020 első felében vá...

At Night I Fly: Mirror Maze

At Night I Fly: Mirror Maze

Valamikor, hét esztendővel ezelőtt felbukkant a semmiből egy több mint ígéretesnek tűnő formáció, amelyről ugye annyit lehetett tudni, hogy a hazai progresszív mezőny bejáratott arcai alapították, nevezetesen Horváth András Ádám gitáros és Bátky „BZ" Zoltán énekes. A September Kills re keresztelt első hangzóanyag két értelmi szerzőjéhez akkoriban Heg...

Lindemann: F & M

Lindemann: F & M

Úgy tűnik, hosszabb szerelem lett Till Lindemann és Peter Tägtgren kapcsolatából, a már négy éve megjelent Skills In Pills után immáron németül kaptuk meg az újabb emésztgetnivalót. Igazság szerint meg is lepett, hogy (máris!) négy év eltelt a két lemez között, fejben úgy két-három évre saccoltam, valahogy mostanában mintha legalábbis Usain Bolt loho...

Torche: Admission

Torche: Admission

A floridai Torche szabálytalan zenekar. Legutóbbi két lemezük megmutatta, hogy – ha akarnak – tudnak nagyon dallamosak (Harmonicraft), vagy akár bitang súlyosak (Restarter) is lenni. De a legjobbak persze akkor, ha ez a két összetevő makulátlanul vegyül össze a jobb híján még mindig a stoner/sludge színtérre helyezhető négyes muzsikájában. Mint aho...

Cult Of Luna: A Dawn To Fear

Cult Of Luna: A Dawn To Fear

A death metalhoz hasonlóan a post-műfajokba is csak ritkán, okkal kontárkodom bele. Az előbbi dobozban mondjuk a Nile vagy a Morbid Angel, utóbbi esetében például a Cult Of Luna kellően jó ok erre, vagyis arra, hogy a puszta kliséhalmozáson túl valami többre is rátaláljak. Ebből is következik, hogy az adott műfaj történelemkönyvét ritkán lapozgatom...

Santa Cruz: Katharsis

Santa Cruz: Katharsis

Várható volt, hogy a Santa Cruznál nem sülhet ki sok jó a hangszeres szekció teljes lecseréléséből, amelynek ráadásul nyomós oka lehetett, hiszen a három zenész egy amerikai turné kellős közepén hagyta faképnél Arttu „Archie Cruz" Kuosmanen énekes/gitárost. A pletykák mindenféle emberi és egészségügyi problémákról szóltak, és a sztori nem ért véget...

Denner’s Inferno: In Amber

Denner’s Inferno: In Amber

Bármennyire is tűnik első látásra öregurasnak egy semmiből felbukkant új anyag Michael Dennertől, diplomás Mercyful Fate-rajongóként egyszerűen nem mehetek el szó nélkül a zenekar egykori alapítótagja és legutóbbi csapata mellett. Habár az In Amber tulajdonképpen egy fele-fele arányban feldolgozásokat és saját dalokat is tartalmazó lemez, akad azér...

Brant Bjork: Jacoozzi

Brant Bjork: Jacoozzi

Brant Bjork egy ösztönlény. Illetve ez azért nem hangzik a legszebben, úgyhogy inkább mondjuk úgy, hogy olyan intuitív ember, aki inkább hallgat a pillanatnyi hangulatára, mint a logikus gondolkodásra, akit mindig a megérzései vezetnek. Ez eddig is jellemző volt rá, most meg aztán pláne. Mert hogy az van, hogy a legutóbbi Bjork anyag, a Jacoozzi, b...

Work Of Art: Exhibits

Work Of Art: Exhibits

Ha jobban belegondolok, a Work Of Art közelmúltban megjelent negyedik opusza talán az első a diszkográfiából – a debütálást leszámítva –, amelyet nem előzött meg részemről különösebben izgatott várakozás. Pedig nagyjából hat-hét évvel ezelőtt még olyasmi frázisok is képesek voltak kiszaladni belőlem, mint hogy „a Work Of Art az új Toto" és hasonlók...

Life Of Agony: The Sound Of Scars

Life Of Agony: The Sound Of Scars

Ha egy zenekar évtizedek elteltével dönt úgy, hogy elkészíti a rajongók által egyöntetűen numero unóként elkönyvelt lemeze folytatását, annak oka sok esetben valahol a kreatív válság, végső kétségbeesés és tanácstalan útkeresés halmazok metszéspontjának környékén keresendő. Ráadásul ezek a próbálkozások legtöbbször nem hogy nem közelítik meg az els...

1. oldal / 197

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.