Bevallom, a debüt környékén nagyon túllihegettnek éreztem a Kvelertakot. Szó se róla, nekem is tetszett a zenéjük, de a körülöttük kerekedő hipszterhájp annyira taszított, hogy nem igazán haverkodtunk össze. Aztán persze enyhült a jelenség, elmaradtak az „ez a legfantasztikusabb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta" dumák a hátországból, és az én zsigeri ellenállásom is tovatűnt. Főleg, hogy a csapat később is jó lemezeket készített. Ugyanakkor nálam ezen a téren is az énekescsere és a legutóbbi Splid jelentette a választóvonalat. Stílusmódosítást Ivar Nikolaisen érkezésével sem eszközöltek, de kicsit minden banda megváltozik ilyenkor, náluk sem történt ez másként.
