Eléggé messzire jutott máris a svájci-amerikai multiinstrumentalista Manuel Gagneux kísérleti projektje, ezt bárki tapasztalhatja, akit érdekel a sztori. A fekete közösség spirituáléi és a black metal házasítása egyszeri poénként tökéletesnek hangzott, ráadásul hősünk teljes vállalható módon élt is a lehetőséggel. Plusz nem átallott még némi underg...

A savannah-i Black Tuskot lemezkritikailag valamiért mindig is mostohán kezeltük, pedig kimondottan rokonszenves csapatról beszélünk, és a zenéjük is elég jellegzetes. Sosem ment csodaszámba, amit csináltak, de az életmű összességében kiegyensúlyozott, ez az új lemez pedig még újat is hoz a banda fegyvertárába. Mivel jó húsz éve aktívak, utóbbi jel...

Ha a rockzenei tömegtermelésben történik néha valami aranyos, akkor az a Royal Republic bármelyik megmozdulása. Ahogyan a diszkót lehet tálalni szikárabb keretek közt, azt manapság kétségtelenül ez a svéd négyes tudja a legjobban. A LoveCop a zenekar ötödik lemeze – ha az önakusztikolós albumukat nem vesszük be a sorba –, és tökéletes folytatása an...

Mindenki értse jól, amit írok, de az Anvil legalább annyira jelenség, mint pusztán régi, patinás zenekar. Ahhoz ma sem elég ismertek, hogy mémesedettségről beszéljünk, de a dolog veleje akkor is valami ilyesmi. Ebben természetesen a 2008-as, a triót minden szempontból teljesen új pályára állító Anvil! – The Story Of Anvil dokumentumfilmnek is óriás...

A legtöbb mai szupergroup igazából nem szupergroup, csak rámondjuk, de azért akadnak kivételek. Underground szinten a Category 7 mindenképpen ezt a kört gyarapítja, és jó hír, hogy a John Bush énekest, Phil Demmel és Mike Orlando gitárosokat, Jack Gibson basszert, illetve Jason Bittner dobost soraiban tudó banda vélhetően tényleges működést tervez ...

„I'm a cynical, egotistical, unpredictable, hardened criminal / And I can be a little hypocritical, but I'll admit it straight to your face / I'm unbreakable, irrepleceable, undeniably inspirational" – rappeli nem kevés színpadiassággal Ronnie Radke az új Falling In Reverse-lemez nyitódalában, és nehéz vele vitába szállni. Manapság súlyos rockzenéve...

Michael Palace számomra a négy esztendővel ezelőtti, kimondottan erős tételeket tartalmazó Rock And Roll Radio lemezzel bizonyította először, hogy nem lehet csak úgy beleszuszakolni a turbó sebességbe kapcsolt, tömegesen és futószalagon leszállított, felhígult melodikus rockmezőnybe. A lemezre és folytatására, a két évvel ezelőtti One 4 The Roadra pe...

Az Evildead volt Juan Garcia gitáros bandája az Abattoir és az Agent Steel első földbe állása után. Fontos a pontos megjelölés, hiszen a jelenleg Juan of the Dead néven a Body Countot sápasztó hathúros később mindkét korábbi bandájába visszatért, így keretbe foglalva az Evildead klasszikus korszakát. Ez a bizonyos éra 1987-től 1995-ig tartott, ami ...

A Deep Purple azon zenekarok, vagy cizelláltabban fogalmazva, inkább élő legendák közé tartozik, akik a kezdetek óta velünk vannak – velem, veled, mindannyiunkkal. Még ha nem is vagy rendszeres hallgatójuk vagy koncertlátogató, biztosan hallottál már róluk, tiszteled a munkásságukat, és legalább egy-két dalukat ismered. Ha viszont rajongónak érzed ...

Igen komoly és valószínűtlennek tűnő utat járt be 1996 óta az Apocalyptica. Amikor annak idején megjelent a finn csellómetálosok első albuma, nyilván muszáj volt kalapot emelni a koncepció eredetisége előtt, de én például a magam részéről tutira nem néztem ki Eicca Toppinenékből, hogy még csaknem három évtized múlva is a színtér aktív játékosai les...

A Plan Nine sztorija valamikor a '90-es évek legelején indult, amikor a komoly zenei- és magánéleti válságot átvészelni igyekvő Arjen Lucassen belefutott régi bandájába, a Bodine-ba, akiknél épp egy bizonyos Robert Soeterboek énekelt. A két figura hamar össze is haverkodott, és mivel Lucassent elvarázsolta Robert hangja, illetve színpadi előadásmód...

Kicsit másképp intézik ezt, mint mondjuk a KISS vagy a Slayer, de valójában a Mr. Bignél is több utolsó nekifutásnak lehetünk tanúi az utóbbi időben. Egyrészt már az egy körrel ezelőtti turné is a végső volt, aztán ugye bejelentették a tavasszal Budapestet is elért tényleges búcsúkörutat. Közben kiderült, hogy készül ez az utolsó sorlemez, de most má...

Nem volt könnyű szülés ez a lemez, hiszen Corey Glover (Living Colour) és Mike Orlando (Adrenaline Mob) közös projektjének gyökerei még a covid előttre nyúlnak vissza. Ráadásul mintha továbbra is rossz, vagy legalábbis kétes csillagzat alatt futna a sztori: hiába jelent meg tavasszal végre, hosszas csendek és kivárás után az album, mostanra a hivat...