Néhány nappal ezelőtt, életének 69. évében elhunyt Póka Egon Benedek, Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb basszusgitárosa. Aki persze jóval több volt ennél, hiszen remekül elboldogult dobon és gitáron is (ezen olyannyira, hogy az első két Hobo Blues Band anyagon bizony ő játszotta fel a gitársávokat a stúdióban, hiába volt két gitáros is a bandában), de tudott zongorázni, sőt harsonázni is – annál is inkább, mivel ez utóbbi két hangszeren valóban tanult játszani, ellentétben a többi felsorolttal. Ügyes hangmérnök volt, és határozott egyéniség, aki csapataiban általában a profizmust jelentette - alapított zenesuliként is funkcionáló stúdiót, és sokak által követett játékstílust. Megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, de valószínűleg sokkal büszkébb volt arra, hogy szűkebb hazája, Kőbánya díszpolgárrá avatta, mivel egész életében kőbányaiként tekintett magára – az általa szerzett Kőbánya blues nem csak Deák Billről szólt, hanem bizony róla is. A HBB-ben töltött bő másfél évtized alatt írt több tucatnyi közismert dalt, amelyek egy része azon a lemezen található, amely nem csak a zenekar főműve, hanem a magyar rockzene történetének egyik megkerülhetetlen, összegző jellegű alkotása is.
