Shock!

szeptember 21.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Sabaton: The Great War

Sabaton: The Great War

Tudom, korábban is írhattunk volna a nyár derekán megjelent új Sabatonról, ezúttal azonban direkt pihentetni akartam a lemezt, mielőtt véleményezem. Ennek oka, hogy kíváncsi voltam, csupán a nyári hőségben kóvályogva támadtak furcsán pozitív gondolataim a The Great Warról az előzményekhez képest, amelyeket ugye finoman szólva sem illettem éppen szép szavakkal ugyanitt. De nem, némi pihentetés után leporoltam a lemezt, és ugyanazok a benyomásaim, mint júliusban. Így aztán magabiztosan jelentem ki: talán soha nem készített még ilyen meggyőző albumot a csapat.

 

Sammy Hagar & The Circle: Space Between

Sammy Hagar & The Circle: Space Between

Sammy, most aztán rendesen feladtad a leckét... Sikerült ugyanis egy olyan művet letenni az asztalra, amelynek kiértékelésekor folyamatosan összecsap bennem a véresen komoly, kritikus szemlélet és a rajongói attitűd. Nem lesz egyszerű ebből anélkül kijönnöm, hogy megégessem magamat, de hát bevállaltam, úgyhogy innentől kezdve csakis magamat hibázta...

Unruly Child: Big Blue World

Unruly Child: Big Blue World

Nemrég még képes lettem volna foggal-körömmel harcolni a megtisztelő feladatért, hogy „megszakérthessem" Bruce Gowdy-ék legújabb albumát, most pedig, hogy itt ülök a klaviatúra felett az áhított megbízatással, már nem is érzem magamat annyira kiváltságos helyzetben. Mi is történt? Nos, röviden annyi, hogy a kultikus AOR zenekar cseppet elhúzta előt...

Sacred Reich: Awakening

Sacred Reich: Awakening

A Sacred Reich már a hőskorban is üde színfoltnak számított a színtéren, hiszen lemezeik jóval túlmutattak a thrash metal műfaji keretein. Ráadásul mindegyik anyaguk alapvetően különbözött a korábbiaktól, de úgy voltak képesek a megújulásra, hogy nem vesztették el identitásukat, azaz a Sacred Reich azért Sacred Reich maradt – micsoda elcsépelt klis...

Kampfar: Ofidians manifest

Kampfar: Ofidians manifest

Nagyon mélyről jött vissza a norvég pagan black metal alapcsapat, a Kampfar, egy időre fel is oszlottak, de aztán szerencsésen visszataláltak egymáshoz és a zenekarhoz. Egy meglehetősen brutális kiégés volt ennek a hátterében, a rengeteg koncert következményeként, többségünket mégis teljes meglepetésként érte a 2017-es bejelentés a lant letételéről...

Spread Eagle: Subway To The Stars

Spread Eagle: Subway To The Stars

Ki hitte volna, hogy valaha is új lemezt hallunk a New York-i Spread Eagle-től? Én aztán biztosan nem... De most mégis itt van a Subway To The Stars, amely egészen pontosan huszonhat (!) évvel követi a sorban a zenekar legutóbbi, második nagylemezét, az Open To The Publicot. Nehéz ilyenkor mit mondani, de lehet, hogy nem is kell, a legfontosabb ann...

Killswitch Engage: Atonement

Killswitch Engage: Atonement

Noha összességében tetszett a Killswitch Engage legutóbbi lemeze, az Incarnate , végül nem ragadt be nálam annyira, mint közvetlen elődje, a Jesse Leach visszatérését ünneplő Disarm The Descent . Hoztak minden kötelező panelt, korrektek voltak a dalok, az a bizonyos megfoghatatlan, szükséges plusz viszont nem volt meg számomra az albumban, ami ahhoz ke...

Timo Tolkki’s Avalon: Return To Eden

Timo Tolkki’s Avalon: Return To Eden

Nem lepődtem volna meg túlságosan rajta, ha már soha a büdös életben nem hallok egy árva hangot sem a valaha szép időket megélt Stratovarius egykori fő dalszerzőjétől, Timo Tolkkitól. És hogy őszinte legyek, valószínűleg elvonási tünetek nélkül át is vészeltem volna ezt az időszakot, azonban Finnország egyik leghíresebb gitárosa továbbra is úgy érz...

Tool: Fear Inoculum

Tool: Fear Inoculum

2006. április 28-án még egy teljesen más világban éltünk. Senkinek nem volt okostelefonja – az Apple majd csak a következő év elején dobja piacra az iPhone első verzióját –, iWiW-et használtunk Facebook helyett, a YouTube-ról jobbára a kutya sem hallott, az Instagram, a Deezer és a Spotify meg még létre sem jött. Persze, már akkor is loptuk a zenék...

Memoriam: Requiem For Mankind

Memoriam: Requiem For Mankind

Új év, új Memoriam. Furcsa ezt leírni, mert két éve még nem gondoltam volna, hogy ez a jobbára Bolt Thrower- és Benediction-tagokból felépülő projekt végül valódi zenekarként fog működni, ami az évenkénti lemezkiadást is takarja. Már eleve ebben különbözik a fent említett két bandától, de mostanra mintha végre elkezdett volna a Karl Willetts vezett...

Destruction: Born To Perish

Destruction: Born To Perish

Igen komoly változások történtek mostanában a Destruction háza táján. A veterán teuton thrashcsapat keménymagja alapos ráncfelvarrást hajtott végre teremtményén: először a csapattal nyolc éven át muzsikáló lengyel dobos, Vaaver távozott még tavaly, átadva helyét a szakma krémjéhez tartozó Randy Blacknek (lásd: Annihilator, Primal Fear stb.), majd i...

Volbeat: Rewind, Replay, Rebound

Volbeat: Rewind, Replay, Rebound

Ahogy azt legutóbb a Slipknot kapcsán is emlegettük , a Volbeat új lemezének apropóján is elhangzottak a mamutbandák esetében elmaradhatatlan frázisok (eladták magukat, elfelejtettek slágereket írni, régen még jók voltak, mindig is szarok voltak, olyanok lettek, mint a Metallica, még a Metallica is jobb náluk stb.). Mert bizony a 2019-es Volbeat stab...

Grizzly: Ursus Arctos

Grizzly: Ursus Arctos

„A hangjából előbb tudta a medve méretét, mint ahogy meglátta. Nemcsak a sűrű cserje reccsenéseiből – ahogy a medve félretolta azt, mintha csak rövid fű lenne -, de a morgásból magából is, ami olyan volt, mint az égzengés, vagy az eldőlő fa hangja, olyanfajta basszus, ami csak úgy jöhet létre, ha óriási tömeg társul hozzá. A morgás egyre erősödött....

Baroness: Gold & Grey

Baroness: Gold & Grey

Úgy látszik, van egyfajta ciklikusság a Baronessnél, már ami az egyenesebb albumokra eső kifejtősebb lemezek számát illeti. Ami persze nem probléma, hiszen a John Baizley vezette Savannah-i brigád ugyanolyan hatásfokkal képes üzemelni a lényegre törő megfogalmazás keretein belül, mint a teljesen elszállt, korlátokat nem tűrő önmegvalósítás terén, é...

Slipknot: We Are Not Your Kind

Slipknot: We Are Not Your Kind

Lemezpremieres hírünk kommentszekciója tökéletesen példázza, amit amúgy is tudtunk: az úgynevezett nagy bandák friss albumai egy idő után puszta létüknél fogva is megosztóak. Legyen az adott zenekar neve Metallica, Iron Maiden, Rammstein vagy – mint esetünkben – Slipknot, a sokmilliós rajongótáborokon belül egyszerűen annyi különböző időpontokban, élet...

Jordan Rudess: Wired For Madness

Jordan Rudess: Wired For Madness

Igyekszem a lehető legrövidebbre fogni a csalódott (valamikori) Dream Theater rajongó melodrámáját, tekintve, hogy nem volna túl elegáns egy szólóalbumon is leverni az utóbbi évek álomszínházas keserűségeit. Egy-két dolog azonban mégis okot ad az árukapcsolásra. Tudom, Petrucciéknál már régóta bevett szokás a menetrendszerű lemezkiadáson kívül, hog...

The Aristocrats: You Know What...?

The Aristocrats: You Know What...?

Nem mernék mérget venni arra, hogy Magyarországon négy-ötszáz emberkénél több érdeklődőre talált volna az eddig eltelt nyolc esztendőben az instrumentális, progresszív rockzenét fúziós/jazzes alapokkal keverő The Aristocrats. Pedig hát a You Know What...? már a csapat negyedik „slágergyűjteménye", amelyet jó esetben minden minőségi muzsikát kedvelő...

Hollywood Vampires: Rise

Hollywood Vampires: Rise

Az elejétől fogva szkeptikusan álltam a Hollywood Vampires formációhoz, jó nevek ide vagy oda. A négy évvel ezelőtti első lemez szintén a kétségeimet igazolta. Mármint oké, Alice Coopert meg Joe Perryt mindig öröm hallani, a mai Johnny Depptől meg egyenesen felüdülés valami olyasmit kapni, ahol nem mindig ugyanazt a kimázolt képű, fennakadt szemű, ka...

Jess By The Lake: Under The Red Light Shine

Jess By The Lake: Under The Red Light Shine

A Jess By The Lake elnevezés Jasmin Saarelát, a retrós-pszichedelikus rockban utazó Jess And The Ancient Ones énekesnőjét rejti, az Under The Red Light Shine pedig az első szólóalbum tőle. Őszintén szólva akadtak kétségeim, hogy képes lesz-e kellően messze merészkedni az anyazenekartól önállóan, hiszen egy szólólemeznek akkor van értelme, ha valami...

Warrior Soul: Rock’N’Roll Disease

Warrior Soul: Rock’N’Roll Disease

Ugyanúgy mindenféle hírverés nélkül jelent meg a Warrior Soul új albuma, mint a legutóbbi, 2017-es Back On The Lash vagy az azt megelőző, 2012-es Stiff Middle Finger. Komolyan, Kory Clarke mára olyannyira fű alatt működteti a zenekart, hogy meggyőződésem: többen most, e cikk láttán is éppen rácsodálkoznak a létezésükre. Pedig ez a csapat annak idej...

Sweet Oblivion: Sweet Oblivion

Sweet Oblivion: Sweet Oblivion

Ha már saját bandájával náluk dolgozik, úgy látszik, a Frontiers meglátta a lehetőséget Geoff Tate-ben, és a Queensryche egykor szebb napokat látott ex-énekesének nevét is aprópénzre kívánják váltani a jövőben. Másra legalábbis nem tudok következtetni abból, hogy a cég íratott Geoff-nek egy lemezt egyik házi dalszerzőjével, az eredendően a DGM-ből ...

Bruce Springsteen: Western Stars

Bruce Springsteen: Western Stars

Sokszor megdöbbenek azon, amikor a portál adatbázisában kutakodom, hogy egyes emblematikus előadók – akik valamilyen módon kapcsolódnak a rockzenéhez – egy árva lemezkritikával sem szerepelnek a felületen, ami nyilván nem azért alakul így, mert nem szeretjük őket. Szerencsére azért Szilvi jóvoltából olvashattunk a tavalyelőtt megjelent, Amerikában s...

SOTO: Origami

SOTO: Origami

Jeff Scott Soto karrierjét tekintve sosem a „stabilitás" és a „kiegyensúlyozottság" szavak voltak igazán meghatározók, ugyanakkor a szinte folytonos változások mögött sokáig ott volt egyfajta produktív lendület, amelyből nem egy underground mestermű nőtte ki magát. Ez a zenei értelemben vett kalandvágy aztán az elmúlt nagyjából tíz évben sokunk sze...

Die Klute: Planet Fear

Die Klute: Planet Fear

Egy újabb projekt, amely garantáltan többre lenne hivatott. Mármint a Die Klute esetében én a magam részéről tényleg nem nagyon értem, miért nem karolta fel egyetlen nagyobb cég sem a formációt, amikor Jürgen Engler, a Die Krupps frontembere, Dino Cazares, a Fear Factory gitárosa, illetve a dán Leæther Stripből ismert Claus Larsen egyesítette benne...

Xentrix: Bury The Pain

Xentrix: Bury The Pain

Tulajdonképpen már a nyíltan Ed Repka klasszikus munkáira hajazó – de valójában Dan Goldsworthy által készített – borító elárulja az összes lényeges információt a Xentrix visszatérő nagylemezéről. A brit thrasherek pont olyan zenével követelnek maguknak helyet huszonhárom évnyi lemezínség után, amilyet a rájuk emlékező maroknyi ember vár. Ez aligha...

Myrath: Shehili

Myrath: Shehili

A tunéziai Myrath surranópályán nőtt az utóbbi években szabad szemmel is elég jól láthatóvá. Jelenségről egyelőre nem akarok beszélni, annyi azonban biztos, hogy a hagyományos, dallamos-progos heavy metalt arabos-keleties ízekkel vegyítő zenekarban bőven rejlik még potenciál a jövőre nézve. Magyarán szólva simán válhatnak még a jelenleginél is nagy...

Royal Republic: Club Majesty

Royal Republic: Club Majesty

Bevallom őszintén, hogy a 2007-ben alakult, svéd Royal Republicot eddig még soha nem voltam képes komolyan venni. Elkönyveltem őket befutott, agyonhájpolt divatbandának, akik amellett, hogy képesek megtölteni az észak- és nyugat európai fesztiválokat az új generációból kikerülő lelkes rajongókkal, még alkalmazkodnak is az éppen aktuális trendekhez....

1. oldal / 195

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.