Repül az idő, de tényleg. Régen mindig azzal élcelődtünk, hogy a Def Leppard jó, ha szökőévenként kijön egy új lemezzel, és alig győztük kivárni, hogy valami történjen Joe Elliotték háza táján, addig a felgyorsult 21. században fel sem tűnik, hogy a leopárdok immár másfél évtizede ráálltak a hétévenkénti albumciklusra. Amikor év elején híre ment, h...

Idő. Amiből végtelen mennyiség áll rendelkezésre a világegyetemben, nekünk, humanoidoknak mégis túl kevés jut belőle. Ezzel a kevéssel gazdálkodva próbálunk valamit kezdeni, és jól-rosszul, a magunk suta módján mindenki igyekszünk kihozni valamit, ami értelmet ad az életnek. A Rammstein tagjai a nekik kiszabott idő egy újabb szeletét arra fordított...

A minap szembejött velem egy aránylag frissen alakult glam/hard rock csapat videója, a szokásos képi megjelenítésben: kifestett körmök és szemek, púder, tupír haj, negyed kiló testékszer, színes ruhának csúfolt hálóingek... szóval el tudjátok képzelni. Mindez a manapság reneszánszát élő retróőrületben még nem is lenne olyan vérlázító, ám amikor az ...

Említettem már, hogy nagyon szeretem az In The Woods... zenekart? Ja igen, legutóbb a Cease The Day lemez kapcsán! Na, hát arról az ItW...-ról itt nem lesz szó, ellentétben azzal az ItW...-szal, amely 1991 környékén levált a Green Carnationről, és elkezdte felépíteni a saját stílusát. A Nattehimmel direktben, szándékoltan ehhez a korszakhoz nyúl viss...

A belga Evil Invaderst eddig leginkább az aranyos zenekarok táborába soroltam: messze nem volt rossz, amit csináltak, de igazából kiemelkedő sem, viszont lelkesen, fiatalos lendülettel nyomták a manapság hiánycikknek számító speed metalt. Ráadásul Joe bajusza is vicces, meg amúgy is belgák, onnan meg azért ritkán jön számottevő zenekar. Szóval szer...

Kevés lemezt hallgattam annyit az utóbbi években, mint (a) Carpenter Brut Leather Teeth jét. A művésznév mögött rejtőző Franck Hueso olyan tökéletes mesterművet tett le az asztalra négy évvel ezelőtt, amiről már akkor is tudni lehetett, hogy nehéz lesz rá gombot varrnia. Nagyon okosan nem is akarta megpróbálni: a tematikailag is az előző album folyta...

Kissé elvesztettem a lelkesedésem Destruction-ügyben az utóbbi évek során, bevallom. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne hallottam volna minden lemezt, amit menet közben kihoztak, és persze időről-időre élőben is összefutottunk, hol itthon, hol valamelyik kinti turnén vagy fesztiválon. A távolságtartás részemről inkább „szimbolikus" volt, valós oka...

Talán sportszerűtlennek tűnik, ha egy zenész friss albuma kapcsán rögtön a zenekara felől érdeklődünk, és azt találgatjuk, miért jelent meg éppen most a szólólemeze, mi lehet a háttérben. Michael Romeo esetében sincs ez másként, ugyanakkor megvan minden okunk rá. A New York-i gitáros a Symphony X origója, leke és motorja. Akkor van Symphony X, amik...

A Saxon és a Deep Purple után, nem annyira meglepő módon Udo bácsi is elkészítette a saját „gyermekkorom legszebb dalai"-típusú válogatását. Persze a kor előrehaladtával sokan megteszik ezt, ma már nem annyira kazettára összemásolva (bár nevetséges módon ez is reneszánszát éli), hanem playlisten, viszont mivel az öreg – fent említett kollégáihoz hasonl...

Ha nem lennék Twin Peaks-rajongó, és nem láttam és szerettem volna a még a korábbiaknál is megosztóbbra sikeredett harmadik évadot , talán a mai napig nem tudnám, mit jelent az a szó, hogy tulpa. Cooper ügynök és a washingtoni kisváros lakóinak életét befolyásoló tényezők között azonban igen nagy jelentőséggel bírt ez a különös szellemi entitás, egyf...

Nem én vagyok Steve Vai legnagyobb rajongója, és ez régen is így volt. Steve Vai viszont az a zenész, akit soha nem lehetett figyelmen kívül hagyni, bármilyen érzelmeket is táplált az ember a művészete iránt. Amolyan „se veled, se nélküled″ viszonyban álltam vele az elmúlt harminc évben, mert noha szuggesztív fellépése, színpadi egyénisége és megfe...

Így, az utóbbi másfél évtized fényében simán ki merem jelenteni: a 21. század összes nagy dallamrock-újjáéledése közül a Treaté volt az egyik legsikeresebb. Ezt nyilván nem úgy értem, hogy a zenekar stadionokban játszik és milliárdos lejátszásokat produkál a stream-felületeken, mert sajnos nem, a produktumok minőségét és kiegyenlített színvonalát t...

Az Absent In Bodynál először természetesen én is Scott Kelly és Ig(g)or Cavalera jelenlétére kaptam fel a fejem, de aztán gyorsan kiderült: a pár éve már létező projekt elsődlegesen az Amenrából ismert Mathieu Vandekerckhove gitároshoz és Colin H. Van Eeckhout énekeshez köthető. Kelly és Igor jelenléte azért persze beszédes, azoknak sincs okuk aggo...