Nagyívű kinyilatkoztatásnak kellene itt állnia arról, hogy mennyire kerek, perfekt, a szó legjobb értelmében progresszív produkció a Leprousé, hogy mennyire nem találok immár minimális fogást sem a notoddenieken. Ráadásul a Pitfalls óta végre azt is megtapasztalhattam, hogy hasonlóan fölényes módon megy mindez az kvintettnek élőben is. Ugyan négy éve, a Malina kapcsán már megelőlegeztem a Leprousnak, hogy a csúcsra értek, ők viszont, ezzel mit sem törődve, azóta is folyamatosan fejlődnek, tökéletesednek, és persze az ősrajongó, vaskalapos arcoknak óhatatlanul csalódást okoznak. Bár az Aphelion limitált verzióira bónuszként felkerült az Acquired Taste 2021-es, monumentális koncertváltozata is, természetesen szó sincs a Bilateral világának visszahozataláról, se ideje, se oka nincs a zenekarnak a visszapillantó tükörbe tekinteni. A friss dalcsokor a Pitfalls megközelítését terjeszti ki, így amikor Einar Solberg énekes/billentyűs/agy azt mondja, hogy „nagyon másmilyenre" sikerült, kételkedjünk. Sajnos/szerencsére a leprousi értelemben vett tájékozódási pontok helyben maradtak.
