Érdekes néha ellamentálni azon, vajon mi az oka annak, hogy egyes csapatok idővel szupersztárstátuszba emelkednek, míg mások megrekednek egy adott szinten, ahol népszerűségük jobb esetben csak stagnálni, rosszabb esetben pedig csökkenni kezd. Aki bármilyen szinten is aktívan foglalkozik a zenekarosdival, nyilván feltette már magának ezt a kérdést, ahogy az is világos, hogy nincs sem egyértelmű válasz, sem sikerrecept. És erre a Brainstorm az egyik legkézenfekvőbb bizonyíték.
Többször is előkerült a kommentszekcióban, hogy hol van már az új Mastodon kritikája, ami az egyik oldalról teljesen jogos, hiszen az év egyik legfontosabb albumáról beszélünk. Viszont nem tagadom, én a magam részéről kifejezetten egészségtelennek tartom azt a hozzáállást, ami egyébként nemcsak a zenehallgatásunkra jellemző manapság, hanem úgy álta...
A szuppergruppok korában a legkevésbé sem példa nélkül álló, ám ettől még nem túl szerencsés alapállás, amikor egy zenekar háttérsztorija izgalmasabbnak bizonyul a tényleges produkciónál. A Dold Vorde Ens Navn esetét is ide sorolom, fenntartva, hogy esetemben olyan irreálisan felfokozott várakozásnak kellett volna „megfelelnie" az oslói kvartettnek...
Úgy tartja a kritikaírói „szabálykönyv", hogy legyen idő egy-egy új lemezt érlelni, a mélységeit felfedezni, és gyakorta az angol idióma is megszívlelendő, a don't judge a book by its cover , azaz ne ítélj elsőre/külső alapján, de az a helyzet, hogy vannak zenék, amelyek egész egyszerűen elsőre beütnek, és pont. Persze ehhez az is hozzátartozik, ha v...
Tényleg nem szeretném, ha bárki is azt hinné, hogy lesem az alkalmat, mikor lehet rúgni egyet a Bullet For My Valentine-on, de már az új album felvezetése kapcsán is nagyon nehéz volt megőriznem a komolyságomat a „felzabáljuk a vasat is"-típusú nyilatkozatok, illetve az előzetes dalok visszaszigorodása hallatán. Nem tudom, hogy Matt Tuckék tényleg ...
Érdekesen alakult át a kapcsolatom a Frontiers kiadó istállójához szerződött, egyen-hangzásokba csomagolt csapatokkal az utóbbi években. Egyrészt eléggé fárasztó már a napi szinten tízesével ránk zúdított, hasonló felfogásban működő friss alakulat, de a jól bejáratott nevekről sem lehet manapság már minden esetben ódákat zengeni. Az eleinte még izg...
Vannak lemezek, amikről egyszerűen semmi értelme sokat pofázni. Amikor adva van egy – megszakításokkal bár, de – bő három évtizede üzemelő rock and roll gépezet (legyen mondjuk a Wildhearts), egy ezer közül is azonnal felismerhető, már a kezdeti időkben kikristályosodott stílussal, ami sokadjára is lepakol egy olyan anyagot az asztalra, hogy az káb...
Szokás szerint teljes csendben érkezett meg a német Paradox friss albuma, amely már a nyolcadik a sorban. Ha eddig lemaradtál volna a germán másodvonal egyik legstabilabb csapatáról, akkor annyit érdemes tudnod róluk, hogy dallamos thrash metalban utaznak, a hőskorban pedig két nagylemezig jutottak. 1991-ben aztán jött egy hosszabb leállás, 1998 ót...
A legjobban talán akkor járunk, ha egyáltalán nem akarjuk megfejteni, mire fel az az ellenállhatatlan közlésvágy, ami egy évtizedes rákészülés után végre napfényre csalogatott egy újabb Bizkit-albumot. Valószínűleg semmi nem történt volna, ha erre nem kerül sor, mint ahogy akkor sem, ha egy hangnyi új zenét sem hallunk Jacksonville leghírhedtebbjei...
Noha eleinte sokan kételkedtek, szerintem mára a józanabb Accept-rajongók többsége azért belátja: aligha történhetett volna velük jobb dolog a csapat Udo Dirkschneider nélküli újraindulásánál. Ha nagyon lesarkítom, ma gyakorlatilag kettő működik a patinás bandából, és szállítja menetrendszerűen a lemezeket, vagyis aki otthonosan érzi magát ebben a ...
Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy végletekig kitartó, hűséges rajongója leszek a New York-i mestereknek, azonban amikor Mike Portnoy tizenegy évvel ezelőtt beadta a felmondását, ez a meggyőződésem már nem állt annyira betonbiztos alapokon. Nem mondom, hogy rajongóból trollokat megszégyenítő fikagépezetté minősültem át, de az olyan feltételezések, m...
Rolf Kasparek, vagyis ismertebb nevén Rock 'n' Rolf hosszú időn keresztül mindent megtett, hogy lerombolja azt a nimbuszt, amit a Running Wild vezéreként a hőskorban felépített. Mert lehet ugyan gúnyolódni a germán metál kalózmániás alapbrigádján és kapitányukon, de az kétségtelen tény, hogy régi anyagaik a műfaj ugyanakkora klasszikusai, mint a He...
Oké, akkor nem tehetek mást, és miután néhány kiegyensúlyozatlanabb, ellaposodott lemez után a Trivium zsinórban letette az asztalra a harmadik baromi jó albumot, betudom Alex Bent dobos érkezésének, hogy Matt Heafyék visszataláltak a 2000-es évtizedben mutatott csúcsformájukhoz. És egyébként lehet, hogy nem is mondok nagy hülyeséget ezzel, hiszen ...
Meglehetősen régi már a kapcsolatom a Ministryvel, olyannyira, hogy mára törvényszerűen egy kissé meg is fáradt. A Bush-szapuló trilógia záródarabját jelentő The Last Sucker t (amely egy rövid ideig úgy tűnt, az egész Ministry-sztorit is lezárja) még egészen remeknek tartottam, később azonban mintha elvágták volna a dolgot. A Relapse egy meggyőző vis...
Többször is tervben volt már, hogy meg fogok „emlékezni" a finn Leverage éppen aktuális kiadványáról, de sajnos eddig ez valamiért mindig elmaradt. A hiányosságot pótolandó – meg úgy egyébként is – most már nem halogathatom tovább az ügyet, ugyanis ez a csapat már sokadszorra szolgált rá, hogy szélesebb körben is megismerjék. Utóbbi persze ezúttal ...
Jött ez a dögvész tavaly, és teljesen kinyírta az alkalmat, hogy a szuperül sikerült első részt, tehát az Aeromantic lemezt élőben is megünnepelhessük, ugrott ugyanis a csapat turnéjának nagy része, így az amúgy se nagy számú koncertélményeim közé a budapesti állomás már nem kerülhetett be, azt is törölték. Az előadók jó része úgy próbálta felszínen ...
Eleinte minden abba az irányba hatott, hogy ne rokonszenvezzek a trondheimi Bokassával. A norvég punk/stoner/hardcore/metál-trió eleinte amolyan hipszter-líblingnek tűnt nekem, és az ilyesmi eleve el szokott riasztani, meg azt sem tartom különösebben menő vagy ironikus/vicces/trendi üzenetnek, ha valaki elmebeteg tömeggyilkosokról nevezi el a zenek...
Howard Jones és Francesco Artusato nagyon jó irányba indult el a Devil You Know-ból lett Light The Torch első albumával, a 2018-as Revival lal, és ezen a csapáson folytatják a kettes nagylemezzel is. Vagyis a recept nem változott: a két főember múltja a zene gyökereit tekintve továbbra is tisztán kitapintható a végeredményen, viszont a zene ízesebb, ...
Billy Idol a legklasszabbul korosodó pop/rocksztárok egyike, a műfaj mindegy is, a nevében meg amúgy is benne van, hogy ki ő, illetve, hogy még mindig ki ő: idol, egy letűnt korszak bálványa. Cirka negyvenöt éves pályafutása alatt elképesztően kevés, összesen hét nagylemezt készített (a karácsonyit nem számolom bele) saját nevén, ami akárhogy is n...
A KK's Priest esetében nagyjából már a név elárul mindent, a felállás meg aztán főleg, hiszen a csapatban két partvonalra tett/sodródott egykori Judas Priest-harcos egyesítette erőit. Ráadásul K.K. Downing gitáros és Tim „Ripper" Owens énekes mellett eleinte még a régóta felszívódott Les Binks doboslegenda is ott tevékenykedett. Nyilván ez egy sokk...
A Drott papíron egy klasszikus COVID-projekt: a közös munkára évek óta nyitott, ugyanakkor arra a mókuskerékben a megfelelő időt/helyet megtalálni képtelen zenészek keltették itt életre vágyaik tárgyát, ahogy az utóbbi időben ez sokakkal megesett. Szerencsére az eredmény viszont meglepő, és a maga módján kétségtelenül egyedi. A kiindulási pontot Ar...
Elsőre talán furcsán hangzik, de úgy tűnik, a covidnak voltak azért pozitív hatásai is a zeneiparra. Néhányan például kiszakadtak a saját, jól bejáratott kis mókuskerekükből, aminek köszönhetően olyan kreatív energiák szabadultak el, amikre a „normális" világban nem biztos, hogy lett volna esély. Ha nincs a pandémia, Biff Byford minden bizonnyal ma...
Őszintén bevallom, a Raksha Bandhan név (és a logó betűtípusa) első blikkre nem igazán segítette elő, hogy közel kerüljek a bandához. Tudom, hogy sokaknak szívügye a hinduizmus, a Krisna-tudat, meg az egész indiai kultúra, tőlem viszont igencsak távol áll minden ilyesmi, márpedig a Raksha Bandhan egy tradicionális hindu ünnep elnevezése, amelynek l...
A Metallica fekete albumának harmincéves jubileumára egy seregnyi előadó próbálta meg négy CD-n keresztül a saját képére formálni James Hetfieldék örökbecsű klasszikusait, ami egyrészt a legtöbb embernél alapból kiveri a biztosítékot, de a magamfajta, átdolgozásokhoz már-már betegesen vonzódó zeneőrülteknél biztosan nem. Egy jó dal ide-oda formálását...
Az arizonai Spirit Adrift igazi underground formáció, ami eredetileg mellékprojektként indult, de a tavalyi, kiválóan sikerült – és nálunk sajnos nem recenzált – Enlightened In Eternity albummal azért sikerült kissé nagyobb ismertségre szert tenniük, nyilván nem kis mértékben a Century Media szerződésének köszönhetően. A most kiadott, háromszámos F...
Wolfgang Van Halen sokáig mindenki számára csak a fura, dagi kölyök volt, akit valami elmeháborodott, nepotista húzással beszuszakoltak a Van Halenben Michael Anthony helyére, nem is vette komolyan nagyon senki. Aztán a srác a turnén, majd Mark Tremonti oldalán is bizonyította, hogy zeneileg ott van a spiccen, nyilatkozatai alapján ráadásul úgy fes...
A Carcass visszatérése a tökéletesen elsültek közé tartozik. Ugyan a felállásban akadtak ilyen-olyan változások, de a zenekar visszatérő albuma, a nyolc évvel ezelőtti Surgical Steel úgy hozta vissza a régi szép idők hangulatát, hogy közben mentes volt mindenféle görcsösségtől, a turnékon pedig elsöprő formát mutatnak. Sokakkal ellentétben nem is apr...
Facebook
Twitter