A svéd Memory Garden az underground legmélyebb bugyraiban alkot, lefogadom, hogy még az ide rendszeresen feltévedőknek is mindössze töredéke ismeri őket, pedig egyébként bőven megérdemelnék a figyelmet. Persze a föld alatti működésben az is benne van, hogy különösebben ők sem erőltetik az intenzív jelenlétet: noha harminc éve léteznek, a decemberben megjelent 1349 még csak a hatodik nagylemezük, amely nyolc évvel követte a sorban a legutóbbi Doomaint. Vagyis érett, felnőtt, nem a zenélésből élő arcok szívből-szerelemből alkotó szabadidős tevékenysége ez a zenekar, és csak azért nem mondom rá, hogy hobbicsapat, mert annak mindig is túl jók voltak.
