Még tavaly őszi megjelenés ez is, de érdemes szót ejteni róla, egyrészt, mert nagyon rendben van, másrészt, mert a kaliforniai kultbanda az idei évben adott koncertekkel leteszi a lantot, már ami az élő fellépéseket illeti. Nézőpont kérdése persze, mennyire jelent mindez éles váltást a korábbiakhoz képest, hiszen 1991 után uszkve két és fél évtized...

A GrundRecords újabb kemény fába vágta bele a fejszéjét. A Hobo Blues Band munkássága ugyanis legalább olyan gazdag, mint az Omegáé volt, így annak rendbetétele is hasonlóan grandiózus munkát vetít előre. Aki az Omega-sorozattal találkozott, tudhatja, a Grund két fő pillére az alaposság és a mániákus hozzáállás, ami persze nem feltétlen jelenti, ho...

Az albacetei Angelus Apatridára gyakran még ma is feltörekvő bandaként szokás hivatkozni a metálsajtóban, pedig a zenekar lassan huszonöt éve aktív, a tavaly ősszel kihozott Aftermath pedig már a nyolcadik albumuk a sorban. Vagyis semmiképpen sem pelyhedző állú fiatalokról beszélünk, ám abban az értelemben jogos a fenti jelző, hogy a lemezes korsza...

Egy rendes világban a Samael Passage albumának már régen a Klasszikushock rovatban lenne a helye, de ilyen-olyan okok miatt folyamatosan kitolódott a megemlékezés. Az album megjelenésének negyedszázados jubileumát sajnos derékba kapta a covid, ez azonban nem vette el a Locher-tesók kedvét attól, hogy itt-ott teljes egészében eljátsszák a lemezt, ha...

Valahogy nem tűnt fel, hogy tavaly Constant To Death címmel új Necronomicon-lemez jelent meg, így ugyanúgy lemaradtam a német kultcsapat tizenegyedik anyagának érkezéséről, amennyire kábé az egész színtér a komplett munkásságukról. Pedig amúgy a tavalyelőtti, S80-ban tartott koncert kapcsán újból felfedeztem magamnak a zenekart és kifejezetten örülte...

Ahogy a legutóbbi Kátai-interjúnkban is elhangzott, a főhős szinte sosincs kreatív válságban, és bár a Thy Catafalque égisze alatt gyakorlatilag bármit megvalósíthat, adódhat úgy, hogy az adott produkció nem fér bele abba a kalapba – ilyenkor azt a saját neve alatt jelenteti meg. Ez volt a helyzet az Erika szobája és a Slower Structures esetében is, a ...

Bár képtelen vagyok már olyan (vagy egyáltalán, bármilyen) lelkesedéssel követni a kortárs színteret, mint régen, ez néha tényleg nem szerencsés – fontos, hogy képben legyünk (sokat segít ebben, ha az ember Shock!-kal kezdi a napot). Pláne, hogy én alapvetően nem is értek egyet a sopánkodó régenmindenjobbvoltsemminemleszmárolyan kórus károgásával, hi...

Nem kétséges, hogy a brit kortársak közül a Saxon diktálja manapság a legnagyobb tempót. Míg az ezredforduló óta eltelt csaknem negyed évszázad alatt a Maiden hat nagylemezt szállított le, a Priest öt, a Def Leppard pedig négy új dalokkal teli albumot termelt, Biff Byfordéknak a Hell, Fire And Damnation már a tizedik nagylemeze ugyanezen időszak al...

Laza egy évvel az eredeti megjelenést követően írunk erről az anyagról, ami a bemutatkozó írás is lesz nálunk, ami a Fattyút, Madarasi „Avius" Tamás egyszemélyes black metal projektjét illeti. A késésre persze létezik magyarázat azon túl is, hogy baromi lusták vagyunk (ez esetben én). A tavaly télen napvilágot látott anyag eleinte csak digitális te...

Úttörő vállalkozásról beszélünk, egy szempontból legalábbis mindenképpen: a Van Canto agytrösztje, Stefan Schmidt által grundolt Frostbite Orckings szimbolikus értelemben garantáltan sokak megtestesült rémálma, lévén ez az első olyan metállemez, amit bevallottan, teljes egészében mesterséges intelligencia segítségével, hús-vér zenészek nélkül rakta...

Nem volt nehéz megjósolni, hogy új fejezet nyílik Till Lindemann életében, miután szétváltak útjaik Peter Tägtgrennel, és jobban az oroszok felé kóválygott a szólómunkásságával, így a friss anyag teljes mellszélességgel, teljes nevén jött már ki. Vérbeli Rammstein-rajongóként (és a korábbi, Peter Tägtgrennel készült lemezek kedvelőjeként) nehéz két...

Akár döbbenetes is lehetne a tény, hogy Trevor Rabin harmincnégy év elteltével szánta rá magát egy újabb énekes dalokat tartalmazó rockalbum elkészítésére, ha nem tudnánk, hogy a Yes egykori agytrösztje meglehetősen aktívan töltötte a köztes évtizedeket. Jerry Bruckheimer producer állandó alkotótársaként Rabin a hollywoodi blockbusterek zenéinek vi...

Tavaly nagy lendülettel ugrottam neki a Till The Dirtnek. Talán túl naggyal is, mert aztán két hallgatást követően vissza is pattantam róla, és csak felelős szerkesztőnk elvtársi noszogatására feszültem neki ismét. Pedig érdekes anyag ez, még szép, hiszen Kelly Shaefer, az Atheist hörgős-gitárosának projektjéről van szó, amihez a hangmérnöki székbe...