Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Tankard: Pavlov’s Dawgs

Tankard: Pavlov’s Dawgs

Viccbandát csinálni kifejezetten nehéz dolog. Mert persze az alapkoncepciót kitalálni, előjönni valami olyasmivel, amin az emberek jól szórakoznak, még viszonylag egyszerű, csakhogy ezzel óhatatlanul igen szűk keretek közé szorítja magát az adott zenekar, melyeken belül piszok nehéz megújulni vagy akár csak igazán hosszú távon érdekesnek maradni. Hogy csak a legkézenfekvőbb példát említsem, a puni-cici-fütyi vonalra felhúzott Steel Pantheren például már régóta a kifulladás jelei tapasztalhatóak. Míg tehát Michael Starrékban másfél évtized után – bármennyire is szeretem őket – jelenleg én magam sem látok néhány évnél többet, a spacebeer-univerzumban alkotó Tankard már négy évtizede nyomja rendületlenül. Hullámvölgyek persze náluk is akadtak, de a húszéves jubileumra időzített B-Day óta magabiztosan, kilengések nélkül hoznak egy adott, jó színvonalat.

 

Lee Aaron: Elevate

Lee Aaron: Elevate

Lee Aaron neve nem feltétlenül cseng ismerősen ma már, pedig a '80-as évek egyik legdögösebb hangú hard rock énekesnőjéről beszélünk. Lee a kezdeti, imázsilag kissé túlfutott szárnypróbálgatások után elengedte a bikinimodelles, majd metálkirálynős külsőségeket, és utcai fazonra váltva túlzás nélkül állati erős albumokat tett le az asztalra. A nevét...

Bruce Springsteen: Only The Strong Survive

Bruce Springsteen: Only The Strong Survive

Lépj ki a komfortzónádból! Lehetne akár ez az új Bruce Springsteen-lemez alcíme is, ami sorszám szerint pont a huszonegyedik, tehát a felnőttkor küszöbét átlépve egy igazán „felnőttes”, mégis a fiatalkorba visszatekintő feldolgozás-válogatást kaptunk a Főnöktől. A komfortzóna elhagyása Bruce Springsteen esetében nem kizárólag azt jelenti, hogy a '6...

Disillusion: Ayam

Disillusion: Ayam

Sokat siránkozunk (vagy csak én) azon, hogy régen minden jobb volt, no de mégis az történik, hogy az új Disillusiont jobban vártam, mint mondjuk az új Machine Headet . Ami jó, sőt, így kell lennie. A réginek, ha nem tud megújulni, fejlődni, mennie kell. Adj helyet magad helyett, hogy egy klasszikust idézzek. Azért persze hiába vártam annyira az Ayamo...

Spiritus Mortis: The Great Seal

Spiritus Mortis: The Great Seal

A finn Spiritus Mortis nem alkot éppen a fronton: gyökereik még a '80-as évek végére nyúlnak vissza, de lemezes karrierjük csak a 21. században indult, és azóta sem vitték túlzásba az albumkészítést vagy a turnézást. A The Great Seal az ötödik nagylemezük, amely hat évvel követi a sorban a legutóbbi The Year Is One-t, és fontos újdonságot jelent, h...

Amberian Dawn: Take A Chance - A Metal Tribute To ABBA

Amberian Dawn: Take A Chance - A Metal Tribute To ABBA

Az értelmetlenség tökéletes zenei megtestesülésével rukkolt elő az Amberian Dawn, tipikus „köpjünk föl és álljunk alá"-vállalkozással. Adott ugye egy leginkább középkategóriásként jellemezhető, finn szimfo-metálos alakulat, akik valami miatt a fejükbe vették, hogy felvesznek egy teljes lemeznyi ABBA-klasszikust. Megtették, de nem nagyon lehet értel...

Therion: Leviathan II

Therion: Leviathan II

2018-ban úgy tűnt, végleg elveszítem a Theriont. Anno a Sithra Ahra lemezért sem voltam már oda, de a Beloved Antichrist már tényleg annyira megfeküdte a gyomromat, hogy azt hittem, számomra ezzel kábé le is zárult a csapat története. Christofer Johnsson, a főnök aztán tavaly szinte a semmiből jelentette be, hogy egyfajta hátraarcként csinál egy olyan ...

Defleshed: Grind Over Matter

Defleshed: Grind Over Matter

Nem tudom, más hogy van ezzel, de nekem baromi furcsa nap mint nap szembesülni vele, hogy már a 2000-es évek első fele is a múlt ködébe vesző történelem. Például amikor megérkeztek az első hírek a Defleshed visszatérő lemezéről, jóformán el sem akartam hinni, hogy valóban tizenhét (!) teljes év telt már el a legutóbbi Reclaim The Beat óta. Teljesen...

Ripper: Return To Death Row

Ripper: Return To Death Row

Alapvetően egyetértek a nagy többséggel abban, hogy akármilyen zseniális énekes is Tim „Ripper″ Owens, jó dalszerzők nélkül el van veszve. Ez manapság már közhelynek számít és mindig előkerül, ha felbukkan egy hasonlóan erős hang. Várjuk a nagy csodát, de minek. Mostanában például Ronnie Romero kapja az ívet, de ugyanezeket a köröket lefutottuk már...

Clutch: Sunrise On Slaughter Beach

Clutch: Sunrise On Slaughter Beach

A Clutch státuszához és a zenekar stábon, illetve olvasótáboron belüli közkedveltségéhez képest is megcsúsztunk cseppet ezzel az ismertetővel, méghozzá egyetlen okból: a látszattal ellentétben valójában marha nehéz sokadszorra is valami értelmeset írni a hasonló bejáratott, nagyjából kiegyensúlyozott teljesítményt produkáló csapatok újabb lemezeirő...

Ronnie Romero: Raised On Radio

Ronnie Romero: Raised On Radio

Hát ennek is elérkezett az ideje: ízekre szedhetjük Ronnie Romerót. Mert mi más szolgáltathatna nagyobb apropót eme kis gonoszkodáshoz, mint egy ki tudja, hányadik szóló- és vendégszereplős anyagot követő feldolgozáslemez, ami kábé senkit sem érdekel? Kivéve persze engem, mert én vagyok annyira mazochista, hogy többször is végigküzdöm magam az effé...

Candlemass: Sweet Evil Sun

Candlemass: Sweet Evil Sun

Nem kérdés, hogy a legutóbbi, Johan Langquist visszatérését extrém hosszú idő után váratlanul elhozó legutóbbi Candlemass-lemez minden előzetes fenntartást félresöpört, így a folytatásnál már fel sem merült ilyesmi. Részben azért sem, mert Leif Edlingben tényleg vakon meg lehet ma már bízni a zenekarral kapcsolatos döntéseket illetően, de Langquist...

Lorna Shore: Pain Remains

Lorna Shore: Pain Remains

Az új Lorna Shore mindenképpen az év egyik olyan megjelenése, amiről meggyőződésem: évek múlva fontos állomásként tekintünk majd vissza rá. Még nem egyértelmű, hogy a csapat és a lemez underground szinten fog megtermékenyítő hatást kifejteni a színtérre, vagy egy leendő arénabanda áttörésének első katalizátoraként emlegetjük majd, viszont mindkét l...

Stryper: The Final Battle

Stryper: The Final Battle

Két dolog kísér(t) minket aránylag régóta a földi kultúrában: a heavy metal, illetve picit korábbról a kereszténység. Aki hallgatta régen, majd az újraindulás után is a kettő keverékében utazó Strypert, netán még tetszett is a legutóbbi, Even The Devil Believes lemez, az most sem fog csalódni. Oz Fox rendben lévőnek tűnik a tavalyi agyműtét után, Mic...

Nickelback: Get Rollin’

Nickelback: Get Rollin’

Bizonyára mindenkit baromira meglep, hogy az új Nickelback-lemez hamisítatlan Nickelback-dalokat rejt. Chad Kroegerék nem éppen arról híresek, hogy újból feltalálják a kereket – valójában a saját járgányon is mindössze egy gumicserét eszközöltek néhány évvel ezelőtt, a No Fixed Address lemezzel, de valahogy akkor is pont sikerült nyárit felpakolni té...

Stratovarius: Survive

Stratovarius: Survive

A Stratovarius mögött hasonló karrierív áll az én olvasatomban, mint a Queensryche esetében. Oké, a példa nem teljesen releváns, nem fedi egymást a két életút teljesen, de a görbék fő ívei ugyanazok. Egy ígéretes, erős, felívelő kezdés után az ezredfordulóra felértek a(z immár úgy fest, mondhatjuk) csúcsra, ráadásul az akkori siker nem öt perc alat...

Turkish Delight: Volume One

Turkish Delight: Volume One

A zenekarokkal készített interjúknál szinte minden alkalommal szóba kerülnek a kiadókkal kapcsolatos kérdések is. Manapság már közel sem olyan mértékben, de egykoron legalább annyira fontos része volt a kiadóknak egy zenekar sikereiben, mint magának a bandának. Sőt, igazából a kiadó, a sok évvel ezelőtt még olajozottan működő média és a hozzáértő/v...

Strigoi: Viscera

Strigoi: Viscera

Érdekes, hogy miközben a mai Paradise Lost is okosan szintetizálja a zenekar összes korszakát, addig a két főember együtt és külön-külön is kiéli a két végletet. Ugye jövő év elején érkezik a Depeche Mode-vonalnak szentelt, közös Host projekt első albuma, de a durva vonalnak is megadják, ami megilleti: Nick Holmesnak ott a Bloodbath , Gregor Mackinto...

The Dead Daisies: Radiance

The Dead Daisies: Radiance

Senki sem fogadott volna az előző lemez megjelenésekor, hogy ennyire szűkös időkereten belül érkezik a The Dead Daisies második Glenn Hughesszal készült dalcsokra. De az élet felülír mindent, illetve a már hálistennek magunk mögött tudott világjárvány, ami miatt a Holy Ground körüli tervek sem úgy alakultak, ahogy azt a zenekar tűpontos menetrendje e...

Generation Radio: Generation Radio

Generation Radio: Generation Radio

Tényleg csak kapkodjuk a fejünket a Frontiers kiadó ipari mennyiségben termelt projektalbumai láttán, ahogy lassan Deen Castronovo útja is követhetetlenné válik a nápolyiak kacskaringós dzsungelében. A Generation Radio nevű legfrissebb összeállítás azonban nem kizárólag a Journey dobosáról szól. Továbbmegyek, jóval kevésbé láttatja őt, mint a másik...

Kings Of Mercia: Kings Of Mercia

Kings Of Mercia: Kings Of Mercia

Fates Warning-album ugyan nem érkezett most már egy ideje, de a főszereplőkre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy tétlenkednének. Ráadásul érdekes, hogy mind Ray Alder, mind Jim Matheos hard rockos projekttel jelentkezett idén. A frontember a csapat régi dobosával, Mark Zonderrel beindította az A-Z zenekart, a gitáros pedig az FM énekesével, ...

Joe Lynn Turner: Belly Of The Beast

Joe Lynn Turner: Belly Of The Beast

Finoman szólva sem töltött el nagy reményekkel, amikor először beharangozták Joe Lynn Turner és Peter Tägtgren kollaborációját, ebből ugyanis kábé akármi kisülhetett volna. JLT nagyon rég túlhaladt már karrierje zenitjén, és az elmúlt évek-évtizedek során számos közepes anyaghoz adta a nevét. Tägtgren meg bármekkora ász stúdiós szakemberként és dea...

Ellefson-Soto: Vacation In The Underworld

Ellefson-Soto: Vacation In The Underworld

Könnyű lenne újabb David Ellefson-féle vigaszági projektként jellemezni ezt a formációt, a Megadeth volt basszere azonban már azelőtt összebútorozott Jeff Scott Sotóval, hogy Dave Mustaine megint kirúgta volna a zenekarból. A projekt jövője a balhéval egy időre kérdésessé is vált, de aztán elültek a hullámok, és végül októberben kijött a Vacation I...

Disturbed: Divisive

Disturbed: Divisive

Az előző Disturbed, a fekete lemeznek szánt, felhabosított Evolution nem igazán működött nálam, de globálisan nézve is elmaradt a várt siker. Mindez aligha meglepő: az album nem volt éppen rossz, csak pont azokat a bizonyos megfelelően kiformált, különlegesen kiugró, tökéletes slágereket nélkülözte, amik elengedhetetlenek lettek volna a becélzott szint...

Threshold: Dividing Lines

Threshold: Dividing Lines

Kevés olyan makulátlan életművel rendelkező zenekar létezik, mint amilyen a brit Threshold. Ha megerőltetném magam, sem tudnék jelentősebb mélypontokról beszélni a mindvégig egységesen magas színvonalú albumokat kiadó csapatnál, melyek szinte mindegyike kiállta az idő próbáját. Az meg, hogy a sűrű énekesváltások sem tudták igazán megakasztani a ban...

Muse: Will Of The People

Muse: Will Of The People

Muse, azaz múzsa. Matt Bellamy az aktuális trendeknek megfelelő múzsát választ magának, legutóbb épp a synthwave vonalra ugrott rá, majd gyorsan le is. Ezúttal a rockosabb ízeket preferálta, sőt, helyenként konkrétan a metálvonalat lőtte fel céltáblának. Mindezek mellé szövegileg csak épphogy körülnézett, mi történt mostanában a világban, ami bőven a...

Xentrix: Seven Words

Xentrix: Seven Words

November 27-én igazi underground thrash ünnep lesz a kisebbik Barba Negra színpadon , hiszen négy, önmagában is kultikus, veterán csapat közösen érkezik majd hozzánk az MTV Headbangers Ball turné keretében. Köztük az egyik az a Xentrix, akik az Onslaught mellett a brit thrash metal talán legjobb anyagait szállították le a műfaj aranykorában. Ugyan a...

8. oldal / 223
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.