A savannah-i Black Tuskot lemezkritikailag valamiért mindig is mostohán kezeltük, pedig kimondottan rokonszenves csapatról beszélünk, és a zenéjük is elég jellegzetes. Sosem ment csodaszámba, amit csináltak, de az életmű összességében kiegyensúlyozott, ez az új lemez pedig még újat is hoz a banda fegyvertárába. Mivel jó húsz éve aktívak, utóbbi jelentőségét nem becsülném le, ennyi év és lemez után a többség már belekövül a saját stílusába.
Ha a rockzenei tömegtermelésben történik néha valami aranyos, akkor az a Royal Republic bármelyik megmozdulása. Ahogyan a diszkót lehet tálalni szikárabb keretek közt, azt manapság kétségtelenül ez a svéd négyes tudja a legjobban. A LoveCop a zenekar ötödik lemeze – ha az önakusztikolós albumukat nem vesszük be a sorba –, és tökéletes folytatása an...
Mindenki értse jól, amit írok, de az Anvil legalább annyira jelenség, mint pusztán régi, patinás zenekar. Ahhoz ma sem elég ismertek, hogy mémesedettségről beszéljünk, de a dolog veleje akkor is valami ilyesmi. Ebben természetesen a 2008-as, a triót minden szempontból teljesen új pályára állító Anvil! – The Story Of Anvil dokumentumfilmnek is óriás...
A legtöbb mai szupergroup igazából nem szupergroup, csak rámondjuk, de azért akadnak kivételek. Underground szinten a Category 7 mindenképpen ezt a kört gyarapítja, és jó hír, hogy a John Bush énekest, Phil Demmel és Mike Orlando gitárosokat, Jack Gibson basszert, illetve Jason Bittner dobost soraiban tudó banda vélhetően tényleges működést tervez ...
„I'm a cynical, egotistical, unpredictable, hardened criminal / And I can be a little hypocritical, but I'll admit it straight to your face / I'm unbreakable, irrepleceable, undeniably inspirational" – rappeli nem kevés színpadiassággal Ronnie Radke az új Falling In Reverse-lemez nyitódalában, és nehéz vele vitába szállni. Manapság súlyos rockzenéve...
Michael Palace számomra a négy esztendővel ezelőtti, kimondottan erős tételeket tartalmazó Rock And Roll Radio lemezzel bizonyította először, hogy nem lehet csak úgy beleszuszakolni a turbó sebességbe kapcsolt, tömegesen és futószalagon leszállított, felhígult melodikus rockmezőnybe. A lemezre és folytatására, a két évvel ezelőtti One 4 The Roadra pe...
Az Evildead volt Juan Garcia gitáros bandája az Abattoir és az Agent Steel első földbe állása után. Fontos a pontos megjelölés, hiszen a jelenleg Juan of the Dead néven a Body Countot sápasztó hathúros később mindkét korábbi bandájába visszatért, így keretbe foglalva az Evildead klasszikus korszakát. Ez a bizonyos éra 1987-től 1995-ig tartott, ami ...
A Deep Purple azon zenekarok, vagy cizelláltabban fogalmazva, inkább élő legendák közé tartozik, akik a kezdetek óta velünk vannak – velem, veled, mindannyiunkkal. Még ha nem is vagy rendszeres hallgatójuk vagy koncertlátogató, biztosan hallottál már róluk, tiszteled a munkásságukat, és legalább egy-két dalukat ismered. Ha viszont rajongónak érzed ...
Igen komoly és valószínűtlennek tűnő utat járt be 1996 óta az Apocalyptica. Amikor annak idején megjelent a finn csellómetálosok első albuma, nyilván muszáj volt kalapot emelni a koncepció eredetisége előtt, de én például a magam részéről tutira nem néztem ki Eicca Toppinenékből, hogy még csaknem három évtized múlva is a színtér aktív játékosai les...
A Plan Nine sztorija valamikor a '90-es évek legelején indult, amikor a komoly zenei- és magánéleti válságot átvészelni igyekvő Arjen Lucassen belefutott régi bandájába, a Bodine-ba, akiknél épp egy bizonyos Robert Soeterboek énekelt. A két figura hamar össze is haverkodott, és mivel Lucassent elvarázsolta Robert hangja, illetve színpadi előadásmód...
Kicsit másképp intézik ezt, mint mondjuk a KISS vagy a Slayer, de valójában a Mr. Bignél is több utolsó nekifutásnak lehetünk tanúi az utóbbi időben. Egyrészt már az egy körrel ezelőtti turné is a végső volt, aztán ugye bejelentették a tavasszal Budapestet is elért tényleges búcsúkörutat. Közben kiderült, hogy készül ez az utolsó sorlemez, de most má...
Nem volt könnyű szülés ez a lemez, hiszen Corey Glover (Living Colour) és Mike Orlando (Adrenaline Mob) közös projektjének gyökerei még a covid előttre nyúlnak vissza. Ráadásul mintha továbbra is rossz, vagy legalábbis kétes csillagzat alatt futna a sztori: hiába jelent meg tavasszal végre, hosszas csendek és kivárás után az album, mostanra a hivat...
A kemény munka ma is meghozza a maga gyümölcsét. A német Kissin' Dynamite is azon zenekarok körét gyarapítja, akik szinte surranópályán tettek szert komoly népszerűségre, pusztán baromi tudatos, okos építkezéssel és szüntelen turnézással. A csapat nálunk is visszatérő vendég – október 8-án megint jönnek majd –, ez a nyolcadik album pedig helyből a né...
Meglepetésként született meg a Nestor első lemeze két évvel ezelőtt. Nem is a lemez maga volt a meglepő, hanem annak előzménye és a zenekar egész története. Az elásott kincsesláda, majd évtizedekkel későbbi önfelfedezése, egy zenei időkapszula. Tobias Gustavsson olyan ügyesen porolta le barátjával, Jonny Wemmenstedt gitárossal a tinédzserként megír...
Augusztus 6-án, többek között a Deicide és Abbath társaságában lép fel Budapesten a világ talán legelső thrash metal bandája, a Bay Area-alapcsapat Exodus. Aki pedig már tűkön ülve várja a bulit, ezzel a retrospektív kiadvánnyal készülődhet, a British Disaster ugyanis egy 1989-es, Astoria-beli koncert anyagát tartalmazza, azaz finoman szólva sem mai ...
Nagyon haragudtam Dave Mustaine-re, Marty Friedman megadethes szerzőtársára, miután egy ma már megboldogult, régi-régi MTV-s műsor, a Headbanger's Ball egyik adásában tátott szájjal néztem végig egy interjús beszélgetésüket. Mustaine olyan nyegle stílusban vezényelte le a rögtönzött, autóban tetten ért zenészekkel készített tömör kérdezz-feleleket ...
Minden úgy zajlott, ahogy azt előre sejteni lehetett. A negyvenedik jubileumra mozgásba lendült a gépezet, jött a zenekar sztoriját feldolgozó dokumentumsorozat, fellebbent a fátyol a frontember mára tovatűnt (?), súlyos hangszálproblémáiról, minek kapcsán kifejezhettük együttérzésünket, halvány reménysugár kezdett pislákolni az eltévelyedett feket...
Régóta érlelődött bennem, hogy érdemes lenne újra felvenni a fonalat az erdélyi Siculicidium kapcsán, akikkel igazán autentikus szeretlek-is-meg-nem-is viszonyom alakult ki az évek során. Még csak azt sem mondom, hogy a kapcsolatunk már az alapoknál elromlott, mégiscsak black metalról beszélünk, ráadásul nihilista, a zenét ugyanakkor véresen komoly...
Egyre csak gyűlnek a lemezek a progmetálban erős, svéd Evergrey műhelyében, akik messze nem arról híresek, hogy gyakorta változtatják a bevált dolgokat és ide-oda ugrálgatnak a különböző zenei stílusok között. Az ilyesminek sokszor szoktak hátulütői lenni, de persze ez nem panaszkodás részemről, s a mindenkori imádat is megvan még, csupán szép lass...
Tavaly azt írtam: az ős-Sepultura művei közül a Bestial Devastationnel és a Morbid Visionsszel ellentétben a Schizophrenia újravételének már nem látnám sok értelmét. Aztán ehhez képest persze máris megérkezett az 1987-es album friss verziója, ami az előző újrajátszós vállalkozás kedvező fogadtatásának fényében nem meglepő. Nem érzem úgy, hogy segget ...
Nehéz körülmények között született a norvég Madder Mortem új albuma, legalábbis az énekesnő Agnete M. Kirkevaag és gitáros testvére, BP M. Kirkevaag számára volt megterhelő időszak. A páros az album készítésének időszakában vesztette el édesapját, aki a zenekart a kezdetektől szívvel-lélekkel, tevékenyen támogatta, illetve művészként is hozzájárult...
Újabb erős underground nevekkel telepakolt produkcióról beszélünk a Crownshift esetében. Ráadásul a csapat aktív mozgást tervez a jövőben, ott lesznek hamarosan a FEZEN-en is, szóval ha minden összeáll és a visszajelzések is kedvezőek, nem valami egyszeri szobaprojektről lesz szó itt. Mindehhez egyébként az alapok is adottak: különösebb újdonságokat ...
Ha nem is az érdeklődés homlokterében alkotva, de lassú, egyenletes építkezéssel jutott el az ötödik lemezig a Lucifer. Bevallom, annak idején némi szkepticizmussal figyelgettem a Johanna Sadonis vezetésével zászlót bontó bandát, aztán bekerült a képbe Nicke Andersson, és szépen elkezdett náluk összeállni a kép. Ez persze bizonyos változásokkal jár...
Nem akarok feltétlenül nagyszabású nu metal revivalt valószínűsíteni a következő évekre, de több mint két évtizeddel a hullám levonulta után törvényszerűen megérkeztünk abba a fázisba, amikor már érzékelhető némi nosztalgia az érával kapcsolatban. Az ilyesmit pedig mindig aprópénzre lehet váltani. Semmi meglepő nincs ebben, a rockzene ciklikussága ...
Napi buta statisztika: a Neither Land Nor Sea-vel immár saját jogán a Magma Rise is kitermelt annyi sorlemezt, mint amennyi minden magyar doomsterek ősforrásának, a Mood zenekarnak jutott. Ez az információ természetesen a világon semmilyen többletjelentést nem hordoz a puszta ténymegállapításon túl, a Magma eddig is a leginkább szem előtt lévő Mood...
Szinte észrevétlenül jelent meg tavasszal az új Dool, de a lemez ettől még ugyanolyan figyelemre méltó és megigéző, mint elődje, a négy évvel ezelőtti Summerland . A The Shape Of Fluidity a holland dark/gót/poszt/akármilyen rockerek harmadik albuma, és simán, mindenféle erőlködés nélkül sikerült vele tartaniuk a lécet. Márpedig ez nagy szó, mivel a 2...
Kicsit mintha kapkodna mostanában Jeff Waters. 2022-ben ugye a semmiből és kissé talán indokolatlanul dobta piacra a Metal című, eredetileg 2007-ben megjelent Annihilator-nagylemez újravett változatát Stu Blockkal és Dave Lombadóval, illetve emellett bejelentette, hogy nem kevesebb mint tizennyolc Annihilator-újrakiadás várható a közeljövőben. Ezekből ...
Facebook
Twitter