Shock!

május 19.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Serj Tankian: Elasticity

Serj Tankian: Elasticity

A System Of A Downnál érvényes ábrát alighanem mindenki ismeri: a korszakalkotó csapat tagjai ezért vagy azért, de képtelenek egymással zöld ágra vergődni, és ugyan többször is nekifutottak egy újabb közös lemeznek, valamiért nem tudják összeegyeztetni az egókat/elképzeléseket/akármiket. Tavaly mondjuk pont sikerült nekik a nagy attrakció Hegyi-Karabah ügyéért, de akkor is siettek leszögezni: a kihozott két új dal nem klasszikus zenekari munka eredménye, és még így is elszigetelt esetről van szó, nem érdemes belőle messzemenő következtetéseket levonni. Serj Tankian friss EP-je is a törölköző egyfajta bedobásának tekinthető: az énekes bevallottan a Systemnek írta ezeket a dalokat, de társai leszavazták őket, mostanra pedig nem lát semmi reményt, hogy valaha is felhasználja őket a banda keretei között.

 

Eyehategod: A History Of Nomadic Behavior

Eyehategod: A History Of Nomadic Behavior

A hét évvel ezelőtti, önmagukról elnevezett utolsó stúdióanyag óta igen sok könnyes búcsú zajlott le New Orleans leg(ön)pusztítóbb fattyai, az Eyehategod háza táján. Szegény Joey LaCaze elköszönt az árnyékvilágtól (tudom, hogy ez valamivel korábban történt, de azon a lemezen még Joey dobjátéka volt hallható), a csapatot negyedszázadon át erősítő Bria...

Blackmore’s Night: Nature’s Light

Blackmore’s Night: Nature’s Light

Ritchie Blackmore-t mindig is óriási dalszerzőnek tartottam, aki úgy volt képes hatni zenészek generációira, hogy közben a nagyközönséget is maga mellé tudta állítani a szerzeményeivel, legyen szó Deep Purple-ről, Rainbow-ról, illetve az immár huszonnégy éve alapított Blackmore's Nightról, amit ugye feleségével, Candice Nighttal együtt álmodott meg...

Liquid Tension Experiment: 3

Liquid Tension Experiment: 3

Amikor saját fülemmel is megtapasztaltam, hogy Mike Portnoy valóban feldobolta John Petrucci legfrissebb szólólemezét , szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a régóta esedékes Liquid Tension Experiment-újraegyesülés is össze fog jönni előbb vagy utóbb. A klasszikus Dream Theater két oszlopos tagja mostanra egész biztosan jó mélyre elásta a csatab...

Agent Steel: No Other Godz Before Me

Agent Steel: No Other Godz Before Me

Nem is tudom, létezik-e olyan csapat, amely méltóbb lenne a kultikus jelzőre, mint a floridai Agent Steel. Bár a hőskorban mindössze négy évig léteztek, az 1985-ben megjelent Skeptics Apocalypse, illetve az ezt követő, '87-es Unstoppable Force a speed metal megkerülhetetlen sarokkövei: olyan hivatkozási alapok, amelyek a mai napig viszonyítási pontna...

Evergrey: Escape Of The Phoenix

Evergrey: Escape Of The Phoenix

Sokszor elmondtam/elmondtuk már az utóbbi néhány Evergrey-lemeznél és -koncertnél, hogy a zenekar rég maga mögött hagyta a zenitet, és megbékélve klubzenekaros sorsával, derűsen gyártja a borús hangulatú lemezeket. Akár azzal is el lehetne játszani, hogy egy régebbi kritikában kicseréljük a dalcímeket, és nagyjából passzolna is minden, annyira nem ...

Smith/Kotzen: Smith/Kotzen

Smith/Kotzen: Smith/Kotzen

Ritkán adatik meg, hogy két szólógitáros egyesíti erejét és közös lemez készítésére adja a fejét, ám amikor mégis megtörténik, legtöbbször őrületes gitármaszturbáció formájában manifesztálódik a jelenség. Adrian Smith és Richie Kotzen közösködése esetében azonban ettől nem kellett tartani, lévén az elmúlt évtizedekben éppen elégszer bizonyították m...

Tomahawk: Tonic Immobility

Tomahawk: Tonic Immobility

Várható volt, hogy egy olyan túlmozgásos figura, mint Mike Patton, nem fog sokáig nyugiban megülni a seggén, vakcinára várva – világjárvány ide vagy oda. Mivel a Faith No More sajnálatos módon visszasüppedt abba a tetszhalott állapotba, amelyben a közönséget igencsak megosztó (szerintem amúgy kimondottan jól sikerült) Sol Invictus előtt is leledzett,...

Paul Stanley’s Soul Station: Now And Then

Paul Stanley’s Soul Station: Now And Then

Senkit se tévesszen meg Paul Stanley neve, ezen a lemezen, ezzel a formációval a KISS legendás frontembere valami egészen mást tett le az asztalra, mint amire számít tőle a tábor. Persze sosem volt titok, hogy Paul zsigerileg vonzódik a klasszikus soulhoz és r'n'b-hez, legkorábbi hatásai is itt keresendők – azt azonban a Soul Station pár évvel ezel...

The Quill: Earthrise

The Quill: Earthrise

Sokszor felmerül házon belül, hogy a mindenféle listázások kapcsán néha talán érdemes lenne elvonatkoztatni a papírformától, és kicsit csípősebb éllel is láttatni dolgot, például a legtúlértékeltebb zenészek-zenekarok összegzésével. Ez poénnak mindenképpen jó, de egy ilyen típusú médium esetében talán hasznosabb a konstruktív megközelítés, hiszen h...

Rob Zombie: The Lunar Injection Kool Aid Eclipse Conspiracy

Rob Zombie: The Lunar Injection Kool Aid Eclipse Conspiracy

Tökre tetszett volna Rob Zombie legutóbbi lemeze, a The Electric Warlock Acid Witch Satanic Orgy Celebration Dispenser , ha nem kelt félkész benyomást az érthetetlenül hamar véget érő, emiatt félbehagyottnak tünő dalokkal. Azóta sem értem igazán, mi vitte erre a megközelítésre Rob barátunkat, de az öt év után megérkezett friss művel szerencsére jól k...

Alice Cooper: Detroit Stories

Alice Cooper: Detroit Stories

Nem tagadom, meglehetősen nehéz értelmes gondolatokat összeszednem egy sokadik Alice Cooper-lemezismertetőhöz. Sokkal könnyebb dolgom lenne, ha a mester olyan zavaros korszakát élné, mint a nagy '80-as évek közepi feltámadás előtt – így azonban, hogy produktumai viszonylag egységes ívet írnak le, nem tudok sok újat hozzátenni mindazokhoz, amiket eg...

Saxon: Inspirations

Saxon: Inspirations

Nem tartozom azok közé, akik kényszeresen hivatkoznak saját korábbi cikkeikre, de most muszáj visszautalnom arra a megjegyzésre, amit kedvenceim kedvenceivel kapcsolatban tettem nemrég. K.K. Downing kapcsán jegyeztem ugyanis meg , hogy nála először merült bennem fel: érdemes lehet visszaásni azokhoz a zenékhez, amiket ő emleget fiatalkori kedvencként...

Steven Wilson: The Future Bites

Steven Wilson: The Future Bites

Steven Wilson maga a harmónia és a diszharmónia, a művészi önkifejezés és a meg nem értettség. A The Future Bites megjelenését tavaly nyárra tervezték be, de a megjelenést elhalasztották a tudjukmi miatt, és ugyan lehetne tovább halasztgatni (mint a turnékat), de talán már maga Steven is halvány késztetést érzett arra, hogy szabadjára engedje legúj...

Inglorious: We Will Ride

Inglorious: We Will Ride

Dicstelen – nehéz karmájú zenekarnevet választott magának Nathan James, Thor balkézről születetett angliai szerelemgyereke. Ez a dicstelen nevű zenekar immáron negyedszerre próbálja bevenni a világot, végre egy pozitívabb kicsengésű lemezcímmel. A zenekart mondhatni (lejjebb jön mindjárt a bővebb infó erről) az első lemezük óta kedvelem, figyelem, és a...

Magma Rise: To Earth To Ashes To Dust

Magma Rise: To Earth To Ashes To Dust

„Death is nothing at all. / I have only slipped away to the next room. / I am I, and you are you. / Whatever we were to each other, that, we are still." Henry Scott Holland kanonok magyarul A szomszéd szoba címen elérhető versének kezdő soraival indít a magyar doom metal veteránjainak harmadik nagylemeze, és ha mindehhez hozzávesszük, hogy a vigaszt...

Epica: Omega

Epica: Omega

Lemezkritikák tekintetében eddig meglehetősen mostohán bántunk az Epicával, de a holland csapat nélkülünk is elég szépen felépítette magát az európai színtéren az elmúlt csaknem húsz évben. Ráadásul nemcsak organikusan, hanem okosan is csinálták mindezt. A nőiénekes-szimfonikus bandákra könnyen rámondja az ember, hogy egyformák, ám valójában termés...

The Melvins: Working With God

The Melvins: Working With God

Roger „Buzz" Osborne és Dale Crover a rockzene legcsúfabb és legzabolázhatatlanabb túlélői közé tartoznak. Túlélték a grunge-ot, sőt, egy vállrándítással tették túl magukat olyan dolgokon, amik igen sok mindenkit sodortak a vadászpuskák és az injekciós tűk rosszabbik végére. Pedig ha valaki, akkor ők aztán tényleg ott üldögéltek a tornádó epicentru...

Tribulation: When The Gloom Becomes Sound

Tribulation: When The Gloom Becomes Sound

Kissé skizofrén helyzetben látott napvilágot néhány héttel ezelőtt a svéd Tribulation új nagylemeze, hiszen Jonathan Hultén gitáros még részt vett a When The Gloom Becomes Sound elkészítésében, de a megjelenéskor már nem volt a fedélzeten. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem hagy bennem kérdőjeleket a váltás, hiszen kívülről nézve mindig is Hultén...

Todd La Torre: Rejoice In The Suffering

Todd La Torre: Rejoice In The Suffering

Ha minden más szempontból borzalmas is a vírushelyzet meg a vele járó világkarantén, annyit azért mindenképpen hozott az elmúlt egy év, hogy turnézási lehetőségek híján számos zenésznek végre régóta dédelgetett projektek befejezésére is jutott ideje. Todd La Torre szólóalbuma is ezt a sort gyarapítja, hiszen a Queensryche újkorszakos frontembere – ...

Soen: Imperial

Soen: Imperial

Az egykori Opeth-ütős, Martin Lopez által alapított, eleinte még szupergroupnak is nevezhető svéd Soen napjainkra komoly zenei örökséggel rendelkező alakulattá nőtte ki magát. Elég csak visszatekinteni a több mint tíz évvel ezelőtti kezdetekre és az azóta végbemenő fejlődésre, amely érzésem szerint a tavalyelőtti Lotus korongon érte el a csúcspontját...

Nervosa: Perpetual Chaos

Nervosa: Perpetual Chaos

A Nervosa néhány éve igazi underground kuriózumként (vagy kissé hatásvadászabban: szenzációként ) érkezett a színtérre. Mert igaz ugyan, hogy manapság már semmi meglepő sincs abban, hogy egyre többen és egyre szélsőségesebb műfajokban alkotnak női zenészek, arra viszont, hogy három – most már négy – dögös brazil csaj tolja a régisulis thrash met...

The Pretty Reckless: Death By Rock And Roll

The Pretty Reckless: Death By Rock And Roll

Ha létezik manapság olyan csapat, akiknek pont nincs szüksége a médiafelületekről naponta frissített promócióra, hát a jelenleg is milliós nézettségi statisztikákkal rendelkező The Pretty Reckless az. Tulajdonképpen minden adott náluk a sikerhez: Taylor Momsen személyében jelen van egy szemrevaló frontasszony, akit ráadásul olyan hangszínnel áldott...

Gone Is Gone: If Everything Happens For A Reason...Then Nothing Really Matters At All

Gone Is Gone: If Everything Happens For A Reason...Then Nothing Really Matters At All

Már akkor tudtam, hogy nem lesz gond, amikor a nehezen megfogható, ám annál többféle értelmezési lehetőséget felvillantó borítót megláttam. Pláne, mikor ismertté vált a predesztináció évezredes kérdésén újabbat csavaró lemezcím, majd jöttek szépen sorban a videók: No One Ever Walked On Water; Everything Is Wonderfall; Sometimes I Feel; Death Of A D...

Jeff Scott Soto: Wide Awake (In My Dreamland)

Jeff Scott Soto: Wide Awake (In My Dreamland)

Valamilyen oknál fogva én maradtam a Shock Zrt. Jeff Scott Soto-ügyi főelőadója, pedig már jó ideje nem akarok az lenni. Hogy miért nem, az pont összefügg azzal, amit most a lemezről fogok írni. Jeff nagyon nagy kedvencem volt attól fogva, hogy meghallottam a Talisman egyik lemezét valamikor 1994-ben, egy társasági utazáson, Cézé walkmanjéből, aki ...

Unruly Child: Our Glass House

Unruly Child: Our Glass House

A '90-es évek közepén, amikor egyre-másra nyíltak a nyugati mintára létrehozott és ahhoz mérten sosem látott bőséget kínáló lemezboltok Pesten, megszállott gyűjtőként elkezdtem beszerezni azokat az albumokat, amiket korábban csak a külföldi magazinok, illetve a korai Hammerek oldalain láttam. A mindenki által könnyes szemmel emlegetett debütáló Unr...

Lake Of Tears: Ominous

Lake Of Tears: Ominous

Egészen megdöbbentően nagy hullámokat vert a Lake Of Tears visszatérésének tavalyi híre, annak ellenére is, hogy a zenekar, illetve az utóbbival egyenértékű Daniel Brennare bő húsz évvel ezelőtt volt igazán meghatározó, ízlésformáló erő a doom/gothic színtéren. Jött aztán az ezredforduló, egy furcsa lemez (The Neonai), egy kurta feloszlás, majd a r...

19. oldal / 224

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.