Korábban nem gondoltam volna, hogy lehetséges tagcsere a Steel Panthernél! Az egész arculatot és koncepciót, mindent annyira az eredeti négy karakterre építettek fel, hogy elképzelhetetlennek tűnt bármelyikük lecserelése (jó, jó a KISS-nél is megtörtént, nem is egyszer, tudom). 2021-ben aztán Athos, Porthos és Aramis mellől mégis dobbantott D'Artag...

Nem szenved éppen kreativitáshiányban Nick Holmes és Greg MacKintosh, hiszen a biztos üzemmódban, rendszeres albummegjelenésekkel és turnékkal operáló Paradise Lost mellett mindketten érdekeltek más projektekben is. Ez pedig itt egy újabb, ezúttal közös formáció a nagy párostól, aminek már a neve is beszédes, hiszen az anyabanda történetének legmeg...

Sosem voltam rajongó, így akár rosszul is láthatom a helyzetet, de nekem valahogy mindig is úgy tűnt, hogy a HIM és Ville Valo esetében igazi one-man show-ról beszélünk. Különösebben a frontember tíz év nagylemezínség után megérkezett első önálló albuma sem sarkall ennek revideálására: maradjunk annyiban, hogy a rajta hallható zene fényében összess...

Az Ausztráliából elszármazott, de régóta Hollandiában működő Deströyer 666 nem egy szarakodós-megfejtős csapat: sörösdobozzal a kézben nyomják padlóig a gázt, ahogy a csövön kifér, akinek tetszik, annak tetszik, akinek meg nem, azt meglehetősen alávaló stílusban küldik melegebb égtájakra. Tulajdonképpen semmi sem fejezhetné ki olyan szépen a zenéjü...

A finn The Abbey debütálása kapcsán csak az nem fogja emlegetni a Ghostot, aki még sosem hallotta Tobias Forgéékat. A nyilvánvaló zenei párhuzamok mellett az okkult körítés és az imázs is a svédek felé mutat, és ugyan kópiának semmiképpen sem nevezném a csapatot, tényleg süketnek és vaknak kell hozzá lenni, hogy valaki ne vegye észre a hasonlóságok...

Nem siette el ezt a lemezt a német Ahab legénysége, de azt kell mondanom, hogy a végeredmény abszolút megérte a nyolcéves várakozást. A The Coral Tombs kétségtelenül az eddigi legváltozatosabb és leggrandiózusabb album a tengermániákus német doom/death/prog/akármilyen mesterektől, és méltán tarthat számot bárki érdeklődésére, aki nem sajnálja rászá...

Manapság meg kell becsülni az alulról építkező és piacképes dallamos rockbandákat, akiket nem projektjelleggel raktak össze valamelyik kiadói íróasztalnál fénykorukat harminc évvel ezelőtt élő veteránokból. Nem csoda, hogy a Frontiers is úgy csapott le a Girish And The Chroniclesre, mint gyöngytyúk a takonyra, és a tavalyi Hail To The Heroes lemez si...

Összességében elég zsibbasztó, hogy egy év híján ugyanannyi idő választja el az új Leatherwolfot a legutóbbi World Asylum tól, mint utóbbit a klasszikus Street Ready mesterműtől... Ugyanakkor ha azt vesszük, hogy a kultikus kaliforniai heavy metalosok csupán erősen takaréklángon, félig-meddig hobbibandaként, ebből kifolyólag teljességgel követhetetlen ...

Évekig úgy tűnt, hogy azzal a bizonyos két lemezzel és néhány turnéval a The Winery Dogs eljátszotta a maga szerepét, és ment a levesbe a projekthalmozó főszereplők többi, egyenként csak pár évre szóló formációjával együtt. Nem mondom, hogy nem tudtam emiatt nyugodtan aludni, de azért sajnáltam a dolgot: nekem határozottan úgy tűnt, hogy a közönség...

Kedves Közönség! Tatazenék rovatunk következik, melynek főszereplője a több mint fél évszázados életművel rendelkező, még mindig aktív életet élő Uriah Heep. Hallgatom az új lemezüket, s közben folyamatosan keresem benne a papa-tényezőt, mert állítólag az ő muzsikájuk a mai viszonyokhoz képest már túlságosan öreges, megkopott és nincs sok helye a m...

Tulajdonképpen vicces, hogy akkor rukkol elő emberemlékezet óta leginflémszesebb lemezével az In Flames, amikor Anders Fridén és Björn Gelotte kivételével már szó szerint senki sincs a csapatban a régi svéd színtérről, sőt, a volt kollégák is a banda régi hangulatait elevenítik fel kicsit másképp a The Halo Effectben. Nem tudom, minek köszönhető a ...

Abaddon ugyan menet közben eltűnt a képből Mantas és Tony Dolan mellől, de mintha el sem telt volna öt év a Venom Inc. Avé debütálása – jó, előtörténetnek ott volt az Mpire Of Evil is – és az ősszel megjelent There's Only Black között. Persze ezen nincs mit csodálkozni, az Inc. toldatocska ellenére ez itt a Venom egyik inkarnációja a Cronos által vit...

Az amerikai Imperial Triumphant baromi beteg alakulat, őrületükben, stílusok kibogozhatatlan kavalkádját rejtő muzsikájukban azonban határozottan van rendszer. A csapatot mostanra megelőzi a hírneve, az underground zuhanyhíradó a következő évek egyik lehetséges favoritjaként emlegeti őket – ha nem is tudom a maga teljességében átfogni ezt az egésze...