A Morbid Angel utóbbi mondjuk másfél-két évtizede finoman szólva is bizarr, és számos kérdést vet fel – ezek megfejtése külön cikket igényelne, megnyugtatóan megválaszolni pedig aligha tudnánk őket. A zenekar fennállásának első nagyjából húsz éve azonban etalon a maga műfajában és úgy általánosságban véve a metálban is. E karrier egyik legfényesebb...

Ha már ilyen kegyetlenül erősen tért vissza tízéves tetszhalott állapotából az oaklandi Neurosis, úgy éreztem, meg kell ragadnom az alkalmat, hogy megemlékezzünk karrierjük legfontosabb állomásáról. A csapat a kezdet kezdetén nem is metált játszott, sokkal inkább fésületlen hardcore-t (saját bevallásuk szerint punkot), de az egyéniségnek eléggé híj...

Hosszú évtizedeken keresztül kvázi beszerezhetetlenek voltak a Moby Dick bizonyos kiadványai. Az utóbbi időszakban azonban az énekes/gitáros Schmiedl Tamás által alapított Prometheus Records áldásos tevékenységének köszönhetően előbb a Fejfa helyett újrakiadása jelent meg, majd érkezett a Golgota , idén januárban pedig az eredetileg 1996 áprilisában ...

Adott egy délnyugat-európai ország belterjes zenei színtérrel, aminek hatása a határon kívül a spanyol vagy brazil zenei piacra korlátozódik. Ennek megfelelően Portugália egészen a Moonspell megjelenéséig az amúgy nagyszerű gitározást felvonultató fadón kívül nem tudott semmilyen jelentős zenei exportot felmutatni. Ám hiába szólt minden ellenük, Fe...

Amikor – mindenfajta zeneipari logikát seggbe rúgva – világszerte több mint hárommillió példány elfogyott a Rammstein második soralbumából, a Sehnsucht ból, azt sokan megemlegették. Bizony, a világszerte szó citálásával egyáltalán nem túlzok, a csapat szövegeit nagy kedvvel énekelték ekkor már az Államokban is (csak ott 1,2 millió példány fogyott a l...

Tisztában vagyok vele, hogy ha már Dimmu Borgir, mindenképpen az áttörést meghozó, nem mellesleg műfajtörténetileg is páratlanul fontos Enthrone Darkness Triumphant lemezt kellett volna először sorra venni ebben a rovatban. Méghozzá már hosszú évekkel ezelőtt... Ami késik, persze nem múlik, jön majd előbb-utóbb az is ide, ám ha már úgyis épp a napo...

Ha hozzám hasonlóan a '90-es években voltál tinédzser, valószínűleg szókincsed jelentős része származik olyan, ma már az internet hőskorát idéző, klasszikussá nemesedett baromságokból, mint a Bakta Rider, az igen jó tanuló, felsőzsolcai Robika, Pepi művészete vagy a Narancs, Tetves és Dugó trilógia. Hogy a Besenyő családot már ne is említsük. Ebbe ...

New York vonzáskörzetének death metal színtere mindig különutas volt, főleg a jóval elterjedtebb floridai bandákhoz és a svéd láncfűrész-hangzásvilághoz képest. Az északkeleti parton olyan legendássá vált zenekarok forrongtak a death metal nagy robbanása idején, mint a sötét és súlyos Incantation, a legendás breakdownokat tökélyre vivő Suffocation ...

„In 1994 / Something else took control / They came and grabbed me / As I was sleeping in my bed..." Az ötvenöt éves Alf Peter Tägtgren nem egy feladós típus, zenekara, a Hypocrisy idén ünnepli fennállásának harmincötödik évfordulóját, ráadásul az a lemez, amellyel végérvényesen felhívták magukra a figyelmet, éppen három évtizede jelent meg. Ezen koz...

1990 nyarán megjelent egy album, amire a nagyközönség nem nagyon kapta fel a fejét, a zenészvilág és a vájtfülű zenehallgatók viszont annál nagyobb fantáziát láttak benne. A fura elnevezésű Toy Matinee néhány felső kategóriás stúdiózenész, egy feltörekvő fiatal tehetség és egy agilis zenei rendező projektje volt, ami a résztvevők predigréjének megf...

Ritka, hogy a címből meg lehet ítélni, milyen zenét fog tartalmazni az adott lemez. A kanadai Cryptopsy második albumát, a None So Vile-t kábé mindegyik death metal toplistán meg lehet találni, és sokakban felmerülhet a kérdés (ahogy bennem is régebben): miért pont ezt? Sok más gyors, komplex, kíméletlen death metal album létezik a világon, amely n...

A '80-as évek hajmetálos vonulatának platinalemezes sztárcsapatai közül kétségkívül a Dokkent érte a legdrámaibb vég: még sehol nem volt a grunge által elhozott zeneipari paradigmaváltás, amikor pályafutásuk csúcsán, 1989-ben önkezükkel vetettek véget létezésüknek. Hiába számítottak a Sunset Strip egyik legeredetibb formációjának, a kikezdhetetlen ...

Ősszel múlt negyvenéves a '80-as évekbeli Los Angeles-i színtér egyik legjobb és legemblematikusabb albuma, a Dokken harmadik lemeze. Az Under Lock And Key úgy passzolt tökéletesen a korszak MTV-s és rádiós vonalához, hogy Don Dokken, George Lynch, Jeff Pilson és Mick Brown közben ki is lógtak a Sunset Strip többi csapata közül európaibb megközelít...