Nincs mese, manapság a rockzene veteránjainak zöme már a fiókból előmászott nóták, és az „ártalmatlanított" kalózkiadványok korszakát éli. Ennek oka elsősorban nyilván a lemezkiadás korábbi szerepének megváltozásában keresendő, de a magam részéről azt is könnyedén el tudom képzelni, hogy a muzsikusok valóban átértékelik az évek során egy-egy korábbi teljesítményüket. Mindenesetre időnként egészen döbbenetes színvonalú produktumok képesek felszínre kerülni, na meg olykor kevésbé acélosak is (Ritchie Blackmore egynéhány furcsán delíriumos maszatolása például nyugodtan maradhatott volna a raktárban... ). Jó hírem van: a Foreigner régi-új kiadványa egyértelműen az első esetkört meríti ki.
