Shock!

január 30.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Slipknot: The End, So Far

slipknot_cFinoman szólva is elég nagy hullámokat ver a kommentszekciókban az új Slipknot, én pedig akár szó szerint megismételhetném bevezetőként itt, amit a We Are Not Your Kindnál leírtam három évvel ezelőtt a nagy bandák mély beágyazottságáról meg a rajongók gyökeresen eltérő alapállásáról. Mondanom sem kell, természetesen szó sincs olyasmiről, hogy a The End, So Far valami egészen gyökeresen radikális reformot, paradigmaváltást, színvonalcsökkenést hozna közvetlen elődjéhez képest, hiába élik meg sokan így. Persze azzal együtt, hogy összességében korrekt és jól hallgatható az új cucc pár nagyon komoly csúcsnótával, azon sincs mit vitázni, hogy Corey Taylorék is egyértelműen kiírták már magukból a legerősebb dolgaikat. Viszont ez sem újdonság.

Noha a mai korszellem egyre inkább az önálló dalokról szól, nem a komplett nagylemezekről, meggyőződésem, hogy a rocktáborban továbbra is nagyban befolyásolja egy-egy friss mű megítélését annak felépítése, illetve az ezen a téren tapasztalható esetleges vadhajtások. Ebből a szempontból az új Slipknot legszélsőségesebb húzása teljesen egyértelműen a lemezt zongorával, meglehetősen fátyolos hangulatban nyitó Adderall. Meggyőződésem, hogy a kezdés miatt sokaknál eleve hendikeppel indult a The End, So Far, és igen, ez az egyszerre klasszikrockos és alteros darab kábé nem is állhatna távolabb mondjuk az Iowától. Én ugyanakkor így sem hallok benne semmi olyat, ami ne férne össze a Slipknotról alkotott képemmel. Mint ahogy nem térnék ki a hitemből egy agresszív dubstep/drum'n'bass/indusztriális tételtől vagy egy new wave-es felhangoktól sem mentes dark-hömpölygéstől sem, ha éppen ilyesmiben mártóznának meg. Szerintem ennél a csapatnál szinte bármi működhet, elég sokszor bebizonyították, hogy magasról tesznek mindenféle elvárásra, skatulyára.

megjelenés:
2022
kiadó:
Roadrunner
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 66 Szavazat )

Az indítás tehát kimondottan bátor, nyilvánvalóan nagyon is tudatos húzásról beszélünk, ami egyvégtében hallgatva sajátos atmoszférát teremtve fordít rá az anyag egészére. Ugyanakkor a folytatásban a legutóbbi lemezen is hallott, kiegyensúlyozottabb Slipknot veszi át a főszerepet. Néhol pszichopata módon durvák és vérhányóan brutálisak, néhol a másik végletet hozva roppant dallamosak, és a kettő persze együtt is megy nekik, ha épp olyanjuk van – ebből a szempontból én nem hallok egetrengető eltérést a We Are Not Your Kindhoz képest. Ennek a lemeznek is megvan a maga sajátos arcéle, el tudom fogadni, ha valakinek jobban tetszett az előző, az azt megelőző, vagy akármelyik, viszont mindenképpen abszurd túlzás olyasmiket fröcsögni, hogy a legutóbbi remek volt, ez meg egy rakás szar. Egyszerűen nincsenek efféle kilengések, természetesen nem tűnt el egyik albumról a másikra a zenekar irgalmatlanul professzionális zeneszerzési, hangszerelési tudása, még ha Paul Gray halála, majd a tavaly szintén elhunyt Joey Jordison távozása egyértelmű paradigmaváltást is jelentett náluk. Ha időt adsz az új lemeznek, és nem írod le egy-fél-negyed hallgatás után annyival, hogy „ezek már eladták magukat", „oszoljanak fel", meg „bezzeg 1999-ben még milyen jók voltak" (naná, hiszen te is még csak 14-18-21-akármennyi voltál...), mint tették azt sokan gyakorlatilag a bemutatás pillanatában, természetesen felfedik magukat a finomságok, megragadnak az agyban a dallamok.

Mint írtam, ezzel együtt sem kell túldimenzionálni a The End, So Far jelentőségét: ez egy bejáratott, nagy banda aránylag sokadik lemeze néhány kiugró pillanattal, néhány tipikusabb darabbal meg pár eseménytelenebb tétellel. Az első kategória versenyzői között mindenképpen a Yent említeném meg elsőként, ez a sötéten, vészterhesen építkező, majd a refrénre még minden dallamossága ellenére is a szokásos mániákus elborulást hozó darab határozottan óriási, és sokadik hallgatásra is tud újat mutatni. Ennyit arról, hogy a mai Slipknot már nem tud jó dalokat írni... Akinek ez sem elég, az tényleg nem tudom, mit akar hallani ezektől az ötvenet karcoló csókáktól. A jellegzetes lánctalpas-blastbeates-zajozós-groove-os témák közül nálam most a Hive Mind a befutó a maga összekeverhetetlen zakatolásával és tökéletesre kerekített, jellegzetes poszt-grunge-os kórusával, de az Adderall után a lemez első bombájaként robbanó The Dying Song meg a blastbeates, a megszokott őrjöngést hozó The Chapeltown Rig is bivaly versenyzők ebben a futamban. Olyan slipknotosak, és kész, tökre rendben vannak. Nem, egyik sem (sic) meg Disasterpiece, de hát aki a mai Metallicától is halálkomolyan Jump In The Fire-t meg Fight Fire With Fire-t vár, hogy aztán őszintén felháborodjon minden lemez után, mert megint nem kapta meg, az valami nagyon furcsa műsort néz, még ha nem is képes észrevenni ezt. És ilyenkor sosem az adott zenekarok készülékében rejlik ám a hiba...

Az Adderall mellett a lemez legmeglepőbb dala az Acidic beteg, kifacsart szörnyeteg-bluesa, érdekes pihenő az album második felében, bár ez nyilván idézőjelben értendő, hiszen nem éppen habkönnyű darabról beszélünk. Viszont ragad, mint a légypapír. Érdemes még megemlíteni a leállós-lassú, tenyérizzasztóan lappangó feszültséget rejtő Medicine For The Deadet kissé pszichedelikus, de némi filmzenésen teátrális jelleget sem nélkülöző refrénjével és egy egészen gyilkos, súlyosan doomos riffel – hangszerelésileg egészen briliáns megoldások vonulnak fel benne, tessék, még egy példa, amit oda lehet dörgölni azok orra alá, akik szerint a mai Slipknot már nem jó. De a monumentális Finale zárás is több mint korrekt. Közben pedig akadnak tipikusabb, nem különösebben földrengető, de korrektül elhallgatható Slipknot-darák is, mint a Warranty, a H377 meg a De Sade. A Heirloom pedig azt az érát idézi, amikor néha veszélyesen elmosódott a mezsgye a Slipknot dallamosabb meg a Stone Sour durvább oldala között. A hangzást és az egyéni teljesítményeket különösebben nincs értelme részletekbe menően méltatni, nyilván úgy szól a lemez, ahogy egy Slipknot-lemeznek szólnia kell, ráadásul baromi zenei, technikás és okos az egész anyag.

Mint mondtam, ne ess bele abba a hibába, hogy a felszínes benyomások alapján ítélsz – ez megint egy erős produktum, akárcsak az előző, se több, se kevesebb. Én továbbra is a bohócokkal tartok.

 

Hozzászólások 

 
#24 Horváth Róbert 2022-12-04 11:35
Szerintem egy teljesen korrekt album! Mondhat bárki bármit,de már rég csináltak ennyire jó lemezt. Bár szár lemezt nem.csináltak soha,de ez most átlagon felüli teljesítmény tőlük! Respekt a ba-néjának,nagyon jó album!
Idézet
 
 
#23 nemmondommeg 2022-11-09 03:19
Hetekig annyi negatívumot olvastam a lemezről, hogy egy jó ideig nem is volt kedvem meghallgatni, aztán kb 1 hete rászántam magam, és én magam is meglepődtem, hogy szinte az egész beütött elsőre. Azt sem értem, mi a baj az Adderallal, vagy mi a nem Slipknotos ezen az albumon, hallottunk már ilyen hatásokat tőlük bőven. Ezt úgy mondom, hogy én is az első 2 albumra esküszök.
Egyébként az utóbbi évek Slipknot albumait szinte sosem szoktam egyben hallgatni, ez viszont így működik (nálam legalábbis) a legjobban, és hiába 1 óra, gyorsan elrepül.
Idézet
 
 
#22 miso 2022-11-06 06:53
Harmadszorra is végig hallgattam / végig szenvedtem, és ez sok mindent el mond, hogy mi a véleményem erről a kiadványról.

Unalmas, sótlan, álmosító lemez.
Olyan mintha az utolsó három, B oldalas gyűjteménye lenne.
Hagyjuk is az első három albumukat, mert azok fényévekre vannak ettől, ez a lemez még az előzőkhöz lépest is nagyon zsenge.

Nagy csalódás, mert bár a Vol 3 után már minden lemezükön volt töltelék, de itt szinte csak azt találtam, a nyitó Adderall meg egyenesen vérciki....
Ha egyet kiemelnék az talán a H377 lenne.
Ez van.
Idézet
 
 
#21 NOLA 2022-10-19 21:06
Ez a cucc tipikus példája annak, hogy soha nem szabad hallgatni egy album korul kialakult "visszhangra".
Szerintem a Vol.3 óta nem csináltak ilyen fasza albumot..., és tényleg arra is hasonlít a legjobban.
Az ezelotti három kiadványnálnagy on osszefojtak a dalok, meg a sok átkoto faszság sem jott be soha.
Ezen a cuccon sokkal karakteresebbek ..., mindegyik dal egy kicsit más és mindegyikben van valmi faszaság.
Még annyit hozzá tennék, hogy én abszolút nem vagyok a banda rajongója..., lehet, hogy pont azért kapott el ez az album... ? :-)
Idézet
 
 
#20 Montsegur 2022-10-19 17:55
Idézet - Montsegur:
Idézet - Tulus:
Idézet - Montsegur:
Kap még esélyt, most egyelőre kicsit pihentetem. Miután egy olyan csapatról van szó, akik mind a lemezeikkel, mind a koncertjeikkel az abszolút kedvenceim közé tartoznak, bízom benne, hogy ezúttal is működni fog a kémia.

(De igazság szerint a Cult új lemeze annyira betalált nálam, hogy most nem is nagyon van kedvem mást hallgatni. Majd ha ez lecsengett, újra meghallgatom a Slipknotot is.)


Ha valamit jóra kell hallgatni, az elég nagy baj.


Ebben egyetértünk. De egyelőre nem akarom elhinni, hogy ennyire elmegy mellettem egy Slipknot-lemez...


Szerencsére nem ment el, jó lett ez. Nekem az utolsó három szám akadt be igazán, de tényleg vannak más kiemelkedő pillanatok is. (Meg szürkébbek is, ezt aláírom.)

Tetszenek az átkötő effektek, olyan így egyben, mint egy horrorszínház, ahol minden dal egy újabb produkció a színpadon.

Corey fantasztikus, Joey meg piszkosul hiányzik. Igyekszik az új srác, tud is nagyon, de Joey-t nem lehet pótolni.
Idézet
 
 
#19 hároméves férfi 2022-10-18 16:54
Idézet - Goodbye:
Idézet - hároméves férfi:
Idézet - Goodbye:
Ez egy kijózanító produktum azoknak akik eddig nagy dolgokat vízionáltak ebbe a bandába. Megvoltak a szép éveik, de az már elmúlt, és a jelek szerint nem nagyon fog már visszatérni. Talán tényleg azok a tagok hiányoznak, akik már meghaltak.


Ugyan, 23 évvel az elképesztően sikeres debütlemezük után még mindig stadionokat töltenek meg és azt csinálnak a lemezeiken, amit csak akarnak. Elég nagy dolgok ezek, nem kell odavizionálni azt, ami ott van. Én nem vagyok egy nagy fan, de ez szerintem egy korrekt lemez, tele izgalmas ötletekkel, pár kiemelkedő dallal. Bárcsak minden banda így tudna megöregedni.

Szerintem az a valami akkor lenne ott, ha most is hoznák a régi szintet, ahogy pl a Limp Bizkit.


Jó, mi nagyon más filmet nézünk.
Idézet
 
 
#18 Goodbye 2022-10-18 14:48
Idézet - hároméves férfi:
Idézet - Goodbye:
Ez egy kijózanító produktum azoknak akik eddig nagy dolgokat vízionáltak ebbe a bandába. Megvoltak a szép éveik, de az már elmúlt, és a jelek szerint nem nagyon fog már visszatérni. Talán tényleg azok a tagok hiányoznak, akik már meghaltak.


Ugyan, 23 évvel az elképesztően sikeres debütlemezük után még mindig stadionokat töltenek meg és azt csinálnak a lemezeiken, amit csak akarnak. Elég nagy dolgok ezek, nem kell odavizionálni azt, ami ott van. Én nem vagyok egy nagy fan, de ez szerintem egy korrekt lemez, tele izgalmas ötletekkel, pár kiemelkedő dallal. Bárcsak minden banda így tudna megöregedni.

Szerintem az a valami akkor lenne ott, ha most is hoznák a régi szintet, ahogy pl a Limp Bizkit.
Idézet
 
 
#17 ChaserHUN 2022-10-18 12:20
Az előző lemez nekem is mondjuk 8/10 volt, a korábbi 10/10-hez képest gyengébb volt. Ezt mondjuk 9/10-re értékelném.
Néhány témát úgy éreztem lehet jobban elfért volna egy stone sour lemezen, főként ének témák terén, de őszintén amúgy szerintem jól kíésrleteztek más stílusokkal és jól vegyítették, úgy hogy Slipknot hangulata van.
Idézet
 
 
#16 Edward_Richtofen 2022-10-18 09:19
Próbálkozom vele, de én nem érzek különösebben nagy elhajlást attól a vonaltól, ami az AHIG-gal kezdődött, és mostanra teljesen kikristályosodo tt. Igényesen tálalt modern metal ez az általuk bejáratott számos azonnal felismerhető zenei megoldással, de az első 3 lemez zabolázatlan, dög energiája ebből is ugyanúgy hiányzik. Persze rendben, ez alapból nem is korrekt elvárás. Az viszont igen, hogy 2-3 kiemelkedő dalon túl legyen valami emlékezetes mozzanat az albumon.

Népszerűtlen vélemény, de sztem a Joey és Paul nélkül készült lemezek közül a a Gray Chapter volt a legjobb, annak a lemeznek a kétharmada szerintem kurva jól megírt dalokat hozott (AOV, Custer, Nomadic, The Devil in I stb., de még az olyan atipikus cuccok is töke működtek mint a Killpop), a WANYK nekem nagyon csúnyán túl lett írva, és ezzel a mostanival is hasonló érzéseim vannak. Rengeteg az önmagában fasza és igényes ötlet, riff, sokszor önmagukhoz képest meglepően hosszúak a dalok, érezhetően más hangulatot próbáltak megragadni, de túl sok esetben ez egyszerűen unalomba fullad a matek. Az Adderallhoz hasonló kísérletekkel sem az a baj, hogy atipikus tőlük (egyébként korábban is voltak hasonló próbálkozásaik) , hanem, h egyszerűen unalmas maga a dal, simán elmegy mellettem. Most azt mondom, hogy a Yen, a Hive Mind és a Medicine for the Dead hármasa az, ami kurva erős, további kifejezett csúcspontot nem tudnék említeni.
Idézet
 
 
#15 hároméves férfi 2022-10-18 08:01
Idézet - Goodbye:
Ez egy kijózanító produktum azoknak akik eddig nagy dolgokat vízionáltak ebbe a bandába. Megvoltak a szép éveik, de az már elmúlt, és a jelek szerint nem nagyon fog már visszatérni. Talán tényleg azok a tagok hiányoznak, akik már meghaltak.


Ugyan, 23 évvel az elképesztően sikeres debütlemezük után még mindig stadionokat töltenek meg és azt csinálnak a lemezeiken, amit csak akarnak. Elég nagy dolgok ezek, nem kell odavizionálni azt, ami ott van. Én nem vagyok egy nagy fan, de ez szerintem egy korrekt lemez, tele izgalmas ötletekkel, pár kiemelkedő dallal. Bárcsak minden banda így tudna megöregedni.
Idézet
 
 
#14 Bólogató kutya 2022-10-17 18:16
Idézet - MATEo9:
Idézet - messire88:
[quote name="MattKolics"]ami pedig annyira volt Iowa, amennyire a Lulu volt Ride the Ligthning).



Haha, ez tetszik :)
Én még nem hallgattam meg az albumot, csak azt a pár single-t amit előzetesen kiadtak. Általában a legerősebb számokról szoktak single-t csinálni. Ha ez így van, akkor tényleg komoly baj van. Van ezen az albumon bármi kiemelkedő, mint pl az Unsainted az előző albumon?


Vannak, akik szerint igen, vannak, akik szerint nincs.
http://www.shockmagazin.hu/hirek/the-end-so-far-megjelent-es-vegighallgathato-a-slipknot-uj-lemeze
Idézet
 
 
#13 Goodbye 2022-10-17 12:35
Ez egy kijózanító produktum azoknak akik eddig nagy dolgokat vízionáltak ebbe a bandába. Megvoltak a szép éveik, de az már elmúlt, és a jelek szerint nem nagyon fog már visszatérni. Talán tényleg azok a tagok hiányoznak, akik már meghaltak.
Idézet
 
 
#12 Montsegur 2022-10-17 12:07
Idézet - Tulus:
Idézet - Montsegur:
Kap még esélyt, most egyelőre kicsit pihentetem. Miután egy olyan csapatról van szó, akik mind a lemezeikkel, mind a koncertjeikkel az abszolút kedvenceim közé tartoznak, bízom benne, hogy ezúttal is működni fog a kémia.

(De igazság szerint a Cult új lemeze annyira betalált nálam, hogy most nem is nagyon van kedvem mást hallgatni. Majd ha ez lecsengett, újra meghallgatom a Slipknotot is.)


Ha valamit jóra kell hallgatni, az elég nagy baj.


Ebben egyetértünk. De egyelőre nem akarom elhinni, hogy ennyire elmegy mellettem egy Slipknot-lemez...
Idézet
 
 
#11 valarmorgulisz 2022-10-17 11:03
Sokat hallgattam az elmúlt hetekben, de érdemben nem változott a véleményem:

Olyan mint a fogatlan oroszlán, még mindig félnek tőle, morogni tud, meg csatarászni de harapni már nem. Próbáltak most mások lenni, az addler tök jó szám, de az egy leprous/ghost dal, a záró szám is marha jó, meg a medince is, de ezek meg marilyn manson dalok. A yen, hivemind amik önállóan is azt mondom megütik a mércét. A chapeltown, dying eléggé bonus track szagú dalok, de még összességében a jobbak közül valók.

A Heirloom, De Sade, warranty, h377-te tényleg nem nagyon lehet már mit kezdeni. Arra nem tért ki Ádám, (de lehet csak én hallom, már bele, mert most nagyon sok 90-es évek közepi-végi, 00's elejei nu metalt hallgatok újabban megint), hogy jó nagyokat szippantottak ebből 90-es évek második felének vibejából (fasza képzavar de na'). Csomó helyen hallok Mechanical Animalst, Issuest vagy Sevendust-ot.

Objektíven nézve is szerintem az egyik legkevésbé eltalált lemezük. Olyan 7 pontos. Nem a kísérletezgetés miatt, hanem a középszerű uncsi dalok miatt.
Idézet
 
 
#10 messire88 2022-10-17 10:27
Idézet - MATEo9:
Idézet - messire88:
[quote name="MattKolics"]ami pedig annyira volt Iowa, amennyire a Lulu volt Ride the Ligthning).



Haha, ez tetszik :)
Én még nem hallgattam meg az albumot, csak azt a pár single-t amit előzetesen kiadtak. Általában a legerősebb számokról szoktak single-t csinálni. Ha ez így van, akkor tényleg komoly baj van. Van ezen az albumon bármi kiemelkedő, mint pl az Unsainted az előző albumon?


Nekem a Chapeltown és a Warranty kivételével működik minden. Ha kedvencet kellene írnom, talán a Hive Mind, Finale, de Sade, Adderall kvartettből kerülne ki.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.