Édes drága Ozzy bácsi, pár éve nemhogy az előző (egyébként kiváló) lemez elkészítését nem néztük ki belőled (bocsi), de, hogy ennyire gyorsan még egy lemez kiszakadt (kipréselték) onnan, ahonnan az is jött, na, azt végképp senki nem gondolta volna. Szívszorító látni, mennyire nem vagy már önmagad fizikailag, de nagyon küzdesz és még mindig az éltet, hogy színpadon lehetsz/leszel és a mikrofonállványba támaszkodva megmutatod magad. Mert nagyon mást ne reméljünk, az ének nyilvánvalóan playback lesz, a rohangálás, az ide-oda totyogás a múlté, ahogy vödörből locsolást se várjon senki. Valójában mindenki azt reméli, hogy nem fogsz összeesni az orrunk előtt – persze ha tényleg megvalósul bármiféle turné, én őszintén szeretném, hogy tényleg legyen, és jó lenne látni, még ha összevissza remegsz is.
