1992 elején mindent elborított a grunge, kisöpörte a porondról a tömegtermelésbe fulladt hajmetal-színtér képviselőit, és a felszínen innentől kezdve jó ideig csak az alternatív (vagy annak titulált) zenekarok rúghattak labdába. Nyilvánvaló volt, hogy a metal aranykora végérvényesen befejeződött, ez azonban – sok ekkori vélekedéssel ellentétben – t...

Tíz évvel ezelőtt, 2002. február 2-án vesztette életét Paul Baloff, az Exodus első igazi frontembere, akinek hangját mindössze egy stúdióalbum és egy koncertlemez őrzi, mégis kitörölhetetlenül beírta magát a durva zenék történelmébe. Halálának évfordulóján nem is emlékezhetünk meg róla méltóbban, mint minden idők egyik legjobb és legfontosabb thras...

A Beatrice ’78-’88-as dupla albumáról rengeteg emlékem van, illetve ezek a bevillanó emlékfoszlányok jóval korábbiak, és inkább bizonyos dalokhoz köthetők. Ráadásul nagyjából a maga idejében ismertem meg a Nagyvárosi farkast, a Motorizált nemzedéket, a Jerikót és az összes többi korabeli Rice dalt. Köszönhettem mindezt a bátyámnak, aki mintatanulós...

1992. január 11-én már azoknak is rá kellett döbbenniük, hogy valami megváltozott a rockzenében, akik az előző hónapokban csak gyorsan múló divatnak tekintették a Nirvanát, hiszen ezen a napon a Billboard-lista élére került a Nevermind album, és mintegy hivatalosan is kezdetét vette a grunge korszak. A következő évek azonban nem kizárólag a Nirvanáró...

Ha azt mondom, Nirvana vagy Nevermind, mindenkinek határozott véleménye van, aki valaha is kapcsolatba került a rockzenével. Sokuk esküszik a zenekarra és annak második lemezére, míg azok száma sem elhanyagolható, akik szerint épp csak jókor voltak jó helyen, és egyébként talán a valaha létezett leginkább túlértékelt zenekarról van szó. Egy azonban...

Magyarország idén kivételesen szerencsés volt: kétszer is megfordult nálunk a Slayer, akik idén huszonöt éve jelentették meg legklasszikusabb albumukat, a Reign In Bloodot. A banda a 2011-es koncerteken nem állított különösebb emléket az anyagnak – nem csoda: mindig is irtóztak a konvencionális dolgoktól... –, de már tudható, hogy jövőre lesz olyan...

Tulajdonképpen senkit sem lepett meg, amikor az Individual Thought Patterns megjelenését és sikerét követően a Death felállása ismét nem maradt stabil. Mivel Andy LaRocque-ot elszólították a King Diamond zenekar aktuális dolgai, Chuck Schuldiner már a turné közben váltásra kényszerült: először Ralph Santollát állította a másodgitárosi posztra, majd m...

Amilyen meghatározó szerepet töltött be a Death a szélsőséges zenék világában, olyan küzdelmes volt a léte. A '90-es évek első felét például a csapat egyik csúcskorszakának tekintjük, pedig ezekben az időkben is komoly problémákkal kellett megküzdeniük. Már az 1991-es Human is egy háborgó rajongótáborral nézett farkasszemet, de az utána következő lem...

Az Innuendo az a lemez, amit akkor is szeretnénk, ha szar lenne. Mert ez az utolsó Queen stúdióanyag, ami még Freddie Mercury életében jelent meg, és ugyan mi lehetne felemelőbb, egyben tragikusabb annál, mintha egy művész legutolsó munkáját hallgathatjuk meg. Ráadásul úgy, hogy a negyvenöt éves Farrokh Bulsara pontosan tisztában volt azzal, hogy z...

A Queen volt az első kedvenc zenekarom. Az első, akikért igazán rajongtam, akiknek lemezeit egymás után másoltam kazettára, majd addig nyúztam őket, míg végkimerülésben ki nem múltak. Emellett persze gyűjtögettem a róluk szóló újságcikkeket is, a szobám pedig rendesen ki volt tapétázva a posztereikkel. Furcsamód mindez akkor indult, mikor a legtöbb...

1982 az az év volt, amikor Ozzy Osbourne leharapta egy élő denevér fejét egy iowai koncerten, gitárosa, a döbbenetesen tehetséges Randy Rhoads pedig elhunyt egy repülőbalesetben. A Lynyrd Skynyrd énekes Ronnie Van Zant 136 kilós sírkövét ellopták a temetőből. A sírkövet két héttel később megtalálták egy kiszáradt folyómederben. John Belushi a Blues...

Idestova két évtized rockzene-hallgatás után is úgy gondolom (pedig hallottam már egyet s mást), hogy a rocktörténelem során nem létezett a Queenhez hasonló merészségű zenekar. Sokan kísérletezgettek, kacsintgattak jobbra-balra a '70-es években és később is, de senki nem mert annyi mindent megengedni magának egyetlen lemezen, mint ők. Egyik kedvenc...

1992 nyarán lehetőségem volt cserediákként majd' két hetet Nagy-Britanniában tölteni, és talán ez volt az egyik első eset, amikor szembesültem azzal, hogy a zene mennyire képes önmagán túlmutatni. Tizenhárom évesen már kezdett magába szippantani a rockzene, nyilván a Queent is ismertem, amennyire egy tizenéves ismerheti a dolgokat: Bohemian Rhapsod...