Shock!

október 14.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Thy Catafalque: Alföld

thycatafalque_cAz időlabirintusba került Thy Catafalque számára minden bizonnyal korszakhatárt jelent majd az Alföld címmel nemrég végre előbújtatott tizenegyedik soralbum. Mondom ezt annak ellenére, hogy kapcsolódó interjúnkban a zenekar (?) agytrösztje, Kátai Tamás roppant meggyőzően érvelt ennek az ellenkezőjéről. Ugyanakkor az van, hogy a 2021-es Mezolit-koncert óta alapjaiban változtak meg a dolgok a TC háza táján. Kialakult egy koncertező felállás, amely ugyan nem túl sűrűn kapja elő a bowlinggolyót, de amikor igen, akkor rendre nagyot gurít, akár a Budapest Parkban is. Ezt persze a fene se sejtette akkoriban, amikor az Alföld anyaga összeállt, ami nagyjából egybeesett a Fekete Zajos fellépés időpontjával. És bármennyire kőbe vésettnek tűnik, hogy a dalszerzés a jövőben is Tamás privilégiuma marad, legközelebb már egy átalakult TC-t hallhatunk majd. De az még odébb van.

megjelenés:
2023
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 53 Szavazat )

Az Alfölddel Tamás egy régi vágyát váltotta valóra, az alapkoncepció ugyanis nagyjából az volt, hogy egy egészségesen, izomból riffelős, a megszokott/elvárt TC-extráktól mentes anyag készüljön ezúttal. Ehhez a szándékhoz alapvetően tartotta is magát a főkolompos, de aztán csak megpiszkálta azért az élő szövetet a fémvázon, a végeredmény pedig csak azért is jellegzetes TC lett. Hogy mi számít „jellegzetesnek", arról lehetne éppen vitatkozni, definiálni éppenséggel én sem tudnám, de aki rendszeres hallgatója a zenekarnak, tudja, miről beszélek. Mindössze 43 percnyi zenéről van szó ezúttal, ami gyorsan le is pörög, és amint lepörgött, látatlanban is tudja mindenki, hogy Kátai-muzsikát hallgatott, a végeredmény megint semmi máshoz nem hasonlítható. Ez tehát a jó hír, de azért csak óvatosan, mert az Alföld kifejezetten SZIGORÚ lemez lett, ahogy arra Tamás is igyekezett felkészíteni előre mindenkit.

Ennek érzékeltetésére nagyszerű támpontot ad az énekesek névsora, Lédeczy Lamberttel (Ahriman) és Veres Gáborral (Watch My Dying) a mikrofon mögött aligha képzelhető el habkönnyű anyag. Ugyanezen a poszton felbukkan még Bokodi Bálint (akit szerintem az újkori TC-ben nagyon sokan fedeznek majd fel maguknak) és Dudás Gábor (ő pedig már ismerős lehet a Vadakról) is, valamint ne feledkezzünk meg persze Horváth Martináról sem, utóbbi viszont ezúttal messze nem kap főszerepet – ez itt érett férfizene, jelentsen is ez bármit. Mint egy idő előtt földre hullott vadgesztenye, olyan az Alföld, hogy a képzavar teljes legyen, tüskés és barátságtalan kívülről, de hamar rá lehet találni a nyitjára, hogy a külső héjat feltörd, és megismerd a finomabb részleteket. Akadnak azért olyan tételek is, amelyek nem akarnak egyből harapni, például a Folyondár a lemez mértani középpontjában, de tény, hogy ezek a momentumok most kisebbségben vannak.

Ami pedig a gitárokból, a hörgésből, további gitárokból, további hörgésből, tiszta énekből, bibliai témájú szavalásból, fretless és nagybőgőből, fuvolából, hegedűből és kürtből összeáll (mert naná, hogy összeáll), az sokak tetszését el fogja nyerni a táborból, akikét pedig nem, azoknak sem kell már sokat várniuk a folytatásra, ami megint másmilyen lesz. Aki azonban hallotta a lemezzáró Néma vermeket a Parkban, vagy legalább megnézte profi felvételről a YouTube-on, az sejtheti, hogy az Alföld néhány tételének biztos helye lesz a jövő TC-setlistjében. A gyakran brutális belbecshez „természetesen" atipikus külcsín dukál, ami összességében teljesen kátais, talán mondanom sem kell. A címadó monstrum pedig nagyszerűen foglalja össze egymagában is a lemez szélsőségeit, finomságait, hiszen ilyen maga az Alföld is, amely Tamásnak mindennél többet jelent. Jómagam nem vagyok Alföldi Gyerek, se rocksztár, de ez a kép, ez a vászon már elsőre rabul ejtett.

 

Hozzászólások 

 
#8 UncleJoe 2024-02-21 23:24
Nekem Tamás régi "zenekarának", a Towards Rusted Soilnak az A Landscape Slumbering című szerzeményéből is visszaköszönnek témák és hangulatok, amit, mivel nagyon kedvelem azt a dalt, egyáltalán nem bánok.
Idézet
 
 
#7 Edward_Richtofen 2023-07-31 11:29
Sztem nagyon jó lemez lett, nem igazán változott a véleményem az első hallgatások óta, ennyire dalközpontú TC korábban talán nem is volt. Tényleg nincs rajta sok olyan avantgárd és folkos elem, mint a korábbi pár lemezen, de ettől még sztem azonnal felismerhető maradt (már csak a nagyon jellegzetes TC gitár sound miatt is), plusz ha csak az extrém/black metalos alapokat nézzük, nagyon erős pillanatok vannak a lemezen.

A Csillagot görgető introja és verzéi nekem a korai Ulvert juttatják eszembe, a Testen túl pedig a leggonoszabb Vikernes riffek kottájából játszik, talán ez a két legnagyobb kedvencem a lemezről. A Néma vermek először csalódás volt, aztán élőben olyan erővel dörrentették meg a parkban, hogy azóta ezt is rongyosra hallgattam. Emellett persze a címadó eposz is egyértelmű csúcspont.

Nekem pont a zordsága miatt tetszik ez a lemez, a Vadakról is a Szarvas volt a kedvencem. És ezek a dalok élőben is kurvára működni fognak.
Idézet
 
 
#6 Equinox 2023-07-27 20:37
ésemondommeg, és veled értek egyet, a következtetésse l is. Amúgy TC mércével ez tényleg kemény lemez, de ugyanakkor nem biztos (sőt, biztos is, hogy nem) a legjobbak közül való. Kevés a finomság, és túl sok a zordkodás. Nem mindenkinek áll jól, Kátainak sem teljesen szerintem. Baj nincs, csak zseniális karomon felálló szőr sincs (korábban meg gyakran)

Mindezt többszöri hallgatás után, de azt még nem mondanám, hogy teljesen kiismertem a lemezt
Idézet
 
 
#5 nemmondommeg 2023-07-27 19:09
Idézet - Rapid Fire:
Röviden azt mondanám, hogy borzalmas, de megpróbálok
konstruktív lenni, annak ellenére, hogy komoly akaraterőre volt
szükségem a mű végighallgatásá hoz.
Nem is a "zene" a fő probléma, hanem a műfaji besorolás
"metal". Na, de mihez képest ? Még azt sem sikerült megállapítani, hogy melyik volt az első metal nóta. Talán a Kinks "You Really Got Me" száma, vagy valami más ? Évtizedek alatt azért kialakult egyfajta közmegegyezés, hogy mi számít metal zenének,és ez alapján összességében ez nem az.Érdekes, hogy az alternatív műveknél sok estben mennyire ragaszkodnak a "metal" elnevezéshez, mikor a rajongóik között vannak akik ezt a zenét gyűlölik a legjobban.
Kultúrpolitikai ellentmondás...
Különben pont a bírált "Folyondár" nóta elején kaptam fel
fejem, ami úgy kezdődött mint a Judas Priest "Solar Angels"
klasszikusa 1981-ből..Méghogy a "nyolcvanas metal" elavult
lenne...


Egyrészt nem értem miért ilyen fontos, hogy minek hívjuk a TC-t, másrészt a Sgurr óta a legkeményebb lemezről van szó, pont ennél vitatod, hogy metal vagy sem? :D
Ha már az Alföldet sem sikerült befogadni, inkább ne erőltesd a korábbiakat, mert ettől nagyobb nyitottság szükséges hozzájuk.
Azt pedig senki sem mondta, hogy a 80-as évekbeli metal elavult lenne, és nem is értem hogy jött ide.

Van egy olyan érzésem, hogy inkább a magas pontszám szúrja a szemed, és ezért próbálod lehúzni a lemezt, de javíts ki, ha nem így van.
Idézet
 
 
#4 Anomander 2023-07-26 17:50
Újból egy remek TC lemez, kicsit már előre félek, hogy mi lesz akkor, amikor majd kimerül Kátai mester látszólag kimeríthetetlen kreatív vénája.
Egyfelől elsőre tényleg tüskésnek, morózusabb, de nem olyan tüskés mint pl. a Sgúrr, és valahogy mégis jellegzetes TC zene lesz belőle (és a jellegzetességn ek alapvető része az, hogy felismerhető, de mégis más).
Bokodi Bálint felfedezése jelentem megtörtént, jó hogy ő is itt szerepel.
A Parkos koncert remek volt, erősen várom a novemberi TC hétvégét is.
Idézet
 
 
#3 Rapid Fire 2023-07-25 23:10
Röviden azt mondanám, hogy borzalmas, de megpróbálok
konstruktív lenni, annak ellenére, hogy komoly akaraterőre volt
szükségem a mű végighallgatásá hoz.
Nem is a "zene" a fő probléma, hanem a műfaji besorolás
"metal". Na, de mihez képest ? Még azt sem sikerült megállapítani, hogy melyik volt az első metal nóta. Talán a Kinks "You Really Got Me" száma, vagy valami más ? Évtizedek alatt azért kialakult egyfajta közmegegyezés, hogy mi számít metal zenének,és ez alapján összességében ez nem az.Érdekes, hogy az alternatív műveknél sok estben mennyire ragaszkodnak a "metal" elnevezéshez, mikor a rajongóik között vannak akik ezt a zenét gyűlölik a legjobban.
Kultúrpolitikai ellentmondás...
Különben pont a bírált "Folyondár" nóta elején kaptam fel
fejem, ami úgy kezdődött mint a Judas Priest "Solar Angels"
klasszikusa 1981-ből..Méghogy a "nyolcvanas metal" elavult
lenne...
Idézet
 
 
#2 szpeter03 2023-07-25 09:09
Őszinte leszek. Nagyon vártam, hogy érkezzen Tamás igazán-nagyon kemény fulldemorcos metal albuma. Mert bár imádom az eklektikus, kalandozó énjét, de valahogy amikor a többi lemezen elérkezünk egy-egy besűrűsödő, felkeményedő morózus gitárlavinához, akkor mindig nagyot dobban a szívem és széles mosolyra húzódik a szám. Aztán meghallgattam az Alföldet, és nem jött létre a kapcsolódás. Kerestem a hibát a lemezben, magamban, a körülményekben. Nem találtam. Mert nincs hiba. Még egyszer meghallgattam és még egyszer és a bőröm alá kúszott minden pillanata. Nem azért mert jóra akartam hallgatni, hanem mert már az első pillanatban is bekúsztak motívumok és követelték az újrahallgatást. Kiváló, zseniális lemez, csak úgy mint eddig minden, csak egy kicsit máshogy. :)
Idézet
 
 
#1 GTJV82 2023-07-25 09:05
Remek kritika, minden szóval egyetértek!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.