Fates Warning-album ugyan nem érkezett most már egy ideje, de a főszereplőkre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy tétlenkednének. Ráadásul érdekes, hogy mind Ray Alder, mind Jim Matheos hard rockos projekttel jelentkezett idén. A frontember a csapat régi dobosával, Mark Zonderrel beindította az A-Z zenekart, a gitáros pedig az FM énekesével, ...

Finoman szólva sem töltött el nagy reményekkel, amikor először beharangozták Joe Lynn Turner és Peter Tägtgren kollaborációját, ebből ugyanis kábé akármi kisülhetett volna. JLT nagyon rég túlhaladt már karrierje zenitjén, és az elmúlt évek-évtizedek során számos közepes anyaghoz adta a nevét. Tägtgren meg bármekkora ász stúdiós szakemberként és dea...

Könnyű lenne újabb David Ellefson-féle vigaszági projektként jellemezni ezt a formációt, a Megadeth volt basszere azonban már azelőtt összebútorozott Jeff Scott Sotóval, hogy Dave Mustaine megint kirúgta volna a zenekarból. A projekt jövője a balhéval egy időre kérdésessé is vált, de aztán elültek a hullámok, és végül októberben kijött a Vacation I...

Az előző Disturbed, a fekete lemeznek szánt, felhabosított Evolution nem igazán működött nálam, de globálisan nézve is elmaradt a várt siker. Mindez aligha meglepő: az album nem volt éppen rossz, csak pont azokat a bizonyos megfelelően kiformált, különlegesen kiugró, tökéletes slágereket nélkülözte, amik elengedhetetlenek lettek volna a becélzott szint...

Kevés olyan makulátlan életművel rendelkező zenekar létezik, mint amilyen a brit Threshold. Ha megerőltetném magam, sem tudnék jelentősebb mélypontokról beszélni a mindvégig egységesen magas színvonalú albumokat kiadó csapatnál, melyek szinte mindegyike kiállta az idő próbáját. Az meg, hogy a sűrű énekesváltások sem tudták igazán megakasztani a ban...

Muse, azaz múzsa. Matt Bellamy az aktuális trendeknek megfelelő múzsát választ magának, legutóbb épp a synthwave vonalra ugrott rá, majd gyorsan le is. Ezúttal a rockosabb ízeket preferálta, sőt, helyenként konkrétan a metálvonalat lőtte fel céltáblának. Mindezek mellé szövegileg csak épphogy körülnézett, mi történt mostanában a világban, ami bőven a...

November 27-én igazi underground thrash ünnep lesz a kisebbik Barba Negra színpadon , hiszen négy, önmagában is kultikus, veterán csapat közösen érkezik majd hozzánk az MTV Headbangers Ball turné keretében. Köztük az egyik az a Xentrix, akik az Onslaught mellett a brit thrash metal talán legjobb anyagait szállították le a műfaj aranykorában. Ugyan a...

Nagyon ritka, hogy egy zenekar huszonöt év után, a hetedik nagylemezével készítse el a saját magnum opuszát, főleg egy szörnyű tragédiát követő személyi változás után, de a Cave In esetében most pontosan ennek lehetünk tanúi. Eleinte nyilván én is a vállamat vonogattam, amikor olyanokat olvastam az előzetes nyilatkozatokban, hogy ez itt a kreativit...

Sok mindent el lehet mondani Ian Astbury és Billy Duffy kisebb megszakításokkal immáron negyven éve tartó közös egotripjéről, szép vagy fennkölt dolgokat éppúgy, mint csúnyákat vagy akár lehangolókat. Egyvalamit azonban biztosan nem: hogy ezek ketten kiszámíthatóak lennének. A legendás csapat kaméleonságát még akkor is muszáj minden körülmények köz...

Eredetileg Tokyo néven, New Yorkból indult a Toxik, akik rövid ideig Mantikorként is működtek, mielőtt felvették végleges nevüket, és leszállítottak két lemezt, melyek maguk voltak az anno techno-thrashként aposztrofált műfaj nagybetűs Esszenciája. A mániákus riffelést és eszelős tekeréseket felvonultató csapat a kor sztenderdjeinek megfelelően, sz...

Nem gyenge húzónevekkel indították útjára immár huszonnégy esztendővel ezelőtt a Bloodbath szupergroupot: Dan Swanö, Mikael Åkerfeldt és a Katatonia bárdistáinak összeterelése különösen vonzó vállalkozásnak tűnt annak idején. Opeth- és Swanö-imádóként engem sem kellett sokat marasztalni ahhoz, hogy ördögi vigyor és tenyérdörzsölés kíséretében ássam...

A Dare abszolút kultnév melodikus berkekben. A csapatot a Thin Lizzy utolsó korszakának billentyűse, Darren Wharton alapította a '80-as évek derekán, első két lemezük, a '88-as Out Of The Silence és a '91-es Blood From Stone igazi AOR-mesterművek voltak, de nálam még a visszatérő, '98-as Calm Before The Storm is nagy kedvenc. Meglehetősen csendesen...

Nyílegyenesen halad tovább az új albumon az Ire és a Reverence útján a Parkway Drive, nekem pedig több okból is kedvemre való ez az egész. Egyrészt az ausztrálok a kezdeti idők meglehetősen paneles metalcore-jából az elmúlt pár albummal kialakították a maguk saját, azonnal felismerhető stílusát – ennek első számú katalizátora természetesen az Atlas lemez...