Mivel szaporodnak az idei megjelenések is, lassan lezárjuk a tavalyi restanciák körét, bizonyos albumokról azonban még így is mindenképpen muszáj röviden szót ejteni. A nyár legvégén kijött Lazarvs például mindenképpen ilyen: az Apey & The Pea-évek óhatatlan beleszámítása mellett a trió ötödik nagylemezéről beszélünk, amely három évvel követte ...

Még tavaly őszi megjelenés ez is, de érdemes szót ejteni róla, egyrészt, mert nagyon rendben van, másrészt, mert a kaliforniai kultbanda az idei évben adott koncertekkel leteszi a lantot, már ami az élő fellépéseket illeti. Nézőpont kérdése persze, mennyire jelent mindez éles váltást a korábbiakhoz képest, hiszen 1991 után uszkve két és fél évtized...

A GrundRecords újabb kemény fába vágta bele a fejszéjét. A Hobo Blues Band munkássága ugyanis legalább olyan gazdag, mint az Omegáé volt, így annak rendbetétele is hasonlóan grandiózus munkát vetít előre. Aki az Omega-sorozattal találkozott, tudhatja, a Grund két fő pillére az alaposság és a mániákus hozzáállás, ami persze nem feltétlen jelenti, ho...

Az albacetei Angelus Apatridára gyakran még ma is feltörekvő bandaként szokás hivatkozni a metálsajtóban, pedig a zenekar lassan huszonöt éve aktív, a tavaly ősszel kihozott Aftermath pedig már a nyolcadik albumuk a sorban. Vagyis semmiképpen sem pelyhedző állú fiatalokról beszélünk, ám abban az értelemben jogos a fenti jelző, hogy a lemezes korsza...

Egy rendes világban a Samael Passage albumának már régen a Klasszikushock rovatban lenne a helye, de ilyen-olyan okok miatt folyamatosan kitolódott a megemlékezés. Az album megjelenésének negyedszázados jubileumát sajnos derékba kapta a covid, ez azonban nem vette el a Locher-tesók kedvét attól, hogy itt-ott teljes egészében eljátsszák a lemezt, ha...

Valahogy nem tűnt fel, hogy tavaly Constant To Death címmel új Necronomicon-lemez jelent meg, így ugyanúgy lemaradtam a német kultcsapat tizenegyedik anyagának érkezéséről, amennyire kábé az egész színtér a komplett munkásságukról. Pedig amúgy a tavalyelőtti, S80-ban tartott koncert kapcsán újból felfedeztem magamnak a zenekart és kifejezetten örülte...

Ahogy a legutóbbi Kátai-interjúnkban is elhangzott, a főhős szinte sosincs kreatív válságban, és bár a Thy Catafalque égisze alatt gyakorlatilag bármit megvalósíthat, adódhat úgy, hogy az adott produkció nem fér bele abba a kalapba – ilyenkor azt a saját neve alatt jelenteti meg. Ez volt a helyzet az Erika szobája és a Slower Structures esetében is, a ...

Bár képtelen vagyok már olyan (vagy egyáltalán, bármilyen) lelkesedéssel követni a kortárs színteret, mint régen, ez néha tényleg nem szerencsés – fontos, hogy képben legyünk (sokat segít ebben, ha az ember Shock!-kal kezdi a napot). Pláne, hogy én alapvetően nem is értek egyet a sopánkodó régenmindenjobbvoltsemminemleszmárolyan kórus károgásával, hi...

Nem kétséges, hogy a brit kortársak közül a Saxon diktálja manapság a legnagyobb tempót. Míg az ezredforduló óta eltelt csaknem negyed évszázad alatt a Maiden hat nagylemezt szállított le, a Priest öt, a Def Leppard pedig négy új dalokkal teli albumot termelt, Biff Byfordéknak a Hell, Fire And Damnation már a tizedik nagylemeze ugyanezen időszak al...

Laza egy évvel az eredeti megjelenést követően írunk erről az anyagról, ami a bemutatkozó írás is lesz nálunk, ami a Fattyút, Madarasi „Avius" Tamás egyszemélyes black metal projektjét illeti. A késésre persze létezik magyarázat azon túl is, hogy baromi lusták vagyunk (ez esetben én). A tavaly télen napvilágot látott anyag eleinte csak digitális te...

Úttörő vállalkozásról beszélünk, egy szempontból legalábbis mindenképpen: a Van Canto agytrösztje, Stefan Schmidt által grundolt Frostbite Orckings szimbolikus értelemben garantáltan sokak megtestesült rémálma, lévén ez az első olyan metállemez, amit bevallottan, teljes egészében mesterséges intelligencia segítségével, hús-vér zenészek nélkül rakta...

Nem volt nehéz megjósolni, hogy új fejezet nyílik Till Lindemann életében, miután szétváltak útjaik Peter Tägtgrennel, és jobban az oroszok felé kóválygott a szólómunkásságával, így a friss anyag teljes mellszélességgel, teljes nevén jött már ki. Vérbeli Rammstein-rajongóként (és a korábbi, Peter Tägtgrennel készült lemezek kedvelőjeként) nehéz két...

Akár döbbenetes is lehetne a tény, hogy Trevor Rabin harmincnégy év elteltével szánta rá magát egy újabb énekes dalokat tartalmazó rockalbum elkészítésére, ha nem tudnánk, hogy a Yes egykori agytrösztje meglehetősen aktívan töltötte a köztes évtizedeket. Jerry Bruckheimer producer állandó alkotótársaként Rabin a hollywoodi blockbusterek zenéinek vi...