Mint egy komment nemrég rámutatott, viszonylag ritkán írunk az Omnium Gatherumról. Sajnos nem tudom cáfolni az észrevételt, és ilyenkor persze elég nehéz meghatározni, miért alakult ez így. Főleg, hogy a már tizedik albumánál tartó finn csapat abszolút Shock!-kompatibilis a maga egyszerre zúzós-riffelős, ám közben roppant dallamos muzsikájával. Rem...

Üdítő színfolt volt három éve a felhozatalban a Mark Zonder és Ray Alder nevével fémjelzett A-Z első albuma . A Fates Warning-történelem két emblematikus alakja a rájuk jellemző, leheletfinom és technikás progresszivitást egy manapság kevésbé jellemző, '80-as évekbeli hi-tech AOR-os ízzel ötvözték az albumon, és baromi jó dalokkal sikerült telepakoln...

Megtippelni sem merném, vajon idehaza hányan emlékeznek még a Bangalore Choir On Target lemezére 1992-ből, de gyanítom, hogy a legtöbbjüket névről ismerem. A kultikusnál is kultikusabb amerikai csapat ugyanis amilyen gyorsan jött, ugyanolyan gyorsan ment annak idején, de erről nem ők tehettek, mert debütáló lemezük bizony kiemelkedő minőséget képvi...

Kétségtelenül impozáns nevek sorakoztak fel Carla Harvey mellett, hogy kellően topra tegyék a The Violent Hour bemutatkozását. A Butcher Babiesből kikerült énekesnő férje, Charlie Benante nyilván alap, ő szerzőtársként is nyakig benne van az új bandában, de játszik az ötszámos debütáló EP-n Zakk Wylde és John 5 is, a producer pedig Jay Ruston volt....

Rég elveszítettem már a fonalat, hogy mikor éppen ki zenél a Vicious Rumorsban Geoff Thorpe és Larry Howe mellett. Ugyanakkor fokozatváltást jelentett a bandánál szokásos személyi kavarásokban, amikor tavaly még utóbbi is kikerült a verkliből, hogy aztán néhány hét után visszatérjen... Közben viszont Brian Allen énekest harmadszorra (!) is kirúgta ...

Eléggé fű alatt jelent meg Kirk Windstein második szólóalbuma, és gyakorlatilag teljes csend is van körülötte, de a Crowbar főnöke nyilvánvalóan eleve nem a slágerlisták élét célozta be az Ethereal Wavesszel. Nem meglepő, akad most elég dolga a Downnal meg a Type O Negative ex(?)-tagjaival közös Sun Dont Shine-nal is. Szóval nem látnék bele ebbe se...

Az első benyomások egyike az volt az előzetesen megjelent Battle Beast-dalok hallatán, hogy az alapvetően rokonszenves banda új alkotásait muszáj lesz szeretni, tehát akaratból kell hallgatni. Ugyanis annyira kommersz és annyira fröccsöntött megszólalást borított ránk a finn csapat, hogy nullkilométeres hozzáállás mellett nem feltétlenül szavaznék ...

Az Orbit Culture a legdurvábban pörgő, legkurrensebb nevek egyike jelenleg a színtéren, és elég komoly esélyük mutatkozik rá, hogy mire lefut az új, sorrendben ötödik album ciklusa, már egy ligával feljebb jegyezzék őket. Méghozzá megérdemelten: a svédek nyílegyenesen, kilengések nélkül haladnak előre a korábbi mezsgyén, mostanra tényleg véglegesen...

A Venator egy fiatal osztrák csapat Linzből, és mindenben a '80-as évek első felét-közepét idézik. A zene, a borító, a tagok fazonja, abszolút minden a műfaj (legjobb értelemben vett naiv) hőskorába vezet, ahol léggitározó fanatikusok élnek-halnak az undergroundot uraló kedvenc bandáikért, amelyek közül a legnagyobbak lassan az arénákat is meghódít...

Nem tudom, számított-e még bárki új zenékre az Aerosmith műhelyéből, de én a magam részéről biztosan nem. Ha a bluesfeldolgozásokat nem nézzük, minden idők egyik leghatalmasabb amerikai rockzenekara a 21. században mindössze két albumot volt képes kiszenvedni magából, az abszolút karriermélypont Just Push Playt és a lényegesen erősebb, de messze ne...

Közhelyszámba megy, hogy Max Cavalera szétaprózta magát az elmúlt lassan két évtized folyamán. Igazából mostanra egy ernyő alá is terelt nagyjából mindent, kvázi családi vállalkozásként, és mivel zeneileg annyira nagy eltérés azért nincs a különböző projektjei között, valójában jobb is ez így. A név másodlagos, voltaképpen futhatna szinte minden Soul...

Kellemetlen meglepetést jelentett néhány hete, amikor kiderült: a Trivium friss EP-je egyben Alex Bent dobos hattyúdalát is jelenti. Épp a legutóbbi, de már – durván repül az idő – négyéves In The Court Of The Dragon lemez kapcsán írtam le, hogy a zenekar néhány turbulens év után alighanem épp Bent csatlakozása miatt tudta ismét a helyes vágányra kor...

Nem lehet elkerülni a történelemleckét egy ilyen album esetén. Egyesek harmincegy éve várnak erre, én csak nagyjából húsz, de még így is nagyot szól az eredeti Biohazard újbóli összeborulása. Persze annyi embert nem fog megmozgatni, mint Rob Halford vagy Bruce Dickinson hazatérése, de azért Brooklyn egyik legikonikusabb négyese az eredeti felállásb...