Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Lou Reed & Metallica: Lulu

Írhattam volna arról, hogy mióta csak lemezekről firkálom le a gondolataimat, nem voltam még ilyen nehéz helyzetben, mint a Loutallica anyagnál. Mert a Lulu egy borzasztóan nehéz mű, amelyben majdnem minden tételnél (dalt valahogy nem nagyon akaródzik ideírni) volt, ami elnyerte a tetszésemet, és bizony volt, amitől felvontam a szemöldökömet. Pedig a koncepció első blikkre (nekem legalábbis) még egyáltalában nem is tűnt használhatatlannak: arra gondoltam, hogy végül is külön-külön mind a Metallicát, mind pedig Lou Reedet képes vagyok értékelni (igen, még az öreg drogost is), úgyhogy ha minden jól megy – azaz Reed visszafogja magát, a 'talicska pedig különösen ihletett napokat fog ki a zeneíráskor –, igazán frankón is elsülhet a dolog. De persze semmi nem ment jól: Reed teljesen szabadjára lett engedve, Hetfieldék pedig sokszor csak asszisztálnak mögötte, nagy alázatosan bólogatva, mint műanyag kutyák az autó hátsó ablakában.

megjelenés:
2011
kiadó:
Warner / Vertigo
pontszám:
3 /10

Szerinted hány pont?
( 212 Szavazat )

Vagy merenghettem volna azon, hogy igazán érdekesnek tűnt a történet is: itt van ez a Lulu, aki – nevezzük nevén a dolgokat – egy gonosz dög, férfiak szívét töri nagy halomba, és akit ráadásul Londonban maga Hasfelmetsző Jack öl meg végül. Ha valaki ismeri Reed szövegírói stílusát, ami alapjáraton is borzasztóan terjengős, novellaszerű, az gondolhatta, hogy egy eredetileg színpadra szánt (dupla)mű esetében aztán minden bizonnyal lesz mondanivalója. Hát lett is, és a szöveggel különösebb gond tényleg nincs. Ezzel összefüggésben aztán azon is lehetett volna filozofálni, hogy milyen fontos dolog a művészi szabadság, és milyen szép és jó, hogy vannak még alkotók, akik mernek kockáztatni, és valami olyan újat létrehozni, amit senki sem várna tőlük. Hogy milyen felszabadító érzés lehet, amikor tényleg azt csinálsz, amit csak akarsz. Például metal csapat (a Metallica még az, ugye?) létedre összeállsz egy avantgárd ikonnal, és átértelmezel két Frank Wedekind darabot.

Mindezekről azonban csak akkor írhattam volna, ha nem hallgatom meg a förtelmes borítóba rejtett Lulut. Így viszont kénytelen vagyok arról beszélni, hogy nem csak a művészi szabadság meg az önmegvalósítás fontos dolog ám, hanem az is, hogy az aranyra azt mondjuk, hogy arany, a szarra meg azt, hogy szar. És az utóbbit hiába csomagoljuk celofánba, díszdobozba, remek hangzásba, áradozunk róla olyanokat, hogy „az egyik legjobb dolog, amit csak valaha is csináltunk", attól az bizony még fekália marad. Éppen ez a nagy parasztvakítás a bosszantó amúgy, mert az album teljesen nyilvánvalóan közel sem a legjobb dolog, amit valaha művelt a Metallica (vagy akár Lou Reed), ha meg tényleg így gondolják, akkor még sokkal nagyobb a gond.

Hiszen a Lulu egészen egyszerűen elmondhatatlanul terjengős, üresjáratokkal teli, kohézió nélküli katyvasz, ami a legkevésbé sem művészi. Pusztán művészkedő. A résztvevők hiába próbálták vegyíteni kétféle zenei világukat, nagyon félrefutott a dolog, csak egymás mellett játszanak, nem együtt. És igazából pont ott a legrosszabb az összkép, mikor Lars Ulrichék valami gyorsabb témát hoznának, Reed pedig az istennek sem akar hozzáidomulni a tempóhoz, csak mormolja monoton mantráit hosszú-hosszú perceken keresztül. A Damage, Inc.-re hajazó témájú Mistress Dread például ily módon egészen egyszerűen fizikai fájdalmat okoz hallgatójának. Akkor már jobb, ha maga a téma is közel esik Reed zenei miliőjéhez, például a viszonylag bluesos, rockosabb Iced Honey nem lett rossz, és nekem a nyitó, többnyire nyugodt, kvázi csak a refrénnél berobbanó Brandenburg Gate is egészen tetszik (sőt, épp hogy ez a kedvenc).

Azt meg nem igazán vágom, hogy miért kell a dalok nagy részének ordenáré módon hosszúnak lennie (könyörgöm, a két korong tíz tétele együtt másfél órás!), mikor többségükben jó, ha nem ugyanazt a néhány hangot halljuk nyolc percig elnyújtva, Reed narrációja mellett. A szavak csak folynak, ömlenek, áradnak előre belőle, zene meg alig, hátul valami kis szuttyogás, de semmi komoly. Voltaképpen az egész második korong ilyen, hiszen mind a Frustrationt, mind a Little Dogot, mind pedig a Dragont meg lehetett volna húzni akár öt-öt perccel is. A záró Junior Dad pedig laza húsz perc, amiből a második tízben semmi, de tényleg semmi nem történik, csak valami noise rockos recsegést élvezhetünk, meg olyasmi hangkavalkádot, mint amikor a zenekar hangol a teátrumban. Fergeteges élmény, nem mondom, és hát ugye állítólag ez alatt bőgött Hammett meg Hetfield egymás vállán. Meg tudom érteni őket, én is sírok.

Mert sajnálom azokat a nyomokban felbukkanó, kimondottan jó megoldásokat (The View, Pumping Blood, Cheat On Me, de ez utóbbi már szintén rohadtul el lett nyújtva), amik akár egy következő 'tallica korongon üthettek volna egy nagyot, és ebben a formában a sajnos már tényleg abszolút hangját vesztett (jó, tudom, sokak szerint sosem volt neki) Lou Reed helyenként remek szövegei is pocsékba mentek. Így aztán hívhatjuk kéjnőnek, romlott perszónának, vagy éppen örömlánynak, de a tény az, hogy Lulu bizony egy kurva.

(A pontozásnál komoly gondban voltam, de aztán úgy véltem, az lesz a legjobb, ha saját magamat is beleértve minden résztvevő kap fél-fél pontot. És akkor még rendes is voltam.)

 

Hozzászólások 

 
#24 horváth kálmán 2021-05-31 10:40
ujra meghallgattam.jó lemez.
és 2 számot felvettem a dj tracklistámra
Idézet
 
 
+3 #23 Zsolti 2017-03-10 13:20
Én nagyon szeretem a Metallicát és Lou Reedet is, emiatt különösen csalódás, hogy ez a lemez milyen rossz lett.
Egeret szültek a hegyek.
Idézet
 
 
+6 #22 codename333 2013-05-08 13:29
az utóbbi egy két évben elő került ez a lemez is nálam...mert hát kövezzenek meg érte,nyomjanak pecsétet a homlokomra de szeretem,imádom az iylen elvont dolgokat.Sokat is olvastam ezt kitikát is :) jól sikerült írás.Nagyon tetzsett ahogy össze lett foglalva az egész és megnyugtató is volt nem csak én hallottam meg a jó dolgokat.Hát így durván msáfél év után(tudom kicsit későn fejtem ki véleményem :D) még mindig nehéz lenyelni róla egy két(három-négy-öt) tételt.És ez az ami kissé abszurdummá teszi ezt a lemezt......ennyi idő alatt azt hiszem egy emberben leülepedik egy lemez,kicsit könnyebben emészthetővé válik :D de ez még 10 év múlva sem lesz az.Am amik tetszenek azokat komolyan mondom napokig hallgattam(Nem túl józan pillanataimban meg az egész lemez bejött dehát úgy minden zene jó, és minden film mestermű).The Wiev,Frustratio n is nagyon tetszett,Iced Honey,pumping Blood.Ezek nálam egy darabig napi renden is voltak.De a többit én sem tudtam megemészteni és EZ RITKA nálam.Mert én bármivel képes vagyok megbarátkozni. Hát ennyi volna szerény véleménye.Csak elképzelni tudom milyen lenne Reed nélkül.Minden bizonnyal jobb.
Idézet
 
 
+4 #21 Vanishpower 2012-09-19 09:12
A Metallica-ban Hetfieldben még mindig ég a tűz és az új basszeros Robert-ben is. De egy zenekar olyan mint egy gépezet. Elég egy alkatrésznek rosszul működnie és máris működésképtelen vagy "csak" helytelenül működik. Hiába írt Hetfield állati jó gitártémákat és éneket a DM-re, ha Lars olyan ovis stílusú dobbal állt rá, hogy az szégyen. Hiába a húzós alap, ha Kirk már nem tudja hozni amit régen hozott. Csak a wah-wah meg pár nyújtás meg skálafuttatás, ami a wah-wah nélkül eléggé koszos játékot eredményezne szerintem. Pedig régen miket tudott... . Koncerten nyújtott teljesítmény alapján azt mondom, hogy Kirk és Lars megöregedett és nem jó értelemben. James megöregedett, megtanulta kezelni a hangját, gitárjátéka mégjobb lett. Kirk és Lars meg eltunyult, ellustult. Sajnos ez van :(
Idézet
 
 
+5 #20 mosquito88 2012-09-16 13:31
Idézet - Galambos János:
Számomra új taggal bővült a nagy bandák legszarabb lemezeinek listája

A katasztrófa listám:

1.Celtic Frost-Cold Lake Glam majomparádé
2.Metallica-Lulu Művészkedő maszturbáció
3.Morbid Angel-Illud Divinum Insanus No comment.....
4.Slayer-GHUA Egy torzitott riff megy végig

És azt rakjátok össze,hogy mind a négy banda zenei izlésem kialakulásában nagy szerepet játszott az összes lemezével,kivév e ezeket,mert ezek számomra rosszul animált rémálmok.

A God Hates Us All szerintem mocsok nagy lemez, iszonyat adrenalin van benne, bár a hangzását megszokni bele kerül egy kis időbe. A többivel egyet értek:D
Idézet
 
 
-4 #19 Galambos János 2012-03-26 02:14
Számomra új taggal bővült a nagy bandák legszarabb lemezeinek listája

A katasztrófa listám:

1.Celtic Frost-Cold Lake Glam majomparádé
2.Metallica-Lulu Művészkedő maszturbáció
3.Morbid Angel-Illud Divinum Insanus No comment.....
4.Slayer-GHUA Egy torzitott riff megy végig

És azt rakjátok össze,hogy mind a négy banda zenei izlésem kialakulásában nagy szerepet játszott az összes lemezével,kivév e ezeket,mert ezek számomra rosszul animált rémálmok.
Idézet
 
 
-3 #18 Fanny 2011-11-26 16:06
nekem vékképp nemjönbe az egész album!!! Ellett szépenmondva SZARVA az egész... a metallica alaposan leégette magát és komolyan a mai napig nem értem, hogy kerültek ezek össze!???? Katasztrófa,..... a Metallicának megvan hivatalosan is az 1. k**** sz*** albuma.... A METALLICA NEM ÉRDEMELTE MEG AZT AZ IDIÓTA KARRIERRONTÓ HÜLYE VÉN ****-t! pardon a sk káromkodásért, nagyon elszomorított ez az album..:P
Idézet
 
 
-6 #17 Aladin 2011-11-05 10:34
nem ér meg ennyit ez a szar banda, amennyit dumáltok róla. ha nem lenne mindig témába hozva, már rég elfeledte volna őket mindenki.
Idézet
 
 
+11 #16 Venomádi 2011-11-02 21:55
Attól még ezt nekünk sértés zeneként eladni.. Már csak az ok-okozat is ugye megköveteli, hogy jó legyen. Mert ha nekem szar akkor nekik nem lesz belőle mani. Igaza van amúgy pé-nek, maga a Metallica gépezet gigásza alatt már bármekkora szart el lehet adni a név miatt, mert mindenképpen fogyni fog. Ahogy ez is. Egy művésznek az az igazi ha nincsenek korlátok, azonban korlátlanul ebben az esetben nem érdemes bármit csinálni, mert valahogy annyira elviszi őket az önbizalom már magától attól a jelenségtől amibe beleégett a nevük, a Metallica-ba, hogy számukra bármi vonzerőt teremt, mondjuk ha meglebegtetünk egy oldschool sztárt. Nem veszik, és nem akarják észrevenni, hogy ez bizony nem jó. Se nem minőségi, se nem zenei. Én egy szar konceptalbumot jobban sajnálok mint bármi mást. Mert tudom róla jól, hogy más akart lenni mint egy sima album. Valahogy koherenssé akarja tenni mind a zenét mind a témát, amitől teljesen új lesz. Ebben az esetben ez nem nyert. Úgyhogy valóban az lenne a legjobb, ha ennek vége szakadna, mert a név visz mindent. Valahogy olyan lehet mint a Beatles-nek hazudni az egész világ előtt. Ha megtörtént persze..
Idézet
 
 
-6 #15 shownomarcy 2011-11-02 20:06
Idézet - turisas:
Nagyon köszönöm (remélem főszerk asszony nem lesz pipa az ingyenreklámért ...:-), és valóban, én jót röhögtem volna rajta, ha helyén kezelik és nem promózzák jelentőségtelje sen, távolbarévedő, komoly ábrázattal, pont úgy, hogy az ember elhiszi, ezek tényleg úgy gondolják, hogy életük legfontosabb lemezét tették le az asztalra, kiszabadulva a talmi metal baromság ketrecéből. Ez a legnagyobb gond a LULU nevű marhasággal.


Nektek komolyan ez a legnagyobb bajotok, hogy mit nyilatkoztak? :D Ha már arról van szó, ezek még kölyökcipőben járnak Megadave-hez és másokhoz képest (imádom a Megadeth-et, nem azért írom....) ti tapasztaltabbak vagytok, volt már a történelemben olyan, aki nem azt mondta egy új albumáról, hogy a legjobb amit valaha csinált? Az oviból is úgy ballag el mindenki, hogy ezt már tudja :D akkor inkább a zenét fosozzátok, ne ilyen hülyeségekkel húzzátok a sorokat :D

Ha nagy hangsúlyt helyeztek volna erre, nem egy hónap alatt rántják össze, hanem 3 év alatt mint a Death Magneticet, persze szerintem... ok mondjuk felvették mint egy demót aztán Reed mondta, hogy ez maradjon is így... ("come on james" egy dal közepén....) hogy ez mért volt fogalmam sincs, nem ismerem az öreget... aztán hogy promózzák azzal már nem ők foglalkoznak, hanem mindenki más :)
Idézet
 
 
+1 #14 turisas 2011-11-02 15:30
Nagy szíve tetszik lenni a főszerk asszonynak:-)))
Idézet
 
 
+5 #13 Valentin Szilvia 2011-11-02 14:16
Idézet - turisas:
Nagyon köszönöm (remélem főszerk asszony nem lesz pipa az ingyenreklámért ...:-), és valóban, én jót röhögtem volna rajta, ha helyén kezelik és nem promózzák jelentőségtelje sen, távolbarévedő, komoly ábrázattal, pont úgy, hogy az ember elhiszi, ezek tényleg úgy gondolják, hogy életük legfontosabb lemezét tették le az asztalra, kiszabadulva a talmi metal baromság ketrecéből. Ez a legnagyobb gond a LULU nevű marhasággal.


A főszerk. asszony kizárólag a szemtelen spamelőket nem csípi. :)
Idézet
 
 
+5 #12 turisas 2011-11-02 11:37
Nagyon köszönöm (remélem főszerk asszony nem lesz pipa az ingyenreklámért ...:-), és valóban, én jót röhögtem volna rajta, ha helyén kezelik és nem promózzák jelentőségtelje sen, távolbarévedő, komoly ábrázattal, pont úgy, hogy az ember elhiszi, ezek tényleg úgy gondolják, hogy életük legfontosabb lemezét tették le az asztalra, kiszabadulva a talmi metal baromság ketrecéből. Ez a legnagyobb gond a LULU nevű marhasággal.
Idézet
 
 
+3 #11 Nagy Andor 2011-11-02 11:03
Idézet - turisas:
Andorunk nyilván olvasta az általunk írtakat, vagy ha nem, akkor gyanúsan egy rugóra jár az agyunk (öreg drogos, becsomagolt szar...). De ez nem baj, sőt büszkeség. Pé pedig ha eddig nem írt, akkor nagyon ideje lenne elkezdeni:DDDD


Kedves Túrisas!

Valójában sajna nem olvastam a kritikádat előtte, most viszont viszonzásképpen megtettem. És be kell lássam, hogy a fő motívum valóban ugyanaz nálad/nálatok is, gondolom azért, mert ugyanaz vághatta ki nálad is a biztosítékot: a nagyhangú nyilatkozatok mögött nincs semmi tartalom, szar meg dögig. Amúgy meg tetszett is a dolog, úgyhogy be is linkelem ide, hadd olvassa más is:

http://dionysosrising.blog.hu/2011/10/23/lou_reed_and_the_metallica_lulu_2011
Idézet
 
 
-5 #10 turisas 2011-11-02 08:30
Andorunk nyilván olvasta az általunk írtakat, vagy ha nem, akkor gyanúsan egy rugóra jár az agyunk (öreg drogos, becsomagolt szar...). De ez nem baj, sőt büszkeség. Pé pedig ha eddig nem írt, akkor nagyon ideje lenne elkezdeni:DDDD
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.