Nehéz körülmények között született a norvég Madder Mortem új albuma, legalábbis az énekesnő Agnete M. Kirkevaag és gitáros testvére, BP M. Kirkevaag számára volt megterhelő időszak. A páros az album készítésének időszakában vesztette el édesapját, aki a zenekart a kezdetektől szívvel-lélekkel, tevékenyen támogatta, illetve művészként is hozzájárult...

Újabb erős underground nevekkel telepakolt produkcióról beszélünk a Crownshift esetében. Ráadásul a csapat aktív mozgást tervez a jövőben, ott lesznek hamarosan a FEZEN-en is, szóval ha minden összeáll és a visszajelzések is kedvezőek, nem valami egyszeri szobaprojektről lesz szó itt. Mindehhez egyébként az alapok is adottak: különösebb újdonságokat ...

Ha nem is az érdeklődés homlokterében alkotva, de lassú, egyenletes építkezéssel jutott el az ötödik lemezig a Lucifer. Bevallom, annak idején némi szkepticizmussal figyelgettem a Johanna Sadonis vezetésével zászlót bontó bandát, aztán bekerült a képbe Nicke Andersson, és szépen elkezdett náluk összeállni a kép. Ez persze bizonyos változásokkal jár...

Nem akarok feltétlenül nagyszabású nu metal revivalt valószínűsíteni a következő évekre, de több mint két évtizeddel a hullám levonulta után törvényszerűen megérkeztünk abba a fázisba, amikor már érzékelhető némi nosztalgia az érával kapcsolatban. Az ilyesmit pedig mindig aprópénzre lehet váltani. Semmi meglepő nincs ebben, a rockzene ciklikussága ...

Napi buta statisztika: a Neither Land Nor Sea-vel immár saját jogán a Magma Rise is kitermelt annyi sorlemezt, mint amennyi minden magyar doomsterek ősforrásának, a Mood zenekarnak jutott. Ez az információ természetesen a világon semmilyen többletjelentést nem hordoz a puszta ténymegállapításon túl, a Magma eddig is a leginkább szem előtt lévő Mood...

Szinte észrevétlenül jelent meg tavasszal az új Dool, de a lemez ettől még ugyanolyan figyelemre méltó és megigéző, mint elődje, a négy évvel ezelőtti Summerland . A The Shape Of Fluidity a holland dark/gót/poszt/akármilyen rockerek harmadik albuma, és simán, mindenféle erőlködés nélkül sikerült vele tartaniuk a lécet. Márpedig ez nagy szó, mivel a 2...

Kicsit mintha kapkodna mostanában Jeff Waters. 2022-ben ugye a semmiből és kissé talán indokolatlanul dobta piacra a Metal című, eredetileg 2007-ben megjelent Annihilator-nagylemez újravett változatát Stu Blockkal és Dave Lombadóval, illetve emellett bejelentette, hogy nem kevesebb mint tizennyolc Annihilator-újrakiadás várható a közeljövőben. Ezekből ...

Néhány hete készítettünk egy igen részletes interjút Szabó Danival a Mind's Mirrors kapcsán. Akkor a többek között a Dividedból és a Rockstars Not Dead projektből ismert gitáros részletesen elmesélte, hogyan fogtak bele másfél évtizeddel ezelőtt barátjával és régi harcostársával, Purnhauser Pállal e szerelemprojekt megvalósításába, amit sok holtidő é...

Jamey Jasta a színtér emblematikus arcai közé tartozik, és sosem érte be pusztán a Hatebreed frontemberi posztjával, mindig is ezer dolgot csinált egyszerre, legyen szó műsorvezetésről vagy egyéb háttértevékenységekről. Jó ideje mozgolódik önállóan is, az ...And Jasta For All a negyedik szólóalbuma a sorban, és már a címről, illetve a borítóról is ...

Bizonyos koncepciók annyira kattantak, hogy egyszerűen muszáj őket díjazni. Én például azonnal látni véltem a fantáziát abban, hogy ismert underground stoner/doomster arcok lelassítva Slayer-dalokat nyomnak egy lemezen át. Nyilván – szokás szerint – lehet armageddont kiáltani erre is a mindenre kötelező károgás jegyében, de nem látom be, miért ne f...

Unos-untalan azon kapom magam, hogy a kétéves covid-limbó teljesen tönkrevágta az időérzékelésemet. Az új High On Fire esetében például kétszer is ellenőriznem kellett, hogy tényleg hat év telt-e el a legutóbbi Electric Messiah óta. Kábé annyira valószínűtlennek tűnt a dolog, mint hogy a legutóbbi lemezért Matt Pike-ék a kozmosz valamilyen bizarr egy...

Tűnjön el bárki a fedélzetről, változzon a kiadó, Wolf Hoffmann akkor is acélosan rezdületlen kézzel és rezzenéstelen arccal, nyílegyenesen kormányozza előre az Accept hajóját a jól ismert vizeken. Nem nagyon gondolunk bele, én azonban imádom az efféle viszonyításokat, szóval muszáj hangsúlyoznom: a csapat aktuális, Mark Tornillo fémjelezte korszak...

Tételezzük fel, hogy senki nem ismeri ezt a nyurga fickót. Jött valahonnan, készített egy lemezt, és érdeklődve indítjuk el, hogy mi sül ki belőle. Valami masszív, valami vastag megszólalás. Egy pillanatra amolyan Taking Dawn -szellemiség érint meg (ó, micsoda bemutatkozás is volt az!), az énekes egész jó, a gitáros korszerű. Emlékeztet a ′90-es évek...