Sok mindent el lehet mondani Ian Astbury és Billy Duffy kisebb megszakításokkal immáron negyven éve tartó közös egotripjéről, szép vagy fennkölt dolgokat éppúgy, mint csúnyákat vagy akár lehangolókat. Egyvalamit azonban biztosan nem: hogy ezek ketten kiszámíthatóak lennének. A legendás csapat kaméleonságát még akkor is muszáj minden körülmények köz...

Eredetileg Tokyo néven, New Yorkból indult a Toxik, akik rövid ideig Mantikorként is működtek, mielőtt felvették végleges nevüket, és leszállítottak két lemezt, melyek maguk voltak az anno techno-thrashként aposztrofált műfaj nagybetűs Esszenciája. A mániákus riffelést és eszelős tekeréseket felvonultató csapat a kor sztenderdjeinek megfelelően, sz...

Nem gyenge húzónevekkel indították útjára immár huszonnégy esztendővel ezelőtt a Bloodbath szupergroupot: Dan Swanö, Mikael Åkerfeldt és a Katatonia bárdistáinak összeterelése különösen vonzó vállalkozásnak tűnt annak idején. Opeth- és Swanö-imádóként engem sem kellett sokat marasztalni ahhoz, hogy ördögi vigyor és tenyérdörzsölés kíséretében ássam...

A Dare abszolút kultnév melodikus berkekben. A csapatot a Thin Lizzy utolsó korszakának billentyűse, Darren Wharton alapította a '80-as évek derekán, első két lemezük, a '88-as Out Of The Silence és a '91-es Blood From Stone igazi AOR-mesterművek voltak, de nálam még a visszatérő, '98-as Calm Before The Storm is nagy kedvenc. Meglehetősen csendesen...

Nyílegyenesen halad tovább az új albumon az Ire és a Reverence útján a Parkway Drive, nekem pedig több okból is kedvemre való ez az egész. Egyrészt az ausztrálok a kezdeti idők meglehetősen paneles metalcore-jából az elmúlt pár albummal kialakították a maguk saját, azonnal felismerhető stílusát – ennek első számú katalizátora természetesen az Atlas lemez...

Meglehetősen egyenletes pályaívet tudhat maga mögött az Alter Bridge, baromi ritka az ilyesmi manapság. Annak fényében meg főleg, hogy mindez lassan két évtizedet ölel fel, és az első pillanattól fogva változatlan felállásban nyomják. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a hangszereseknek már a második professzionális életét jelenti ez a banda, még len...

Ezúttal három év is eltelt két Avatarium-lemez között, és azt is megértük, hogy immár róluk is „régi″ zenekarként beszélhetünk, tekintve hogy jövőre lesznek tízévesek. Jómagam már a debütalbum idején kiváltottam a rajongói igazolványt, elvégre olyan zenével dobbantak be a színtérre (igen, dobbantak és nem robbantak, viszont nem kecsesen, hanem egy el...

Bevallom, a mai napig nem tudok mit kezdeni az idén tavasszal megjelent Unlimited Love kapcsán gyakorta felmerült negatív kritikákkal és megjegyzésekkel. Nem tudok egyetérteni sem a rajongói oldal nyafogásaival, sem pedig a kritikusok szinte egybehangzó ítéleteivel sem. Több tucatnyi meghallgatás után is úgy gondolom, hogy a hatodik ikszet karcoló, ö...

Harminc évvel az America's Least Wanted után bevallottan hobbizenekarként, saját kedvtelésből zenélget az Ugly Kid Joe. Nem akarnak világot váltani, nem diktálnak túl feszes tempót, elvannak, és ahogy néhány éve Budapesten is meggyőződhettünk róla , ez a lelazult tét nélküliség egészen óriási koncerteket eredményez. Viszont a Rad Wings Of Destiny alapj...

A járvány közepette eléggé elsikkadt az előző Lamb Of God-lemez , pedig minden volt a richmondiak pályáján, csak jelentéktelen nem. Elvégre öt év albumínség után tértek vele vissza, ráadásul egy rendkívül fontos alapember nélkül... Ilyen körülmények között alapvetően két, szögegyenest ellentétes út közül szoktak választani a zenekarok: valami radikál...

A Hatriot egyfajta családi vállalkozásként indult bő tíz ével ezelőtt, amit az akkor épp ex-Exodus-torok Steve „Zetro" Souza hozott össze fiával, a basszusgitáros Codyval, majd 2012-ben egy újabb Souza-kölyök, a dobos Nick is csatlakozott hozzájuk. A banda magját azóta is a kis Souzák alkotják, meg a gitáros Kosta V., aki a kezdetektől, azaz 2010-ó...

Lassan már nagyítóval kell keresgélni azokat a patikamérleget és egyéb lélekölő dolgokat felrúgó zenekarokat, akik mindenféle cicoma és felesleges körítés nélkül tolják az arcodba az ösztönös és pofonegyszerű rákenrollt. A hitelességgel persze azért ennyire könnyen nem dobálóznék, hisz ez a fogalom mára szinte teljesen elvesztette jelentőségét, azo...

Ha visszatekintünk, ennyi év után jól láthatóak a Queensryche csúcs-, és mélypontjai, amelyek a karriert kísérték. A korai anyagok az Empire -rel bezárólag konszenzusos módon mindenki számára tökéletesek (hogy ezen belül ki hova súlyoz, egyéni már). Lekövethető a '90-es évek igazodási vágya/kényszere is, az alteres behatásokkal (Hear In The Now Front...