Shock!

június 18.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Voivod: Morgöth Tales

voivod_cÜnnepel a Voivod! Snake, Away, Chewy és Rocky a zenekar megalakulásának negyvenedik évfordulójára torta helyett egy speciális dalcsokorral készült, amelyre egy-egy dalt vettek újra 2005-ben elhunyt alapító gitárosuk, Piggy halála előtt született nagylemezeik mindegyikéről, egy kivétellel. Két helyen viszont apró kiegészítést kell tennünk ehhez kapcsolódóan, hiszen ugyan a csapat első hanganyaga, az Anacronism demo valóban 1983-ra datálható, hivatalosan 1981-ben alakultak. Ráadásul a Morgöth Talesre újravett Condemned To The Gallows is ezen a demón jelent meg először (másodszor meg a Metal Massacre V-on), az 1984-es debütre, a War And Painre csak a kazettaverzió bónuszaként került fel. Persze mindez csak szőrszálhasogatás, a koncepció így is tök világos, egyértelmű és jópofa. Meg persze kellően igényes is, hiszen mégiscsak a Voivodról beszélünk. Más kérdés, hogy ha nem csak szalaggal átkötött szülinapi ajándéknak tekinted ezt a cuccot, ebben a formában nincs túl sok értelme.

megjelenés:
2022
kiadó:
Century Media
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )

Anno valahol a Killling Technology környékén, de az 1988-as Dimension Hatröss-szel már tuti, hogy a maga teljességében kialakul „az igazi" Voivod, úgy a zenei, mint a produkciós oldalt is tekintve, így a harmadik-negyedik lemez tájékától sokat már nem lehet hozzátenni effajta újrajátszással az évtizedek alatt klasszikussá érett dalokhoz. A War And Pain és a Rrröööaaarrr mocskos, zajos, kapkodós, zabolázatlan dalait viszont kifejezetten érdekes lett volna a mai tagság szűrőjén átengedett formában hallani. Mert legyünk őszinték, a korai cuccok, bár fontos kordokumentumok, illetve mementók, valamint előre is vetítették a csapat későbbi zsenialitását, az akkoriban rögzített formában azért súrolják a hallgathatatlanság határát.

Így a magam részéről sokkal jobban örültem volna egy olyasfajta, a legkorábbi cuccokra koncentráló múltidézésnek, amit a Testament csinált a First Strike Still Deadlyvel. Hiszen az első két Voivod LP-nek is megvannak a maga erős pillanatai (Warriors Of Ice, Nuclear War, Voivod, Ripping Headaches, Build Your Weapons stb.), amelyeknek igazságot lehetett volna szolgáltatni egy erősebb ráncfelvarrással. Velük szemben viszont lehetetlen utólag hozzátenni bármit az olyan, már eleve hibátlan formában rögzített klasszikusokhoz, mint a Killing Technology címadója, a Macrosolutions To Megaproblems vagy a pszichedelikus éra dalai. Nyilván nem is sikerült, hiszen ezek úgy jók, ahogy anno felvették őket és pont. Ráadásul a Morgöth Talesen nem is az egykori darabok átírt, újragondolt változatai szerepelnek, hanem csak szép sorjában feljátszotta őket a mostani, egyébként piszok erős felállás.

Pont emiatt nem is bánkódom amiatt, hogy talán kedvenc Voivod-lemezem, a Negatron valamiért kimaradt a visszaemlékezésből, hiszen nagyon azokon a dalokon sincs mit javítani. Az viszont jópofa, hogy vendégként itt van az anno bandában hét éven keresztül a basszusgitározás mellett a süvöltést is magára vállaló Eric Forrest, illetve Jason Newsted is. Viszont mindketten olyan dalban (Rise és Rebel Robot) vendégeskednek, amiben anno is benne volt a kezük, ami megint csak kapufa. Hát nem lett volna sokkal izgalmasabb, ha E-Force valami snake-eset bömböl fel, és fordítva? Sőt, akár Jasonic is elüvöltözhetett volna egy nótát, szólózenekara meg a régi Metallica-videók alapján egyértelműen kijelenthető, hogy képes rá. És igen, ha már a vendégeknél tartunk, egy nagy hiányzó azért van: a The Outer Limits lemezt anno sessionistaként felbőgőző Pierre St. Jean nélkül még simán megvagyok, de azért egy ilyen kiadvány egyértelműen csonka az ikonikus basszusgitáros, a csapatban két részletben ugyan, de bő másfél évtizedet lehúzó Blacky nélkül. Főleg úgy, hogy elvileg össze sem vesztek vele, csak szépen mindenki ment a maga útjára anno.

A szűk 50 perces korong legizgalmasabb tétele a záró címadó, ami tök új szerzemény, és nagyjából illeszkedik is abba a vonalba zeneileg, amit a Voivod a Target Earth óta követ, lévén dallamos, de kellően komplex is egyben, Chewy meg persze itt is remekül hozza Piggy stílusát, ahogy csatlakozása óta mindig. Szövegileg természetesen karrierösszegző darabról beszélünk, rengeteg visszautalással korábbi dalokra. A bónuszként a CD-verzióra felkerült, a lemezanyagról totál kilógó Public Image Ltd.-feldolgozás Home ezek után már tényleg csak némi extra cukormáz a szülinapi tortán.

Aranyos kis csomag ez a számomra a leginkább a '90-es évek frontjait idéző borítóba csomagolt Morgöth Tales, de messze nem kihagyhatatlan. A csapatnak valószínűleg jó móka volt rögzíteni, nekünk meg az hallgatni. Ettől függetlenül a Morgöth Tales záró soraival nehéz lenne vitatkozni: „Voivod lives forever it will, remains in your brain, as long as you live, to the next you will give.″

Az ünneplés pedig folytatódik a Shock!-nál is: néhány héten belül újra találkozhattok a bandával a Klasszikushock rovatban.

 

Hozzászólások 

 
#5 Richter László 2023-08-21 10:07
Voivod fanok magukhoz nyúlnak a csipp láttán. Az effektek hömpölygése nem hátrány. 40 év munkássága megsüvegelendő s lett is a Vovodból bálvány.
Idézet
 
 
#4 Nihil 2023-08-20 13:58
A címadó klip zseniális.
https://youtu.be/lzeQgtlnWhc
Idézet
 
 
#3 Warrel Dane 2023-08-18 18:40
"Mert legyünk őszinték, a korai cuccok, bár fontos kordokumentumok , illetve mementók, valamint előre is vetítették a csapat későbbi zsenialitását, az akkoriban rögzített formában azért súrolják a hallgathatatlan ság határát."

Gondolom nem a megjelenése idejében hallgattad az első albumokat? Mert nekem akkoriban nem lógott ki hangzásügyileg a lóláb, simán befogadtam azokat az albumokat (is). Jó pár évvel a kiadásuk után már lehetséges, hogy nem ütötte meg a mércédet. Persze semmi baj nincs ezzel, az ízlések különbözőek.
A War and Pain számomra a legjobb albumuk, a legsűrűbben hallgatott Voivod anyag nálam. Szeretem azokat a zajos dalokat, a bennük rejlő agressziót és kő egyszerű dalszerkezeteke t.
Idézet
 
 
#2 janomano 2023-08-18 15:04
Én nem értem ezt az ilyen lemezeknél obligát módon előkerülő '"nincs értelme" hozzáállást, pláne úgy hogy az adott zenekar részéről mi kevéssé közelítünk az effort-gain részéhez, ha csak a mai lemezeladások oldaláról nézzük, adjanak el öt-hatezer cédét meg ötszáz bakelitet, X mennyiségű legális digitálist, ha ez hozzátesz valamit is a költségvetésükh öz akkor miért ne?
Abban az esetben ha nem lesznek jobbak az újravett számok, nem hallgatjuk, de azért sok olyan is van amikor az újabb, akár koncert verziót előnyben részesíthetjük, szerintem a Justice számait jobb élmény a Binge and Purge féle hangzással tolni mint eredetiben, hogy csak a legkézenfekvőbb példát említsem.
Ami pedig ezt a lemezt illeti, úgy oké ahogy van.
Idézet
 
 
#1 sbxslade 2023-08-18 08:46
teljesen egyetertek a kritikaval.

nem rossz halgatnivalo, csak nincs ertelme, mert semmit nem tesz hozza a zsenialis eredetikhez. kozben meg tenyleg hatalmas kihagyott ziccer, hogy itt volt e-force es jason es nem varialtak semmit a felallason.

a fix my heart az all-time kedvencem toluk es ebben a szamban nagyon erezni, miert volt kar csak siman ujravenni: az eredeti, ugyan pont abban a furcsan utaztatos, konnyedebb hangvetelu korszakbol van, megis kelloen zabolatlan volt, meg ebben a finomabb dalban is ott van a vedjegyukke valt oskaosz.
az ujravett verzio meg... nekem egy kicsit lapos. nem rossz, csak sosem jutna eszembe ezt hallgatni, amig az eredetiben ott vannak azok az oriasi dallamok es rakoncatlansag, ami az ujbol tokre hianyzik. es hat arrol nem is beszelve, hogy ezt a szamot elkepzelni eric-kel a mikrofonnal total libabor.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.