A '90-es évek közepe elképesztő kreatív robbanást hozott a black metalban, és e folyamatok közepette újfent a skandináv bandák diktálták a ritmust. Ez a páratlanul intenzív, ebből is adódóan időben viszonylag rövid éra olyan klasszikusokat szült csak a norvég színtéren, mint az Emperortól az Anthems To The Welkin At Dusk, az Arcturus álarcosbálja vagy az In The Woods... Omniója. Ha közelebbről megnézzük, e három emlegetett remekmű egyaránt 1997-es keltezésű, vagyis abban az évben születtek, amikor egy bizonyos oslói brigád, az Ulver is csúcsra járatta a maga black metalos korszakát. Még egy dolog igaz az említett albumokra: bár földrajzilag csaknem ugyanott, ugyanabban az amúgy is zenekarok közötti átjáróházként funkcionáló színtéren születtek, nem is igen lehetnének egymástól ennél különbözőbbek. Nem túlzás azonban kijelenteni, hogy a Kristoffer „Garm" Rygg vezette Ulver a különcök között is mindenkor különutasnak számított, kordában tarthatatlan egyéniségnek az öntörvényűek között. Utóbbi zenekar korai éveiről most debütáló lemezük, a Bergtatt megjelenésének negyedszázados jubileuma kapcsán emlékezünk meg.