Szokatlan dolog zakós és jólöltözött, szépen sminkelt emberek között, parfümfelhőben angolnázni egy koncertre, ugyanakkor jól jelzi, mekkora az átfogása és vonzereje egy könnyűzenei ikonnak, aki a hetvenes évek óta ad ki slágereket, olyan slágereket, amelyekre a legrosszabb indulattal sem lehet ráfogni, hogy tucatmegoldásokat vagy lehangoló kliséket vonultatnának fel. A The Police tevékenysége minden zenekarnak iránymutató lehetne azt illetően, mikor és hogyan kell alkotni, felépíteni, majd büszkén abbahagyni és az örökkévalóságnak átadni egy életművet. Egy szépen csillogó életműből lépett ki tehát Gordon Matthew Sumner, hogy szólóban is kalandozhasson, dzsesszes beütésű lemezeken kreáljon számokat, amiket akármelyik évtized akármelyik korosztályának akármelyik tagja fúj, még akkor is, ha nem tudja, ki írta, ki énekelte fel, ki az eredeti előadó.
