Shock!

augusztus 11.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Lana Lane: Neptune Blue

Lana Lane: Neptune Blue

Van valami kellemesen nosztalgikus abban, hogy az új Lana Lane-lemez nyitószámának címe Remember Me. Valóban, rég nem látott kedves ismerősként köszönt ránk a dal és vele együtt a kellemesen telt, mégis szellős, a mai túltermelésben üdítően ható sound. Nemcsak, hogy emlékszünk rá, de mi tagadás, hiányzott is: öt-tíz évente jólesik fülnek-szívnek-léleknek egy új Lane-Norlander dalcsokor. Dallamos fronton tulajdonképpen senki sem játssza ezt a progos hatású rockzenét úgy, mint ők, markáns stílusjegyekkel, de zenekari munkában, dalközpontúan gondolkodva. Erik Norlander, bár a Wakeman-Emerson iskola éltanulója volt, sokat merített Ken Hensleytől és a nagy tengerentúli AOR-zeneszerzőktől is, ennek köszönhetően tehát mindig oda tudott figyelni az egyensúlyra, és sosem telepedett rá a zenére billentyűivel, még szólólemezein sem. Persze villantani is tud, ha kell, de fontosabb számára a hangszerelés, a zenei finomságok és a közérthető megfogalmazás.

 

Korn: Requiem

Korn: Requiem

Az album, amibe egy hét alatt zúgtam bele. Hajlamos vagyok belepottyanni a „régen minden jobb volt" édeskés illatú csapdájába, különösen igaz ez fiatalkorom meghatározó zenekarai esetében, a Korn pedig tagadhatatlanul az volt. Valahol 2002 után kezdtem elengedni őket, hogy aztán a mindenkori legújabb albumot párszor végighallgatva bólintsak, igen, ...

The Three Tremors: Guardians Of The Void

The Three Tremors: Guardians Of The Void

2019-ben egy kissé poros, nosztalgikus, de számomra maximálisan élvezhető, régisulis koronggal jelentkezett a The Three Tremors, mely név nem mást rejt, mint a US powerben erős Cage legénységét, a mikrofonnál Sean Peck mellett kiegészülve Tim „Ripper″ Owensszel, illetve az underground legenda Jag Panzer énekesével, Harry „The Tyrant″ Conklinnal. Az e...

Giant: Shifting Time

Giant: Shifting Time

Rettenetesen nagy bajban vagyok az új Giant-lemezzel kapcsolatban, mert egyrészt elfogadhatatlannak és felháborítónak tartom Dann Huff nélkül ilyen néven reklámozni ezt a csoportosulást, másrészt tetszik az album, méghozzá eléggé. Mi lehet ilyenkor tenni? A lelki békém megőrzése érdekében arra jutottam, hogy ambivalens érzéseimnek mindenképp hangot...

Eternal Evil: The Warriors Awakening… Brings The Unholy Slaughter!

Eternal Evil: The Warriors Awakening… Brings The Unholy Slaughter!

Illik őszintének lenni: ugyan a borítójával összefutottam a november végi megjelenés táján, nem biztos, hogy meghallgattam volna ezt a lemezt, ha nem kerül elő az új Exodus kommentszekciójában annak igazolására, mennyire gyakran jelennek meg ma is atomjól sikerült thrashlemezek. Az alapállítással nem is tudok vitázni, a The Warriors Awakening... Brin...

Smith/Kotzen: Better Days

Smith/Kotzen: Better Days

Adrian Smith és Richie Kotzen párosa talán nem a legnyilvánvalóbb duó a világon, de szerintem már papíron is roppant izgalmas volt a kooperáció, a tavaly tavasszal kihozott album pedig be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Az Iron Maiden legmelodikusabb dalainak felelőse és a multifunkciós gitárhős a jelek szerint szintén nagyon élvezte a közös m...

Lock Up: The Dregs Of Hades

Lock Up: The Dregs Of Hades

Meglehetősen csendesen jelent meg ez a lemez tavaly év végén, én legalábbis a menetrendszerűen elcsepegtetett dalpremiereket leszámítva arányaiban elég kevés hírt, recenziót, interjút, egyebet láttam róla mindenfelé, főleg ahhoz képest, kik játszanak a Lock Upban. De végül is egyik résztvevőnek sem ez a központi zenekara, turnézni meg úgysem nagyon...

Midnight Danger: Nights At Lake Milsen

Midnight Danger: Nights At Lake Milsen

A Midnight Danger művésznév a stockholmi illetőségű dalszerző/gitáros/producert, Chris Youngot takarja, a Nights At Lake Milsen pedig már a harmadik album tőle a sorban. Mint a névből és a borítóból, illetve a körítésből is sejthető, a zene alapvetően synthwave, de mivel a feltúrt hajú Young már fazonra is szakasztott olyan, mintha csak a korai Sho...

Wolftooth: Blood & Iron

Wolftooth: Blood & Iron

A richmondi Wolftooth esetében szinte csak azt furcsállja az ember, hogy a Napalmnál dolgoznak, nem pedig mondjuk a High Rollernél. A zenekar olyan típusú old school, a Keep It True fesztiválra kívánkozó kultikus heavy/doom vonalon mozog, amely nyilvánvalóan még az undergroundon belül is csak egy bizonyos réteg számára lesz érdekes. Viszont az egy-...

Sonata Arctica: Acoustic Adventures Volume One

Sonata Arctica: Acoustic Adventures Volume One

Van a zenészeknek ez a jó esetben nagyon is szerethető, de nagyrészt mégis inkább csak idegesítő szokása, amikor elkezdik önmaguk és kedvenceik feldolgozásaiba fektetni felesleges energiáikat. Számtalanszor leírtam már, hogy jómagam szinte minden esetben tárt karokkal fogadom az efféle megmozdulásokat, de sajnos mostanában egyre gyakrabban zsákutcá...

Rivers Of Nihil: The Work

Rivers Of Nihil: The Work

A Rivers Of Nihil számomra egy újabb kései rácsodálkozást jelent. Ezt a Pennsylvaniából származó technikás death metal csapatot 2019 őszén ajánlotta egy ismerősöm, és elképesztően gyorsan rácuppantam a Where Owls Know My Name című, egyébként harmadik nagylemezükre, ami egyfajta kaotikus metálúthengerként osont át az agyamon jó néhány alkalommal. Ol...

Tony Martin: Thorns

Tony Martin: Thorns

Annak ellenére, hogy hosszú ideje kábé semmi érdemlegeset nem csinált, Tony Martin nevére csak odafigyel az ember, ha történik valami. A Black Sabbath miatt lett az, aki, első szólólemeze az akkori időkben inkább csak próbálkozás volt az önálló lábra álláshoz, amit az újabb Sabbath-kanyar '94-ben parkolópályára is tett. A 2005-ös Scream mel metálosab...

Twelve Foot Ninja: Vengeance

Twelve Foot Ninja: Vengeance

Az ausztrál Twelve Foot Ninja finoman szólva szépen átcsúszott a radarom alatt, még úgy is, hogy a 2016-os lemezükről Zolikánk megemlékezett, és így utólag visszaolvasva be is ugrott, hogy akkor meghallgattam párszor, tetszett, aztán el is felejtettem az egészet. Nem kukáztam, csak simán „eltűntek a fájlok a szemem elől” – ami fizikai formában nincs ...

Rhapsody Of Fire: Glory For Salvation

Rhapsody Of Fire: Glory For Salvation

Meglehetősen nehezen követtem az elmúlt bő évtizedben a Luca Turilli's Turilli – Lione Rhapsody Of Fire fantasy-saga aktuális fejleményeit, még abban sem vagyok most biztos, hogy nem hagytam-e ki valamelyik időközi mutációt a fenti bűvészmutatványból. Belemehetnék, hogy – minden jogi és névhasználati vonatkozást leszámítva – ki képvisel tényleges f...

Out Of This World: Out Of This World

Out Of This World: Out Of This World

Talán emlékeztek páran, hogy 2017-ben kijött egy lemez Kee Of Hearts név alatt, ami az egykori Europe-gitárhős Kee Marcellót és a Fair Warning énekesét, Tommy Heartot rejtette. Legalábbis papíron. A projekt ugyanis tipikus Frontiers-produkció volt, amihez Kee és Tommy leginkább a nevét adta a gitárszólamokon és az énektémákon felül, minden más – te...

Wilderun: Epigone

Wilderun: Epigone

Az amerikai Wilderun szó szerint elvarázsolt lassan három esztendeje megjelent előző anyagán hallható szövevényes, ezernyi stílust ötvöző muzsikájával, így aztán legfrissebb műalkotásuknak is komoly elvárásokkal estem neki. Ugyan az első nekifutás itt korántsem volt olyan letaglózó erejű, mint a Veil Of Imagination esetében, ámde az agyamban folyamat...

Green Lung: Black Harvest

Green Lung: Black Harvest

A Green Lung névre hallgató londoni székhelyű ötös már szűk három évvel ezelőtti bemutatkozó lemezére (Woodland Rites) is olyan pozitív kritikákat kapott – a Black Harvestre meg aztán pláne –, hogy sokan már a következő underground szenzációról beszéltek velük kapcsolatban. Ez nyilvánvalóan túlzás, de az, hogy a Fekete Aratás az én éves összesítő li...

Nestor: Kids In A Ghost Town

Nestor: Kids In A Ghost Town

Elég vicces helyzet, amikor egy zenekar megalakulása és első lemezének megjelenése között eltelik harminckét év. Annyit már fél lábon is, ugye. Ez történt a zenekarnévként borzasztóan hangzó, ám zenekari megszólalásában annál jobb Nestorral. A csapat öt kisvárosi fickóból állt össze, akik játszották kedvenc zenekaraik számait, ahogy azt szokás, de ...

Memory Garden: 1349

Memory Garden: 1349

A svéd Memory Garden az underground legmélyebb bugyraiban alkot, lefogadom, hogy még az ide rendszeresen feltévedőknek is mindössze töredéke ismeri őket, pedig egyébként bőven megérdemelnék a figyelmet. Persze a föld alatti működésben az is benne van, hogy különösebben ők sem erőltetik az intenzív jelenlétet: noha harminc éve léteznek, a decemberbe...

Crazy Lixx: Street Lethal

Crazy Lixx: Street Lethal

A napnál világosabb, hogy a Frontiers kiadó elévülhetetlen érdemeket szerzett a dallamos rock 2000-es évekbeli újjáélesztésében, ugyanakkor azt sem kell különösen ecsetelnem, hogy idővel ráálltak egy olyan üzleti koncepcióra, ami már nem feltétlenül a minőséget tartotta szem előtt. Házi dalszerző-producerek bevonásával futószalagon gyártott, teljes...

E-Force: Mindbender

E-Force: Mindbender

Eric Forrest, vagyis E-Force igazi kultarc, aki a kanadai Voivod soraiban vált ismertté: itt egy személyben váltotta Snake-et a mikrofon, illetve a bandában csak vendégstátuszt élvező Martin Bolducot a basszusgitár mögött. A csapat anno drasztikusan más, jóval brutálisabb irányba fordult ezután, a vele készült két nagylemez pedig kiválóan sikerült,...

L.A. Guns: Checkered Past

L.A. Guns: Checkered Past

Kissé megkopott már a Phil Lewis és Tracii Guns újonnani egymásra találása feletti eufória az L.A. Guns táborában, a banda pedig beállt hétköznapi működésre. Láthatóan elvannak ebben a formában, hiszen a Checkered Past már a harmadik stúdióalbum a nagy kibékülés óta – pluszban egy koncertlemezük is kijött –, és menet közben Steve Riley meg Kelly Ni...

Hypocrisy: Worship

Hypocrisy: Worship

Peter Tägtgren ráérősen terelgette az utóbbi években a Hypocrisy dolgait, immáron nyolc év telt el az akkor kiválóra értékelt End Of Disclosure óta. Sokak bánatára Peter inkább stúdiós dolgokkal kötötte le magát, na meg Till Lindemann társaságában múlatta az időt. Így utólag elmondhatjuk, hogy utóbbi formáció nagyra törő tervekkel indult, de kérészél...

Unleashed: No Sign Of Life

Unleashed: No Sign Of Life

Az Unleashed nem alkot éppen a frontvonalban, lemezrecenzálásilag valamiért mi sem fordítunk rájuk kellő figyelmet, pedig Johnny Hedlund és zenekara immáron három évtizede a svéd death metal egyik megingathatatlan bástyájának számít. Sosem bizonytalankodtak, sosem álltak le, mindig egyenletes színvonalon alkottak, ráadásul 1995 óta még csak tagcser...

Amberjack: High Road

Amberjack: High Road

Viszonylag sok idő telt el az Amberjack második lemezéig, ráadásul az utóbbi időszakban a teljes zenekar lecserélődött Láng Vince énekes körül. Egyelőre nem tudom pontosan, mi az oka a komoly változásoknak, de a frontember nem adta fel, és újabb jól sikerült anyaggal rukkolt elő. Olyannyira, hogy normális időkben simán lenne keresnivalójuk külföldö...

The Lucid: The Lucid

The Lucid: The Lucid

Érdekes lenne tudni, hogy miután megint kipakolták a Megadethből, vajon tényleg hirtelen, hetek alatt rakta-e össze a The Lucid első lemezét David Ellefson, vagy már a fiókban porosodó dalokhoz/félkész felvételekhez kerített gyorsan társakat. Én magam mindenképpen az utóbbira tippelek, bár komoly kiadói háttér és főleg turnézási lehetőségek híján n...

Jess And The Ancient Ones: Vertigo

Jess And The Ancient Ones: Vertigo

Vannak olyan érdekes felfedezések, amikre utólag azt mondja az ember, ez hogy mehetett el mellettem eddig? A finn Jess And The Ancient Ones számomra épp ilyen – csak a jó ég tudja, hogyan maradhatott ki mind az első, mind a második lemezük, és hogyan lehet, hogy a harmadikkal is épp csak nem sokkal a Vertigo megjelenése előtt futottam úgy össze, hogy...

4. oldal / 214

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.