Tisztában vagyok vele, hogy ha már Dimmu Borgir, mindenképpen az áttörést meghozó, nem mellesleg műfajtörténetileg is páratlanul fontos Enthrone Darkness Triumphant lemezt kellett volna először sorra venni ebben a rovatban. Méghozzá már hosszú évekkel ezelőtt... Ami késik, persze nem múlik, jön majd előbb-utóbb az is ide, ám ha már úgyis épp a napokban lett negyedszázados a legsikeresebb norvég black metal zenekar ötödik stúdiólemeze, hát helyénvalónak tűnik, hogy ezzel debütáljon a Klasszikushockban Shagrath és Silenoz csapata – már csak azért is, mert én a mai napig ezt tartom a csúcsművüknek. Boldog huszonötödiket, Puritanical Euphoric Misanthopia!






























