Mint saját maguk legkönyörtelenebb kritikusai, James Hetfieldék sosem söpörték a szőnyeg alá, hogy akadtak elbaltázott kísérleteik az évek során. Ehhez legfeljebb csak annyit tennék hozzá, hogy személy szerint egyik sem fájt ezek közül annyira, mint bő húsz évvel ezelőtt az S&M névre keresztelt projekt. A Metallica és a szimfonikusok! Miért vártak ezzel addig? Maga az ötlet persze már akkor sem volt teljesen újszerű, ellenben a Ride The Lightning óta lehetett sejteni, hogy egy efféle, szinte magától értetődő vízió tető alá hozatalához megéri minden követ megmozgatni. Egyszerűbben fogalmazva: Larsék tudat alatt már akkor ebben a hangszerelésben gondolkodtak, amikor legfeljebb ülőalkalmatosságként hoztak volna be a stúdióba egy csellót. Ehhez képest viszont nagyon megúszósra vették a figurát az S&M-mel, már ami a torzított szekciót illeti, és gyakorlatilag Michael Kamenre bízták, mit hoz ki ebből a papíron remek ötletből.
