Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Powerwolf: Interludium

powerwolf_cNem titkolom, hogy a Powerwolf számomra ebben a sallangmentes, európai ízű dallamos heavy metalban az új generáció egyik legnagyobb favoritjává vált már valahol a Lupus Dei után. Ott kaptam fel igazán a fejemet rájuk, nem is annyira az egyéniesség, inkább a piszok jó dalok miatt. A képlet sikeresnek is bizonyult, a rájuk egyre inkább felfigyelő színteret öles léptekkel hódították meg lemezről lemezre, a Bible Of The Beasten és a Blood Of The Saintsen egyaránt sorjáztak az olyan slágertémák, amelyek mostanra a saját klasszikusaikká nemesültek. Az útkeresés időszaka rövid volt, a harmadik lemez környékére már stabilan kiforrta magát az egész, ösztönösen belenyúltak valami nagyon jóba. A látens Greywolf fivéreknek és Falk Maria Schlegelnek pedig van olyan erős szerzői vénája, hogy ebben a zenei közegben azóta is gond nélkül tobzódhassanak.

megjelenés:
2023
kiadó:
Napalm
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 34 Szavazat )

Tíz év alatt ismeretlen csapatból a színtér húzónevévé nőttek, ennek eléréséért és megtartásáért pedig bőséggel meg is dolgoznak. Szinte szünet nélkül érték és érik egymást az újabb és újabb turnék, a koncertjeik egyre látványosabbak, egyre impulzívabbak, professzionális szórakoztató gépezetté vált az egész, miközben védjegyükké váltak a sokszor minden komolyságot mellőző, nem egyszer akár halandzsa latin részekkel dúsított szövegek, szinte öniróniával állnak az egész műfajhoz, miközben amúgy halálosan komolyan veszik a zenekarosdit. Mindezzel párhuzamosan exponenciális mértékben nőtt a közönségük is. A Napalm is igyekezett kiaknázni a mögéjük épült fanatikus közönségbázis csillapíthatatlan éhségét, a sorlemezek között lassan már számtalanul érkeztek az ilyen-olyan, spéci, vagy kevésbé kuriózumértékű élő albumok, koncertfilmek, de több feldolgozásanyag, újravett dalokkal dúsított válogatás is kijött, és persze a covid-lezárásos livestream-eseményük sem maradhatott fizikai formátum nélkül. Esélyt sem hagytak, hogy a köztudatból kikopjon a nevük.

Az Interludium természetesen jottányit sem változtat a nyerő szérián – töretlenül, mindenféle rezdülés nélkül tolják nyílegyenesen a szekeret, azaz akinek zeneileg, körítésileg mindez fekszik, imádni fogja, akinek meg bazári, és/vagy már rég túl önismétlő, annak felesleges is különösebb erőt beletenni. Mindkét oldalt megértem, de én az első csoporthoz tartozom. Realitásérzékem persze van, így azt is pontosan látom, és értem, hogy mindezt csak egy dolog miatt tehetik meg büntetlenül: mert még mindig, még ennyi album után is úgy tudnak azonnal ragadós, fogós dalokat írni, hogy bár tulajdonképp ugyanazon panelekből dolgoznak újra és újra, mégis élvezetes dalok kerekednek ki a végére. Az is mellettük szól, hogy – talán épp, mert nem is szorulnak rá, hogy bármit terjengősséggel palástoljanak – nem húzzák-nyúzzák feleslegesen a dalokat, a teljes anyag alig 40 perc.

Az igazsághoz egyébként hozzátartozik, hogy a tíz dalból mindössze hat új, tehát ha szigorúan az új dalok számára fókuszálunk, ez inkább egy EP-nek tekinthető, nem sorlemeznek. Ezek közül a My Will Be Done maximálisan a csapat intenzívebb oldalát helyezi előtérbe, ahogy a trappolós Wolves Of War is lendületes koncertnóta, a Stained By The Storm (ami amúgy már a 2022-es turnén programon volt) azonban már simán eladható lenne akár Sabaton-dalként is. Ez az egyetlen meglepő pont, és számomra picit „aggasztó" is, hogy ezzel nincs is egyedül, ugyanez az érzés például az Altars On Fire-nél is meglebben, felvázolva annak félelmét, hogy a csapat érthetetlen okból egy pillanatra mintha egy Sabaton rip-off banda irányába csúszna. Valós aggodalomhoz ez persze még kevés, az egyértelmű, hogy jelenleg minimálisat sem kockáztatnak, bolondok lennének bármi mással próbálkozni, mint ami eddig olyan jól bevált. Ami a „bónuszdalokat" illeti, a No Prayer At Midnight és a Living On A Nightmare eddig csak nehezebben elérhető samplereken, meg limitált turnés EP-ken volt hozzáférhető – mindkettő ügyes variációja egyes évekkel ezelőtt már hasonló köntösben előtt témáiknak. A Midnight Madonna a The Sacrament Of Sin earbook kiadásának száműzöttje, a Bête du Gévaudan pedig a Beast Of Gevaudan francia változata, amit eddig egy pár évvel ezelőtti exkluzív kislemezre bújtattak el.

Egy dolog tény, zenei ötletek tekintetében mára körbeértek, immár önmagukat „dolgozzák fel", és tegyék ezt bármilyen jól és nívós szinten is, félő, hogy a kígyó lassan-lassan majd a saját farkába harap. Csak remélni tudom, hogy a fentebb említett Sabaton-ízek nem ennek az előjelei. Jelenleg gond nélkül viszi őket a lendület, mégis úgy érzem, a hosszútávú túléléshez előbb-utóbb kell majd egyfajta önazonos innovációt is eszközölni. Jómagam mindennek ellenére mégis olcsójános vagyok, amíg ugyanis a receptet ugyanolyan ízletesen képesek évről évre megfőzni, és még mindig kellően izgalmas a tálalása is, velem bizony bármikor meg lehet etetni. Részemről 9 pont, a kommentszekciókban meg úgyis szabadon lehet saját ízlés szerint lehúzni, vagy ezzel akár vitatkozni is.

 

Hozzászólások 

 
#14 mamsiplény 2023-06-16 14:51
Árpi, szerintem ezt engedd el. Igen, a Powerwolf fan végső soron pop(uláris) zenét hallgat elektromos gitárral (ja, én is a kritika szerinti bazári táborba tartozom, elismerve, hogy a zenei alapok sokszor nem is rosszak, csak az a túlzott himnikusság ne lenne...), de egyikünk se lesz se több, se kevesebb attól, hogy mit hallgat. Mint ahogy semmi se lesz értéktelen önmagában attól, hogy dallamos, még a metál se. Szóval áss egy kicsit mélyre a dallamos vonalon is :) (Bocs, nem bírtam kihagyni.)

Az első kommented ajánlóját köszönöm, meghallgattam a HE két lemezét, a Wanderer okés, de még kiforratlannak tűnt, a Libra tényleg egész jó, de azért nem unikum és nem is annyira egyéni, talán ez is oka a relatív sikertelenségne k, meg az se árt, ha rá lehet lelni a bandára, márpedig a csapból biztos nem ők folynak, és túl sokat nem is tehetnek marketing vonalon ők maguk se, ha pl. a viszonylag tág adatbázist nyújtó www.metal-archives.com-on se lelhetők fel.

Ízlések és ..., nekem az Architect említett lemezéről nem a királyság jön be, ezt ítam fel anno magamnak: A Learn to Live jól példázza milyen a lemez. Egyrészt helyből jobban indul, mint az előző lemezen bármi, de aztán a dal enyhébb részeiben túlzásba viszik a nyálat. Vegyesfelvágott lett a lemez is. Fogósabban durvulnak, de egyáltalán nem emlékezetes, amikor puhulnak.
Inkább a Ruin-t és a Last Forever-t kajálom, előbbi egész változatos volt, utóbbi meg végre megint dühösebb a 2009-2012 közötti punnyadttabb lemezek után. Szerencsére utána is maradt a dühösebb vonal. Jé, most látom, hogy 21, 22-ben is jelent meg lemezük, mindjárt meg is hallgatom majd, csak most épp a Heart első lemeze forog; baszki!, a Crazy On You mekkora dal!
Idézet
 
 
#13 Árpi 2023-06-16 08:24
Természetesen nem gond ha valaki ilyen zenét hallgat és az se ha mainstream-et, de ha csak azt, akkor elmondhatjuk, hogy végső soron pop(uláris) zenét hallgat elektromos gitárral.
Időnként én is hallgatok Hammerfall-t vagy Maiden-t (mondjuk nálam itt ki is fulladt a dallamos metal), de pont azért fogott meg a rap (amit manapság már csak ritkán hallgatok), majd később a rock/metal annak idején, mert éjjel-nappal a sláger rádió szólt otthon és mocskosul elegem volt már az óóóó-zós popzenéből.

Nekem az egyik legjobb része pont az a metal-nak, hogy egymillió banda van és youtube-on /spotin, régebben DC++-on keresgélek és belefutok olyan akár régi bandákba is, akiket eddig nem hallgattam. Pl pár napja az új Rancid lemezbe, a bandáról természetesen tudtam már, de sosem hallgattam őket és rohadtul megtetszett, de ilyen volt pár hónapja az Architects, akiket szintén 1-2 dal erejéig hallottam már, de elém került a The here and now.lemez és valami eszméletlen királyság. Azóta a korai lemezeiket pörgetem és pár napja rendeltem is tőlük CD-t.

Hasonlóan találkoztam "kezdőként" annak idején az Exodus-szal, Testament-tel, újabban a Venom Prison-nel vagy a Bleed from within-nel. Rengeteg király banda van, tessék mindenkinek mélyre ásni :)

Idézet - Equinox:
Idézet - Árpi:
Na akkor elkezdem, belehallgattam ismét, kár volt... Fájdalom!
Miért van az, hogy a metalosok büszkék rá, hogy én bizony nem a populáris zenét hallgatom, de azért a műfajon belül csak azok a legsikeresebbek , akik a legdallamosabb, legkönnyeben tapadó zenét nyomják? Itthon mindenképp, nem véletlen, hogy ezek is évente jönnek vissza, ugyanúgy mint a Sabaton, És hát hazai bankák közül sem a Heedless Elegance a legsikeresebb, hanem a Depresszió, Leander, Road stb...

Azért mert azok a metalosok akikkel te beszélgetsz, jellemzően az undergroundabbj át preferálják. A nagyátlag meg akit nem ismersz, bizony 3 bandát hallgat egész életében. Régen is volt olyan, hogy KISS, Aerosmith, Mötley fan és semmi más. Ahogy Maiden Priest WASP után is sokan vonalat húztak. Ma meg vannak ilyen Powerwolf, Sabaton, Battle Beast in Black (ez utóbbi 2 sablonbrigád nevének egyesítése) aztán reszeltek. A fesztiválok és nagy turnék közönségének felét pedig ilyen átlagemberek teszik ki. Hogy úgy mondjam, ezekből él a színtér.
Idézet
 
 
#12 nemmondommeg 2023-06-16 00:26
10 éve sokat hallgattam őket, de annyira ugyanolyan minden lemezük, hogy az újabbakat már egyszer sem pörgettem le. Sabaton ugyanez.
Létezik olyan Powerwolf szám, amiben nem hangzik el a halleluja amen?
Belépőszintnek amúgy tökéletes, és néha én is meghallgatok tőlük 1-1 dalt, de ahhoz túl önismétlőek, hogy jobban rájuk kattanjak.
Idézet
 
 
#11 ProgFan 2023-06-15 12:33
Nincs ellenemre a Symphonic/Power Metal vonal, de a Sabaton/Powerwolf vonallal nem igazán tudtam soha megbarátkozni. Otthon nem tudnám berakni egyik lemezüket sem, mert túl monotonnak hat, élő koncerten meg nem fog meg, mert nincs komolyabb mögöttes tartalom a zenéjükben.
De megértem ha valaki szereti, egész jól énekelhető, dallamos és fülbemászó zene amit játszanak.

Azért jó olvasni erről is kritikát, nem csak a keménymag által jónak vélt lemezekről.(örülök, hogy a Delain-t/BTB-t is bevállaltátok) Így lesz igazán változatos és érdekes az oldal.
Visions of Atlantis-ról is szívesen informálódnék egyszer, mint jelenkorunk egyik feltörekvő bandája.(és jó látni, hogyan építik fel a közönséget, lépésről-lépésre, nagyon ígéretes koncepció)
Idézet
 
 
#10 Goodbye 2023-06-15 12:27
Az Ossian pont hogy folyamatosan változik. Lehet mondani, hogy ők se hozzák már azt a szintet amit régebben, de az tény, hogy mindig mutatnak valami újat.
Idézet
 
 
#9 Levike 2023-06-15 12:20
Lehet finnyáskodni, szerintem is ez egy primkó popmetál a Beast in Blackkel együtt mégis mindkét csapat marha jó hangulatos koncertet adott, ott voltam mindkettőn.
Megvan a helyük, még ha a hétköznapokban nem is igen hallgatom őket.
Idézet
 
 
#8 Scarecrow 2023-06-15 07:14
Úgy vagyok velük, mint a Sabaton-al, a korai lemezeiket sokat hallgattam, de aztán egyszerűen rájuk untam (vagy szimplán a us power-re való váltásom az oka :) ) mert ugyanazokat a kliséket tologatják évek óta. Persze aláírom, ha a fanok ezért is szeretik őket, mert megbízhatóan azt kapják, mint eddig. Kb mint az Ossian esetében. :)
Idézet
 
 
#7 bogar 2023-06-15 06:09
Szóval megint itt van egy zenekar, ami tök rossz, meg fúj, meg egyszerű, meg minden baj van velük.
Ezeket mind értem is, de 5000 ember volt a múlt héten a koncertjükön. Miért? Mert közérthető, dallamos, himnikus dalokat írnak. És most őszintén, éjjel 2-kor a rockdiszkóban mire mozdul meg a nép!? Egy AC/DC dalra, vagy egy Burzum-ra? Kell még ezt tovább magyarázni?
Idézet
 
 
#6 nikfisz 2023-06-14 17:21
"zenei ötletek tekintetében mára körbeértek, immár önmagukat „dolgozzák fel" Hát ezzel már réges-rég így van ezzel-nem csak ez a banda-hanem az egész színtér is.
Idézet
 
 
#5 Goodbye 2023-06-14 17:01
Addig örüljünk, amíg vannak, akik igényes zenével nagy tömegeket mozgatnak meg. Bármennyire is kritizálják a sznobok, ez a banda teljesen rendben van. Miért lenne jobb, ha mindenki Tormentort meg ilyeneket hallgatna? Hallgassa mindenki azt amit szeret. Bárcsak a rádiók is játszanának néha ilyen zenekarokat.
Idézet
 
 
#4 Equinox 2023-06-14 15:54
Idézet - Árpi:
Na akkor elkezdem, belehallgattam ismét, kár volt... Fájdalom!
Miért van az, hogy a metalosok büszkék rá, hogy én bizony nem a populáris zenét hallgatom, de azért a műfajon belül csak azok a legsikeresebbek , akik a legdallamosabb, legkönnyeben tapadó zenét nyomják? Itthon mindenképp, nem véletlen, hogy ezek is évente jönnek vissza, ugyanúgy mint a Sabaton, És hát hazai bankák közül sem a Heedless Elegance a legsikeresebb, hanem a Depresszió, Leander, Road stb...

Azért mert azok a metalosok akikkel te beszélgetsz, jellemzően az undergroundabbj át preferálják. A nagyátlag meg akit nem ismersz, bizony 3 bandát hallgat egész életében. Régen is volt olyan, hogy KISS, Aerosmith, Mötley fan és semmi más. Ahogy Maiden Priest WASP után is sokan vonalat húztak. Ma meg vannak ilyen Powerwolf, Sabaton, Battle Beast in Black (ez utóbbi 2 sablonbrigád nevének egyesítése) aztán reszeltek. A fesztiválok és nagy turnék közönségének felét pedig ilyen átlagemberek teszik ki. Hogy úgy mondjam, ezekből él a színtér.
Idézet
 
 
#3 Equinox 2023-06-14 15:50
Én a Return in Bloodreddel ismertem meg őket, rendkívüli dallamértékük volt már ott is, Lupus még jobb lett, de azóta kifogytak a danziges óóóók, és az nagyon hiányzik. Most is jók, élőben főleg, nagyon sok sláger van főleg a feljutás éveiben (Bible of, Preachers). De a sabatonosodás nem tűnik jó jelnek (az a banda túl kocka, ez meg nem - azon túl, hogy széles néptömegeknek szánt belépőmetál bandák, ezekből az egyik jobb, a másik meg panelesebb)
Idézet
 
 
#2 Goodbye 2023-06-14 14:27
Miért baj, ha valaki a dallamos heavy metalt szereti?
Idézet
 
 
#1 Árpi 2023-06-14 11:56
Na akkor elkezdem, belehallgattam ismét, kár volt... Fájdalom!
Miért van az, hogy a metalosok büszkék rá, hogy én bizony nem a populáris zenét hallgatom, de azért a műfajon belül csak azok a legsikeresebbek , akik a legdallamosabb, legkönnyeben tapadó zenét nyomják? Itthon mindenképp, nem véletlen, hogy ezek is évente jönnek vissza, ugyanúgy mint a Sabaton, És hát hazai bankák közül sem a Heedless Elegance a legsikeresebb, hanem a Depresszió, Leander, Road stb...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.