Peter, hallod, micsoda ősz volt az huszonöt évvel ezelőtt! Akkor találkoztunk először, és én mindenekelőtt őszintén szkeptikus voltam, hogy ez a hang és ez a kiállás létezhet egyáltalán. Azt állítottad, hogy korhad, pusztul a világ, de közben egy tökéletes lemezt hoztál magaddal. Nem is értettem, hogy a nálam jobban értesültek miért mondják rá, hogy ez már túl sok, túl sötét a fekete, hogy ennek bizony tényleg nem lesz jó vége. Mit tudtam én, hogy mekkora bajban voltál, és mekkora mocsár felé tartasz éppen, hiszen sem azelőtt, se azóta nem hallottam olyat, ami felért volna a World Coming Downnal. Ha el tudtalak volna csípni egy szóra, szívesen elmondtam volna, megpróbálom hát huszonöt évvel később, immár nélküled.
